Az iskolai kudarcok hatása a fiatalok alkohol- és drogfogyasztására

Elméleti háttér: nemzetközi kitekintés, hazai eredmények

A deviáns magatartásformák kialakulását magyarázó elméletek közül a két legnagyobb figyelmet érdemlő elmélet a szociális kontroll, valamint a szociális tanulás elmélete. Mindkettő mélyen szociológiai indíttatású, ugyanakkor a pszichológia erős befolyását is magán hordozza. Medikalizációs irányba ható szempontokkal teszi komplexebbé ezeket másik két ismert modell: a szociális fejlődés, illetve a biopszichoszociális elmélet.

A kontrollelmélet legtöbb esetben a serdülők családhoz, iskolához, közösségi szervezetekhez, valamint a jövőbeli munkaszerepekhez való kötődésére helyezi a hangsúlyt, mivel ezek a szociális kontroll legjelentősebb külső forrásai, amelyek befolyásolják a fiatalok drogfogyasztásra való hajlamát. A Hirschi-féle kontrollelmélet abból indul ki, hogy deviáns viselkedés akkor keletkezik, ha az egyén kapcsolódása a társadalomhoz gyenge vagy megszakad. Elmélete szerint ezek a kötődések határozzák meg, hogy mi a deviáns viselkedés, azaz mi a jó és mi a rossz. „Az ember olyan mértékben morális lény, amilyen mértékben magáévá teszi a társadalom normáit.” (Hirschi 1969) A kötődés főbb dimenziói: a kapcsolatok (iskola, szülők, kortársak) erőssége, a konvencionális cselekvési formák iránti elkötelezettség, a konvencionális cselekvési formákba fektetett idő és energia, valamint a konvencionális normák iránti elkötelezettség.

A szociális tanulás elmélete szerint a deviáns és a konform viselkedés a szocializáció egy-egy változatának eredménye. Bármilyen viselkedési típus kifejlődése és fennmaradása az adott viselkedéssel kapcsolatban várható büntetésektől és jutalmaktól függ. Az egyén személyiségfejlődése során különböző viselkedési mintákat kezdeményez. Azok a viselkedésminta-típusok ismétlődnek, maradnak fenn, amelyeket a környezet kedvezően értékel, folyamatosan megerősít (Akers és mtsai 1979). Ennek értelmében a deviáns cselekedeteket az egyén a közvetlen kondicionálás, valamint mások cselekedeteinek utánzása útján tanulja el.

E két elmélet integrációjából született a szociális fejlődés (social development) elmélete (Hawkins és mtsai 1992). Az alapfeltevés, hogy azok a gyerekek, akik erős szociális kötődésekben és olyan normák között fejlődnek, amelyek ellentétesek a droghasználattal, később kevésbé lesznek hajlamosak drogokat fogyasztani. Ilyen erős szociális kötődés például az iskolai kötelezettségvállalás is (Kim 1979; Krohn–Massey 1980; Johnston és mtsai 1981; Friedman 1983).

És végezetül fontos kiemelni Engel „biopszichoszociális” modelljét, amely komplexebb megközelítést jelent. A modell lényege, hogy bármilyen társadalmi jelenség értelmezésében – beleértve a normasértő cselekedetek tanulmányozását is – a pszichológiai és a szociális megközelítésen kívül a biológiai aspektusnak is érvényesülnie kell (Engel 1977). A kémiai addikció ugyanis biológiai, környezeti, kulturális és szociális hatások következménye.

A drogfogyasztás megjelenéséről a magyar fiatalok körében az 1960-as évek végétől rendelkezünk információval (Elekes–Paksi 1999). Önbevallásos, tehát közvetlen indikátorokat használó vizsgálatok a hetvenes években készültek először a középiskolások körében. Ezeket a kutatásokat azonban különböző módszerekkel és különböző mintákon végezték, ezért az eredmények nehezen összehasonlíthatók. A rendszeresebb adatgyűjtések a kilencvenes évek elején indultak (Elekes–Paksi 2000).

Iskolai rizikótényezők

Az iskolai teljesítmény a fiatalok életében a lelki egészség jelentős tényezője. Az iskolába lépés első éveit fejlődés-lélektani szempontból kritikus periódusnak tekinthetjük. A gyerek és családja ugyanis ekkor találkozik először szervezett keretek között a nevelő által közvetített társadalmi elvárásokkal, valamint magatartásának és teljesítményének minősítésével. Az elvárások mély benyomást tesznek a gyerekre különösen az iskola kezdetén, ez egyrészt lehet fejlesztő, ösztönző, másfelől viszont visszahúzó, gátló hatású.

Kezdeti probléma például a figyelmetlenség, de gyakoriak az olvasás- és írástanulás terén mutatkozó nehézségek, valamint a személyiségzavart jelző magatartási gondok. A fejlődést gátolják a gyenge osztályzatok, a kudarctól való félelem, valamint az önbizalom hiánya is. Ezek a korai kudarcok mind serdülőkori problémákhoz vezethetnek (Kósáné 1989). Az iskolai környezet nemcsak a tanár-diák viszony színtereként jelenik meg, hanem a társas kapcsolatok is itt alakulnak ki leginkább, és talán a legmeghatározóbbak a rizikó-magatartás átvételében (Pikó 2002). Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a nem megfelelő tanár-diák, diák-diák viszonyok, az iskolával való elégedetlenség közrejátszik a devianciák kialakulásában (Pikó 2002).

A folyamatos iskolai kudarcok következtében jelentősen megnő a negatív önértékelés, az önbizalomhiány kialakulásának veszélye, következményesen érzelmi, hangulati, viselkedési zavarok megjelenésével kell számolnunk. A viselkedészavar prevelanciáját 1–10% közé teszik; városi környezetben, annak szegényebb szocioökonomiai régióiban ennél gyakoribb. Ugyanakkor a viselkedési zavart mutató gyerekeknek csak kisebb hányada válik antiszociális, kriminális felnőtté (Farkas 2005).

A magatartási problémák azonban gyakran tanulási nehézségekkel járnak együtt vagy fordítva. Egyrészt a rossz tanulónál mindig fennáll az inadaptált viselkedés veszélye. Az a tanuló, aki például a gyenge teljesítményét folyamatos stresszként éli meg, megoldásként választhatja a kábítószerhez való menekülést is. Másik oldalról tekintve, a beilleszkedési zavar okoz elmaradást a tanulásban (Kósáné 1989).

Az iskolai élet és a szerfogyasztás összefüggését az iskolai teljesítmény, illetve a lógás miatti hiányzás mutatóival vizsgálták. Mindkét esetben beigazolódott, hogy szignifikáns összefüggés van a tanulmányi átlag, az iskolai hiányzások gyakorisága, valamint a szer­fogyasztás között (Elekes 2005). A lógás miatti hiányzás és a szerfogyasztás kapcsolata valamennyi ESPAD-kutatásban részt vevő országban szignifikáns volt (Hibell és mtsai 2000).

Az eddigi adatokból az is kiderül, hogy a fiatalok jelentős része iskoláskorában tanulási nehézségekkel küzd. A tanulási problémák már az általános iskola felső osztályaiban jelentkeznek, és gyakori bukásban, évismétlésben nyilvánulnak meg. Az iskolához való viszony problémái tehát az illegális droghasználat előjelének tekinthetők (Bácskai–Gerevich 1997, 2000).

A kutatás hipotézisei

Arra kerestem választ, hogy kimutatható-e szignifikáns összefüggés az iskolai problémák, kudarcok, valamint az alkohol- és drogfogyasztás között az ambulancián megjelenő fiatalok különböző csoportjai (kipróbálók, problémás szerfogyasztók, függők) körében, és melyik csoport rendelkezik a legtöbb iskolai problémával. Ezenkívül úgy gondolom, hogy az elterelésbe nem csak olyan fiatalok kerülnek, akik egyszer-kétszer kipróbálták a szert.

Az iskolával, pontosabban a tanulással, iskolai viselkedéssel kapcsolatban 18 elemet vizsgáltam.

A kutatás módszere

A Serdülőkori Problémák Értékelő Interjúja (EuroADAD) a kutatók és a klinikusok nemzetközi együttműködéseként jött létre. Ez egy olyan strukturált klinikai interjúmódszer, amelyet három területen, a klinikai/diagnosztikai munkában, a programértékelésben és a kutatómunkában is lehet hasznosítani. Használata 24 éves korig ajánlott.

Az EuroADAD hét nagyobb problématerületet tartalmaz: egészségi állapot, iskola, társas kapcsolatok, család, pszichológiai állapot, jogi helyzet, alkohol- és drogfogyasztás. Minden egyes problématerületet súlyosság szerint értékel a kérdezőbiztos és az interjúalany egyaránt. Az interjú normál körülmények között 45–60 percig tart, és anonim (Gerevich–Bácskai–Rózsa 2004).

Jelen kutatás a kérdőív két problémakörének összefüggéseit vizsgálja: iskolai státus és a drogfogyasztás. Lineáris regresszióanalízissel végeztem el a vizsgált elemek közötti lehetséges összefüggéseket. A különböző kábítószerek fogyasztását tekintettem függő változónak és függetlennek az iskolára vonatkozó kérdéseket. Az iskola a jelenlegi iskolai státust tárja fel, tehát az iskolai teljesítménnyel, a beilleszkedéssel, az óralátogatással és a motivációval kapcsolatos speciális problémát méri.

Az adatok feldolgozását az SPSS (6.1.2) statisztikai programcsomag segítségével végeztem.

Vizsgálati eredmények

A minta általános jellemzése

Vizsgálatom alapját a Nyíregyházi Drogambulancián felvett EuroADAD-interjúk képezik. A szakmai protokoll szerint ugyanis a szakorvosi vizsgálat mellett a 24 év alatti korosztálynál az EuroADAD jelenti az állapotfelmérés kötelező eszközét.

A minta nagysága 144 fő. A mintában 15 nő és 129 férfi szerepelt, 73,6%-uk 18 év feletti, 26,4%-uk 15–18 év közötti. 5 fő családos, és legalább egy gyermeke van. A megkérdezettek 42,4%-a iskolába jár, 24,3%-a dolgozik. 27,1% sem tanulói, sem munkaviszonnyal nem rendelkezik. Nyolc általánost végzett 18,8%, érettségizett, illetve szakmunkás 29,2%. Jelenleg középiskolás 24,9%, érettségi után tovább tanul 7,6%.

 

Az interjúalanyok jogi helyzete

A mintában szereplők 14,6%-ára jellemző a családtól való elszökés, csavargás. Kisebb-nagyobb bűncselekményt életében egyszer a megkérdezettek 94%-a követett el. A kérdőívben szereplő 17 bűncselekményfajta közül legjellemzőbb a bolti lopás (50,4%) és a lopás (25,9%). Másik tipikus bűncselekménycsoport a járművezetéshez kapcsolódik, úgymint járművezetés intoxikált állapotban (26,6%), a járművezetés szabályainak megsértése (25,2%). Drogárusítás a saját szükségletek és egyéb luxuskiadás céljából 16,8%-ukra jellemző. Súlyosabb bűncselekmények (vandalizmus, betöréses lopás, rablás stb.) előfordulási aránya 2,1% és 10,5% között van.

Az elkövetett bűncselekmények miatti előzetes letartóztatás a megkérdezettek 7,6%-nál fordult elő, többnyire 24–48 órás időtartamban. Rendőri előállítás 1–4 alkalommal fordult elő 69,9%-uknál, 5–8 alkalommal 2,8%-uknál. A mintában szereplők 27,3%-át még nem érték tetten törvénysértésen.

A bűncselekményt lezáró bírósági végzése/ítélete a kérdezettek 25,2%-ának volt, jelenleg 81,8% vár büntetésre, vagy átmenetileg fel van függesztve a bírósági vagy ügyészi eljárás. A törvénnyel való ütközés 76,2%-a illegális szerfogyasztás, illegális szer átadása, illetve csekély mennyiségre elkövetett kábítószer-terjesztés.

Az interjúalanyok 57,3%-a könnyedén veszi a törvénnyel való összeütközést, vagy nem tartja bűncselekménynek a drogfogyasztást. 21,7%-uk adekvátan látja jogi helyzetét és a szükséges segítséget, 21%-uk többé-kevésbé reálisan értékeli büntethető cselekedetét, és a törvény megfelelő paragrafusának pontos megtanulását igényli.

 

A mintában szereplők alkohol- és drogfogyasztási szokásai

A megkérdezettek 76,9%-a a kábítószerrel visszaélés miatt a büntetőeljárásból „elterelt” a megelőzés, illetve a kezelés irányába. A mintának csupán 23,1%-a jelentkezett önkéntesen kezelésre.

A megkérdezettek mindegyike fogyaszt alkoholt; 42,4%-uk 15 évnél fiatalabb volt az első fogyasztáskor, 56,3%-uk 15–18 életév között kezdett inni, 1,4%-uk 18 év felett ivott először alkoholt. A tudatmódosító szerek között a második legnépszerűbb szer a marihuána. A fogyasztás elkezdése életkor szerint: 15 év alatt 9,7%, 15–18 év között 58,3%, 18. életév felett 17,4%. Az illegális szerek közül a másik gyakori kábítószer az ecstasy; 15 éves kora előtt már kipróbálta a megkérdezettek 0,7%-a, 15–18 éves korában 26,4%-uk használta először, 18 éves kora után kóstolta először 19,4%-uk. A 144 megkérdezett közül 21 fő soha nem használt marihuanát, 77 fő pedig úgynevezett „partidrogot”. A 144 fő közül 113 dohányzik. Egyéb kábítószerek jelentéktelen számban fordulnak elő (nyugtató, amfetamin, LSD). Egy intravénás használót regisztráltam.

Az utolsó 30 napban egynél több szert használt a megkérdezettek 18,1%-a. Az utolsó 30 napban a marihuánahasználók 29,2%-a, az ecstasyt fogyasztók 11,1%-a nem állt le a szerfogyasztással. Ez azért érdekes, mert a minta közel 80%-át kitevő „eltereltek”, azaz a büntetés helyett kezelést választók számára ez a büntetőeljárás folytatását vonhatná maga után. Az illegális szer további használata mellett jellemző a szerváltás, azaz növekszik az alkoholt legalább hétvégenként fogyasztók száma. Az utolsó 30 napban az 1-4 naponta ivók száma 81 (56,3%), az 5-8 naponta ivóké 13 (9%).

A mintában szereplők 70,1%-a nem tapasztalta, hogy az elvárt hatáshoz egyre nagyobb mennyiségre volt szüksége a szerből. Növelni kellett az adagot alkoholból 13,1%-nak, az illegális szerekből 16,1%-nak, az alkoholból és az egyéb drogokból 0,7%-nak (valószínű, ők a függő diagnózisúak!).

A szerhasználati szokásokat jellemzi az is, hogy a megkérdezettek életükben összesen hány hónapig használták az egyes szereket. Az alkoholt 0-12 hónapig 77,9%-uk, 1-2 év között 10,4%-uk, ennél hosszabb ideje 11,9%-uk használta. A 0–12 hónap közötti marihuánafogyasztók aránya 61,1%, az 1–2 év közöttieké 7,6%, az ennél hosszabb ideje fogyasztóké 16%. A „parti­drogokat” egy évnél rövidebb ideje próbálgatók aránya 42,4%, az 1-2 éve rendszeresen használóké 4,9%, a 2-4 éve fogyasztóké 3,5% (1/a és 1/b táblázat).

1/a táblázat: A szerfogyasztás jellemzői (%)

	Fogyasztás életében
	Soha		Max. 3 alkalom		Több mint 3 alkalom
Alkohol	–		4,2		95,8
Marihuána	13,9		19,4		66,7
Amfetamin	65,3		13,2		21,5
Nyugtató	86,1		3,5		10,4
Partidrog	53,5		19,4		27,1
	Maximális fogyasztás egy hónapban
	Soha	1–4	5–8	9–15	15-nél több	Naponta
Alkohol	2,1	55,6	20,8	11,1	3,5	6,9
Marihuána	14,6	41,7	10,4	11,1	2,8	19,4
Amfetamin	66,7	20,1	9,7	0,7	1,4	1,4
Nyugtató	86,1	5,6	0,7	4,2	0,7	2,8
Partidrog	54,9	29,9	6,3	4,9	2,1	2,1

 

	Elmúlt 30 nap
	Soha		1–4		5–8		9–15		15-nél több		Naponta
Alkohol	28,5		56,3		9		2,1		2,1		2,1
Marihuána	70,3		18,8		1,4		6,9		2,1		–
Amfetamin	91,7		6,3		0,7		1,4		–		–
Nyugtató	96,5		2,8		–		–		0,7		–
Partidrog	88,9		7,6		2,1		1,4		–		–
	Összes fogyasztott hónap
	2 a-latt	2–6	7–12	13–24		25–36	37–48	49–60	61–72
Alkohol	30,6	43,1	4,2	10,4		4,2	2,1	3,5	2,1
Marihuána	36,8	17,4	6,9	7,6		7,6	3,5	3,5	1,4
Amfetamin	20,8	6,9	3,5	1,4		1,4	0,7	–	–
Nyugtató	30,6	6,9	4,9	1,4		2,1	–	–	–
Partidrog	30,6	6,9	4,9	1,4		2,1	–	–	–

1/b táblázat: A szerfüggőségre utaló tünetek (fő)

	Nagyobb mennyiség	Sikertelen abbahagyás
0 = nem	101 (70,1%)	110 (76,4%)
1 = igen, alkohol	19 (13,1%)	15 (10,4%)
2 = igen, drogok	23 (16,1%)	16 (11,1%)
3 = igen alkohol és drogok együtt	1 (0,7%)	3 (2,1%)

 

A szerfogyasztás gyakorisága, a minta szerfogyasztási jellemzői

Szert próbálgatóknak, alkalmi szerfogyasztóknak tekintem azokat, akik

• 1–4, maximum havi 1–4 alkalommal használtak szert;
• 1–4 napon fogyasztottak az elmúlt 30 napban;
• a 12 hónapot nem haladja meg a szerfogyasztás.

Az alkalmi alkoholfogyasztás vezet 55,6%-kal, a második legnépszerűbb szer a marihuána, alkalmilag a minta 41,7%-a használja. Mintámban a 15–18 életév közöttiek 20,4%-ot képviselnek, tehát az alkalmi fogyasztók nemcsak ebből a korosztályból kerülnek ki, hanem a 18 év felettiekből (73,6%) is. A marihuána kipróbálása a középiskola elvégzése után is határozott növekedési tendenciát jelez. A vártnál nagyobb a partidrogokat (29,9%) és az amfetamint (20,14%) kipróbálók száma.

A problémás szerfogyasztókat a következők szerint jellemzem:

• 5–15 között van egy hónapban a szerfogyasztással jellemezhető napok száma;
• 5–15 napon használt szert az elmúlt 30 napban;
• 13–24 hónapot drogozott életében.

Ebben a csoportban is az alkohollal élnek legtöbben, havonta 5–15 napon fogyasztanak (31,9%). Az illegális marihuánát havi 5–15 napon fogyasztók 21,5%-ot képviselnek. A partidrogokat, az amfetamint rendszeresebben fogyasztók aránya ebben a csoportban még tartja magát a 21,6%-os havi 5–15 fogyasztási nappal. 4,9%-ra nő a nyugtató szerepe. Az utolsó 30 napot jellemző szerfogyasztási adatok: 5–15 napon alkoholt ivott 11,1%, marihuánát 8,3%, stimulánsokat 5,6% használt. Az összes szerfogyasztással töltött hónapok száma (13–24) szerint valamennyi szer fogyasztása tekintetében csökken a számarány.

A függők csoportjába azokat sorolom, akik

• már érzékelik, hogy egyre nagyobb mennyiségre van szükségük a fogyasztott szerből a kívánt hatás eléréséhez;
• próbálták abbahagyni a szerfogyasztást, de nem sikerült;
• 15-nél több napon használják a szert egy hónapban;
• életükben 24 hónapnál több ideje használják az adott szert (Knoll 2008).

Havonta 15-ször vagy naponta történő szerhasználati tények: alkohol 10,4%, marihuána 22,2%, stimulánsok 7,1%, nyugtatók 3,5%. Az elmúlt 30 nap adatai feltűnően alacsonyak. Két évnél régebben használ alkoholt a megkérdezettek 11,9%-a, marihuánát 4,6%-a, egyéb szereket senki sem. Az alkoholról, azaz tolerancianövekedésről 13,1%-uk, az illegális szerekről 16,1%-uk, az alkoholról és drogokról együtt 0,7%-uk számolt be. Sikertelen leszokási kísérletet 23,6%-uk jelzett.

Összességében megállapítható, hogy a közel 80%-ot kitevő „eltereltek” között nagy valószínűséggel többen vannak a problémás drogfogyasztók és a függők.

Vizsgálatom adatai többé-kevésbé megfelelnek az európai és a hazai tendenciáknak. Európában is az ecstasy a második leggyakrabban használt illegális szer a marihuána után (EMCDDA 2005).

Ebből is látható, hogy az elterelésbe nem csak olyan fiatalok kerülnek, akik életükben egyszer-kétszer kipróbálták a szert. Az adatok ezt nem támasztják alá. Meglehetősen széles például a problémás droghasználók köre ahhoz képest, hogy a mintában szereplők durván 76%-a eltereléses, azaz magát nem függőnek valló. Összegzésem szerint közöttük 5-6%, aki függő, de ezt nem látja be, és szándékában sincs abbahagyni.

 

Az interjúalanyok iskolai helyzetének általános jellemzői

Az iskolával kapcsolatos első kérdés a „Mit csinálsz jelenleg?” Az interjúalanyok megoszlása e kérdés tekintetében a következő: 42,4%-uk (61 fő) iskolába jár, 24,3%-uk (35 fő) dolgozik, 0,7–0,7%-uk (1-1 fő) speciális oktatási programban, illetve gyógykezelésben részesül. 1 főt kizártak az iskolából, 4,2% (6 fő) pedig önkéntesen megszakította az iskolába járást.

A fiatalok iskolai eredményét tekintve 20,8%-nak átlag alatti, 71,5%-nak átlagos és 4,9%-nak átlag feletti a teljesítménye. A minta 14,6%-ának átmenetileg, 11,8%-ának tartósan szándékában állt már otthagyni az iskolát. Az interjúalanyok 7,6%-a nyilatkozta azt, hogy segítségre van szüksége az iskolai munkához. Az iskolából való hiányzás az elmúlt 30 napban a következőképpen alakult: a leginkább jellemző az 1–7 nap közötti mulasztás, ez jellemzi a minta 23,1%-át.

Az iskolai problémát nagyon súlyosan érzékeli a minta 4,9%-a, kismértékben 3,5%-a és meglehetősen 2,8%-a.

Az iskolai problémák közül a magatartászavar, illetve az iskolai beilleszkedési probléma a kérdezettek 1/5-énél fordul elő (rendszeres iskolakerülés 19,4%, túlzott korlátozás érzése az iskolában 17,4%, problémák a tanárokkal 20,1%, az iskola vezetése által történő fegyelmezés 14,6%, óra alatti bomlasztó viselkedés 21,5%). A betegség felhasználása az iskolából való hiányzásra a kérdezettek közel 1/3-ára jellemző.

A teljesítménnyel kapcsolatos nehézségek még ennél is nagyobb arányban jellemezték az interjúalanyokat. A házi feladat elmulasztása a minta 3/4-énél (73,6%) előfordul, évismétlést a kérdezetek 25,7%-a jelzett, ami igen jelentősnek mondható. Olvasási nehézséget a fiatalok csupán 6,3%-a jelzett.

Az iskolához, tanuláshoz való nem megfelelő hozzáállás a fiatalok közel 1/3-ánál van jelen (nem motivált a jó iskolai teljesítményre 29,9%, untatja az iskola 29,2%).

2. táblázat: Az iskolai problémák előfordulása (fő)

Iskolai problémák	Előfordulás
Bukás	37 (25,7%)
Rendszeres iskolakerülés	28 (19,4%)
Untatja az iskola	42 (29,2%)
Az órák túl nehezek	26 (18,1%)
Motiválatlanság a jó iskolai teljesítményre	43 (29,9%)
Nem élvezi az iskolát	48 (33,3%)
Problémák a tanárokkal	29 (20,1%)
Az iskola vezetése által történő fegyelmezés, elküldés	21 (14,6%)
Olvasási nehézségek	9 (6,3%)
A betegség felhasználása az iskolából való hiányzásra	40 (27,8%)
Túlzott korlátozás érzése az iskolában	25 (17,4%)
Óra alatti bomlasztó viselkedés	31 (21,5%)
Házi feladat elmulasztása	106 (73,6%)
Speciális órák látogatása	41 (28,5%)

Az iskolai problémák és a szerfogyasztó fiatalok három csoportja

Az ambulancián megjelenő fiatalok mindegyike kipróbált vagy rendszeresen használ valamilyen legális vagy tiltott szert.

A 3. táblázatban a fiatalokat három csoportba soroltam:

• kipróbálók, akik maximum 1-4 alkalommal fogyasztottak szert egy hónapban;
• problémás szerfogyasztók, akik 5–15 alkalommal fogyasztottak legális vagy tiltott szert egy hónapban;
• függők, akik 15 alkalomnál többször használnak legális vagy tiltott szert egy hónapban.

Az iskolával, pontosabban a tanulással, iskolai viselkedéssel kapcsolatban 18 elemet vizsgáltam:

1. Az iskola átmeneti abbahagyásának a szándéka
2. Az iskola tartós abbahagyásának a szándéka
3. Iskolai eredmény
4. Bukás
5. Rendszeres iskolakerülés
6. Untatja az iskola
7. Az órák túl nehezek
8. Nem motivált a jó teljesítményre
9. Nem élvezi az iskolát
10. Az iskola vezetése által történő fegyelmezés
11. Korlátozás érzése az iskolában
12. Teljesítmény miatti aggodalom
13. Problémák a tanárokkal
14. Olvasási nehézségek
15. Betegség felhasználása az iskolából való hiányzásra
16. Óra alatti bomlasztó viselkedés
17. Házi feladat elmulasztása
18. Speciális órák látogatása

A korábbi kutatási eredményeknek megfelelően (Elekes 2005) azt lehet mondani, hogy az iskolai eredmény és a teljesítmény miatti aggodalom az én mintámban is összefüggést mutat a legális és a tiltott szerek fogyasztásával.

A lógás miatti hiányzást a rendszeres iskolakerüléssel mértem, ami a legerősebb szignifikanciát jelezte valamennyi említett szer esetében, közülük is kiemelkedik a marihuána (p=,0001) és a partidrog szerepe (p=,0021). Mindemellett az interjúalanyok 12–15%-ának már megfordult a fejében, hogy átmenetileg vagy tartósan otthagyja az iskolát. Az iskolához, tanuláshoz való rossz hozzáállást jelzi: nem motivált a jó iskolai teljesítményre, untatja az iskola, nem élvezi az iskolát. E problémák előfordulása mind a legális, mind a tiltott szerek esetében megfigyelhető.

A 3. táblázatból jól látható, hogy az iskolai problémák előfordulása az alkalmi fogyasztók körében kevésbé jellemző. A problémás fogyasztás mögött meghúzódó iskolai problémák súlya kiemelkedő, különösen az amfetamint és partidrogot fogyasztó fiatalok esetében, a vizsgált iskolai problémáknak csaknem mindegyikével összefüggést mutat.

Meglepő, hogy a problémás alkoholfogyasztás hátterében nem áll iskolai probléma. Ugyanakkor az alkoholfüggők csoportjába tartozó fiatalok iskolai problémái jelentősek. Ez arra utalhat, hogy a mintában a függő alkoholfogyasztók képviselik a legsúlyosabb problémacsoportot.

A partidrog- és amfetaminfogyasztók csoportjai több iskolai problémával küzdenek, mint a marihuánát használók csoportjai. A marihuánafogyasztás hátterében álló iskolai problémák száma elenyésző.

A legális szerek közül a nyugtató, az illegális szerek közül az amfetamint és a partidrogot fogyasztó (problémás vagy függő) fiatalok iskolai problémái jelentősek.

Összességében elmondhatjuk, hogy az iskolai problémák összefüggnek a legális és tiltott szerek fogyasztásával. A legtöbb iskolai probléma a problémás és függő csoportba tartozók között mutatkozott.

3. táblázat: Az iskolai problémák és a szerfogyasztó fiatalok három csoportja közötti összefüggés

Akers, R. L. – Krohn, M. D. – Lanza-Kaduce, L. – Radosevich, M. (1979): Social Learning and Deviant Behavior: A Specific Test of a General Theory. American Sociological Review, 44, 636–655.Irodalom* szignifikáns ha, p<0,05

Bácskai Erika – Gerevich József (2000): A kortárssegítés tanári kézikönyve. Egészséges Ifjúságért Alapítvány, Vác.

Bácskai Erika – Gerevich József (1977): Ifjúság és drogfogyasztás. Drogmegelőzési Módszertani Központ és Ambulancia, Budapest.

Elekes Zsuzsanna (2005): A drogfogyasztás elterjedtsége és a fogyasztásra ható társadalmi tényezők iskolában tanuló fiatalok körében. Demográfia, 4. sz. 345–374.

Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála (1999): Középiskolások droghasználata és alkoholfogyasztása Magyarországon. Bkae Viselkedéskutató Központ, Budapest.

Elekes Zsuzsanna – Paksi Borbála (2000): Drogok és fiatalok. Középiskolások droghasználata, alkoholfogyasztása és dohányzása az évezred végén, Magyarországon. ISMertető. 8. Budapest, Ifjúsági és Sportminisztérium.

EMCDDA (2005): Annual report 2005: the state of the drugs problem in Europe. EMCDDA: EUROP, Luxemburg.

Engel, G. L (1977): The need for a new medical model: A challange for biomedicine. Science, 196, 129–136.

Farkas Margit (2005): Hiperkinetikus zavar, tanulási nehézségek és viselkedési problémák. Gyermekorvos Továbbképzés, 2. sz. 82–87.

Friedman, A. S. (1983): High School Drug Abuse Clients. In Clinical Research Notes. Rockville, MD: Division of Clinical Research, National Institute on Drug Abuse.

Gerevich József – Bácskai Erika – Rózsa Sándor (2004): A serdülőkori problémák értékelő interjúja. Euroadad kézikönyv. Addiktológiai Kutató Intézet, Budapest.

Hawkins, J. D. – Catalano, R. F. – Miller, J. Y. (1992): Risk and protective factors for alcohol and other drug problems in adolescense and early adulthood: Implications for substance abuse prevention. Psychological Bulletein, 112, 64–105.

Hibell, B. – Andersson, B. – Ahlström, S. – Balakireva, O. – Bjarnasson, T. – Kokkevi, A. – Morgan, M. (2000.): The 1999 ESPAD Report. The European School Survey Project on Alcohol and Other Drug Use Among Students in 30 European Countries. Stockholm CAN, Council of Europe.

Hirschi, T. (1969): Causes of Deliquency. University of Calofornia Press. Berkeley.

Johnston, L. D. – Bachman, J. G. – Malley, P. M. O. (1981): Student Drug Use in America 1875–1981. DHHS Publication No.ADM 82-1208. Washington, DC: U.S. Government Printing Office.

Kim, S. (1979): An Evaluation of Ombudsman Primary Prevention Program on Student Drug Abuse. Charlotte, NC: Charlotte Drug Education Center.

Knoll Ilona (2008): A szerfogyasztás gyakorisága. Kézirat.

Kósáné Ormai Vera (1989): Beilleszkedési nehézségek és az iskola. Tankönyvkiadó, Budapest.

Krohn, M. D. – Massey, J. L. (1980): Social Control and Delinquent Behavior: An Examination of the Elements of the Social Bond. Sociological Quarterly, 21, 529–543.

Pikó Bettina (2002): Egészségmagatartás serdülőkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest.