Az óvodai nevelési dokumentumok elemzése, az óvodai nevelőmunka megfigyelése és az interjúk tapasztalatai

^[1]A kutatás egyik kiemelt feladata az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elvei alapján megírt, adaptált, átvett helyi nevelési programok elemzése és a gyakorlatban való megvalósításának vizsgálata volt. Tanulmányunkban a kutatás eredményei közül azokat ismertetjük, melyeket fontosnak tartunk a kisgyermekkori neveléssel foglalkozó szakemberek számára a továbbgondolás és fejlesztés érdekében. Szólunk a helyi nevelési programok elkészítésének folyamatáról, a törvényi előírásokkal való összhangjáról, gyakorlati megvalósításáról, az óvodai dokumentumok egymásra építettségéről. Kiemelten foglalkozunk az iskolásítási törekvések tüneteivel, mert ez az óvodákban folyó nevelőmunka egyik legvitatottabb területe.

A reprezentatív mintafelvétel alapján kiválasztott 100 óvoda vizsgálatát 50 óvodai közoktatási szakértő vállalta. Felkészítésükre 2001. január 19–22. között került sor, melynek az volt a célja, hogy megismerjék és megtanulják a mérőeszközöket és használatuk módszereit.

Mérőeszközök, módszerek, a kutatás menete

A szakértőknek a következő feladatokat kellett elvégezniük a mérési eszközök segítségével.

1. témakör: a helyi nevelési program elemzése megadott szempontok alapján.

A szakértő feladatai: a helyi nevelési program áttanulmányozása után 31 zárt kérdés megválaszolása (a mérőlap kódja: D. H.–01.).

2. témakör: a csoportnapló elemzése megadott szempontok alapján.

A szakértő feladatai: a csoportnapló áttekintése után 23 zárt kérdés megválaszolása (a mérőlap kódja: D. N.–02.).

3. témakör: a gyermeki fejlődés nyomon követésére vonatkozó dokumentumok vizsgálata.

A szakértő feladatai: megfigyelt csoportonként minimum három, illetve a gyermeklétszám 20%-ának megfelelő személyiséglap átnézése, majd 21 zárt és egy nyitott kérdés megválaszolása (a mérőlap kódja: D. Sz.–03.).

4. témakör: a nevelőmunka gyakorlatának megfigyelése.

A szakértő feladatai: a megfigyelt csoportmunka tapasztalatainak rögzítése egy ötoldalas kérdőíven, 5 kérdésblokkban, összesen 120 kérdés alapján (a mérőlap kódja: N. GY.–04.).

5. témakör: az óvodavezetővel készített interjú.

A szakértő feladatai: a kb. másfél órát igénybe vevő interjú elkészítése 12 kérdésblokk alapján (a mérőlap kódja: Í. V.–05.).

6. témakör: az óvodapedagógussal készített interjú.

A szakértő feladatai: magnóra rögzített, kb. kétórás interjú készítése óvodánként 1-3 óvodapedagógussal, 14 kérdésblokk alapján (a mérőlap kódja: Í. Ó.–06.).

7. témakör: a dajkákkal készített interjú.

A szakértő feladatai: magnóra rögzített, kb. félórás beszélgetés óvodánként
1-3 dajkával 5 kérdésblokk alapján (a mérőlap kódja: Í. D.–07.).

8. témakör: az interjúk és megfigyelések alapján az összesített tapasztalatok rögzítése.

A szakértő feladatai: a vizsgálat végén a tapasztalatok rögzítése 7 kérdésblokk, 30 zárt és egy nyitott kérdés alapján (a mérőlap kódja: Í. Ö.–08.).

A mérőeszközök többszöri próbamérések során formálódtak véglegessé.

Az óvodai közoktatási szakértő két napot töltött a vizsgált óvodában. Egyik nap interjúkat készített magnófelvételek segítségével. A dokumentáció elkérése és tanulmányozása után a második napon a nevelőmunkát figyelte meg. A személyiséglapokat is ekkor nézte át. A gyakorlati nevelőmunka megfigyelési lapját a két nap tapasztalatai alapján rögzítette. A 100 óvodában a vizsgálat 2001 februárjában és márciusában zajlott le.

A kutatás eredményei

A helyi nevelési programok és az Óvodai nevelés országos alapprogramjának (továbbiakban alapprogram) tartalmi összhangja

A vizsgált óvodák többségében azt állapították meg a szakértők, hogy a helyi nevelési programok fejezetei magukban foglalják azokat a tartalmakat, melyeket az alapprogram előír, és az alapprogram szellemisége is érvényesül a helyi nevelési programokban.

Az alapprogram három alapvető feladatát vizsgálva a következő kép alakult ki.

Részletesen kidolgozottak a helyi programokban az érzelmi nevelés és a szocializáció fejlesztésévelfoglalkozó tartalmak. A társas és kortársi kapcsolatok fejlesztése, nevelő hatásának megjelenítése méltó helyre kerül a helyi nevelési programokban. A közös programok, az élménynyújtás sokszínűsége és fontossága szintén megtalálható.

Az értelmi fejlesztés területeinek meghatározása viszont igen vegyes képet mutat a helyi nevelési programokban. A legtöbb esetben elvek formájában tartalmazzák a helyi óvodai nevelés fejlesztési feladatait. A tevékenységi formák tartalmi kibontása terén több helyen megjelennek azok a tendenciák, melyek iskolásítási jellemzőket tartalmaznak, ilyen törekvésekre utalnak. (Erről később bővebb kifejtés olvasható.)

1. ábra  Az egészséges életmódra nevelés megjelenítése a helyi nevelési programokban (%)

Az egészséges életmódra nevelés elvei jelen vannak a helyi nevelési programokban, de nem elég részletes a kidolgozásuk, így várhatóan több óvodában gondot jelent majd az egészségnevelési munka tervezése (1. ábra).

A helyi nevelési programok 78 százaléka nevelési elvek formájában tartalmazza a fejlesztési tevékenységeket. Ez lehetővé teszi az alapprogram szellemiségének továbbvitelét a helyi nevelési programokban, ugyanakkor biztosítja az óvodapedagógusok módszertani szabadságát, azt, hogy az adott nevelési feladat tartalmának kidolgozásakor és megvalósításakor a gyermekek igényeit és szükségleteit a legteljesebb mértékben figyelembe vegyék.

A helyi nevelési programok tartalma (85%-ban) útmutatóként szolgál az óvodapedagógusoknak a nevelőmunka megtervezéséhez és megvalósításához (1 százalékuknál nem így van; 12 százaléknál részben van így; 1 százaléknál nem ítélhető meg). Ez a részletesebb kifejtés jól szolgálja a szülők számára az óvodai nevelőmunka szervezeti és tartalmi területeinek átláthatóságát. Biztosítja az óvodai nevelőmunka egységes szervezeti kereteit, a megalapozott tervezettség megvalósulását. A nevelőmunka tervezését a vizsgált óvodákban a helyi programok 56 százaléka csak elvek szerint említi, ami igen kevés útmutatást ad az óvodapedagógusnak. Így érthető, hogy a helyi nevelési programnak megfelelő gyakorlati nevelőmunka csak az intézmények 59százalékára jellemző.

 

Hogyan készültek a helyi nevelési programok?

A helyi nevelési programok megírásának lehetséges módjai közül 99 óvoda adatait elemeztük. Önállóan készített programot a megkérdezett óvodák 68 százaléka, adaptált 25, változatlanul átvett kész programot 6 százalék.

Az óvodákban készített interjúkból is kiderült, hogy a helyi programírás pozitívan hatott a nevelőtestületek életére. A közös tevékenységek, a viták, a továbbképzések szakmai fejlődéssel jártak. Mélyebben megismerték egymás szakmai munkáját, megfogalmazták óvodájuk szakmai értékeit, felerősödött a nevelőtestület közösséggé formálódása. Sok óvodában szemléletváltási folyamat indult el, nyitottabbá váltak, a dolgozók közösségében is elkezdődött a neveléssel kapcsolatos nézetek lassú átalakulása. Az elszigetelt csoportlét helyett az egész óvodát megmozgató, együttműködő légkör alakult ki. Az „én csoportom” elv helyett a „mi óvodánk” tudata kezd jellemzővé válni.

A helyi programkészítés másik hozadéka, hogy többségük tükrözi az óvodák egyéni arculatát, a helyi, speciális körülményekre épített nevelőmunka jellegzetességeit.

A helyi nevelési programok 75 százaléka az óvodahasználók (szülők, fenntartók, óvodapedagógusok) igényeinek legteljesebb figyelembevételével, közel 80 százaléka pedig a kisgyerekek egyéni szükségleteinek figyelembevételével (fejlettségi szint ismerete, speciális fejlesztési feladatok ellátása, szociokulturális háttér ismeretében a hiányos gondozási szükségletek kielégítésének megtervezésével) készült.

A szakértői vélemények szerint a helyi nevelési programok 30 százaléka helyi innovációkra épült, 28 százaléka részben készült innováció felhasználásával. Sajnos a szakértők 6 százaléka nem tudja megítélni a programírás mikéntjét, és 12-en nem is válaszoltak erre a kérdésre. Ez a közoktatási szakértők szakmai felkészültségének vegyes színvonalát jelzi.

Az azonban megállapítható az adatok alapján, hogy a teljes és a részleges innovációs tevékenység 58 százalék, ami az óvodák több mint a felében a nevelőtestületek nyitottságát, az új irányzatok iránti nagyfokú érdeklődését és a kreativitás meglétét mutatja.

 

A helyi nevelési programok és a gyakorlati munka összhangja az óvodai dokumentumok alapján

A gyakorlati nevelőmunka megvalósításának tervező, szervező és értékelési tevékenységét tartalmazzák acsoportnaplók és a gyermekek fejlődésének nyomon követését rögzítő dokumentumok. Ezeknek a dokumentumoknak az elemzéséből kiderül, hogy mennyiben felel meg az óvodai nevelés gyakorlata a helyi nevelési program tartalmának, mennyiben valósítja meg a mindennapi nevelőmunka az abban előírt célokat, feladatokat, tevékenységeket.

2. ábra  A képességfejlesztés tartalmának megjelenése a csoportnaplókban (%)

A helyi nevelési programok 70 százaléka útmutatást ad az óvodapedagógusoknak a képességfejlesztés területeinek tartalmára vonatkozóan. Ez segíti az óvodapedagógusok tervezőmunkáját, és tájékoztatást ad a szülőknek is az óvodai nevelés tartalmi jellemzőiről. Az is érzékelhető, hogy a képességfejlesztésbe való gondolkodás mint nevelési szemlélet kezd elfogadottá válni az óvodapedagógusok körében, bár ez a csoportnapló tervezési fázisaiban és a gyakorlatban még nem jelenik meg ilyen határozottan (2. ábra).

A képességfejlesztésben való gondolkodás az óvodák kevesebb mint felében tükröződik egyértelműen a csoportnaplókban és a fejlődési lapokon, ami azt jelzi, hogy még sok módszertani továbbképzés szükséges ahhoz, hogy a helyi nevelési programoknak megfelelő nevelési gyakorla alakuljon ki.

3. ábra  A képességfejlesztési tartalmak aránya a személyiséglapokon (%)

A helyi nevelési programok tartalmában már érezhető a szemléletváltozás, de több időre és tudatosabban szervezett helyi továbbképzésekre van szükség ahhoz, hogy a változások beépüljenek az óvodapedagógusok mindennapi munkájába.

Az adaptálás, illetve a máshol készített program átvétele esetén a helyi viszonyokra való alkalmazás okoz problémákat. Ott, ahol egy-két pedagógus vagy az óvodavezető írta a helyi programot, a testület pedig csak elfogadta, szintén eltérés tapasztalható a helyi nevelési program tartalma és a nevelőmunka gyakorlata között. Így a helyi nevelési program nem tudja betölteni igazán a funkcióját, vagyis nem veszi át a nevelőmunka „irányító” szerepét. Azokban az óvodákban, ahol az intézmény saját szakmai gyakorlatára épülő konszenzus alapján íródtak a helyi nevelési programok, tartalmuk megegyezik a napi nevelőmunkával.

4. ábra  Mennyiben tükrözik a csoportnaplók tartalmi jellemzői a helyi program iránymutató szerepét?

A csoportnaplók fogalomhasználata és vezetése terén is tapasztalhatók ellentmondások (4. ábra). Az óvodák egy részében a nevelőmunka gyakorlatát az „így szoktuk” elv vezérli. Ennek oka – mint az interjúkból kiderült –, hogy a helyi programok megírása nagy terhet jelentett az óvodapedagógusoknak. Mivel a programelmélet sem a főiskolán, sem a továbbképzések során soha nem szerepelt tananyagként, a programírással egy időben kellett megtanulniuk ezt a tevékenységet. Az így megvalósuló „görcsös” programírás fázisaiban nem volt lehetőség a tartalmak alapos átgondolására és pontos megfogalmazására. Sok esetben nehezen tudták eldönteni a programírásra vállalkozó óvodapedagógusok, hogy mi az, amit részletesen ki kell fejteni, és mi az, ami elvek formájában kerülhet megfogalmazásra.

Valószínűleg több évre van szükség ahhoz, hogy a helyi nevelési programok betölthessék irányító szerepüket. Ezt a folyamatot elsősorban helyi továbbképzések, módszertani továbbképzések szervezése segíthetné, illetve gyorsíthatná.

A csoportnaplók vezetésének egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem tükrözik, nem szabályozzák az óvoda belső világának szervezeti és tartalmi jellemzőit. Egységes elvek szerinti egységes tartalmak csak a csoportnaplók 37 százalékában olvashatók. A napirendek hiányosak, mert nem tartalmazzák a nevelési időn belüli tevékenységek teljes tárházát. A szolgáltatások rendszere teljesen hiányzik a csoportnaplók 39 százalékából. A helyi nevelési rendszer sajátosságai, a csoportra jellemző nevelési sajátosságok szintén nem találhatók a csoportnaplókban, amelynek funkciója így csak részben valósul meg.

A játéktevékenység irányítására vonatkozó megállapítások nem a helyi nevelési program feladatai közé, hanem az óvodapedagógus mindennapi nevelőmunkájához tartoznak, és a csoportnaplóban, valamint a fejlődési naplóban fogalmazódnak meg. A gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét mutatja. A helyi nevelési programok 42 százaléka részletesen, 27 százaléka pedig részben tartalmaz megállapításokat a játékirányításról. A játékfejlesztéssel ugyanakkor a csoportnaplók mindössze 53 százaléka foglalkozik, pedig itt lenne a helye a játékfejlesztés olyan megtervezésének, amely igazodik a gyermekek fejlettségi szintjéhez. A szakértők felmérései szerint a személyiséglapoknak, fejlődési naplóknak csak 13 százalékában olvasható a játékról, ami szintén nagyon kevés.

Megdöbbentő, hogy a fejlesztési tartalmak megtervezése csak a csoportnaplók 8 százalékában található! Ez azt mutatja, hogy az óvodapedagógusok a megszokás, a hagyományok alapján vezetik a csoportnaplókat, a tartalmi változások nem érintették igazán a mindennapi gyakorlatot. A helyi szolgáltatások, fejlesztési tervek nem épültek be a csoportnaplókba, pedig annak éppen a gyermek fejlesztésének tervét kellene tartalmaznia. A teljes mértékű helyi tartalmi szabályozás csak a csoportnaplók helyi nevelési programok alapján történő vezetésével valósítható meg. Ennek kidolgozása további többletfeladatokat ró az óvodapedagógusokra. Az interjúk során többször is elhangzott, hogy a csoportnaplók vezetése nem jó, ezen változtatni szükséges. Természetesen ehhez szükség lenne a helyi szaktanácsadói támogatásra, az óvodavezetés szakmai irányító munkájának erősítésére.

A 99 óvodában 834 fejlődési naplót néztek meg a szakértők. A gyermeki fejlődés nyomon követésére az óvodák 84 százalékában vezetnek valamilyen fejlődési naplót vagy személyiséglapot. Ez megnyugtató, mivel elősegíti az egyéni differenciált bánásmód megvalósítását.

Sajnos csak 49 százalékban vezetik a személyiséglapokat a helyi nevelési programok útmutatásai szerint. Ez azt mutatja, hogy az óvodapedagógusok saját addigi tanulmányai alapján, önhatalmúlag döntik el a személyiséglapok tartalmát.

• A bejegyzések több mint fele tükrözi a gyermek fejlettségi állapotát.
• Alig több mint egyharmadában olvashatók a gyermekek társas kapcsolataira vonatkozó megállapítások.
• A bejegyzések 40 százaléka tartalmaz értékeléseket a gyermekek tevékenységével kapcsolatban.
• A bejegyzések 39 százaléka jelez képességfejlesztési tartalmakat.
• A bejegyzések 13 százaléka foglalkozik a játékkal.

Az óvodapedagógusok maguk is megfogalmazták az interjúk során, hogy a személyiséglapok vezetése nélkülözhetetlen a gyermekek fejlesztése érdekében, de e dokumentumok csak a helyi nevelési programokkal összhangban lennének igazán hatékonyak. A mennyit, hogyan írjunk kérdés sok helyen okoz problémát. Ezen a területen is helyi továbbképzések szervezésével lehetne segíteni.

 

Iskolásítási törekvések az óvodákban

Az óvodai nevelés iskolásítására vonatkozó vizsgálódások további részletes elemzést igényelnek. Iskolásításra utaló jeleket mutat, hogy a helyi nevelés programokban gyakoriak a játékirányításra vonatkozó részletes útmutatások, ami nem segíti a „szabad” játék körülményeinek megteremtését (5. ábra).

5. ábra  A játékirányítás részletes megfogalmazása a helyi nevelési programokban (%)

6. ábra  Az ismeretátadás tartalmának meghatározása megjelenik a helyi nevelési programban

7. ábra  Az iskolásítási törekvések előfordulása az óvodákban (%)

Ugyancsak növelheti az iskolásítás esélyét, hogy a helyi nevelési programokban életkorokhoz kötötten jelennek meg a fejlesztés tartalmi területei (27 százalékában igen; 57 százalékában nem és 15 százalékban részben).

Szintén az iskolásítási irányzat elfogadását és megvalósítására való hajlandóságot mutatja az ismeretátadás tartalmi meghatározása a programokban (6. ábra). Ez a tény egyben az óvodapedagógus módszertani szabadságát is korlátozza.

Az iskolásítás egyes jellemző tüneteit a nevelési gyakorlat megfigyelésekor is tapasztalták a szakértők: az egyforma feladat adása és a gyermekek tevékenységeinek szabályhoz kötése ugyan különböző gyakorisággal, de tapasztalható volt a megfigyelt csoportok többségében (7. ábra).

A felsorolt tények együttesen lehetetlenné tehetik a differenciált egyéni fejlesztést, és erősíthetik az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyását, azaz felerősíthetik az iskolásítási folyamatokat.

 

A helyi nevelési programok és a törvényi szabályozás

A szakértők a megfigyelések, a dokumentációelemzések, az interjúk alapján megállapították, hogy az alapprogram gyermekközpontúsága tükröződik a helyi nevelési programokban és az óvodák mindennapjaiban. A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló óvodapedagógusok 75 százalékának, illetve a dajkák 67 százalékának nevelési gyakorlata gyermekközpontú.

Ezek az adatok az alapprogram szellemiségének elfogadását tükrözik, és mutatják az eddigi óvodai nevelési programok (az 1971-es és az 1989-es) erősségeit is.

8. ábra  A nevelés-központúság mértéke az óvodákban hétfokú skálán (%)

9. ábra  A oktatás-központúság mértéke az óvodákban hétfokú skálán (%)

A hétfokú skála értékei a következők:
1 = soha, 2 = nagyon ritkán, 3 = ritkán, 4 = általában, 5 = gyakran,
6 = nagyon gyakran, 7 = mindig.

Az összesített szakértői vélemények szerint az óvodák 71 százaléka és az óvodapedagógusok 66 százaléka bizonyult nevelésközpontúnak a megfigyelt csoportok napi munkájában.

A nevelői attitűdök további vizsgálatából kitűnik, hogy a nevelés-, illetve az oktatásközpontú vélemények eloszlási görbéi eltérnek egymástól (8. és 9. ábra).

Az oktatás-központúságot megjelenítő ábra hullámzó görbét mutat, problémát jelent az 5-ös érték viszonylag magas előfordulási gyakorisága.

Az oktatás- és a nevelés-központúság adatainak egymáshoz való viszonyítása azt mutatja, hogy bizonytalanság van az óvodapedagógusok körében. Ennek okai többek között az értékválságban, a sokféle elvárásnak való megfelelés kényszerében, az intézmény fennmaradása érdekében folytatott harcok hatásaiban kereshetők.

Az óvodák napi tevékenységét a törvényi előírások, az intézmény saját készítésű és a fenntartó által jóváhagyott dokumentumai együtt szabályozzák.

A szabályok és a rendeletek fontosak az óvodákban, érzékelhető, hogy az óvodavezetők igyekeznek megfelelni a törvényesség szempontjainak (71 százalék igen; 21 százalék részben és 3 százalék egyáltalán nem felel meg).

A törvényesség betartásában ugyanakkor az óvodapedagógusok kellően rugalmasak a gyermekek érdekében. A helyi nevelési programokban a helyi szükségletek figyelembevétele, az odafigyelés az óvodahasználók igényeire és szükségleteire fontos feladatként jelenik meg a vizsgált óvodák kétharmad részében.

10. ábra  Rend és fegyelem az óvodában (%)

A hétfokú skála értékei a következők:
1 = soha, 2 = nagyon ritkán, 3 = ritkán, 4 = általában, 5 = gyakran,
6 = nagyon gyakran, 7 = mindig.

Az óvodavezetők szemléletében is fontos prioritás a gyermekek igényeinek és szükségleteinekfigyelembevétele. Oldott, családias hangulatban folyik a nevelőmunka a vizsgált óvodák 79 százalékában.

A rend és fegyelem annyiban fontos számukra, amennyire a gyermeki szükséglet biztosításához elengedhetetlen. Ez a felfogás egyezik az alapprogram szellemiségével (10. ábra).

A vizsgált óvodákban a szolgáltató jelleg szerepének megítélése arra enged következtetni, hogy az óvodapedagógusok nem érzékelik, hogy az óvoda mint intézmény, illetve a benne folyó nevelőmunka a közoktatási szolgáltatások része. Ennek többféle oka lehet, de az bizonyos, hogy a sokféle elvárás, amelynek meg akar felelni egy gyermekintézmény, nem éppen a szolgáltató szemlélet kialakulását segíti (11. ábra).

11. ábra  A szolgáltató jelleg érvényesülésének mértéke (%)

A hétfokú skála értékei a következők:
1 = soha, 2 = nagyon ritkán, 3 = ritkán, 4 = általában, 5 = gyakran,
6 = nagyon gyakran, 7 = mindig.

A helyi programok 74 százaléka tartalmazza a közoktatási törvény 1996. évi 47. § tartalmának megfelelő szakmai előírásokat. A jelenleg érvényben lévő közoktatási törvény 1999-es módosító előírásai ugyan meghatároznak feladatokat a helyi programok kiegészítésére vonatkozóan – amelyek beépítése sok helyen éppen azokat a hiányosságokat fogja pótolni, amelyeket a vizsgálat is kiderített –, de bizonyos területeken még mindig hiányos a szabályozás. Például a helyi nevelési programokban nem elég konkrét a csoporttervezési elvek kidolgozottsága, tehát sem az óvodahasználóknak az intézményválasztáshoz, sem az óvodai szervezet működésének segítéséhez nem ad elég információt.

A szervezeti és működési szabályzat tartalma 1993 óta biztosítja az intézmények előírás szerinti működtetését. Az óvodák a törvényi módosítások és rendeletek megjelenésének ütemében, az előírások szerint, azóta többször is módosították ezt a dokumentumot, és ezeket a változásokat elfogadtatták a fenntartókkal. A megfogalmazásokban erősen dominálnak a szervezet működésére vonatkozó feladatok. Van, ahol konkrétan kidolgozták a feladatokat, máshol általános megfogalmazások „próbálják” meghatározni a működést. Ezekben az óvodákban a megszokott, rutinszerű működés jellemző. Óvodánként, vagyis szervezetenként más és más hangsúllyal fogalmazódtak meg a feladatok. Ennek sokszor az az oka, hogy a fenntartók elvárásai ezen a téren is különbözők.

A helyi nevelési programok 1996 és 1999 között készültek, egységes ütemezésben, azonos szakmai elvárások alapján, de a helyi igényeknek megfelelően. Jóváhagyásuk törvényi előírások alapján valósult meg.

Az alapító okiratok készítését, felülvizsgálatát a közoktatási törvény írta elő. Elfogadásuk szintén törvényi előírások szerint történt.

A három meghatározó dokumentum elkészítésének és jóváhagyásának ideje nem esik egybe. Mindegyik más időpontban, másfajta elvek szerint készült, és más-más szakértők véleményezték és hagyták jóvá. A három dokumentum előírás szerinti megvalósítása és elfogadása intézmények és fenntartók szerint is nagyon eltérő.

Már ennek alapján is prognosztizálható, hogy előbb-utóbb szükségessé válik szemléletmódjuk egységesítése, illetve tartalmi egymásra építettségük felülvizsgálatot igényel.

Az óvodai felvétel rendjét a törvény szabályozza, a helyi nevelési programban kizárólag a legszűkebb környezeti igények fogalmazódhatnak meg. Ennek ellenére a felmérés szerint a vizsgált óvodák negyedében részletesen szabályozza a helyi nevelési program az óvodai felvételt. Ennél nagyobb problémát jelent, hogy az óvodák kétharmadában a helyi szokások határozzák meg az óvodai felvétel módját. A fenntartók ezen a területen nem érvényesítik irányító szerepüket. Ugyanakkor az óvodák szakmai önállóságának jelekét értelmezhetjük, hogy az óvodavezetők többsége döntési kompetenciájának tekinti ezt a feladatot (82 százalék).

Az 5 éves kortól való óvodába járást a közoktatási törvény szabályozza, nem a helyi nevelési program. Ez nem ismert a vizsgált óvodák egyötödében. Az intézmények nagyobb részében azonban jól értelmezik az idevonatkozó törvényeket.

Az óvodák tanügy-igazgatási feladatai közül kiemelt terület a gyermekek beiskolázása (1. táblázat). Ebben nagyon sokat változott az utóbbi években a szülők elvárása, hiszen saját távlati céljaik határozzák meg iskolaválasztási döntéseiket. A vizsgált óvodákban a rugalmas beiskolázást a gyermekek fejlettsége határozza meg a legnagyobb mértékben. Ez a gyakorlat jól tükrözi az alapprogram elveinek átvételét mind az óvodavezetők, mind az óvodapedagógusok, sőt a szülők részéről is (82 százalék). Az adatok a nevelési tanácsadók működésének szükségességét, a tanácsadói szerep hatékony működését is alátámasztják (76 százalék).

1. táblázat  

Rugalmas beiskolázás	Igen	Nem	Részben	Nem ítélhető meg
A gyermek fejlettsége dönt	82	1	14	0
A szülő dönt	45	5	45	2
Az óvodapedagógus dönt	26	14	57	0
Az óvodavezető dönt	22	22	53	0
A tankötelezettségi kor elérése a döntő	11	36	47	2
A nevelési tanácsadó dönt	6	14	76	1

A szülők fele nem önállóan, hanem valamilyen szakvélemény figyelembevételével dönt gyermeke beiskolázásáról.

Pozitív változásként értékelhető, hogy a beiskolázásnál az óvodák többségében nem a tankötelezettségi kor elérése a döntő szempont.

Összegzés

Az alapprogram irányelvei tartalmazzák mindazokat a nevelési elveket, amelyek fontosak a korszerű kisgyermeknevelés megvalósítása érdekében. A jól kialakult és megfelelően működő óvodai intézményhálózat komoly értéket hordoz, megőrzése és a jelen kornak való megfeleltetése a közoktatás létfontosságú feladata.

A helyi óvodai nevelési programok életbelépésével legitimálódott az elmúlt években jelentős mértékben differenciálódott óvodai nevelés. A néhol megjelent, néhány évig működő negatív nevelési irányzatoknek gátat szabva a helyi nevelési programok megerősítették az óvódáskorú gyermekeknek megfelelő nevelési elveket, értékeket. A helyi nevelési programokban lehetőség nyílt a gyermekközpontú tendenciák megerősítésére, a lokális, gyakran speciális igények kielégítésének felvállalására.

A programkészítés sok nevelőtestület életére pozitívan hatott: ezt jelzi a szakmai aktivizálódás, a szakmai önbizalom megerősödése, a nyitottá váló óvodák sokasodása, az innovációk kiteljesedése. Vezéregyéniségek emelkedtek ki a nevelőtestületekből, és vették át a szakmai vezetést a óvodákban (pályázatokat írnak, publikálnak, koordinálják a minőségfejlesztést).

A vizsgálat során kirajzolódtak azok a területek is, ahol szükség van a további feladatok meghatározására.

E Az óvodai nevelőmunka dokumentációjának egymásra építettségét kell megteremteni az óvoda belső világának szabályozása érdekében, a helyi igények és szükségletek függvényében.

E A korszerű nevelőmunka elméleti és gyakorlati egységének kialakítása érdekében a képességfejlesztés további erősítésére van szükség a differenciált egyéni bánásmód esélyteremtő lehetőségének nagyobb kiaknázásával, az iskolásítási tünetek megszüntetésével.

E A legátfogóbb problémát az okozza, hogy egy átfogó szabályozási reform implementációja hosszabb időt igényel. A vizsgálat időpontjáig csak részben valósult meg az új tartalmi szabályozó dokumentum teljes körű átvétele, és az óvodák napi gyakorlatában még nem minden területen érződik az alapprogram hatása

A szakmai szemléletbeli változásokat jól segítené a helyi nevelési programok megvalósítását segítő módszertani továbbképzési kínálatok tárházának növekedése és a szaktanácsadói tevékenységek erősödése.

Footnotes

1. ^ Az Országos Közoktatási Intézet 2002. április 18-án megtartott Intézeti Szakmai Napjára készített tanulmány.