A továbbképzés szerepe a tanári motivációban

Tanárnak lenni annyit jelent, mint folytonosan mozgásban levő, változó világunk kihívásait észrevenni és felkészíteni rá azt a nemzedéket, amely majd birtokába veszi. Figyelni és formálni. Tudást, kultúrát átadni és életre hívni. Adottságokat, képességeket felismerni, érlelni, kibontakoztatni. Tanulva tanítani és megtanítani tanulni.

De honnan meríthető elegendő kedv, erő és tudás ehhez az életet formáló hivatáshoz? Hogyan lehetséges az oktatási-nevelési céloknak folyamatosan, magas szinten megfelelni? A szaktudást naprakészen tartani és az iskola világának viharaiban helytállni?

A tanári pályát sokféle külső körülmény befolyásolja, mint például az intézmény felszereltsége és belső felépítése, a társadalom anyagi és erkölcsi megbecsülése, amelyek mind meghatározóak a tanári teljesítmény szempontjából. Az is bizonyos, hogy a külső körülményeken túl a tanár munkájának minősége és vele való megelégedettsége nagyban függ attól, hogy rendelkezik-e olyan belső ötlet- és eszköztárral, amely lehetővé teszi számára a nehézségek leküzdését, a "szürke" tanítási hetek megszínesítését.

E belső tudáskészlet feltöltését szolgálhatják a találkozók más intézményekben, országokban dolgozó kollégákkal, az őket foglalkoztató problémák és megoldások, valamint az úttörő, jó kezdeményezések megismerése. A Tempus Közalapítvány által kezelt pályázati programok célja az ilyen, határokon átívelő együttműködések anyagi alapjának a biztosítása. Alábbi írásainkban arról szeretnénk számot adni, hogy milyen módon gazdagítják a nemzetközi pályázatok a résztvevőket és intézményeiket. Iskolai projektek koordinátorai, valamint továbbképzések szervezői és résztvevői foglalták össze tapasztalataikat. Reméljük, hogy a beszámolók felkeltik olvasóink figyelmét, és másokat is új országok, új emberek, új szerepek megismerésére indítanak.

 

E-BOP: A kiégés megelőzésének képessége: a foglalkozási elégedettség növelése a szakmaiság erősítésével

A COMENIUS 2.1. akció célja olyan pályázatok támogatása, amelyek hozzájárulnak a tanárok alap- és továbbképzésének fejlesztéséhez. A projektek legalább három ország intézményeinek együttműködésén alapulnak, és az alábbi tevékenységek megvalósítására irányulhatnak:

• tanártovábbképző kurzusok létrehozása és lebonyolítása;
• tantervfejlesztés a tanárok alapképzésében;
• tanárjelöltek egyéni ösztöndíjas részképzésének megszervezése;
• tanítási módszerek, pedagógiai stratégiák kidolgozása - különös tekintettel a speciális tanulási igényű csoportokra (etnikai kisebbségek, fogyatékos vagy szociálisan hátrányos helyzetű tanulók, nemzetiségi oktatás stb.).

 

A projekt előzménye

A Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet széles körű kapcsolatai közel két évtizedes, több fázisra bontható folyamatban alakultak ki. A kezdeti időszakban a keletorientáltság volt a jellemző. A 90-es évektől új tartalmak, hosszabb távú együttműködések jelentek meg: pedagógiai innováció, iskolafejlesztés, hátránykompenzálás, szociális érzelmi nevelés, európai dimenziók oktatásba építése, minőségfejlesztés stb.

Partnereink között tartjuk számon egyrészt a határon túli magyar pedagógusokat: a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, a romániai Karánsebes, Pedagógiai Intézetet, a szlovákiai magyar Katedra Társaságot.

Jó kapcsolataink vannak továbbá a más nyelvű és kultúrájú országok szakmai intézeteivel is: a moszkvai Puskin Intézettel, valamint az orosztanárok osztrák és szlovák szövetségével. Erős és intenzív a kapcsolat Burgenland, Alsó-Ausztria és Salzburg pedagógiai intézeteivel, Bécs, Pozsony és Brno városok iskolatanácsaival.

Ennek köszönhetően keresett meg bennünket a Salzburgi Pedagógiai Intézet egy nemzetközi tanár-továbbképzési projektben való részvétel érdekében, a "burn-out szindróma" (kiégés) témakörében.

Erről kutakodva úgy láttuk, hogy ez nálunk is időszerű probléma. Elkészítettük a magyarországi helyzetképet. Közben több ország is jelezte, hogy szívesen részt venne ebben a munkában, így Luxemburg, Olaszország és Spanyolország. Az előzetes e-mailes kapcsolattartás után került sor egy előkészítő látogatásra Salzburgban, amelyen intézetünk két munkatársa vett részt. A találkozón megállapítottuk az azonosságokat és különbségeket az egyes országok oktatási rendszerében, különös tekintettel a tanártovábbképzésre. Feltérképeztük azt is, miként jelentkezik a kiégésprobléma a pedagógusoknál az egyes országokban, majd megterveztük a megelőzés modulrendszerű továbbképzési tematikáját. Ennek eredményeképpen nyújtotta be a Salzburgi Pedagógiai Intézet mint koordinátor a pályázatot az Európai Bizottsághoz a COMENIUS 2.1 akcióban. A brüsszeli bírálók a téma időszerűsége miatt támogatásra méltónak ítélték a pályázatot.

 

A kiégésszindróma Magyarországon

A szociális szakmák egy régebben megfigyelt jelensége a kiégés, a "burn-out". Ez alatt azt értjük, amikor az ember elveszíti érzékenységét a rábízottak személyes problémái iránt, fásulttá,

türelmetlenné válik. Munkáját egykedvűen végzi, nehezen motiválható, elveszíti kíváncsiságát, érdeklődését, munkáját megterhelőnek, saját megoldatlan problémáit nyugtalanítónak érzi.

Ezek a lelki tünetek előbb-utóbb oda vezethetnek, hogy bizonyos pszichoszomatikus betegségek alakulnak ki az érintetteknél.

A kiégéshez vezető okok

• Az 1980-as évek elején kezdődött a magyar iskolarendszerben az a reformfolyamat, amely még a mai napig is tart. Ezt a hosszú időszakot előrelépések, megtorpanások, új lendületek, nagy fordulatok jellemezték, és ennek eredményeként jött létre a magyar közoktatás mai arculata. A tartalmi és szerkezeti átalakulás innovatív és alkotó pedagógusokat igényelt. A gyors változások a rugalmas, változásokra érzékeny szakembereket mozgósították. A "kiégett", nehezen motiválható pedagógusok ezekben az újítási törekvésekben nem szívesen vettek részt, tanításuk csak a hagyományos módszerekre épült. Ellentét képződött az új iránt fogékony és a hagyományokon alapuló oktatást előnyben részesítők között. Egyrészt irigyelték újító szándékukat, másrészt megpróbálták visszahúzni őket.
• A gyors változásokra a tanárképzés nem tudott azonnal reagálni, mivel természeténél fogva a rendszer nem elég rugalmas a folytonos átalakulás követésére.
• Az egyik legfontosabb tényező, amely a "kiégéshez" vezet, az anyagi megbecsültség hiánya és a pálya presztízsének ebből eredő csökkenése. A pedagógusbérek elmaradnak a gazdaság más ágazataiban dolgozókétól. A pályán lévők energiáját az anyagi biztonság megteremtése köti le. Nagyon sok tehetséges pedagógus (főleg fiatal) kénytelen feladni hivatását anyagi okok miatt.
• Probléma a pálya elnőiesedése. Az alacsony kereset miatt férfi tanárok, tanítók alig maradnak a pályán. A férfiminta közvetítése is a nőkre hárul. Nehezíti a helyzetet, hogy sok az elvált, gyermekét egyedül nevelő pedagógusnő. Egyedülállók, nem áll mögöttük férj, nehezen tudnak megbirkózni saját gyermekük nevelésével is, és nekik kell foglalkozniuk a magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő tanulókkal. A sok feszültség depresszióhoz, kiégéshez vezet.
• Ma még csak kismértékben jelentkezik hazánkban, de hamarosan ugrásszerűen nőni fog a romakérdésből, illetve a másságból eredő problémák száma. Hazai képzési rendszerünk nincs felkészülve ennek hatékony kezelésére. Ez a szakmai hiányosság a tehetetlenség érzéséhez, majd hamarosan szintén a kiégésszindrómához vezet.

Természetesen az okok felsorolása nem teljes, és főleg külső tényezők szerepelnek benne. Nem szabad elfeledkeznünk a közvetlen környezeti hatásokról sem - mint a munkahelyi klíma vagy a családi háttér -, amelyeknek ugyanolyan nagy szerepük van a jelenség kialakulásában.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet szakmai lapjában, a "Hogyan Tovább?" számaiban a 90-es évektől kezdődően több cikk foglalkozott ezzel a témával. A pedagógusokkal való beszélgetések meggyőztek bennünket arról, hogy a téma a megyénkben is aktuális. Fontos, hogy a pedagógiai intézet segítse a pedagógusokat a prevenciós technikák elsajátításában, amihez ez a nemzetközi projekt lehetőséget kínált.

 

A Comenius 2.1. projekt bemutatása

Projektkoordinátor: Ausztria - Salzburgi Pedagógiai Intézet

Partnerek: Luxemburg, ISERP

Spanyolország, Madrid PI

Magyarország, Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet

Időtartam: 2001. október 1. - 2004. október 1.

A projekt célja

A társadalmi változások következtében megjelenő kihívásokat a pedagógusok a hagyományos technikákkal már nem mindig tudják hatékonyan kezelni.

Az új jelenségek, a pedagógusok szakmával szembeni elégedetlensége, motiválatlansága következtében alakul, lép fel az ún. "burn out"-szindróma.

A projekt célja ennek megelőzése a foglakozási elégedettség növelésével, a szakmai kompetenciák erősítésével, négy modulból álló továbbképzés keretében.

A részt vevő országok az egyes modulok tartalmát fejlesztik ki, kipróbálják saját országukban, majd a tapasztalatok birtokában egy közös, több modulból álló továbbképzési koncepciót hoznak létre.

A koncepciót az interneten keresztül publikálják, így hozzáférhetővé válik más továbbképzéssel foglakozó szervezetek számára is.

Célcsoport: 40-50 év közötti, 15-20 év szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusok.

A továbbképzés formája: 3-3 napos tréning modulonként (4×26 óra).

 

A projekt struktúrája

A projekt tartalmi koncepciója
 

A modulok tartalmi összefüggései és a pedagógusokra gyakorolt hatása

Intézetünk a fejlesztések során a következő elveket követi a projekttervezésben

• Saját gyakorlat, meglévő, jól működő továbbképzési anyagok feltérképezése.
• Hiányterületek feltárása - tananyagfejlesztés.
• A modulok tényleges anyagának összeállítása.

A tananyagfejlesztés folyamatát ezek alapján így végezzük:

A projekt megvalósításának időterve

1. A MODULOK TANANYAGÁNAK KIFEJLESZTÉSE

I. modul 2002. március 5. - április 30.

II. modul 2002. április 1. - május 15.

III. modul 2002. május1. - június 15.

IV. modul 2002. május 15. - június 30.

2. KÉPZÉS

I. modul 2002. május - június

II. modul 2002. október - november

III. modul 2003. március - április

IV. modul 2003. október - november

3. DOKUMENTÁCIÓ

Véglegesített program 2004. október 1.

A projekt folyamata

Az első modul tananyagfejlesztése megtörtént, melynek kipróbálására május 27-29-én került sor. A tréninget meghirdettük az intézet információs lapjában, a Hírekben. A jelentkezők száma jelzi, hogy a téma időszerű megyénkben, a pedagógusok igénylik a továbbképzést a "burn-out"-témában, szükségük van a prevenciós technikák elsajátítására.

 

Az ezerarcú Portugália: kísérleti módszerek a cigányok és bevándorlók gyermekeinek oktatásában

2002-ben az Arion-akció az európai oktatási keretprogram, a Socrates részeként működik, és hazánkban 1996 óta nyújt lehetőséget oktatási szakértők és döntéshozók számára nemzetközi tanulmányutakon való részvételre. A szemináriumok leglényegesebb elemei a fogadó ország szaktekintélyeinek jelenlétében folytatott eszmecserék és az intézménylátogatások keretében lehetővé váló személyes találkozások, közvetlen bepillantások az alkalmazott módszerekbe.

A tanulmányutakat az oktatás-nevelés általános témaköreiben - pl. minőségbiztosítás, gyermekvédelem, környezetvédelmi oktatás - hirdetik meg, amit a kurzusszervező tovább szűkíthet egy bizonyos részterületre.

Az egyhetes szemináriumok az aktív csoportmunka érdekében kis létszámban - többnyire 8-12 fő részvételével - zajlanak, és közös beszámoló elkészítésével zárulnak, amelyben a munkahét tanulságait, tapasztalatait foglalják össze.

2002. március 4-9. között 9 nemzet 14 képviselője találkozott Lisszabonban, hogy a portugál példán keresztül cserélje ki tapasztalatait és gondolatait A cigányok és bevándorlók gyermekeinek beiskolázása és nevelése témáról.

Magam kettős indíttatással jelentkeztem erre a látogatásra. Dolgozom cigánygyerekekkel, nekünk is vannak migráns tanulóink, igaz kevesebben, de a problémáink hasonlóak. Másrészt élt bennem a megismerési vágy az új iránt, a törekvés, hogy munkámat még hatékonyabban végezhessem.

Szerencsés volt a csoport összetétele, hiszen valamennyien más-más közegből jöttünk - óvodától a felsőoktatásig -, így megismertük egymás sajátos problémáit, munkáját. Betekintést kaptunk más országok szakmai és módszertani tevékenységeibe is.

Vendéglátónk, a Secretariado Entreculturas^[1] rendkívül jól szervezett, tartalmas programot biztosított számunkra. Az öt nap alatt képet kaptunk a portugál oktatás égető gondjairól.

Portugália soknemzetiségű ország, ahol az iskolákban egyszerre több nemzetiség van jelen. Szükség volt különböző multikulturális programok, tevékenységek kidolgozására, kísérletek elindítására. A cigányok és a bevándorlók gyerekeinek beiskolázása, oktatása, kultúrájuk megőrzése társadalmi feladat. Az iroda azt vállalta magára, hogy segíti az intézmények és a szervezetek munkáját.

Az öt napra tervezett program előadásokból és különféle oktatási intézmények, szociális központok meglátogatásából állt, de fontos részét képezték az együtt töltött kötetlen beszélgetések is, ahol mindenki ismertette saját intézménye munkáját.

A programból itt csak azokat a pontokat emelem ki, amelyek elméleti és gyakorlati szempontból számomra a legtöbbet nyújtották. A fő cél az volt, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységi formákat, amelyek érdekeltté teszik a hátrányos helyzetű tanulókat az oktatásban, abban, hogy befejezzék tanulmányaikat.

 

Kísérleti módszerek - új programok

A meglátogatott intézmények között szerepelt a Linda a Velha-i lakótelepi középiskola, ahol a tanulók 49%-a afrikai. Sokan közülük ún. bádogvárosban laktak, ahol az erőszak, a drog, az iskolakerülés mindennapos dolog volt. Mára ez megváltozott egy speciális programnak köszönhetően , amely kifejezetten a bevándorlók gyerekeinek készült. Speciális osztályokat hoztak létre a túlkoros, magatartászavarral és tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeknek. Három éven át egy nevelő foglalkozik velük, s egy felügyeleti szerv ellenőrzi a munkát. A tanulmányok végén középiskolai és szakmunkás-bizonyítványt kapnak. Így jelentősen csökkent a bukás és az iskolaelhagyás százalékos aránya. A délutáni tevékenységeket - melyeken kb. 400 tanuló vesz részt - azért hozták létre, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el szabadidejüket. Van tengerészeti klub, angol szakkör, könyvtári foglalkozás, lehet kertészkedni, internetezni, sportolni. Lényeges, hogy a foglalkozások nem kötelezőek és ingyenesek. Láttuk az afrikai klubot, ahol anyanyelvükön tartották a foglalkozásokat, bemutatták dalaikat, táncaikat, népművészetüket. A művészeti stúdióban vászonra, csempére festettek, agyagoztak. Nagyon szép alkotások kerülnek ki a kezeik közül, valahol mindenki meg tudta mutatni a tehetségét. Így próbálják őket motiválni az iskola falain belül.

Az algesi általános iskolában szintén az iskolán kívüli tevékenységet vizsgáltuk. Megismerkedtünk a "Múzsa" művészeti és szociális kísérleti programmal, amely azon az elven működik, hogy minden tanár ért valamihez, és ezt átadhatja a tanulóknak, vagyis a művészeten keresztül próbál nevelni. Egy csoportban dolgozik a tanár, az asszisztense és a művésztanár, legyen szó táncról, zenéről, rajzról vagy más egyébről. Tetszett például a papírzene, ahol a gyerekek papír gyűrögetésével adtak hangot, és a zeneóra, amelyen minden gyerek megtanul furulyán vagy xilofonon játszani. Nagyon irigyeltem az itt tanító kollégákat és a gyerekeket. Ebben az iskolában is a tanulók 40 százaléka afrikai. Korábban elvitték innen a gyerekeket emiatt, de miután a terv bevált, már harc folyik a helyekért.

A Joao Villaret-i iskola kísérleti programja az Univa. Ennek lényege, hogy vállalatokkal működik együtt, hogy biztosítsa a tanulóknak a gyakorlati oktatást, valamint a későbbi munkahelyet. Azok a tanulók vehetnek részt benne, akik elmúltak 15 évesek, tanulási és magatartásbeli problémájuk van, nem érdekeltek a normál oktatásban. A gyakorlati képzés az üzemekben készíti elő őket a munkába állásra.

A szociális szervezetek közül kettőt emelnék ki, az egyik a feketék, a másik a cigányság megsegítésére jött létre.

A Bairro 6 do Maióban működő Moinho da Juventude egyesület 1984-ben alakult. Ebben a kerületben 8-10 ezer lakos él, 99 százalékuk bevándorló. Létrehoztak egy lakossági szövetséget, amelynek keretében először a felnőtteket kellett megtanítani az alapvető dolgokra, majd a fiatal lányokat a háztartási munkákra. Később létrehozták a bölcsődéket, az óvodákat, az iskola-előkészítő csoportokat. A másik program, melyben 600-an vesznek részt, a fiatalok társadalomba való beilleszkedését segíti. A 14-15 éves tanulók már nem tudnak beilleszkedni az iskolai közösségbe, tanulási nehézségekkel küszködnek. Nekik is létrehoztak egy csoportot, ahol délelőtt alapvető ismereteket tanulnak, délután pedig szakmai gyakorlatokon vesznek részt. Személyre szóló fejlesztő gyakorlatokat és családi programot is kidolgoztak számukra.

Most három tervük fut: a Pulo, a Caleidoscop és a Családi bölcsőde. A Pulo holland terv, asszonyokkal foglalkozik, akiket a szülői felelősségre kell megtanítani. A Caleidoscop lényege, hogy a szülő naponta egy órát a gyerekkel legyen, ezalatt játszik vele, neveli, tanítja. Meg kell tanulniuk a portugál nyelvet, mert csak az anyanyelvüket, a kreolt beszélik. A családi bölcsőde azt jelenti, hogy egy anya a sajátján kívül négy gyerekkel foglalkozik 3 hónapostól 3 éves korig. Meglátogattuk a csoportokat, és elszörnyedtünk, hogy milyen körülmények között vannak elhelyezve a gyerekek. Az épületek tákolmányok, egy-egy csoportszoba nem nagyobb 10 m2-nél. Nagyon elkelne a segítség.

A Cigány Szövetség 1997 óta létezik Lisszabonban, a Tagus folyó melletti erdőben. Ideállítottak néhány konténert, ezek szolgálnak iskolául. Az iskola célja képezni a cigányokat, és beilleszteni őket a portugál társadalomba. Az első osztály 1997 szeptemberében indult 30 tanulóval. Most 48 tanulójuk van, 24 fiú és 24 lány. Az Orion nevű EU-s programmal dolgoznak. Olyan fiatalok járnak ide, akik nem fejezték be az iskolát, és itt lehetőségük nyílik a tanulásra. Bizonyítványt is kapnak, amelyet mindenütt elismernek. A zene nagyon fontos a cigányság életében, ezért egy ismert gitártanár ad órákat, a fiúk gitárt is készítenek, melyet aztán eladnak. Vannak más tevékenységek is, amelyek fejlesztik képességeiket. A lányoknak háztartási ismeretek, varrás vagy restaurálás. Most még sok gonddal küszködnek, de nagyon lelkesek, bíznak a jövőben.

Az Arion-tanulmányút pozitív hatást gyakorol az én munkámra is. Igaz, hogy már harminc éve vagyok a pályán, mégis sokat tanultam a látogatásból. Különösen tetszettek a kísérleti programok, az új eljárások, melyek segítik szakmai fejlődésemet is. A sok-sok apró ötlet, melyet az óralátogatásokon szereztem, gazdagítani fogja az óráimat. Tetszett az odafigyelésük, lelkesedésük, tenni akarásuk. Értékeltem a más népek iránti szeretetüket. Sok-sok pozitív emberi tulajdonság kell ehhez a munkához. Az itt látottak lelkiekben is megerősítettek. Szoros kapcsolatot alakítottam ki a Cigány Szervezettel; hazatérésem után ismét felvesszük a kapcsolatot, hiszen van már együttműködésük Magyarországgal is. Szeretnék tudni, hogy nálunk milyen sikereket értek el. Természetesen a házigazdával és a csoport tagjaival is élő marad a kapcsolat. Ha bárkinek szüksége lesz segítségre ezen a szakterületen, keressük egymást.

Hazatérve, első lépésként a saját iskolámban tartottam beszámolót a tanulmányútról, de a tavaszi szakmai továbbképzésen a városi kollégák is megismerik a témát. A Megyei Módszertani Füzetekben is megjelenik egy cikkem.

 

A környezeti nevelés eszközei és módszerei az Agenda 21 tükrében

A hazai részvétel szempontjából az Európa Tanács programja a nemzetközi továbbképzések sorában az egyik legrégebbi múltra tekinthet vissza: 1994 óta delegálunk résztvevőket a szemináriumokra, és évente egy alkalommal valamely magyar intézmény lát vendégül ösztöndíjasokat.

A továbbképzések keretében egy adott témát dolgoznak fel a főként pedagógusokból álló, átlag 20 fős csoportok, amelyeken az Arion és Comenius 2.2.c akcióval ellentétben hazai és külföldi vendégek is részt vehetnek. A többnyire pár napos továbbképzések témáját a kurzusszervezők szabadon választják meg az Európa Tanács által évente meghatározott prioritások mentén.

A 21. században széles körben tudatosult az a nézet, mely szerint az emberiségnek egész élete során folyamatosan tovább kell fejlesztenie azt az intellektuális képességét, hogy alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó világhoz. A pedagógusok életében pedig különösen fontos szerepet tölt be az egész életen át tartó tanulási folyamat.

Az Európa Tanács tanártovábbképző szemináriumai is ezt a folyamatos fejlesztést kívánják elősegíteni azzal a céllal, hogy azonos pedagógiai területen, de különböző kulturális környezetben (minden évben más-más országban) teremtsenek lehetőséget a tanárok számára a tapasztalatcserére. Az egyik ilyen szeminárium szervezésére intézményünket kérte fel az Oktatási Minisztérium. Bizonyára az olvasóban is felmerül a kérdés: miért éppen a mi iskolánkra esett a választás.

A környezeti nevelés helyzetét jelentős mértékben meghatározta az 1992-es riói konferencia, hiszen e rendezvény záródokumentumát, az "Agenda 21"-et 180 ország írta alá, ezzel a részt vevő országok a nemzetközi együttműködés szükségességét fejezték ki. A dokumentum 36. fejezete tartalmazza a környezeti nevelés akcióprogramját. Magyarországon a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának - Biológia Tanszéke elsőként építette be a környezeti nevelési feladatokat a tanárképzés tematikájába. Érdekes egybeesés, hogy ezen a főiskolán 1992-ben (a riói konferenciával azonos évben) indítottuk a környezetvédelem szakos tanári képzést. Ebben az oktatási rendszerben többek között a környezeti nevelési feladatok ellátására is felkészítjük a jövő tanárait. Az Európa Tanács nemzetközi szemináriumán - amelyet 1998. október 13-18. között szerveztünk - azt a célt tűztük ki, hogy bemutassuk a főiskolánkon alkalmazott módszereket és megvitassuk a környezeti nevelés területén elért eredményeket a résztvevőkkel. Európa 19 országából jöttek környezeti neveléssel foglalkozó tanárok, hogy összehasonlítsák a munkájuk során szerzett tapasztalatokat másokéival, új ötleteket gyűjtsenek és új kapcsolatokat alakítsanak ki más országban dolgozó pedagógusokkal. Többen tartják jelenleg is a kapcsolatot egymással, és különféle nemzetközi projektekben dolgoznak együtt.

Ezzel az írásommal a szeminárium motivációs hatására szeretnék rávilágítani anélkül, hogy bemutatnám a különböző elméleteket, de utalva arra a fontos és közös megállapításra, hogy az érdeklődés elsődleges szerepet tölt be a tanulási tevékenységben. Ez ugyanis öngerjesztő tudásszerző tanulási motívumként működik: minél többet tudunk meg érdeklődésünk tárgyáról, minél több attraktív élményben részesülünk, annál erősebb a késztetés a további ismeretszerzésre. A motiváció funkciójának ezt a jellegzetességét figyelembe véve állítottuk össze a szeminárium programját. (Ennek az írásnak a továbbképző program részeletes bemutatása nem célja, ezért attól is eltekintek.) A szeminárium munkaformáinak 5 százalékát előadások, 80 százalékát a műhely- és terepmunka, 15 százalékát pedig a részprogramok tevékenységeinek megbeszélése, összegzése és értékelése alkotta.

A továbbképzés után a résztvevők beszámoltak arról, hogy mennyire teljesültek elvárásaik, és hogyan ítélik meg a program eredményességét. Ezeket a beszámolókat a program szervezőjéhez (hozzám) és az Európa Tanács brüsszeli irodájához is eljuttatták. Örömmel értesültem ezekből az írásokból arról, hogy a pedagógusok élményben gazdagnak, gyakorlatorientáltnak és nagyon eredményesnek ítélték a kurzust. Az élményszerűséget változatos helyszínekkel és tartalommal biztosítottuk, többek között azzal, hogy az iskola falain kívül folyó pedagógiai területekről is adtunk ízelítőt. A program során nemcsak a sikereinkről számoltunk be, hanem a környezeti nevelés nehézségeiről, problémáiról is őszintén beszéltünk, így a pedagógusok megerősítést kaptak abban, hogy az eltérő kulturális kontextusban, de azonos célokért dolgozó tanárok hasonló nehézségekkel találják szemben magukat. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a környezeti nevelés folyamata során felmerülő problémák együttműködéssel könnyebben megoldhatók, így a különböző országokban tevékenykedő pedagógusok hazatérve új lendülettel folytatták munkájukat.

A szemináriumi munkaforma előnye, hogy motivációs hatása többszöröse a konferenciáénak, hiszen a résztvevők aktív tevékenységét igényli az információszerzési és -feldolgozási folyamatban. Másrészt lehetőséget ad arra, hogy a pedagógusok közvetlen tapasztalatokat szerezhessenek, kölcsönösen kicserélhessék észrevételeiket és segítsék egymás munkáját. Szervezőmunkám során azt tapasztaltam, hogy a pedagógusok sokkal inkább elfogadják a gyakorlatban azonos területen dolgozó társuk kritikáját és tanácsát, mint egy "kívülálló" szakemberét.

 

A Comenius tanulmányutak tapasztalatai

A Socrates program Comenius 2.2.c akciója rövid, 1-4 hétig terjedő, intenzív nyelvi, illetve nyelvtanítási továbbképzéseken vagy szakmai és módszertani, ún. általános tanártovábbképző kurzusokon való részvételhez nyújt támogatást. A program célja az oktatók készségeinek fejlesztése az idegennyelv-tanítás, valamint az idegen nyelven való oktatás terén.

Hosszú ideje dolgozom gimnáziumi tanárként, sokirányú tapasztalatokat szereztem az iskola, a család és a környező világ összetett kapcsolatáról, kölcsönhatásban történő együttműködéséről. Az egyetemi évek alatt szerzett ismereteim frissítése, bővítése érdekében folyamatosan figyelemmel kísértem a szakirodalmat. Pályám során sokféle szakmai, pedagógiai, illetve módszertani továbbképzésen is részt vettem.

Az 1990-es években hazánkban és az egész világban sokféle változás történt. Újabb lehetőségek nyíltak a tanártovábbképzésben, amelyek a tanárok szemléletének, gondolkodásmódjának és szakmai-módszertani felkészültségének fejlesztésében egyre többféle segítséget nyújtottak a különböző iskolatípusokban.

Hazánk gazdasági, politikai, kulturális átalakulása az utóbbi években egyre inkább az Európai Unióhoz való közeledés jegyében történik. A csatlakozás szükségessé teszi az EU országainak, népeinek, kultúrájának jobb megismerését, új attitűdök, kompetenciák kialakítását.

Tanítványaink néhány éven belül európai uniós munkavállalókká válnak, s érzelmi-értelmi nevelésükben, további életükre való felkészítésükben fontos szerepet játszhatunk mi, a tanáraik is.

1998-ban Socrates/Lingua B^[2] támogatással Skócia fővárosában, Edinburghban nyelvtanárként részt vettem egy kéthetes szakmai módszertani továbbképzésen. Az intenzív, jól előkészített és megszervezett tanfolyam sokszínű élményekkel, ismeretekkel gazdagított. Úgy éreztem magam, mint egy erősen feltöltődő akkumulátor. E tanulmányút során Londonban és Skócia különböző részein is több száz színes fotót, diaképet készítettem, számos prospektust, képeslapot, posztert, népzenei kazettát, CD-t s egyéb leendő szemléltetőeszközt gyűjtöttem össze s hoztam magammal haza. Ezeket kollégáim rendelkezésére bocsátom. A különböző országokból érkezett kollégákkal azóta is tartjuk a kapcsolatot.

2001-ben a másik szakom, a földrajz révén jutottam el a Comenius 2.2. akció keretében Írország déli részére, Cork városába egy hihetetlenül izgalmas, színes továbbképzésre. Ennek fő témája a környezeti és természetvédelmi nevelés, oktatás volt. Már a kiutazás előtt felkerestem a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalát, továbbá több utazási irodát, ahol sokféle posztert, prospektust, képeslapot, szakkönyvet gyűjtöttem össze Magyarországról, melyeket aztán kivittem magammal, s megmutattam, nagy részüket szétosztottam a kinti kollégáknak. A továbbképzés során - érdekes előadások keretében - bemutattam itthoni és több kelet-közép-európai ország nemzeti parkjaiban, illetve természetvédelmi területein készített száz színes diaképemet. Számomra is természetes volt a kulturális misszió teljesítése, igyekeztem minél jobban megismertetni hazánkat, kultúránkat a fogadó nyelviskola, a vendéglátó család, az odaérkezett kollégák körében. A tanulmányút során sokféle környezet- és természetvédelmi, országismereti, kulturális, történelmi témájú foglalkozáson vettem részt, és ilyen témájú anyagokat, prospektusokat, posztereket, képeslapokat, népzenei anyagokat is gyűjtöttem. A továbbképzés folyamán csoportunkkal múzeumokba, történelmi emlékhelyekre, természetvédelmi területekre, egy nemzeti parkba, több kikötőbe, székesegyházba, közintézménybe is eljutottam. Csaknem 400 színes diaképet és több száz színes fotót készítettem, s ezeket iskolámon kívül több helyütt (konferenciákon, más iskolákban, klubokban) is bemutattam élménybeszámoló, ír zene és Írországról szóló kiállítás kíséretében. A kiállításokhoz a kintről hozott, szisztematikusan gyűjtött képanyag mellett felhasználtam az Ír Nagykövetségtől és az Ír Kereskedelmi Kamarától beszerzett dokumentumokat is. Tanítványaim, kollégáim is nagy érdeklődést tanúsítanak az általam megismert országok, népek szokásai, hagyományai, kultúrája iránt. Gyakran használom földrajzóráimon a tanulmányútjaimon készített diaképeimet (10 ezer darabból álló sorozatból válogatva), kép- és egyéb összegyűjtött szemléltetőanyagomat, s hivatkozom személyes úti élményeimre, tapasztalataimra. Sajátomon kívül már több iskolában, klubban tartottam kulturális hetet vagy napot Japánról, Indiáról, az USA-ról, az angolszász országokról, Írországról. Az ilyen programokat olykor A Föld napja vagy iskolanapok keretében rendeztük meg.

Földrajz és angol szakos tanárként tanóráimon és a tanórán kívüli munkámban jól tudom használni a továbbképzéseken gyűjtött anyagokat. Tapasztalataimat, élményeimet is szívesen megosztom tanítványaimmal, szüleikkel, kollégáimmal, barátaimmal és ismerőseimmel is, tehát meglehetősen széles az a kör, melynek tagjai szintén részesülnek az úti élményekből, tapasztalatokból.

A Comenius 2.2-es program keretében megvalósult írországi tanulmányutamon ún. projektmunkában is részt vettem, ahol posztert is bemutattam, illetve két témakörben előadást is tartottam. Ennek jó tapasztalatai sarkalltak arra, hogy tanítványaimmal is végezzek ilyen projektmunkát. Iskolámban, a Kürt Kéttannyelvű Alapítványi Gimnáziumban ezt a módszert jelen tanév folyamán két tanulócsoporttal is sikerrel alkalmaztuk. E két csoport a földrajzot angolul tanulja, s minden egyes tagjuk választott egy-egy témát, amelyből előadást tartott és posztert mutatott be. A módszer a diákok körében is sikeres, népszerű volt. Az írországi tanulmányút tapasztalatait bemutató kiállítással egybekötve beszámoltam a Socrates Iroda által szervezett disszeminációs konferencián is.

Jelenleg néhány kollégámmal és több évfolyam tanulóival egy Socrates együttműködési programon dolgozunk, melynek keretében többféle szaktárgyat tanító tanár vezetésével kutatómunkát végeznek tanítványaink. Fontosnak ítéljük tanítványaink és kollégáink együttműködését más országok tanulóival és tanáraival, s egymás kultúrájának megismerése mellett a személyes találkozásokat, tapasztalatcseréket és a baráti kapcsolat kialakítását is. Iskolánk már korábban részt vett egy milánói középiskola diákjaival és tanáraival folytatott közös projektben, melynek során az internetes kapcsolaton kívül személyes látogatás, végül közös CD-ROM megalkotása is koronázta az együttműködést.