Az informatikai nevelés etikai kérdései az OKI honlapján

Az internetet, az általa létrehozott kiberteret sokszínűen lehet felhasználni, de számos nehézséggel és veszéllyel is szembe kell nézni. A számítógépek a tanulás új eszközeivé válhatnak. Ugyanakkor megerősíthetik a hierarchiát, ha alkalmazásuknál nem kap szerepet az egyenlőség, részvétel, magánszféra, kölcsönös tisztelet és felelősség elve. Anélkül, hogy tagadnánk a technikai és fogyasztói készségek értékét, az on-line-oktatásnak etikai kötelessége megtanítani, hogyan legyünk a kibertér állampolgárai. Az új elektronikus korban az állampolgárság azt is jelenti, hogy a kiberteret nyilvánosságként kezeljük, vagy "új közjóként", amelyet minden embernek joga van elérni és felhasználni, miközben ki-ki megőrzi személyiségi jogait és biztonságát. Mindezekkel a jogokkal együtt polgári felelősségérzetet kell kialakítani. Az információs társadalomra való valódi nevelés ott kezdődik, hogy megtanítjuk ezeket az alapelveket, és úgy használjuk az internetet, mint az ezeket megvalósító számos eszköz egyikét.

Honlapunkon a téma iránt érdeklődő pedagógusoknak, szakembereknek új rovatot indítottunk az"Informatikai nevelés" linken belül, mégpedig Etikai kérdések elnevezéssel. Ezen belül külön csoportosítjuk az internetetika és a médiaetika témakörébe tartozó olvasmányokat, amelyek közül a következőkben néhányat olvasóink figyelmébe ajánlunk.

Egyes nézetek szerint az emberiség a tudomány és a technika terén lélegzetelállító magasságokba jutott, ugyanakkor társadalmi viselkedése még nem szakadt el véglegesen a barbárságtól. Az internet etikai kérdéseivel foglalkozó, 1998 októberében Monte Carlóban "INFO-ETHICS, a kibertér etikai, jogi és társadalmi kihívásai" címmel rendezett nemzetközi konferencián az egyik felszólaló a történelmet információs korszakokban méri, amelyben az idő az információátadás sebessége. Úgy látja, hogy a "második ábécé", az "interneteződés" korszakának, egy új reneszánsz kornak a küszöbén állunk. Az érdekes témájú konferencia előadásai közül (amelyeket a világhálón is elérünk: http://www.unesco.org/webworld/infoetics_2/) az oktatás szempontjából is fontos öt tanulmányt választottunk, majd szakfordítás után mondanivalójukat Internetetikai rovatunkban, Hajdú Péter összegző tanulmányában publikáltuk.

A világháló hazai honlapjainak tematikus böngészését követően megállapítható, hogy etikai kérdések merülnek fel a címkézés és a szűrés technikai eszközeinek használatakor is. Az interneten a szoftverszűrés, illetve az ellenőrzés célja bizonyos anyagok elosztásának korlátozása. Sok esetben az is célja, hogy megvédje a gyermekeket a pornográfiától, az erőszaktól, a gyűlöletet keltő szónoklatoktól stb. A szűrőrendszerrel kapcsolatosan felvetődő etikai kérdések: Ki a felelős érte: egy személy vagy testület? Jogos lehet-e, hogy a kormány töltse be ezt a szerepet? Elég gazdag-e ahhoz a kritériumrendszer, hogy valódi választási lehetőséget biztosítson mind a minősítési, mind a felhasználói szinten? Világosan meghatározott-e a minősítés szóhasználata és a kritériumrendszer, hogy a felhasználó (szülő stb.) megítélje, megfelel-e a saját értékrendjének?

A problémák tisztán láthatóak. A szabályozás nem teljes körű és meglehetősen rendszertelen, felületes. Ez a helyzet arra utal, hogy az irányítás szempontjából legfontosabb területen további döntésekre van szükség, ebben a témában hazánk informatikai kultúrával-etikával kapcsolatos felelőseinek is állást kell foglalniuk. Az internethasználat etikai problémáit, a felhasználói magatartásokat, szokásokat és szabályozást új rovatunk másik olvasmánya, Miavecz Jenő elemzése mutatja be, amelyet a hazai honlapok, levelezőlisták megfigyelése alapján készített.

Honlapunk médiaetikai rovatában újabb olvasnivalókra hívjuk fel a figyelmet. A 2000. május 12-17. között a kanadai Torontóban, "SUMMIT 2000" címmel rendezett konferencia CD-ROM-on kiadott médiaetikai publikációi közül válogattunk, és a feldolgozásra érdemeseket lefordíttattuk. A válogatás első nagyobb része azokra a médiaetikai problémákra világít rá, amelyek a helyi kultúrák lerombolásának veszélyeiről tudósítanak. Manisha Shelat (India) "Hallatják a hangjukat. Az ázsiai fiatalok és a globális kommunikáció" című tanulmánya szerint a média nemzetközi világa komoly ellentétben áll a hagyományos, ázsiai kultúra beidegződéseivel. A két kultúra "összebékítésének" lehetősége egyelőre megoldatlan probléma.

Robert Freguson (Egyesült Királyság) írása a médiaoktatás közösségteremtő szerepét elemzi. Amellett érvel, hogy a média alkalmas a közös emberi kultúra egységének, összetartozásának erősítésére. Chinyere Stella Okuna "A nemek képe a tömegkommunikációban és a nigériai lánygyerekek" című művében arra keres választ, hogy a nigériai gyerekek által otthon megnézett videofilmek milyen hatást gyakorolnak a gyerekek nemi identitására. Mimi Berzau tanulmányában a rádió felvilágosító szerepéről ír a nyugat-afrikai gyerekek nevelésében.

Egy másik, elméletibb jellegű válogatás várhatóan ismét felkelti pedagógus olvasóink figyelmét, mivel a média gyermekekre leselkedő veszélyeiről szól, amelyekkel a nevelőknek feltétlenül tisztában kell lenniük. A tanulmányok szerzői között szociálpszichológusokat is találunk, akik a televízió személyiségromboló hatása elleni védekezést taglalják. A tévénézői szokásokat, a szappanoperák világát egy másik tanulmány elemzi. Az erőszak jelenlétét a tömegkommunikációban egy amerikai felmérés vizsgálta, ennek összegzéséről is olvashatunk. A probléma filozófiai jellegű megközelítését, a médiauniverzum hatását a gyermekek szocializációjára Niel Postman "Eltűnőben a gyermekkor" című könyve veti fel. A könyv alapján készített tanulmány szinte ijesztő példákat közöl a média gyermekkori hatásairól.

Etikai rovatainkat a jövőben folyamatosan bővíteni kívánjuk tanulmányokkal, cikkekkel, pedagógiai ajánlásokkal, hiszen az erkölcsi-etikai nevelés egyik alapvető kérdésének tartjuk a kibertér használatára való felkészítést is.