Az „itt és most” tapasztalása

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának 20 éves, és az egyetem 650 éves jubileuma alkalmából, Pécs Airport címmel rendezett kiállításnak a budapesti Műcsarnokban működő Mélycsarnok adott otthont. A művészeti tanszékek hallgatóinak munkáiból szervezett tárlatot 2016. május 4. és június 12. között tekinthették meg az érdeklődők. A PTE művészeti kara jelenleg az ország egyetlen olyan központja, amely felsőfokú zenei, képzőművészeti, alkalmazott és médiaművészeti képzést integráltan folytat, és tudományegyetemi közegben biztosítja a művészeti doktori képzést.

A tárlaton a Festészet, Kerámia, Szobrászat és Tervezőgrafika Tanszék, illetve az elektronikus zenei média szak hallgatóinak munkái szerepeltek. A kiállítás kurátora Somody Péter festőművész, a Festészet Tanszék vezetője volt.

Egy ilyen kiállítás célja az intézményben zajló sokrétű képzőművészeti tevékenység bemutatása; mindezt viszonylag szűkre szabott térben kellett megvalósítani. A válogatást dicséri, hogy a kiállítás ettől függetlenül nem kelti a zsúfoltság érzését, miközben sikerült hangulatában, tematikájában összetartó tereket létrehozni. A művek műfajilag igen változatosak: festmény, hang-installáció, videó, szobor és print is képviselteti magát. Mindezt finoman adagolt humorral és szépérzékkel, groteszk elemektől sem mentes iróniával tárták elénk a hallgatók.

A folyosóról Brezony Csilla rajzai vezetnek be minket a térbe, és egyúttal ráhangolnak „a hétköznapok valójában tökéletesen furcsák” életérzésre. A teremből kiszűrődő zaj-zene, kattogás és berregés jól támogatja ezt a hangulatot. A művésznő kiállított munkái digitális képalkotó programmal készült printek. Minimális eszközökkel, de bravúros rajzi megoldásokkal létrehozott jeleneteinek körülményei nem tisztázottak: összekeveredik bennük a tapasztalati és a tudatalatti világ, ami néha torz lényeket hív elő, kellemetlen érzeteket ébreszt – a bizonytalanság pedig nyomasztó. Kire adjam rá magam? – olvashatjuk az egyik képén. Hogyan viselkedjünk egy olyan világban, ahol stabil identitás hiányában változó szerepek közül válogathatunk? Zavarodottság, önbizalomhiány, magány, tehetetlenség – ezek a könnyű kézzel készített munkák hívószavai.

Brezony Csilla munkái

Bencsik Gábor, Zsók Patrik, Irsik Bence, Papp Márk és Camara Issiaga- a PTE Művészeti Kar Elektronikus Zenei Média Szakos hallgatóinak Sound Creation Installation című hanginstallációja a gépzajokhoz szokott fülünknek szinte kellemesen megkomponált zenével szolgál, némi nosztalgikus „buhera” hangulattal fűszerezve. A létrejövő hangfolyam meglepően szépen társul a mellette futó videóval. A természeti képek felvillanása és a szerkezet által gerjesztett zene, még ha csak a véletlenek összjátéka folytán is, de az életterünket modellezi: nincs tisztán természeti és tisztán technikai tér, hanem élettér-képzetek vannak, amik az érzékelésünket kitöltik, és amiben e két fél már egyenrangú. Még ha nem is foglalunk állást abban, hogy jó-e vagy rossz-e ez, mindenképpen megéri egy pillanatra elgondolkozni az ösztönlény és konstruált lény kettősén, s hogy ezek hogyan idomulnak a bennünk élő társadalmi lényhez, amely készen kapott szituációkban működik.

Kiállítási enteriőr Bencsik Gábor hanginstallációjával 

A rózsaszín nemcsak a printeken, hanem az első teremben kiállító két festő képein is visszaköszön.

Molnár Eszter: Csilla és Eszter 

De míg a művésznők egyike a giccsel, másikuk a kollázzsal operál. Molnár Eszter festményével kapcsolatban akár Michaël Borremans neve is eszünkbe villanhat, a belga művész porcelánfigurákat ábrázoló képei kapcsán, melyek az ő esetében egy szürreális világ kelléktárának a részei.^[1] Molnár is kibillent minket képével a színek és a téma sugallta látszólagos harmóniából: cicája megrettenve pillant föl, száján az elkenődött vörös mázzal úgy tekint ki a képből, mint akit tetten értek.

Molnár Eszter: Romantikus festmény

A művésznő Romantikus festmény című munkájában szintén a kettősségekkel játszik. A tökéletes giccs a feliratok révén disszonanciát és tehetetlenséget tételez. A fiú és a lány őzike idilli párosa valójában saját alkalmatlanságán: jelenünk érzelmi inkompetenciáján őrlődik.

Kalán Viktória: Groteszk arc 

Másik festőnőnk, Kalán Viktória kollázsai a faktúrával és a harsány anyagokkal játszanak. Képeire szőrt, textilt, papírt applikál, így munkái kitörnek a vászon síkjából. Laza ecsetkezeléssel, változatos technikával dolgozik. A szarvast és rókát ábrázoló festményein markánsan jelenik meg a vér, akárha egy gázolásos jelenet mementói lennének.

Emberalakjai szürreális figurák, Lidérc című munkájának leghangsúlyosabb eleme a nyitott cipzárból készült szeme. Ez a tátongó forma inkább szájra emlékeztet, de akár vaginára is asszociálhatunk róla. A kép lefojtott színei és a szexualitásra való utalás az elnyomott ösztönök szürke árnyává teszi a lidércet.

Kalán Viktória: Lidérc 

Az első helyiség szobrai közül mindenekelőtt Fleisz Tamás és Gettó József munkáit említeném. Előbbi egy kvázi egyensúlyi helyzetet teremtett két betondarab között, melyeket a lapjukba kapaszkodó, háló vagy gyökér módjára szerteágazó fémszál tart egyben. Az egyszerre mesterséges és organikus konstrukció feszültsége épp ebből az ideiglenesnek tetsző, de állandó állapotból fakad. Utóbbi alkotó a Szétesőben című darabjában ónnal forrasztott eggyé egy módszeresen feldarabolt deszkát. A mű szépségét elkészülésének folyamata adja, az egység újraegyesülése, átlényegítése által. Mindkét szobor a harmónia, a teljesség jegyében született, így a kiállítótér körvonalazódó témája – az önvizsgálatról és önazonosságról való művészi gondolkodás – pozitív pólusát képviseli.

A terem közepén Fülöp György agyagból készült művét akár a hallgatói évek útkeresésének metaforájaként is értelmezhetnénk.

Kincses Előd: Korrodáció 

Fleisz Tamás és Gettó József munkái 

Fülöp György: Bizonytalan ösvény 

Kincses Előd a múlandóság és állandóság kettősével játszik, amikor egy lassan pusztuló fadarabot márványban formál meg. Az anyagi átlényegülés láttán jó pár kérdés eszünkbe juthat. Mi határoz meg egy létezőt? Mit takar az „eredeti” és a „másolat” fogalma? Vagy akár, a többi munka függvényében: Mi határozza meg a személyemet?

A második, elsötétített teremben először Brezony Csilla vetítésével találkozunk.

A naplóbejegyzés-jellegű montázsokból egy szakítás története bontakozik ki előttünk tragikus, kicsit abszurd hangvételben.

Biacsics Renáta munkája 

A tér fekete falai között jól érvényesül Csizek Tamás világos munkája, amely füst módjára gomolygó zacskó-halomra emlékeztet. A felfelé kiterjedő, önmagába visszatérő szobor érzékeny egyensúlyi állapotban, legkeskenyebb görbületén pihen. Súlyos alapanyaga, nyers felülete erős kontrasztot alkot légiességével. Beton-jellege párbeszédet folytat a vele szemben elhelyezkedő triptichonnal, Glócz Vendel visszavett színvilágú, épület-témájú képeivel.

Csizek Tamás: Formálódás 

Glócz a szürke árnyalataiban jeleníti meg omladozó betonépületeit nagyméretű fatábláin. Sorozatának címe: a Federal Emergency Management Agency, magyarul a Szövetségi Válságkezelési Ügynökség nevet takarja. A képeken valamely természeti vagy egyéb csapás sújtotta terület kiürült városrészeinek romjai láthatók. A témaválasztással a művész a társadalmi felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet, emléket állít a veszteségeknek és egyúttal a széteső szerkezetek esztétikumában lubickol.

Glócz Vendel: FEMA-sorozat 

A táblák mellett, a bejárattal szemközt egy sorozatot láthatunk Dosztojevszkij ikonikus művéhez, a Bűn és bűnhődéshez készített plakáttervekből.

A terveket a földre elhelyezett magnóból elméletileg hang is kíséri, de sajnos olyan halkan, hogy a megfelelő távolságból (ami a munkák nézegetéséhez alkalmas lehet) már semmit nem hallani belőle. Szerencsére a plakátok önmagukban is megállják a helyüket; valamennyi izgalmas grafikai megoldást javasol a téma vizuális feldolgozásához.

A pécsiek kiállítása teljesítette, amit vállalt: kompakt válogatásban sikerült felvonultatnia legjobbjainak néhány igényes alkotását, bemutatva az egyetemi képzés színvonalát, és a különböző szakokra jellemző sajátos technikai felkészültséget. A munkák alaphangját a cselekvőképtelenség, illetve a bizonytalan én- és környezettudat határozza meg, de mondhatni úgy is: jelenünk, az „itt és most” érzelmi és érzéki tapasztalásai.

A Bűn és bűnhődés plakáttervei