Állampolgári nevelés a francia iskolákban

A tankönyv - az életkori sajátosságokhoz igazodva - a gyermekek saját életteréből, környezetük intézményeinek megismertetéséből indul ki, és fokozatosan halad a szélesebb perspektívák irányába (így könnyedén eljut egészen az állampolgárság, a világörökség és a környezetvédelem témáiig). A felépítésre áttekinthetőség, jól tagoltság, praktikusság jellemző; a szerzők minden egyes téma után lehetőséget adnak arra, hogy a jól megfogal­mazott feladatok s a „Gondolkodjunk együtt!" oldalak segítségével a témákat a tanulók önállóan és csoportosan, esetleg a tanári irányítástól eltérő módon is körbejárják. A szer­zők mindjárt a könyv bevezetőjében megmagyarázzák a csoportmunka során betölthető lehetséges szerepek - a szóvivő, a titkár, a döntőbíró, illetve az animátor, vagyis a kezde­ményezők - elvárásait és lehetőségeit. Ismertetik azokat a szabályokat is, amelyeket feltét­lenül be kell tartani, ha valaki egy adott közösségben szót kapott.

Mind a tankönyvben, mind a munkafüzetben természetesen sok-sok szép, színes kép, vidám ábra és rengeteg idézet segíti a tárgyalt - nem is olyan egyszerű - tények, események, jelen­ségek és folyamatok megértését. Az egyes részegységek végére tett összefoglalások és ügyes kérdések természetes könnyedséggel a gyermekek látókörébe is hozzák a megtanultakat. (A kérdésekre adott válaszokat a tanulóknak a munkafüzetbe kell beírniuk, berajzolniuk, az il­lusztráció céljára tőlük kért, általuk előkeresett képeket is ide kell beragasztaniuk.)

A tankönyvi oldalak sok, ügyesen elhelyezett szövegegysége között két érdekes, minden esetben más-más színű és bekeretezett részletre érdemes még felhívni a figyelmet. Az egyik a minden téma kapcsán összeállított „Szótár", amely világosan és szabatosan megmagya­rázza a megértéshez szükséges újabb, valószínűleg még ismeretlen két-három fogalom je­lentését, a másik rész pedig a „Kíváncsiak sarka", amely a tárgyalt témák szélesebb körű megismeréséhez irodalmi műveket, ismeretterjesztő olvasmányokat ajánl a gyermekek szá­mára, ügyelve a hozzáférhetőség adatainak pontos jelölésére. (Természetesen sok, már az interneten is elérhető cím található e hivatkozások között.)

A tizenegy esztendős korosztály állampolgárrá nevelését a tankönyv a következő három nagy téma bemutatásával alapozza meg, amelyeket aztán újabb egységekre tagol: (I.) az iskola jelentősége; ezen belül először az iskolai élet tudnivalóival, majd a tanuláshoz való jog intézményével ismerkedhetnek meg a tanulók; (II.) a személyek jogai és kötelességei; ezen belül a személyazonossághoz való jog kérdései után az állampolgári lét tudnivalói kerülnek terítékre - természetesen elsősorban az iskolai keretek közötti előfordulás for­máiban; (III.) az élet szociális dimenzióiban és a környezetben előadódó felelősség külön­böző témáit jeleníti meg.

 

¹ dany feuillard - claire feliers - jean perlein: Éducation civique et vie de classe. Hachette; christian defebvre - jean-luc Carton - Alain Desplechin - Marie Desplechin - Christine Fermaut - Agathe Haudiquet - Elisabeth Masson-Schiltz: Le cahier du citoyen. Hachette.

 

AZ ISKOLAI ÉLET BEMUTATÁSA

Ez a fejezet az iskolarendszer, a struktúra szemléltetésével kezdődik (nyilvánvalóan azért, hogy a kisdiák elhelyezhesse magát ebben a rendszerben). Érdekes módon a szerzők - nagyon közérthetően - még az oktatás finanszírozásának gyakorlati magyarázatára is kitérnek. Az iskola intézményeinek bemutatása során elsőként a dokumentációs és infor­mációs központot szemléltetik (nagyon korán rászoktatva ezzel is a gyermekeket az önálló munkára), másodikként pedig az irányító testületet, annak tagjait és a testület működését magyarázzák el (ezzel is megtéve egy lépést a demokráciára, a participációra való nevelés, illetve az ehhez szükséges információk felé). Majd „együtt gondolkodva" sorra vesznek és értékelnek néhány, az utóbbi időkben bekövetkezett változást, így az iskola belső rendjének és a szabadidő eltöltésének az újdonságait; ezeket aztán kérdés-felelet formájában, közösen dolgozzák föl.

Ezután következik az iskolai tevékenység, a heti és a napi munka helyes megszervezésének, rögtön utána az osztálytanács működésének bemutatása (a demokráciára való korai felkészítés). Részletezik a választott küldött szerepét, szükséges tulajdonságait, a tőle elvárt tennivalókat. A tanárok feladatait - az oktatást, a nevelést és az értékelést - ugyancsak cso­portmunka folyamatában tekintik át a tanulókkal: példákkal is értelmezik az osztályzatok tartalmát, üzeneteit a számjeggyel történő és a szöveges értékelésre vonatkozóan egyaránt.

Az iskolai közösségi élet tudnivalói önálló témaként szerepelnek, külön is hangsúlyozva, hogy meg kell tartani az iskolai élet szabályait. A könnyebb érthetőség kedvéért bemutatnak egy, az iskolai életre vonatkozó chartát is, felsorolnak a személyes biztonság megsértésére utaló negatív példákat (hangsúlyozva ezek erőszakjellegét), és a rágógumi-használat példájának említésével szemléltetik azt, milyen nehéz néha határt vonni a fegyelmezetlenség, az udvari­atlanság és a higiénés követelmények egyszerű megsértése között. Beiktatnak egy beszél­getést a lopásokról, illetve a környezeti rongálásokról, azok büntetési tételeiről is (a büntető­törvénykönyv adekvát passzusa alapján), és különösen elítélőleg hozzák szóba a gyermekek sérelmére, illetve a csoportosan elkövetett bűncselekmények különböző fajtáit. Kérdés-felelet" formájában vezetik rá a tanulókat arra, mik lehetnek a különféle tettek büntetési tételei, és külön számba veszik azokat az eseteket, amelyek esetleg vita tárgyát képezhetik - minden esetben a saját intézmény gyakorlatából kiindulva, illetve ahhoz visszakanyarodva.

Az ezután következő „Közös gondolkodás" témája a - Franciaországban is - nagyon nehéz: iskolatáska. Az idézett példa - egy Raphael nevű kisfiú kedd reggel magával vitt 13 kg-os táskájáról megjelent újságcikk - szövege után közlik a miniszterasszony reagálását erre e hírre; hivatkozását az állandó osztályterem, a könnyebb súlyú tankönyvek szükségességére, illetve a „dupla tankönyv" rendszer bevezetésének (legyen mindenkinek külön tankönyve az iskolai, külön az otthoni használatra) előnyeire. Ezzel mintegy azt is bizonyítják, hogy a tanulók problémái nemcsak őket és szüleiket, tehát a közvetlen környezetet, hanem a legfelsőbb szinten lévő vezetőket is foglalkoztatják...

A gyermekek ismerkedése a tanuláshoz való jog kérdéseivel ismét rövid hazai történelmi át­tekintéssel kezdődik: a világi iskolák megalapításának, a gyermeki jogok konvenciójának és a 2000. évre meghirdetett, az írástudatlanság elleni harc egy-egy dokumentumrészletének bemutatásával. (A legfontosabb dokumentumok teljes szövege a tankönyv függelékében kapott helyet.) Kérdéseket kapnak a gyerekek a fiúk-lányok, a fogyatékosok oktatásával kapcsolatos személyes tapasztalataikról is, hogy így segítsenek nekik megfogalmazni a ta­nultak alapján kívánatos következtetéseket.

Majd komor és súlyos témára lépnek át: ez pedig a gyermekmunka a világban, Uganda és Pakisztán rabszolgasorban tartott gyermekeinek megdöbbentő sorsa. Ezután szóba kerül­nek - tizenegy éves ésszel is fölfogható módon - az állami és a magánoktatás közötti különbségek. Az ingyenes oktatás által az államra, illetve az egyes családokra is háruló anyagi terhek. Érdekes példákkal - a különféle vallások ünnepeivel - szemléltetik a mai francia oktatás laikus (világi) jellegét.

 

A SZEMÉLYISÉGHEZ VALÓ JOG

A második rész indító kérdése az előbbinél még sokkal elvontabb, nehezebb témának lát­szik, a tankönyv szerzői azonban ezzel is sikerrel megbirkóznak. Először a különböző családi helyzeteket ábrázolják, mégpedig a genealógiai fa példájával, majd következik néhány elem megemlítése az emberek közötti hasonlóságok és különbségek közül - különös hangsúlyt helyezve a beteg, illetve fogyatékos társak elfogadásának fontosságára, a velük kapcsolatos intolerancia elutasításának szükségességére. E gondolatkörből szinte természe­tesen következik a legfontosabb személyi okmányok, illetve az állampolgárságra vonatkozó tudnivalók, valamint az emigráció kérdéskörének bemutatása. Az okosan feltett kérdések is segítenek a gyermekeknek eligazodni ezekben a nem egyszerű összefüggésekben. Majd sor kerül az anyakönyvezés szerepének és az érvényben levő különféle névviselési szokások és lehetőségek magyarázatára.

A következő fejezetet a szerzők az állampolgárság konkrét témáinak szentelik. Szóba kerül természetesen a francia forradalom idején született deklaráció az emberi jogokról, majd a mai Franciaországban érvényes jogok mellett megismerkedhetnek a betartandó kötelezett­ségekkel is. A jogok kapcsán megbeszélik az életkorral való konkrét összefüggéseit is, külön szólnak a gyermeki és a tanulói jogokról, megmagyarázzák a nagykorúság és a büntet­hetőség jelentését. Az iskolai életre, a diákparlamentre történő ismételt hivatkozás után rá­térnek a felnőttek politikai tevékenységének és az ország választási rendszerének, majd az önkormányzatok szerepének, megválasztott képviselők felelősségének az ismertetésére. S végül egy mozgássérült kislány iskolai életének megszervezése példáján úgy szemléltetik az egész fejezet tanulságait, hogy rákérdeznek az ő jogaira, a társak és az intézmény köte­lességeire egyaránt.

 

A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉS A TERMÉSZETI KÖRNYEZET MEGBECSÜLÉSE

A harmadik részben a könnyebb érthetőség kedvéért a szerzők első lépésben a családi örökség kézzelfogható valósága felől közelednek témáikhoz, de röviden még az UNESCO által védelembe vett világörökség kérdése is szóba kerül. Ebből az irányból közelítenek az­tán a környezetszennyezés természetének és veszélyeinek bemutatása felé. Még arra is fel­hívják a figyelmet, miként szolgálhatja egy-egy közösség érdekeinek védelmét a szennyező ipari-mezőgazdasági létesítmények elköltöztetése, illetve a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás gyakorlatának minél szélesebb körű elterjesztése.

 

A MUNKAFÜZET

A tankönyv mellé használt munkafüzet gyakorlati szerepéről már volt szó. A tankönyvben tárgyaltak szemléltetése mellett a munkafüzet számos konkrét témával egészíti ki az ott fel­vezetett ismereteket.

Külön foglalkozik például az iskolai erőszak - Franciaországban amúgy is sokat emle­getett - problémájával, nemcsak az intézményekben tapasztalható erőszakos cselekmények típusainak pontos megjelölésével, hanem úgy, hogy minden esetben bemutatja a segít­ségkérés lehetséges módozatait is. (Az effajta gyakorlati tanácsok a „Praktikus Információk" rovatban találhatók.) A közoktatás rendszeréhez adott kiegészítésekben az iskolai élet már megismert szereplői mellett foglalkoznak - egyebek között - a konyhai személyzet, a köz­lekedési vállalatok, a sportlétesítmények, a pedagógusképző iskolák és a tanfelügyelők közreműködésével.

A laikusság témakörében adott magyarázatok bővítik a tankönyvben elmondottakat, a személy­azonosság kérdéseiben pedig különböző feladatok segítenek jobban elmélyedni. Az állam­polgárságról tanultakat részint újabb történelmi részletekkel pontosítják, részint pedig megma­gyarázzák a tanulóknak, ki, hogyan, mitől és miként válik (válhat) francia állampolgárrá.

Ebből kiindulva megmagyarázzák az útlevél fogalmát, szerepét is, és a következő anyag­részben máris az európai polgár fogalmát értelmeztetik. Az európaiság dimenziója után rögtön szóba kerülnek az állampolgárok helyi érdekeinek megvalósítását szolgáló lokális demokrácia intézményei, illetve a polgárok társasági életének, a civil szervezetek működésének érdekessé­gei. (Például ebben a vonatkozásban is bemutatják az UNESCO szervezetét.) A környezet­védelem itt bővebben kifejtett témái felől pedig egyenes az út a helyi szerveknek (polgármes­teri-önigazgatási hivataloknak) az értékek megőrzésében játszott szerepe vagy a különféle múzeumokról való tudnivalók bemutatásáig. Rákérdeznek a gyermekek saját környezetében élő mondákra, legendákra, jelezve ezek kulturális jelentőségét és szerepét a lokális identitás megalapozásában.

 

• • •

 

Mindeközben a gyermekeknek egyetlen szót sem beszéltek politikáról, pártokról - sem a helyi, sem az országos szinteken folyó pártpolitikai csatározásokról. Az értékek és normák közül kizárólag az általános érvényűekkel, letisztultakkal és állandóakkal foglalkoznak, azokat viszont bemutatják, tudatosítják, gyakoroltatják a lehető legszélesebb összefüg­gésekben is. Miközben minden szempontból alkalmazkodnak a gyermekek életkori sajátos­ságaihoz, nem riadnak vissza a legelvontabb fogalmak definiálásától és ezeknek a megha­tározásoknak a szó szerinti megtanításától sem. Jól láthatóan törekednek az állampolgári fegyelem alapjainak a lerakására; nem véletlenül fordítanak ekkora figyelmet a különböző dokumentumok (útlevél, anyakönyv, személyazonosságot igazoló okmány) szerepének ma­gyarázatára, az ehhez való hozzájutás lehetőségeire is. S már ebben a korban elkezdik - a környezetvédelem alapfogalmaival együtt - például a szelektív hulladékgyűjtés fontosságá­nak a megértetését; így aztán az sem csoda, hogy ott zökkenőmentesen működik az a rend­szer, amelynek a bevezetése itthon rendre kudarcba fullad.