Olvasási idő: 
9 perc

„Ahhoz, hogy valaki egy ilyen programra pályázzon, nemcsak szakmai elkötelezettség, hanem szociális érzékenység is kell”

Nyerges Tibor felelős kurátor köszöntője és bevezető előadása

[1]Szeretettel köszöntök minden résztvevőt, a KOMA pályázatán nyertes pedagógusokat és a képzést szervező Miskolci Családsegítő Szolgálat munkatársait nemcsak a KOMA kurátoraként, hanem szociális szakemberként is, hiszen tizenegy éve vezetem az Ózdi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot, illetve az ehhez tartozó anya-gyermek szállást. Évek óta a szociális szakemberek és a pedagógusok együttműködéséért tevékenykedem, és szeretném, ha sikerülne ezt az együttműködést hatékonyabbá, szélesebb körűvé tenni - főleg egy olyan népréteg körében, ahol erre mind szociális, mind oktatási szempontból égetően nagy szükség van.

Ezért külön öröm számomra, hogy a KOMA kuratóriuma ezt a programot kiemelten támogatta. A kuratóriumnak a kormány minden évben a rendelkezésére bocsát egy meghatározott összeget - ez általában 250 és 300 millió forint között változik -, majd a kuratórium egy-egy pályázathoz általában 20-40 millió forintot rendel hozzá. Ez a pályázat kiemelkedő támogatást kapott a kuratórium részéről, összesen 60 millió forintot. Ez azt bizonyítja, hogy a kuratórium tudja és érzi, hogy a cigány gyerekek problémája csak társadalmi összefogással, a szakmák közötti átjárhatósággal, közös munkával enyhíthető. Enyhíthető: azaz senki nem állítja, hogy orvosolható, senki nem mondja, hogy egyik napról a másikra megoldható. Valószínűleg - ahogy ezt cigány vezetőktől hallottam - generációk kellenek ahhoz, hogy ezen a téren valóban előrelépés történjék. Rendkívül összetett és időben is hosszú folyamatról van szó, amelyhez a mi munkánknak is illeszkednie kell.

Úgy gondolom, hogy azok a statisztikai adatok, amelyek Borsod, Szabolcs és Baranya megyében a gyermekek összetételét előre jelzik, mindenképpen arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar társadalomnak, komplexen kell kezelnie a roma gyermekek problémáját. A pályázattal egyrészt az volt a célunk, hogy a pedagógustársadalmat inspiráljuk az együttműködésre olyan szervezetekkel, amelyekkel összefogva sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni ezen a területen. Másrészt azt akartuk, hogy a pedagógusok a képzés keretében olyan információkhoz, sőt élményekhez jussanak, amelyekhez a mindennapi iskolai munka során nem biztos, hogy hozzájutnak.

A kuratórium számára igen nagy öröm, hogy sok pozitív visszajelzést kaptunk mind szóban, mind írásban; és a pályázók száma a három megyében összesen meghaladta a 350-et. A pályázatok döntő többségét a kuratórium elfogadta. Csak olyan pályázatokat utasítottunk el, amelyek nem teljesítették a kiírás tartalmi és formai követelményeit.

Voltak olyan pályázatok, amelyek a pedagógiai, szakmai szempontoknak kiválóan megfeleltek, azonban - talán mert a pályázati kiírás nem emelte ki eléggé - átsiklottak a családgondozási feladatok felett. Márpedig ennek a pályázatnak pontosan az volt a célja, hogy a pedagógusok megismerjék azokat a családokat, amelyekben ezek a gyerekek élnek, vagyis muszáj a dolgok mögé nézni. Gondolom, hogy akik itt vannak, ezt korábban is így csinálták - természetesen egy fillér nélkül -, illetve akik eddig még nem csinálták, bizonyára valamilyen módon szintén kötődnek ehhez a feladathoz. Hiszen ahhoz, hogy valaki egy ilyen programra pályázzon, nemcsak szakmai elkötelezettség, hanem nagyfokú szociális érzékenység is kell.

Ennek a háromnapos tréningnek az a célja, hogy olyan praktikus ismereteket nyújtsunk pedagógusok és családsegítő, szociális szakemberek segítségével, amelyeket a résztvevők mindennapi munkájuk során alkalmazni tudnak. Ezenkívül megismertetünk minden olyan szolgáltatást és szolgáltatást végző intézményt, amelyek a munkájukat segíthetik. Legyenek tisztában azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a magyar állam vagy az önkormányzatok a rászorulóknak biztosítanak. Úgy gondolom, hogy a képzés tematikája ezt az elvárást tökéletesen teljesíti. Így saját intézményükbe visszatérve hatékonyabban, a segítő szervezetekkel együttműködve tudnak majd dolgozni. Azok a gyerekek, akikkel önök foglalkoznak, rendkívül érzékenyek: olyanok, mint egy szeizmográf, egy gesztusból, egy szemvillanásból, egy mosoly vagy egy simogatás elmaradásából mélyreható következtetést vonnak le a pedagógus-gyerek kapcsolatról. Nem könnyű közelíteni hozzájuk. Ezért célszerű feldolgozni olyan eseteket, amelyek túlmutatnak a pedagógián, és a pszichológia, sőt a szociálpszichológia tárgykörébe tartoznak.

A háromnapos tréning különösen fontos lehet azoknak a pedagógusoknak, akiket arra kértünk, hogy egészítsék ki a pályázatukat a családgondozásra vonatkozó résszel. Ez az itt szerzett ismeretek birtokában könnyedén megtehető. A programvezetők konzultálni fognak az érintett kollégákkal, hogy fölmérjék, milyen mértékben sikerült azokat az információkat magukévá tenni, amelyek alapján ez a hiány pótolható. Tehát a program nem merül ki abban, hogy a háromnapos tréning után felkészülve hazamennek, és a pályázati kiírásban fölsorolt valamennyi feltételnek eleget téve végzik a munkájukat, hanem tartalmazza azt is, hogy a kollégák igyekeznek majd segíteni ebben, és folyamatosan ellátják a pályázókat olyan szakmai tanácsokkal, amelyekre adott esetben szükségük van.

A pályázati kiírás tartalmazza azt is, hogy a program végén értékelést kell készíteni, és dokumentálni kell azt, hogy mit végeztek a program során. Erre nemcsak azért van szükség, mert a kuratórium ezt a pályázatot is elemezni és megjelentetni szándékozik, ugyanúgy, mint a többi KOMA-pályázatot, hanem azért is, mert a következő tanévtől ezt a programot szeretné országosan kiterjeszteni. Ugyanis nemcsak ebben a három megyében - Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyében -, hanem országszerte hasonló problémák vannak. A kísérleti programra azért ezt a három megyét tartottuk a legalkalmasabbnak, mert ott a legsúlyosabbak problémák.

Kétségtelen, hogy a pályázat csak egy eleme azoknak az országos szintű programoknak, amelyek általában a roma népesség integrációját és felemelkedését szolgálják, de meggyőződésem, hogy jól illeszkedik ezekhez az átfogó kezdeményezésekhez. Nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió az egyik legkeményebb követelményt éppen a roma lakossággal kapcsolatban fogalmazta meg a Magyar Köztársaság számára: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezt a problémát a maga komplexitásában a leggyorsabban és leghatékonyabban megoldjuk. Ebben az oktatásnak kulcsszerepe van. Ugyanilyen fontos a munkahelyteremtés. Ma még sok gyerek úgy nő föl, hogy az egész család a segélyezésre van berendezkedve. Ha a gyerek azt látja, hogy nem muszáj reggel fölkelni, nem kell az apukának megmosakodnia, megborotválkoznia és munkába mennie, hanem hozza a postás a pénzt, annak komoly szocializációs következményei lesznek.

Saját tapasztalatom alapján mondom, hogy amíg a minimálbér és a segély között csupán 4-5 ezer forint különbség volt, addig a munkanélküliek nevetve léptek ki a körből, és nem vállaltak munkát. A minimálbér felemelése óta - ózdi példát mondok, hiszen Ózd szociális és munkaügyi szempontból olyan, mint az állatorvosi ló - 350-400 embert tudtunk hat hónapon keresztül alkalmazni, és míg a korábbi években a segélyre jelentkezőknek több mint a fele utasította vissza a munkát, addig az elmúlt évben alig akadt olyan ember, aki a minimálbérért ne vállalta volna.

Úgy gondolom, hogy ha ez a pályázat sikeres lesz, és a program országos kiterjesztésűvé válik, akkor a következő tanévben már Önök közül fogjuk a legsikeresebbeket kiválasztani és előadónak felkérni hasonló képzésekre. Hiszen azok a tapasztalatok, amelyeket a munkájuk során szereznek, olyan kérdésekre irányíthatják a figyelmet, amelyek fölött a szociális szakemberek - akik más nézőpontból látják a problémát - akár éveken, évtizedeken keresztül átsiklottak. Nagyon hasznos az, ha az egyik pedagógus mondja el a másiknak, hogy ő hogyan csinálta, mely módszerek váltak be, milyen nehézségekbe ütközött, illetve mi okozott kudarcot. Kudarcok nyilván lesznek, efelől ne legyenek kétségeink. S hogy mégis mi táplálja a program sikerébe vetett hitet, azt megtudhatják az előadásokból. Azok fogják elmondani a tapasztalataikat, akik mindezt pályázat nélkül, pénz nélkül, csupán lelkesedésből és szeretetből kipróbálták. Kívánom, hogy ez kellő inspirációt adjon mindannyiuknak az elkövetkező munkához!

Footnotes

  1. ^ A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pedagógusok számára 2002. január 18-20-i képzésen elhangzott előadás szerkesztett változata.