Az IKT lehetőségei a falusi iskolák oktatómunkájában

A tanulmány a chilei falusi környezetben történő bevezetés négy fő jellemzőjét mutatja be, továbbá ezek hatását az aktuális IKT-politikára. A speciális jellemzők: földrajzi elszigeteltség, gyenge színvonalú infrastruktúra; a falusi iskolák rendszerint nagyon kis létszámúak, (esetleg egy tantermen osztoznak a különböző osztályokba járó tanulók), sőt, a falusi környezetnek megvan az a sajátos kulturális realitása is, hogy egészen különleges a kapcsolat az iskola és a helyi közösség között. Ezek a kényszerítő körülmények – a programnak a chilei valósággal kapcsolatos korábbi tapasztalataival együtt – azt eredményezték, hogy a chilei falusi iskolák számára különleges IKT-politikát alakítottak ki. Ennek első jellegzetessége, hogy különösen hosszú tanárképzési programot dolgoztak ki, amely figyelembe vette a falusi környezet sajátosságait. Ezt a programot a kísérleti iskolákban kipróbálták és ellenőrizték. Másodsorban meghatározták, milyen helyi támogatással lehet a hosszú távú fejlesztő stratégiákat működtetni. Harmadsorban megteremtették a szükséges hardver- és szoftver-infrastruktúrához és az internet-hozzáféréshez szükséges technikai feltételeket. Végezetül pedig – a politikai elhatározásnak megfelelően – a közösséget is bevonták az iskolai tevékenyégbe.

A chilei oktatási reform

Chile megközelítőleg 15 millió lakosú ország, amely a UNDP (United Nation Development Programme; azaz az ENSZ Fejlesztési Programja) humánfejlesztési indexe szerint 160 ország között a 38. helyet foglalja el, és amely lakosságának 16%-a falusi környezetben él. Oktatási rendszerét közel 10 300 iskola (9000 általános és 1300 középiskola), 130 000 pedagógus és 3 100 000 (2 300 000 általános és 800 000 középiskolás) tanuló alkotja. A vidéki népesség adatait az 1. táblázat szemlélteti.

Az elmúlt tizenkét évben Chilében nagyszabású oktatási reformra került sor. Mind az elemi, mind a középszintű oktatás számára új tantervet dolgoztak ki, és azt fokozatosan vezették be minden szinten; új tanítási és tanulási módszereket dolgoznak ki azzal a céllal, hogy magasabb minőséget és nagyobb egyenlőséget érjenek el az oktatásban; a több eszköz, tankönyv, a jobb infrastruktúra és a jobban fizetett tanárok is beletartoznak ebbe a széles körű erőfeszítésbe. Az ún. „Információs technológia” kezdeményezés, közismertebb nevén „Összekapcsolt Hálózat” (Enlaces Network) a reform egyik nagyon fontos összetevője. Célja, hogy felmérje a kezdeményezések azon előnyeit, tartalmait, költségeit és megismételhetőségét, amelyek a chilei közoktatási intézményekben az oktatás során bevezetett számítógép-használattal és hálózatkialakítással kapcsolatosak. Ez természetesen magában foglalja a hatás értékelésének mechanizmusát is, és arra törekszik, hogy megtalálja a számítógép-technika szerepét a legszerényebb forrásokkal rendelkező iskolákban is.

 

1. táblázat  Falusi iskolák Chilében

A falusi iskolák jellemzői	Az iskolák száma
Egytanítós iskola	2115 (65%)
Iskolánként 20 tanulónál kevesebb	1600 (4%)
Tanulók rendszeres szállítása	706 (22%)
Villanyárammal való ellátottság	3027 (92%)
Telefonnal való ellátottság	653 (20%)
Iskolák száma összesen	3280 (100%)

2001-ben, tíz évvel a bevezetés után ez a program a következő eredményeket tudja felmutatni: 3 millió tanuló (90%) használja az IKT-t 6300 iskolában (5000 általánosban és az összes, azaz mind az 1300 középiskolában); 70 000 pedagógust már kiképeztek; az iskolák 75%-a ingyen használhatja az internetet; az IKT beépült a tananyagba. A program összes költsége erre az évtizedre 110 millió USA-dollárt tesz ki. Mindegyik iskola hozzájutott a következőkhöz: hároméves tanárképzés az ehhez szükséges technikai támogatással együtt; eszközökkel való ellátás (38 000 számítógép az összes iskolának, nyomtatóval, helyi hálózati csatlakozással és a hozzávaló bútorokkal együtt); sokféle felhasználhatóság és oktatási szoftver; a legtöbb iskola számára ingyenes internet-hozzáférés is; és curriculumorientációjú digitális tartalmak megjelenítése az interneten. Ennek eredményeként Chilében ma következők az arányok: számítógépenként 57 tanuló; általános iskolánként 9, középiskolánként 14 számítógép és gépenként 10 pedagógus.

2000-ben, a legfontosabb célok teljesítése után egyébként a program új irányt vett, a falusi iskolák kapták az egyik legmagasabb szintű prioritást az elkövetkező hat évre. A kezdetekkor ugyanis ezek az iskolák még nem kerültek be a programba; hiányos infrastruktúrájuk és gyenge kommunikációs lehetőségeik akkor nagy nehézséget jelentettek volna a hálózatnak elsősorban a tanárképzés és a számítógépek általi kapcsolattartás terén. Több mint tízéves haladás után, az oktatási reformmal és a megjavult feltételekkel együtt azonban a program már készen áll arra, hogy a falusi oktatásra is kiterjesszék.

IKT a falusi iskoláknak

Intézményi keretek

Ez a hálózat az ország egész területén szoros és jól működő kapcsolatokat épített ki azzal a 25 egyetemmel, amelyek a tanárok képzésével, illetve tananyagokkal, webalapú tartalmi termékekkel, szoftverminősítésekkel, terepkutatásokkal és segítő kritikával járultak hozzá a programhoz. Az egyetemeket a hálózattal való együttműködésük értelmében öt földrajzi zónába szervezték. A legdélibb zónába tartozik a legtöbb falusi iskola azok közül, amelyek már néhány éve hozzákezdtek a kísérletezéshez. 1651 iskola található itt, az összes idesorolt (azaz falusinak minősített) iskola körülbelül 50%-a, iskolánként átlagban 27 tanulóval és 1,6 tanárral.

Hogy a falusi iskolákkal folytatott információcsere javuljon, valamint hogy a közöttük lévő ötlet- és megoldáselosztást segítsék, az oktatási minisztérium havonként ismétlődő programokat dolgozott ki úgy, hogy először is a földrajzilag közel álló iskolákat ötös-tizenötös csoportokra osztotta. Ezeket a képződményeket „mikrocenter”-eknek nevezték el; a déli zóna 1651 iskoláját a minisztérium 231 mikrocenterbe osztotta, átlagosan egységenként 7,1 iskolával.

Mindegyik egyetem, amelyik a hálózattal együtt dolgozott, bizonyos számú mikrocenterért is felelős volt – legalább hároméves perióduson keresztül. Munkájuk abból állt, hogy tevékenységüket szorosan összehangolták a helyi oktatási minisztérium egyéb szakembereivel, akik ugyanazokat az iskolákat látogatták; mindegyik látogatást – ha lehetett – közösen szervezték meg, valamint ilyenkor rendszerint megtartottak egy minkrocenter-összejövetelt is. Mindegyik mikrocententerbe speciálisan felkészített oktatókat küldtek, évente legalább négy alkalommal, egy-egy speciális iskola esetén pedig összesen nyolc ilyen látogatás megszervezését látták indokoltnak. Az iskolák egy részének sajátos földrajzi adottságai miatt a látogatásokra általában elég volt egy teljes nap, de néha, főleg télen, akár ennél hosszabb ideig is eltarthattak.

A falusi feltételek és lehetőségek

A chilei falusi iskolák számos jellegzetességet mutatnak, és igencsak különböznek a városi iskoláktól, így speciális IKT-politikát igényelnek. A jellemzők négy kategóriába sorolhatók: a település, az infrastruktúra, a nagyság és a kultúra alapján. Bár ezek új kihívásokat jelentenek egy IKT-politika számára, némelyikük egyedülálló lehetőséget kínál az osztályon belüli változtatás és innováció számára is.

Az infrastruktúra

A legtöbb falusi iskolában az épületek kicsik, egyetlen osztályterem van csak bennük, egy tanári szoba és egy, az anyagok és eszközök elraktározására alkalmas helyiség. Most már a legtöbbjükben állandó a villanyárammal való ellátás, vagy nemsokára az lesz – hála egy, a falusi közösségek érdekében indított országos kezdeményezésnek.

Bár a falusi iskolákat mostanában már viszonylag jól megépítik, általában fából készülnek a válaszfalak és a tetők is, emiatt környezeti viszonyaik negatív hatást gyakorolnak a hardverre: különösen azokban az esetekben, amikor az iskolaépület a tenger és a parti homok közelében a só, a nedvesség hatásának van kitéve, vagy pedig szeles és nagyon poros területen fekszik. Az idevezető utak többnyire nem aszfaltburkolatúak, így szeles és száraz napokon a por mennyisége is fenyegetést jelent mindenfajta eszköz mozgó alkatrészei számára.

Ezek a körülmények tehát olyan oktatási stratégiát követelnek meg, amely magában foglalja az előzetes és alapvető hardverkarbantartást is lehetővé tévő készségek elsajátítását, mégpedig azért, hogy a pedagógusok megbirkózzanak azokkal a mindennapos problémákkal is, amelyek az iskolai infrastruktúra terén bármikor előadódhatnak. Ennek szükségességére a kisiskolákkal való sokéves együttműködés során jöttünk rá, így ma már a hálózat műszaki szakemberei egy speciális problémamegoldó rutinszettet is összeállítottak minden pedagógusnak és szakmai oktatónak.

Ha az iskolák rendelkeznek alacsony sávszélességű telefonvonallal, akkor – bizonyos időszakokban – már az e-mail is rendelkezésre áll (tárolásos-továbbításos protokoll segítségével) a hálózat által kifejlesztett ad hoc szoftvertermék révén. (A kommunikációs szoftver neve La Plaza, amely az általános iskolák számára felhasználóbarát interfészt biztosít. Lásd: Hepp, P. – Alvarez, M. I. – Hinostroza, E. – Laval, E.: La Plaza. A Software Design for an Educational Network. In the Proceedings of the Ed-Media'93 World Conference on Educational Multimedia Hypermedia. Orlando, Florida, EE.UU.)

Ha pedig a technikai vagy a gazdasági feltételek nem teszik lehetővé az internet-hozzáférést, az iskola egy oktatási weboldalakat tartalmazó CD-készletet kap (ezeket nagy gonddal válogatják ki és dokumentálják). Az ilyen korlátozott internet is biztosítja az iskoláknak azon értékes oktatási tartalmakhoz való hozzáférést, amelyek rendszerint az interneten találhatók (például irodalom, zene, természettudomány, múzeumok), de tartalmaz néhány megszorítást is a kommunikációs szolgáltatásokhoz és az on-line alapú adatbázisokhoz való hozzáféréssel kapcsolatosan. A CD-k a tanulók számára teljesen veszélytelenek, hiszen tartalmukat gondos válogatás alapján állították össze.

A hálózati csoport nagy figyelmet fordít a falusi kommunikáció olyan új alternatíváira is, mint amilyenek például a műholdkapcsolódások. A probléma csak az, hogy ezek igen magas szintű infrastrukturális befektetéseket igényelnek, ami ezt a szolgáltatást kisszámú csatlakozási pont esetén különösen költségessé teszi. Egy szatelitszegmens igénybevételének havi költsége ugyanis ma még több ezer dollár, de arra nagyon jól felhasználható, hogy iskolák ezrei számára lehetővé tegye a megosztott internethozzáférést. Az egyes iskoláknak ilyen esetekben egy-egy 10 000 USA-dollárnál valamivel kevesebb összeget igénylő beruházásra van szükségük. Havonkénti költségeik ugyanakkor elviselhetők; nem teszik ki az 50 USA-dollárt sem.

A település

A falusi iskolák rendszerint távol helyezkednek el azoktól a városias településektől, ahol egyébként a technikai feltételek is inkább rendelkezésre állnak. Sok esetben ezeken a településeken még helyi tömegközlekedés sincs, így a tanároknak és a diákoknak naponta kell gyalogolniuk az otthonuktól az iskoláig, ami a szállítási költségeket (azaz az eszközök és a szoftverek odaszállításának és a fenntartásnak a költségeit) nagyon megnöveli.

Azok a nagy távolságok, amelyeket rendszerint meg kell tenni ahhoz, hogy az ember eljusson egy falusi iskolához, igencsak megnehezítik bizonyos helyek megközelíthetőségét – különösen télidőben vagy nagyon messzi település esetén (például valamelyik messzi szigeten lévő iskolánál) –, aminek következtében e helyeken egy tanárképzési vagy egy támogató programot legfeljebb csak az év bizonyos szakaszaiban lehet megszervezni. Ez a helyzet indokolja annak fontosságát, hogy a tanárok némi alapvető hardver-karbantartási megoldási módszert is elsajátítsanak. Nekik ugyanis saját maguknak kell megoldani a legtöbb hardver- és szoftver-konfigurációs problémát is. E képzési programnak egyébként az is célja, hogy a falusi iskolák e tekintetben is elérjenek egy, a városi segítő központoktól való viszonylagos függetlenedést.

A nagyság

A legtöbb falusi iskola alacsony népsűrűségű területeken található, gyakran a különböző életkori csoportoknak ugyanazon a tantermen kell osztozniuk. E szokatlan tanulási szituáció számos nehéz kérdést vet fel, de – érdekes módon – új, eddig nem ismert lehetőségeket is kínál az IKT felhasználására.

Az egyik legnagyobb kihívás éppen a falusi iskolák tanáraira vonatkozik. Nekik ugyanis egyidejűleg kell a különböző iskolafokozatú tanulókat ugyanabban az osztályteremben tanítaniuk. A kis létszámú, vegyes osztályokat tanító iskolák viszont remek lehetőséget kínálnak a tantermi munkának a hasonló tanulmányi szinten lévő tanulókból álló csoportok megszervezéséhez. Vagyis úgy tűnik, a feltételek megfelelő alkalmat adnak arra is, hogy a számítógép az osztályteremben, egy elkülönített tanulósarokban, egy-egy kis tanulócsoport közös munkájához rendelkezésre álló tanulási eszköz legyen.

Az IKT eszközeinek használata ily módon az együttműködésen alapuló, azaz a kollaboratív tanulás egyik legfontosabb stratégiájává válik a falusi környezetben, és ha még az internet is rendelkezésre áll, akkor egyike lehet azoknak a lehetőségeknek, amelyeknek a lehető legnagyobb a hatás azokban a kicsi és izolált iskolákban, ahol az alig néhány főt befogadó, a csupán leszűkített érintkezést lehetővé tevő terek egyáltalán nem kínálják a tanulóknak a városias környezet sokszínűségét. Az internettel ugyanis a kollaboratív programok ugyanannak a régiónak más iskoláiból is eljuthatnak a tanulókhoz, de érkezhetnek akár a világ bárhol másutt élő tanulóitól és tanáraitól is, megnövelve ezáltal az érintkezési terek minőségét és ösztönözve a szociális interakciót. A chilei iskolákat ezért olyan programokban való részvételre ösztönözzük, mint amilyenek a WorldLinks (http://www.worldbank.org/wordlinks/spanish/), az I*EARN (http://www.iearn.org) és a Think.Com (http://d1.think.com/).

A kisiskoláknak rendszerint azzal a nehézséggel is szembesülniük kell, hogy a tanári kar is nagyon kicsi. Sok esetben iskolánként egyetlen tanár van, és elképzelhető, hogy ő sem rendelkezik szakmai alapképzettséggel, sőt, nincs semmiféle támogató szakmai kapcsolatrendszere sem. Ezekben az esetekben nagyon fontos, hogy számára speciális támogató hátteret teremtsünk, különösen akkor, ha olyan sürgető kulturális feladattal kerül szembe, mint amit a modern információs és kommunikációs technika bevezetése jelent. A tanárképzési stratégiák azonban csak részben oldhatják meg ezeket a problémákat, csak akkor, ha támogatják a szomszédos iskolák közötti tanársegítő hálózatok felkészítését is, mégpedig úgy, hogy például pedagóguscsoportok számára rendeznek tanárképző szemináriumokat.

A kultúra

A falusi iskolák sokkal mélyebben kötődnek az őket körülvevő közösséghez, mint a városiak. A vidéki közösségek viszont általában kevesebb technikai eszközzel és sokkal korlátozottabb információs forrásokkal rendelkeznek. Ezeket a feltételeket leginkább negatívumként szokták tudomásul venni a városi oktatásban részesülő emberek, vagy legalábbis felismerik, hogy ilyen körülmények között mekkora szükség van a szakmai és a szociális elszigeteltség csökkentésére. Ilyenformán tehát nagyon fontos azt is belátnunk, hogy az IKT jó hatással lehet a közösségre is.

A hálózati program tapasztalatai azt mutatják, hogy a szülők általában úgy tekintenek a számítógépek és az internet iskolában való megjelenésére, mint egy pozitív modernizációs erőfeszítésre, és arra ösztönzik gyermekeiket, hogy használják is ki ennek az oktatási lehetőségnek az előnyeit. A tanulók pedig, akik még csak nem is álmodhatnak otthoni számítógépről, igen erős ösztönzést kapnak az iskolába járásra, ahol módjukban áll majd keresgetni és „játszani” az új gépekkel. Legtöbbször a tanárok reagálása is nagyon pozitív, mert ők is felfogják, hogy az IKT által biztosított új lehetőségek tulajdonképpen szakmai előrelépést jelentenek, megjavítják és közelebb hozzák feltételeiket a városokban tanító kollégáikhoz.

A falusi tanárok többnyire igen nehéz feltételek közepette dolgoznak, nagyon kevés eszköz áll rendelkezésükre. Szükségképpen hozzászoktak ahhoz, hogy az iskoláikban felmerülő problémákat alkotó módon maguk oldják meg. Ez a pozitív attitűd nagyon nagy változtatásokra sarkalló erővé válhat a falusi tanulási környezet megújításakor. A tanárképzések kezdeményezései minden esetben figyelembe veszik ezt az attitűdöt, még akkor is, amikor már eljutottak odáig, hogy szoftvert vagy témát válasszanak, akárcsak akkor, amikor még csak keresik a megfelelő és az itteni realitáshoz alkalmazható gyakorlatokat.

Ugyanakkor az is a valósághoz tartozik, hogy némelyik közösség nagyon erős kulturális azonosságtudattal rendelkezik (ez a helyzet például az etnikai csoportok esetében), és néha – kezdetben legalábbis – úgy érzik, hogy ellent kell állniuk a technikának, mint az uralkodó csoport felől érkező kulturális inváziónak. Ezt a potenciális kockázatot is fel kell ismernünk és odafigyeléssel kell kezelnünk. Persze olyan is előfordul, hogy ezek a csoportok maguk is felismerik a technika értékeit, amelyek annak is nagyszerű eszközei lehetnek, hogy minden másnál jobban képviseljék és megőrizzék kulturális identitásukat.

A TANÁRKÉPZŐ PROGRAM

A már idézett hálózati program tanárképző stratégiája természetesen a falusi tanárok speciális feltételeinek figyelembevételével készült. A képzést elsősorban egy kulturális elsajátítási folyamatként tekintjük, mert a falusi iskolákban a technika, valamint az a mód, ahogyan azt alkalmazzák, igen távol van a tanárok mai kulturális gyakorlatától. A technika integrációja progresszív folyamat, amely kezdetben külső támogatást kíván ahhoz, hogy valóban segítség lehessen a tanárnak akkor, amikor a technikát mint pedagógiai célt építik be gyakorlati munkájába. Ez a tevékenység egyfajta külső segítséggel, szakkifejezéssel élve egy, a tanárral együtt dolgozó „facilitátorral” elvégzett „dúcolási” folyamatnak tűnik, a tanár „belső fejlődésének” zónáján belül zajlik.

A képzőprogram egyik példája – a tanárok első képzési tanévének feladatai közül – a következő:

• Azonosítsa be és alkalmazza azokat az IKT-forrásokat, amelyek segíteni tudják a tanórán a tantervi tevékenységet! Ezek között általában szerepel a szövegszerkesztő, a rajzoló-színező és azok a különféle oktatási szoftverek, amelyek többnyire a korai írás-olvasáshoz és a számoláshoz kapcsolódnak, valamint a tanárok elképzeléseihez és a tanulók szükségleteihez egyaránt alkalmazkodnak. A tanároknak meg kell tanulniuk azt is, hogy miként kell előkészíteni ezeket az eszközöket az osztálytermi felhasználáshoz és a maximális tanulói részvételhez.
• Válasszon ki, dolgozzon ki, tervezzen és valósítson is meg néhány olyan oktatási feladatot, amelynek során a tanulók IKT-t használhatnak! A tanároknak már az induláskor rengeteg erre alkalmas példát kell ismerniük, és később saját maguknak is ki kell ilyeneket találniuk. Az együttműködést, a kollaboratív munkát tanulási stratégiaként kell elfogadtatnunk velük, és a tanfolyam során végig nekünk is ezt kell alkalmaznunk a tanárcsoportokkal is.

A tanárképző program hároméves, és a következő témák köré szerveződött:

• Alapszintű felhasználói-ismereti szemináriumok: az első két esztendő során egy vagy két mikrocenterből érkezett tanárok jönnek össze és vesznek részt négy programon (ez összesen kilenc napot tesz ki). A szemináriumok célja az, hogy a tanárok elsajátítsák az eszközök és az elemi szintű szoftverek használatához (a hivatalos programcsomagokhoz) szükséges alapkészségeket, és felkutassanak olyan új oktatási szoftvereket is, amelyekkel a jövőben szívesen dolgoznának.
• Tantermen belüli foglalkozások: a hároméves alapképzés során a facilitátor minden osztályt felkeres, és havonta ellátogat az iskolákba is. Minden ilyen alkalommal együtt dolgoznak a tanárral és a tanulókkal az IKT-re alapozott pedagógiai műveletek bevezetésén.
• Mikrocenter-összejövetelek, ahol minden egyes iskolalátogatás után a facilitátor és a minkrocenter összes pedagógusa rendszeresen találkozik egymással. Ezeken a megbeszéléseken közösen végiggondolják és megtervezik az IKT beépítését a saját tanítási gyakorlatukba.

A tanárképzés első három esztendejében az iskolákban is rendszeresek a technikai fejlesztést támogató látogatások. Azok a műszaki szakemberek, akik az egyetemeken dolgoznak, ott helyben megoldják az elemi konfigurációs problémákat, segítséget adnak a tanároknak a hardverproblémák felismeréséhez, és támogatják őket a jótállási eljárások során is. Megtanítják nekik az olyan alapvető technikai eljárásokat is, mint a vírusirtás, a fájllétrehozás és egyéb kezelési feladatok.

A hároméves időszakot követően minden iskola továbbra is állandó műszaki támogatást kap, mégpedig azzal a céllal, hogy működő műszaki struktúrát tartson fenn, valamint hogy a pedagógusok is megőrizzék kapcsolatukat az egyetemi konzulenssel.

Mivel a falusi tanárok elszigeteltsége adott, a képző személyzetnek a lehető legmagasabb szintű autonómiát kell érvényesítenie velük szemben. A tanulókészletbe ezért például beletartozik egy tananyag-összeállítás is. Ha az e-mail rendelkezésre áll, a mikrocenterhez tartozó tanárokat határozottan arra ösztönzik, hogy ezen keresztül kommunikáljanak egymással, és így hozzák létre saját tanulóközösségüket. Az oktatókkal való havonkénti találkozások során a tanárok bátorítást kapnak arra, hogy trénereikkel megosszák saját tapasztalataikat, problémáikat és az általuk talált megoldásokat is. Végül a tanfolyami találkozások közötti idő alatt minden tanárnak egy-egy olyan saját feladata is van, amelyet a tanulókkal együtt kell elvégeznie, és amelyet majd a következő összejövetelen be kell mutatnia, eredményeit meg kell vitatnia a többi tanárral.

A tanárképzők szakmai minősége elemi fontosságú ennél a kezdeményezésnél. Éppen ezért ők egy olyan különös gonddal kiválasztott csoporthoz tartoznak, amelynek tagjai nemcsak legalább egyéves IKT-munkatapasztalatokkal rendelkeznek, hanem korábban maguk is szereztek elemi iskolai tapasztalatokat, lehetőség szerint éppen falusi iskolai pedagógusként. Mindegyikük végiglátogat általában 15 falusi iskolát, és saját maguk folyamatos képzése mellett rendszerint teljes munkaidejű tanárképzőként dolgoznak, szoros együttműködésben a hálózathoz kötődő egyetemekkel.

A képzést végző tanároknak trénerként való működésük első esztendejében részt kell venniük a nekik szervezett együttműködési tréning foglalkozásain is. A biztos IKT-készségek és használati tapasztalatok fejlesztésén túl kiképzésükbe beletartozik az oktatási reform, a chilei társadalmi-gazdasági valóság, az IKT-pedagógia különféle megközelítéseinek és azoknak a sokszínű motivációs készségeknek a megismertetése is, amelyek képessé teszik őket a tanárokkal való közös munkára. El kell sajátítaniuk azokat a műszaki-technikai készségeket is, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy iskolában fenntartsák és működtessék az IKT-infrastruktúrát. Ha pedig szükséges, az oktatóknak meg kell ismerniük a bennszülött kultúrát és tanulási hagyományokat is.

A közösség bevonása

A szülőket és az iskola környezetében élő többi közösséget is meg kell hívni az iskolába, hogy vegyenek részt az IKT-hez kapcsolódó tevékenységekben. Ezeket a munkaformákat maguk a pedagógusok dolgozzák ki, akik így – a tanulók segítségével – a felnőtteknek is megtanítják az IKT különféle alkalmazását. Az e-mailt különösen nagyra értékelik a felnőttek. Valamint azt is, hogy az interneten való bóklászás közben elolvashatják az újságokat, megismerhetik a városi nagyobb üzletek árait is.

A szülők bevonásának egyébként rengeteg pozitív hatása is van az iskola számára. Először is megtanulják, miként kell a számítógépet használni, ami a számukra nagyon nagy jelentőségű, és ezért a korábbiaknál sokkal többen hajlandók az iskolát idejükkel és némi pénzösszeggel is hozzásegíteni újabb számítógépek beszerzéséhez, szoftver- és hardvervásárlásokhoz, bővítésekhez és javításokhoz. Másodszor az iskolával való szorosabb kapcsolatnak köszönhetően a szülők általában jobban érdeklődnek az iskola iránt, így jobban odafigyelnek gyermekeik tanulmányi haladására is. Végezetül pedig a szülők maguk is alkalmazni fogják a technikát saját információs lehetőségeik bővítéséhez, ami rengeteget javít döntéshozatali folyamataikon. Ha tehát a szülők előtt is kinyitjuk a hálózati programban részt vevő iskolákat, akkor még jelentősebb lépést tettünk a digitális megosztottság felszámolása felé.

KÖVETKEZTETÉS

A falusi iskolák sajátos körülményei (az infrastruktúra, az elhelyezés, a nagyság és a helyi kultúra) tehát nehéz követelményeket állít, ugyanakkor különleges alkalmakat is felkínál az oktatással kapcsolatos IKT-stratégia számára. A tanárok képzésébe ezért sokkal határozottabban bele kell építeni a hardver- és szoftverkérdések ismeretét, hogy meg tudják oldani a fenntartás és a konfiguráció olyan problémáit is, amelyek a városi iskolákban általában a műszaki személyzet feladatai. Az egymástól elszigetelt, kis létszámú és szegényes forrásokkal ellátott iskolák tanárai viszont szerencsére általában pozitívan viszonyulnak a szakmai fejlődésre irányuló IKT-hez. Ha az internet is rendelkezésre áll, annak használata az általános újdonságok, az oktatási eszközök igen fontos forrása, ugyanakkor a többi tanárral való kapcsolattartás eszközét is jelenti az elektronikus levelezés segítségével.

A tanulási teljesítmény is számottevően javulhat, ha az ugyanazt a tantermet egymással megosztó, különböző szintű tanulócsoportok közösen dolgoznak valamilyen témán az IKT-lehetőségekkel. Ha internet is rendelkezésükre áll, a tanulók maguk is részt vehetnek akár olyan világméretű projektekben is, mint amilyenek az I*Earn és a WorldLinks, és olyan ismeretekre is rátalálhatnak, amelyek nagyon hasznosak lehetnek személyes érdeklődésük szempontjából is, például a zenéhez, a művészetekhez és a sportokhoz vezetik el őket. Ha nincs internet-hozzáférhetőség, a telefonvonalak akkor is lehetővé teszik az e-mail kapcsolatokat. Egyébként még a CD-alapú tananyag is ösztönző lehet egy korlátozott internetkörnyezet felhasználására.