Az oktatási rendszer modernizációja a struktúrális alapok támogatásával az élethosszig tartó tanulásért

Napjaink tudás alapú gazdaságaiban a humán erőforrások fejlesztése egyre nagyobb hatást gyakorol a társadalmi fejlődésre, az életminőség javulására és a jólét növekedésére. A humán infrastruktúra terén jelentős különbség tapasztalható az Európai Unió legkevésbé fejlett, periferikus fekvésű országai és a többi tagország között. Bár az emberi tőke minősége szempontjából meghatározó jelentőségű, jól működő oktatási és képzési rendszer kialakításában jelentős szerkezeti változtatások következtek be, még mindig számottevő a kevésbé fejlett országok lemaradása. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a szegényebb felnőtt lakosság nagy része még középfokú végzettséggel sem rendelkezik. A tagországokban: Portugáliában 78 százalék, Spanyolországban 62 százalék és Görögországban 49 százalék, szemben az EU 36 százalékos átlagával (a fejlettebb tagországok esetében ez a mutató 20 százalék körül alakul).

Az Európai Uniónak gazdaságfejlesztési és társadalmi céljai elérése érdekében szüksége van jóléti és oktatási rendszereinek modernizálására, ezért tudatosan nagy hangsúlyt fektet az oktatásra és képzésre, melynek hátterét a társadalmi és gazdasági kohézió, a foglalkoztatáspolitika, valamint az oktatás és képzés közötti összhang erősítése biztosítja. Ma már elfogadott, hogy a humán erőforrások fejlesztésében kulcsszerepet játszó oktatáspolitika a társadalmi és gazdasági változásokhoz alkalmazkodó fejlesztési stratégiák kialakításában is meghatározó jelentőségű. Az átfogó humánerőforrás-fejlesztés megvalósítását az ún. strukturális alapok^[1], ezeken belül az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap forrásai támogatják. A széles körű külső források bevonásával a hazai foglalkoztatáspolitika, oktatásügy és szociális politika nem csupán a Strukturális Alapok által kiemelten támogatott fejlesztési célokat tudja megvalósítani, hanem saját dinamikus fejlődését is.^[2] Magyarországon a humánerőforrás-fejlesztésben érdekelt ágazatok szereplői számára a csatlakozás egyik legnagyobb kihívása az, miként lesznek képesek hatékonyan részt venni a finanszírozott programok végrehajtásában. Az ágazat abszorpciós kapacitásának megteremtése számos feladatot és kihívást jelent a csatlakozás előtt.

Melyek a közösségi oktatáspolitika ismérvei? Milyen területek támogathatók a strukturális alapok forrásaiból? Ezek között miért szerepel az egész életen át tartó tanulás mint a közösségi oktatáspolitika egyik legfontosabb pillére? Mi szükséges az egész életen át tartó tanulás stratégiájának sikeres megvalósításához? Hol tart hazánk ezen a területen? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A közösségi oktatáspolitika

Az 1990-es években elmosódtak a foglalkoztatás- és az oktatáspolitika közti határvonalak, hisz az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájának központi elemévé vált a tanulás, az emberi tudás és viselkedés fejlesztése. A lisszaboni csúcson döntés született arról, hogy a nyitott koordináció módszerét^[3] az oktatáspolitikák harmonizálásakor is alkalmazni fogják.

A lisszaboni EU-csúcson felvázolt középtávú elképzelés szerint az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb tudás alapú gazdaságává kell válnia 2010-ig. A cél elérését a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió erősítése, több és jobb munkahely megteremtése, az egymást erősítő foglalkoztatás- és szociálpolitika, az információs társadalom, a regionális politika, a kutatás-fejlesztés, valamint az oktatás és szakképzés segíthetik elő. Első lépésként az Európai Unióban jelentkező gazdasági és társadalmi törésvonalak leküzdésére van szükség, ezért dolgozták ki az Európai Foglalkoztatási Stratégiát, valamint a szociálpolitikai programot, és koncentráltabbá tették a strukturális politika célrendszerét. Mivel a több és jobb állás megléte csökkenti a humán erőforrások kihasználatlanságát, ezáltal erősíti a társadalmi kohéziót, az új elképzelés szerint az EU társadalmi és gazdaságpolitikai programjának központi elemei a foglalkoztatás, a munkaerőpiac strukturális átalakítása, a foglalkoztathatóság és a vállalkozókészség fejlesztése és a képzettségi szakadék csökkentése.

A humán erőforrás fejlesztését támogatják a foglalkoztatáspolitikai irányelvek, az 5. és 6. kutatási keretprogramban az oktatással kapcsolatos kutatások, az e-learning, illetve pénzügyi eszközként az Európai Szociális Alap. Utóbbi forrásai támogatják a munkanélküliség elleni (megelőző) küzdelmet, a humán erőforrások fejlesztését, a magasabb foglalkoztatási szintet, a nemek közötti esélyegyenlőséget, a fenntartható fejlődést, valamint a gazdasági és szociális kohéziót szolgáló fejlesztéseket. Prioritásai között megtalálható az egész életen át tartó tanulás (life-long learning keretében megvalósuló tevékenységek finanszírozása is.

A humán erőforrások fejlesztése egyrészt az oktatási, képzési és pályaorientációs rendszer fejlesztését, másrészt az alkalmazkodóképes, vállalkozásra kész munkaerő képzését jelenti.

Az oktatás szerepe a humán erőforrások fejlesztésében

Az Európai Unióban az oktatást egyre inkább a humán erőforrások fejlesztése legfontosabb eszközének tartják, s bár szabályozása továbbra is a tagországok kizárólagos kompetenciájában marad, a Közösség léte és belső fejlődése szempontjából alapvető kérdésekben (versenyképesség, társadalmi-gazdasági kohézió) egyre fontosabb ágazattá válik.

Azonosítani kell azokat a pontokat, ahol az oktatás közvetlen eszközként alkalmazható (például alulképzettség esetén munkaerő-piaci reintegráció elősegítése), és azokat is, ahol az oktatás közvetett eszközként jelenhet meg a versenyképesség növelése és a társadalmi kohézió erősítése terén (például kulcskompetenciák).

1. táblázat  Az oktatás és képzés fejlesztése a humán erőforrás érdekében

A közösségi oktatáspolitika újszerűsége nyilvánul meg az oktatási rendszerek céljairól való közös gondolkodásban, az európai szintű együttműködésben, a közös elemzés alapján közösen meghatározott konkrét célokban, valamint az oktatás és képzés szoros összekapcsolásában a társadalmi és gazdasági kohézió kérdésével. A közösségi oktatáspolitika középpontjában a tudás alapú társadalom megteremtésének előmozdítása áll, prioritásai a következők:

• az oktatás, az oktatási szolgáltatások minőségének fejlesztése,
• társadalmi, munkaerő-piaci beilleszkedés,
• a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása,
• a szakképesítések átláthatósága,
• az európai együttműködések bátorítása, a mobilitás ösztönzése,
• az innovációs hajlandóság erősítése,
• az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolatok erősítése, a tanulást és munkát kombináló programok,
• a képzések értékelése (minősítési rendszer),
• az élethosszig tartó tanulás előmozdítása.

A célok akkor érhetők el, ha a fejlesztési programok két dimenzióban gondolkodva valósulnak meg: egyrészt a hagyományos oktatásfejlesztésben (a tartalom és a vizsgarendszer fejlesztése), másrészt a rendszer szintjén (intézményrendszerek, pedagógiai rendszerek fejlesztése, átmenet az iskolából a munka világába, versenyképességet szolgáló oktatási formák, a képzési oldal és a munkaerő-piaci kereslet egymáshoz igazítása).

A fejlesztési politikákat a már említett egész életen át tartó tanulás keretében lehet megtervezni és végrehajtani.

Élethosszig tartó tanulás

Az élethosszig tartó tanulás vált átfogó és horizontális céllá, a közösségi oktatáspolitika egyik legfontosabb pillérévé már a lisszaboni döntést megelőzően. Az EU tudás alapú társadalmaiban a gazdasági aktivitás növelését célzó stratégiáknak magukban kell foglalniuk az alap-, közép- és felsőfokú oktatást, a szakképzést és a továbbképzést is. Az egész életen át tartó tanulással összefüggésben a tagországoknak átfogó stratégiát kell kidolgozniuk, hogy a teljes életciklus alatt támogassák a szakképzettség megszerzését. A teljes életre kiterjedő tanulás, a képességek bővítése döntő fontosságú egy adott ország versenyképességének megteremtésében, és hozzájárul a népesség iskolázottsági, kulturális és képzettségi szintjének emelkedéséhez. Az élethosszig tartó tanulás stratégiája rendszerszinten szerveződik, a tanulást az egész életcikluson átívelő folyamatként értelmezve a tanulót, a tanuló szükségleteit, az egyén tanulási kapacitását helyezi a középpontba.

2000 őszén hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság a Memorandum az élethosszig tartó tanulásról című vitaanyagot^[4], amely kettős célról szól: a tevékeny állampolgárról és a foglalkoztathatóságról.

A Memorandum hat kulcsüzenetet tartalmaz:

• egyetemes és folyamatos hozzáférés a tanuláshoz,
• a humán erőforrásokba történő beruházások folyamatos növelése,
• hatékony oktatási, tanulási módszerek fejlesztése,
• a tanulásban való részvétel fontosságának tudatosítása,
• mindenkit hozzájuttatni a tanulási lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz, tanácsadáshoz,
• az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek biztosítása mindenki számára az információs-kommunikációs technológiák széles körű alkalmazásával (a tanulást bevinni az otthonba).

E célok elérését számtalan eszköz segítheti, egyebek mellett az oktatás különböző formáihoz való hozzáférés, választási lehetőségek nyújtása az egyén különböző életszakaszaiban, különböző képzési formához, életkorhoz, egyéni igényekhez és képességekhez illeszkedő módszertani kultúra kifejlesztése, kompetenciafejlesztés és az élethosszig tartó tanulás stratégiájának biztos alapokra helyezése.

Az élethosszig tartó tanulás keretében támogatható területek:

• a munkaerőpiacra jutás és munkaerő-piaci integráció feltételeinek javítása,
• a szakképzés, a szakmai ismeretek megszerzésének fejlesztése,
• a tanárképzés,
• a képzési lehetőségek bővítése,
• a képzési igények felmérését szolgáló előrejelző rendszerek fejlesztése.

Az élethosszig tartó tanulás keretében képessé kell tenni a tanulókat saját képzési igényeik felismerésére, és egyszerű, rugalmas formában kell számukra oktatási programokat szervezni.

Mire van szükség az élehosszig tartó tanulás stratégiájának sikeres megvalósításához?

A hatékony stratégia megfogalmazását elősegíti a már létező politikák áttekintése, annak eldöntése, hogy ezek közül melyek támogatják és melyek akadályozzák az egész életen át tartó tanulás megvalósulását (az áttekintésnek ki kell terjednie az oktatás-, az egészségügyi, a munkaügyi, a szociál-, a foglalkoztatás-, a család-, az ipar- és a gazdaságpolitikára is). Az egész életen át tartó tanulás stratégiája szerteágazó tevékenységeket foglal magában, amihez alapvető fontosságú – a szűkebb értelemben vett ágazati célokon túlmenően – a különböző politikaterületek közötti hatékony együttműködés. Ennek következtében kitágul a tanulásban közvetlenül érdekeltek és érintettek (tanulók, tanárok, oktatási intézmények és szervezetek, szociális partnerek) köre: szorosabb együttműködésre van szükség az oktatás szereplői és a többi ágazati politika szereplői között.

Az élethosszig tartó tanulás stratégiájának eredményességét nagymértékben befolyásolja a rendszer alkalmazkodóképessége: a keresleti oldalon a tanulás szervezett formáiban egyre nagyobb a változatosság, az informális lehetőségek súlya nő (otthon, internet, virtuális eszközök). Mivel az egész életen át tartó tanulás lehetőségét mindenkinek biztosítani kell, az oktatás különböző formái kínálatának a kialakításakor figyelembe kell venni a tudás, a képességek és a készségek különbözőségét, az elvárásokat és a szociokulturális tényezőket is.

A stratégia alapjainak lefektetésében kulcsszerepe lehet a kötelező oktatásnak: nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a későbbi életkorokban folytatandó tanuláshoz nélkülözhetetlen alapkészségeknek. Ez a tantárgyi struktúra jelentős átalakításával is járhat: kiemelt figyelmet kell fordítani az idegen nyelvekre, az informatikára, a kommunikációs ismeretekre. Mivel az új ismeretek megszerzésében nem elsősorban az oktatáson van a hangsúly, hanem a tanuláson, az egyén saját továbbtanulásáért vállalt felelősségén, az információs társadalom korában az ismeretek állandó bővítése már nem választás kérdése többé, hanem alapfeltétele a megmaradásnak egy adott szakterületen. Az iskolarendszeren belüli közoktatási intézményeknek meghatározó szerepük van abban, hogy az önálló tanulási készséget, a felelősségérzetet, az önbizalmat a továbbképzéshez és az állandó megújulás igényét kifejleszszék az egyénben. Az élethosszig tartó tanulás sikerességéhez szükség van:

• az alapkészségek (számolás, olvasás, írás),
• a foglalkoztathatósághoz szükséges készségek (kommunikáció, információs-technológia, tanulás-tudás, problémamegoldás, teammunka) fejlesztésére,
• a szociális készségek (életvezetés, önbizalom, időbeosztás, közösségi elkötelezettség, pénzfogalom, egészség, higiénia, teammunka),
• az informatikai ismeretek fejlesztésére,
• idegen nyelvek ismeretére.

A felsőoktatási és szakképző intézményeknek rugalmas, átjárható és teljes mértékben igényorientáltoktatási programokat kell kínálniuk, hisz sokan kényszerülnek pályamódosításra, munka mellett kell továbbképzésre járniuk, illetve specifikus ismeretekre van szükségük.

Mindezeken túl az egész életen át tartó tanulás megvalósítása csak akkor lehet sikeres, ha megfelelőhelyzetfelmérés készül a formális és informális oktatás szektorai között meglévő együttműködésről, ha rendelkezésre állnak a rugalmas tanuláshoz szükséges mikrokörnyezetek (kistelepüléseken is) és az egyéni tanulást támogató szakemberek (képzésüket biztosítani kell). Biztosítani kell az esélyegyenlőséget(gyermekeiket otthon nevelő nők, mozgáskorlátozottak és egyéb nem mentális fogyatékosok), a megfelelőinformációs tevékenységet és azt, hogy mindenki tudjon a lehetőségekről.

A média, a tömegkommunikáció is vállalhat feladatokat az egész életen át tartó tanulás népszerűsítésében, az iskolák pedig kulcsszerepet tölthetnek be a nem formális tanulásban (például a gyermeknevelési, a drog- és alkoholmegelőző szolgálatok hálózatának szerepe is növekszik).

Az útmutató és tanácsadó rendszereknek tágabb funkciót kell betölteniük a puszta információnyújtásnál (például a foglalkoztatáson túl kezelniük kell a fellépő – esetleg a munkaerő-piaci flexibilitás okozta – lelki zavarokat is). A hátrányos helyzetű és leszakadó csoportokhoz tartozó fiatalok esetében növelni kell az alapképzésben való részvételt (általános iskolai végzettség, első szakképesítés).

Nem szabad elfelejteni, hogy az élethosszig tartó tanulásnak szociális összefüggései is vannak: a tanulás iránti igény felkeltése bizonyos társadalmi csoportokban szociálpolitikai feladat is. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a motivációra: nem elég a meggyőzés a foglalkoztathatósági pozíció javításáról, azonosítani kell a motivációt segítő – rövid és középtávon ható – eszközöket is.

Tagállami példák arról, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban

Az élethosszig tartó tanulás stratégiájának megvalósítását szolgáló (a Strukturális Alapok támogatásaiból finanszírozott) projektekre számos és egyre növekvő számú példát találunk az EU tagországaiban. Tekintsünk át néhányat ezek közül az Unió három kevésbé fejlett tagországa (Spanyolország, Görögország és Portugália), valamint a sikertörténetként számon tartott Írország gyakorlatából.

Spanyolországban – az egész életen át tartó tanulás stratégiájának keretében – kifejlesztettek egy új szakmai profilt: a „képzési tanácsadó” munkakört. Az érintettek tanácsadói szolgáltatást nyújtanak a humánerőforrás-fejlesztés és a foglalkoztatás témaköreiben. Elsőként nyolc közvetítőt fognak kijelölni, akik helyi szinten felmérik a tanulási lehetőségeket, segítik a tanulni vágyókat igényeik azonosításában, elősegítik az oktatási intézményeket a rugalmas és igényekhez igazodó tanulási megoldások kifejlesztésében.

Görögország szabadegyeteme, amely 1998-ban csupán két kísérleti távoktatási kurzust tudott indítani, a rákövetkező években már 5000 (23 év feletti) diákjának kínált mintegy húsz, kifejezetten az igényekhez igazodó kurzust. A tananyagok interaktív jellegűek, a kurzusokat folyamatosan felügyelik tanácsadók, hat különböző város tanácsadói központjától kapnak támogatást. A siker egyértelmű bizonyítékaként 2001-ben a hallgatói létszám megduplázódott, és azóta is folyamatosan növekszik.

Portugáliában létrehoztak egy központi tanulói forrásközpontot azzal a céllal, hogy megoldást nyújtson az oktatásban és képzésben részt vevők kompetenciafejlesztésére. Tevékenysége kiterjed az új képzési módszerekre vonatkozó tanácsadásra, tapasztalatcserére és gyakorlati útmutatásra képzők és oktatók számára. A tervek szerint hasonló központok hálózatát alakítják ki országosan (képzőintézmények kezdeményezésére), amelyek szolgáltatásai kiegészítik egymást. Az oktatói tevékenységet lehetővé tevő bizonyítvány öt évre szól (ezzel is biztosítva a képzés minőségének folyamatos fejlesztését).

A humán erőforrások fejlesztésének sikertörténeteként – jogosan – az EU-tagországok közül Írországotszokták emlegetni. Érdemes áttekinteni ezért néhány ott futó projektet. Az egyik példaértékű fejlesztés célja a Dublintól északra fekvő Finglas tanuló közösséggé alakítása volt. A projekt során az élethosszig tartó tanulás oktatási és szociális szempontjait egyaránt figyelembe vették, és elsősorban életformaként (nem pedig szigorúan oktatási és képzési területként) definiálták. Cél az egész életen át tartó tanulás kompetenciáinak fejlesztése, a lehető legszélesebb körű helyi partnerség kialakítása és a források feltérképezése. A projekt kiterjed a szabadidőre és a munkahelyekre, bevon időseket és fiatalokat, és az információs és kommunikációs technológiák (IKT) maximális kihasználására épít (utóbbi érdekében húsz számítógépet állítottak üzembe, amelyeken keresztül a városlakók könnyen hozzáférhetnek a képzési és internetes lehetőségekhez).

Milyen lehetőségeket biztosít(ott) a projekt?

• hozzáférést internet alapú képzési formákhoz,
• számítógép alapú képzések egyéni elvégzését,
• a távoktatásban való részvételi lehetőséget,
• helyi weboldal biztosítását: internetes megjelenési lehetőséggel helyi projektek és vállalkozások számára,
• munkalehetőséget a helyi nyugdíjasok számára (a helyi könyvtárban).

Egy másik kezdeményezés (Bridging the Gap) célja az egész életen át tartó tanulás támogatása hátrányos helyzetűek számára. A projekt időtartama 5 év (2001–2005), és Cork hátrányos helyzetű fiataljainak tanuláshoz való hozzáállását hivatott erősíteni iskolák és helyi ügynökségek bevonásával. A hasonló állami kezdeményezésekkel összhangban cél az, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek a különböző oktatási formák, és Cork városa az oktatásba való bevonás terén mintává váljon. Első körben harminc általános és tíz középiskola vesz részt a projektben. A kezdeti lépések a következőkből állnak: adatgyűjtés és elemzés, konzultációk (iskolák és ügynökségek vezetőivel), kerekasztal-beszélgetések a problémákról és lehetséges megoldásaikról, stratégiaalkotás és akcióterv kidolgozása.

Hasonlóan innovatív a Dublini Technológiai Intézet (DIT) projektje: általános és középiskolákban népszerűsíteni a felsőoktatást, a továbbtanulást a hátrányos helyzetű fiatalok körében. A projekt célcsoportja: hátrányos helyzetű általános és középiskolai diákok. A programszervezők az abban részt vevő dublini főiskolák (DIT Colleges) tanárai és főiskolás tanulói. A hátrányos helyzetű diákok mellé kijelölnek egy mentort, aki segít a tanulási igények azonosításában, információt és tanácsot ad.

A hátrányos helyzetű tanulóknak főiskolai látogatásokat szerveznek azzal a céllal, hogy a továbbtanulást népszerűsítsék (az adott diák mindig egy főiskolai diákkal van kapcsolatban, akivel könnyebben tud kapcsolatot teremteni, mint például egy csoportos látogatáson). Első- és másodéves főiskolások rendszeresen járnak általános és középiskolákba, ahol saját élményeikről és a továbbtanulás fontosságáról beszélnek (a DIT szakemberei konzultációkat tartanak hátrányos helyzetű diákok szüleinek is az oktatás és a foglalkoztatás összefüggéseiről). A DIT a rászoruló általános és középiskoláknak szétosztja a raktáron maradt számítógépeket, mikroszkópokat, audiovizuális eszközöket, és technikai segítségnyújtást is vállal (a jelenleg folyó projekt keretében húsz belvárosi iskolát látnak el kiváló minőségű számítógépekkel, és képzést is nyújtanak a tanároknak). A DIT (a Dublini Belvárosi Partnerség társfinanszírozásában) a DIT-főiskolák valamelyikére felvételt nyert hátrányos helyzetű diákok számára ösztöndíjat is meghirdet.

Írország Nemzeti Fejlesztési Tervében, a Foglalkoztatási és Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programhoz kapcsolódóan számos további intézkedés hivatott elősegíteni az egész életen át tartó tanulás stratégiáját a jelenlegi programozási időszakban is (2000–2006). Ilyen a „Továbbtanulást támogató szolgáltatás”, amelynek célja megnövelt oktatási és képzési beruházások révén a munkaerő-kínálat minőségének javítása, útmutatás és tanácsadás olyan felnőtteknek, akik a képzésekre beiratkoztak, valamint minőségnövelés az oktatók és a kurzusok innovatív fejlesztésével. Az „Általános képzés” intézkedésének célja több nyitott, rugalmas képzési forma biztosítása készségek megszerzésére/mélyítésére a meglévő információs technológiák használatával (rövid nappali, esti és hétvégi kurzus indítása foglalkoztatottak és a nagy nyilvánosság számára). A képzések minősítettek és internet alapúak. Érdemes még megemlíteni az „Oktatásba való visszatérés kezdeményezését”, mely a képzettséggel nem vagy csak minimálisan rendelkező felnőtteket támogatja.^[5]

Magyarország és az egész életen át tartó tanulás

Az egész életen át tartó tanulásért Magyarországon is számos innovatív szabályozás és gyakorlat elkezdődött. Ilyen például a korszerű moduláris felépítésű tananyagok fejlesztése a szakképzés területén, az olvasás éve program, a hallgatói hitelrendszer, az elsajátított ismeretek kreditekkel történő elismerése, a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány^[6] vagy az Internetes Szabadegyetem^[7] működtetése.

Annak érdekében, hogy az oktatási ágazat részesüljön a Strukturális Alapok támogatásaiból, össze kell hangolnia céljait a humánerőforrás-fejlesztés, valamint tágabban a társadalmi és gazdasági fejlődés céljaival. Ehhez meg kell határozni azokat a fejlesztési feladatokat, amelyeket az oktatás eszközrendszerével végre lehet hajtani, és ezeket be kell építeni az oktatásfejlesztési stratégiába.

Az Európai Szociális Alap fogadására való felkészülés főbb területei:

• megfelelő intézményi háttér kialakítása,
• részvétel az európai közösségi programok (Socrates, Leonardo) pályázataiban,
• regionális és nemzeti szintű tervezés és programozás,
• regionális és helyi partnerkapcsolatok erősítése,
• munkaerő-piaci igényekhez jobban alkalmazkodó oktatás-képzés,
• több uniós ismeret a diákoknak,
• részvétel információs napokon és képzéseken,
• társfinanszírozási igények felmérése.

A magyarországi oktatás és szakképzés erősségeire lehet építkezni a hatékony oktatásfejlesztési stratégiák kidolgozása és végrehajtása során, miközben a meglévő gyengeségek orvoslására is hatásos megoldást kell találni. Erősségként említhetjük a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők viszonylag magas arányát, az erősödő európai kapcsolatokat az oktatás valamennyi szintjén vagy a nemzetközi összehasonlításban is magas oktatási színvonalat. A gyengeségek között szerepel a rendszer nem megfelelő szintű alkalmazkodóképessége, illetve a gazdaság szereplőivel való együttműködés hiányosságai, az alulfinanszírozottság problémája vagy a megfelelő reakciókészség hiánya (demográfiai változásokra, regionális és társadalmi különbségekre).

Milyen feladatok elvégzésére kell számítani az egész életen át tartó tanulás stratégiájának fejlesztéséhez Magyarországon?

• Alapvető fontosságú a pedagógusok képzése az új típusú, segítő tanácsadó szerepre.
• A humán erőforrások fejlesztéséhez nemcsak pénzügyi beruházásra, hanem megfelelő mennyiségű időre is szükség van.
• Fontos lehet a felnőttképzéshez kapcsolódó adókedvezmények biztosítása, illetve az adó visszatérítése.
• A rugalmas munkaidő keretében lehetőséget kell biztosítani a tanulásra, képzésre.
• Annak kialakítása, hogy az idegennyelv-tanulást a munkaadók is támogassák.
• Az iskolarendszeren belüli és kívüli szakmai alap- és továbbképzések részévé kell tenni az egész életen át tartó tanulás, valamint a vonatkozó hazai és EU-dokumentumok megismertetését.
• Megfelelő minőségű és mennyiségű kommunikációt/párbeszédet kell kialakítani a tanulási rendszerek formális, nem formális és informális szereplői között.
• Fokozott hangsúlyt kell helyezni a tanulásról szóló információs tevékenységek fejlesztésére.
• Növelni kell a meglévő értékelő rendszerek minősítésének átláthatóságát.

Végezetül érdemes megemlíteni azt, hogy az áttekintett és megfogalmazott feladatok és kihívások, az oktatási és képzési rendszerek modernizációja, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának hatékony kidolgozása és megvalósítása során mindvégig szem előtt kell tartani az oktatásról való gondolkodás átalakulását. A hagyományos logikához képest az új logika nem a múltra, hanem a jelenre koncentrál, szocializációjában nem az alkalmazkodás, hanem sokkal inkább az érvényesülés és az alkalmazkodóképesség egyensúlya jelenik meg. Az ismeretekkel szemben alapvető elvárás a „felhasználhatóság”, a „szavatosság”, kiemelt szerepet kap maga a tanulási folyamat, amelyben elsősorban a készségeken van a hangsúly. Ebben a gondolkodásban a tanár is tagja a tanuló szervezetnek, aki segíti a tanulást, a diákok pedig egy interaktív környezet győztes (és nem passzív) szereplői, akik pozitív üzeneteken nevelkednek, és mindvégig kellőképpen motiváltak arra, hogy tanuljanak.