A testnevelés értékorientációja

A társadalmi, személyes és műveltségterületi értékek jelentős szervező erőt jelentenek a tantervek irányultságának és megfogalmazott elvárásainak kialakításakor (Ballér, 2004). Ez a hármas értékrendszer a tantervek mellett a testnevelőtanár nézeteivel, a testnevelés tantárgy cél- és eszközrendszerével, a tervezéssel és gyakorlati megvalósítással egyaránt szoros kapcsolatban van (Bognár, 2009).

Ismert, hogy a tanári nézet formálódásában a pszichés konstrukciókat alkotó értékek, tapasztalatok és gyakorlati tevékenységek játszanak kiemelt szerepet (Falus, 2001). A testnevelés által közvetítendő általános és speciális célrendszert azonban a vonatkozó jogi szabályozás, a szakma hagyományai és innovatív fejlesztései, valamint a társadalmi elvárások határozzák meg. A tervezés oldaláról pedig a Nemzeti alaptanterv (2012) és az erre épülő kerettantervek, helyi tantervek szerepe jelentős. A Nat (2012) a jövő kihívásaira válaszul fogalmazza meg az kialakítandó értékrendszert az egyén, a társadalom szükségleteit és az adott tantárgy céljait szem előtt tartva. A testnevelés tantárgynak a tervezés és gyakorlat oldaláról is jelentős szerepe van – az iskolai oktató-nevelő munka részeként – a mozgásos tevékenységek tanítása és megszerettetése mellett a tanulók egészségtudatos aktív szokásrendszerének megalapozásában, valamint az értékorientált és célirányos személyiségfejlesztésben (Vass, Molnár, Boronyai, Révész és Csányi, 2015).

A mindennapos testnevelés 2012-es bevezetésével jelentős változásokon ment keresztül a testnevelés tantárgy és annak cél-, érték- és hatásrendszere is. A heti öt testnevelésóra fokozott társadalmi, szakmai és tudományos elvárást jelez. A megemelt óraszám eredményeképpen erőteljesebb tanulói képességfejlődésre, szélesebb körű sportági és mozgásos tapasztalatszerzési lehetőségekre – összességében tehát tartalmasabb és élménydúsabb tapasztalatrendszer kialakulására lehet számítani (Szakály, Bognár, Lengvári és Koller, 2018). A testnevelés tantárgy felé jogos elvárásként fogalmazódik meg, hogy megalapozza a versenysport és a szabadidősport jó minőségét is, illetve ezen keresztül a felnőttkori életminőséget és az egészséges életmódot is (Huszár és Bognár, 2006). Ezek az elvárások azelőtt is jelen voltak, de a mindennapos testnevelés bevezetése óta hangsúlyosabban jelentkeznek (Szakály és mtsai, 2018).

A testnevelésórákon a testnevelőtanár a tantervnek, a tanmenetnek, saját szemléletének és tudásának megfelelően úgy tervez és oktat, hogy a folyamatban egyaránt visszatükröződjön az aktív tanulás, a gyakorlati, elméleti és jövőre mutató tapasztalatok és szokásrendszerek szerves egysége, valamint megmutatkozzon a komplex tantárgyi és tantárgyközi képességfejlesztés eredménye. Ezt nevezzük minőségelvű testnevelésnek. Legfőbb jellemzői közé a következők tartoznak:

1. A testnevelés kötelező iskolai tantárgy, konkrét érték- és műveltségtartalommal (a Köznevelési törvény [2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 27. § (11)]), a Nemzeti alaptanterv (2012) és a Kerettantervek alapján);

2. A minőségelvű testnevelés célja a(z)

a. általános és speciális motorikus képességfejlesztés,

b. mozgásműveltség és testkultúra fejlesztése,

c. sportági technikák és taktikák elméleti és gyakorlati megtanulása, és mindezek készségszintű alkalmazása játékok és versenyek során,

d. a különböző mozgásos tartalmak és sportágak tapasztalati megismerése, illetve ezen keresztül

i. az élethosszig tartó fizikai aktivitás megalapozása,

ii. a tehetséggondozás első részének (sportágválasztás) hathatós segítése,

e. komplex személyiségfejlesztés, melyben a pszichomotoros, az értelmi, az érzelmi és a szociális területek fejlesztése együtt jelenik meg,

f. a fizikai aktivitás irányában pozitív attitűd és aktív szokásrendszer kialakítása,

g. erkölcsi és akarati fejlesztés,

h. együttműködési és versenyzési képesség fejlesztése,

i. egészségfejlesztés és prevenció hangsúlyozása;

3. A testnevelőtanár szerepe és mintája kimagasló a képesség- és személyiségfejlesztésben, a célokat kornak és képességnek megfelelő differenciálással és motiválással éri el.

(Bognár és Révész, 2009;
Vass és mtsai, 2015)

Egyértelmű, hogy a testnevelés, az utánpótlás-nevelés, a versenysport és a szabadidősport értékrendszerei egységben értelmezhetőek, és természetesen – a sikeresség érdekében – metszik egymást. A testnevelés tantárgy optimális fejlesztése érdekében kiemelten fontos tehát:

1. felismerni, hogy a társadalom és az egyén elvárásai a test- és egészségkultúra különböző területei felé folyamatosan változnak;

2. megérteni, hogy más és más értékei, érdekei és szükségletei vannak az eltérő szociokulturális háttérrel és képességszinttel rendelkezőknek, a különböző korosztályoknak, illetve a fiúknak és a lányoknak;

3. pontos információkra építve olyan innovatív elméleteket és gyakorlatokat alkalmazni, amelyekben a teljesítmény mellett az egészség, ez életminőség, az életmód, a sportolási értékek és az egyéni jövőorientált szükségletek játsszák a főszerepet;

4. olyan szakmai rendszereket és együttműködéseket kiépíteni és fenntartani, melyekben az egészségügyi, sportszakmai, pedagógiai, társadalmi, jogi és gazdasági lehetőségek egyértelműek, következetesek és kiszámíthatóak.

(Bognár, 2009; Rétsági és Csányi, 2014)

Az értékorientáció egyrészt a tantervet és az iskolai oktató-nevelő munkát befolyásoló tanári nézeteket mint fogalomrendszert jelöli (Ennis és Hooper, 1988; Szivák, 2002), másrészt olyan, magatartásunkat szabályozó kulturális célok összességét, melyek a tanulói magatartásra a célorientált motivációs folyamatokon keresztül hatnak (Schwartz, 1996). Mindezek alapján az értékorientáció a tantervek és tantervelméletek olyan jellemzője, amelyen keresztül a tanterv és az elmélet az iskola világát illetően tudatos figyelmet irányít a következőkre:

1. a tantárgyi tartalom,

2. a tanuló, aki a tantárgyi tartalmat elsajátítja és használja,

3. azok a társadalmi célok, melyeket az iskolának ki kell szolgálnia

(Jewett, Bain és Ennis, 1995).

Elmondható, hogy a testnevelés mozgásos és sporttevékenységei a következők mentén alakulnak: testnevelés tantárgyi értékek, személyes értékek és igények, illetve társadalmi-kulturális értékek (Makszin, 2014). Egy jól működő oktatási rendszerben ezek egységben jelennek meg, de egy-egy tanterv sajátlagos céljainál és jellegénél fogva a tantárgyi, a személyes és a társadalmi értékek arányai és hangsúlyai jelentős eltérést mutathatnak. Annak érdekében, hogy az adott tanterv értékorientációjáról pontos képet kapjunk, érdemes megvizsgálni az értéktartalmak meghatározott egységeit és ezek egymáshoz viszonyított jelentőségét.

Az 1. ábrán a tantárgyi tartalom, az adott tanuló sajátosságai, valamint a társadalmi és kulturális célok rövid bemutatása következik (Curtner-Smith és Meek, 2000; Jewett, Bain és Ennis, 1995).

1. A testnevelés tantárgyi tartalomhoz mint érték és igény elsősorban a testnevelés tanterveiben megmutatkozó általános és speciális képességek fejlesztése és készségek kialakítása tartozik. Arra a kérdésre azonban, hogy ezen belül mely tudásfajták számítanak a legfontosabbnak egy adott testnevelésórán, a válaszok három megközelítést rajzolnak ki:

a. A sport szemszögéből nézve kiemelésre érdemes, hogy a tanulók

i. adott sportági technikát és taktikát játék- és versenyhelyzetekben megfelelően tudjanak alkalmazni,

ii. tartalmi (sportági) eredményessége és tantárgy iráni attitűdje optimális legyen – annak érdekében, hogy…

iii. …az élethosszig tartó sporttevékenységet megalapozza.

b. Az egészségközpontú fittségről gondolkodva hangsúlyos, hogy a tanulók

i. ismerjék a fittség és edzettség tartalmi és formai jegyeit, követelményeit,

ii. tudjanak saját maguk részére célirányos edzésprogramot összeállítani.

c. A mozgásos tevékenységet központba helyezők szerint a fő cél az, hogy a tanulók

i. életkoruknak és képességeiknek megfelelő hatékony, hatásos és sokoldalú mozgásos tevékenységeket végezzenek,

ii. koordinációs és kondicionális képességek fejlesztésén keresztül a sportági technikájuk és taktikájuk készségszintű legyen.

1. ábra
A testnevelés tantervi irányultságai

2. Az individuális fejlesztés fő célkitűzése, hogy a tanuló kiemelt szerepet kaphasson saját fejlődésében. Ezen belül a három fő cél a következő:

a. Az egyén fejlődési igényeinek megfelelő állapotmeghatározás, illetve az erre épülő tartalmi- és folyamattervezés,

b. A tanuló saját maga által irányított fejlődésében az egyéni célok és módszerek meghatározása, kialakítása, valamint a tanulás tényleges tanulói irányítása,

c. A tanulók saját személyes értelmezése szerint lényeges tervezési és módszertani pillérek, illetve a tanulók egyéni adottságainak és érdeklődésének megfelelő célirányos tapasztalatszerző lehetőségek megtalálása – eltérő mozgásos tevékenységeken keresztül.

3. A társadalmi és kulturális célok rendszerében fő irányként mutatkozik a hagyomány és az értékek megerősítése, a felkészítés a felnőtt társadalom elvárásaira, az esélyegyenlőség kialakítására és a társadalmi intézmények újjáépítésére. Ebben az értékrendszerben is három szűkebb megközelítés határozható meg:

a. A felnőtt társadalomban való részvétel lényegi eleme a fiatalok felkészítése és az állampolgári elvárásoknak való megfelelés. Jelentős szerepet kapnak az élethosszig végezhető sportok, a fizikai fittségre, a különböző foglalkozásokra és katonaságra (a haza védelmére) való felkészítés, valamint az életminőség hosszú távú fejlesztése.

b. A társadalmi változások és az esélyegyenlőség oldaláról a személyek közötti kapcsolat értékeinek és hatásainak tudatosítása és fejlesztése jelentős elvárás. Emellett hangsúlyos szerepet kap a más értékrendszerrel, képességekkel és kultúrával rendelkező emberek elfogadása és az empátia. A testnevelésóra és a délutáni sportfoglalkozás is kiváló terep lehet az esélyegyenlőség megteremtésére, a tehetségfejlesztésre, a felzárkóztatásra vagy a lemorzsolódás csökkentésére.

c. A társadalmi intézmények és rendszerek újjáépítése során a tanulók aktív szereplőként kritikusan vizsgálják a saját világukat és rendszerüket, benne a testnevelés és sport gyakorlatait. Ez megoldásközpontú tevékenység, mellyel a berögződött szokásokat változtatják meg és a diszkriminációt mérséklik annak érdekében, hogy mindenki a lehető legjobb életet élje.

Ahogy korábban bemutattuk, ezek az értékirányzatok nem egymástól elkülönült rendszerek, hanem együtt érhetik el a testnevelés távlatos és közvetlenebb céljait (Capel, 2016). Ezért a leginkább célravezetőnek az tűnik, ha meghatározásuk, tervezésük és végrehajtásuk egymásra épül (Ennis, 1992).

A tantervi fejlesztés egyik fő katalizátora az a politikai, elméleti és filozófiai háttér, melyben bizonyos elvek és értékrendszerek hangsúlyos szerepet kapnak (Ballér, 2001). A tantervek szabályozása és fejlesztése a kor és a jövő kihívásainak megfelelően a konkrét célok, a szemlélet, a tartalom, az elmélet és gyakorlat, a kommunikáció folyamatos elemzése segítségével valósítható meg (Scriven, 1991). Az értékrendszerre irányított figyelem kiemelkedően fontos a tantervi elméletek kereteinek tanulmányozásához és rendszerezéséhez, ugyanis minden tantervben felfedezhetőek bizonyos meghatározott értékekek, szemlélet és jövőorientáltság (Ennis és Chen, 1993). A tantervek különböző szemléletbeli – elméleti, filozófiai – megközelítései, illetve a tantervek fejlődése maga is a tantárgyi, a tanulói és társadalmi értékek eltérő hangsúlyával jellemezhetőek (Perjés és Vass, 2009).

A testnevelés értékorientációjának kidolgozása és mérhetővé tétele jelentős lépés volt a vonatkozó tantervelmélet és a gyakorlati megvalósíthatóság fejlesztése érdekében (Ennis és mtsai, 1988). Az alapvető értékorientációs kategóriák jól reprezentálják a testneveléstantervek filozófiai irányultságát, az iskola abban jelzett szerepét, valamint a testnevelő tanárok szemléletét és oktatását a tantervi tartalmak kiválasztása, elrendezése és az órai alkalmazása esetében (Chen, Ennis és Loftus, 1997). A 2. ábrán látható, hogy a hagyományos és fő értékorientációk – a tantárgyi tudás, az önmegvalósítás és a közösségi érték – egyértelműen egy-egy sajátos értékrendszeren alapulnak, míg a komplexebb célokkal rendelkező tanulási folyamat és a jövőorientált életvezetés orientáció már a fenti értékorientációkra épül (Ennis és Zhu, 1991).

2. ábra
A testneveléstanterv megközelítése és a hozzá tartozó értékorientációk

Alább összefoglaljuk a különböző értékorientációkat előtérbe helyező tantervi irányzatok elvi alapvetéseit.

1. A tantárgyitudás-orientált (disciplinary mastery) irányzat nevezhető a leghagyományosabbnak és a leghangsúlyosabbnak a testneveléstantervek közül. Fő jellemzője a tantárgyi követelményeknek és elvárásoknak, illetve a tantárgyi tudásszerzés szükségességének előtérbe helyezése. Az iskola szerepe itt a kultúra átadása a tanulóknak, valamint a teljesítőképes tudás ellenőrzése különböző tesztek és mérések segítségével. Így az értékek elsősorban az oktatási tartalom kiválasztásában és elsajátításának tényében összpontosulnak. Tipikus tartalomnak számítanak ebben az irányzatban a különböző sportági technikák, a mozgáskészségek kialakítása, a motorikus teljesítmény és a fittség. Ezeket célirányos gyakorlatokkal, egymásra épülő feladatokkal és folyamatos segítségadással éri el a testnevelőtanár. A testnevelés célja ebben a megközelítésben elsősorban a tudás- és képességfejlesztés.

2. Az önmegvalósítás-orientált (self actualization) irányzatban – az individuális fejlesztés értékeire építve – a tanulóközpontúság, a tanuló saját céljai, saját maga által irányított fejlődése, a tanulói autonómia játszik kiemelt szerepet. Az oktatás célja ebből a meggondolásból elsősorban olyan komplex képességfejlesztés, ami a tanulók egyéni céljainak meghatározását, illetve ennek elérését segíti elő hatékonyan. A testnevelés célja itt a mozgásos tevékenységeken keresztül az önismeret, önbizalom és reflektivitás fejlesztése, melyek együttesen a tanulási folyamatot optimalizálják.

3. A közösségorientált (social reconstruction) irányzat a társadalmi és kulturális célok előtérbe helyezésével az egyénnel szemben a társadalom igényeinek elsődlegességét hangsúlyozza. Az oktatásban ilyenkor jelentős szerepet kapnak azok a célok, tartalmak és módszerek, amelyek segítségével – a testnevelés keretei közt – szélesedik a tanulók felelősségvállalása saját magukért és társaikért, fejlődnek a vezetői képességek, az elfogadás és a társas kapcsolatok és az együttműködés készsége.

4. A tanulási folyamat (learning process) irányzat az önmegvalósítás-orientált és a tantárgyitudás-orientált irányzatokra együttesen épül. Folyamatosan változó világunkban a tanulási és a problémamegoldó képesség fejlesztése emelkedik ki, így az iskolában ebből a megközelítésből a tanulás folyamata hangsúlyosabb szerepet kap, mint a tanulás eredménye. Fontos a testnevelésről és sportról való divergens gondolkodás, az információs és kommunikációs technológiák, az esztétika és a tudományos gondolkodás fejlesztése annak érdekében, hogy a tanulás folyamata egyértelmű és transzferálható legyen más területekre és helyzetekre. A testnevelés célja itt azon tanulási folyamatok, alkalmazások, eszközök és módszerek megismertetése a tanulókkal, melyek segítségével a saját testkulturális céljaikat elérhetik.

5. A jövőorientált életvezetés (ecological integration) irányzat fő jellemzője a jövőre irányuló személyes értelem és hasznosság keresése a komplex társadalmi elvárásoknak megfelelően. Az iskola célja ebből a megközelítésből olyan felelősségteljes, kompetens és közösségépítő állampolgárok nevelése, akik a helyi, nemzeti és nemzetközi fejlesztések irányában is elkötelezettek. Itt fontos elvárás a tanulók felé a tervezés és kérdezés, illetve elvárható az adekvát válaszok keresése, valamint az alapvetően jövőorientált alkotómunka végzése. A testnevelés célja a tananyag kiválasztásán keresztül a tanulók céljainak, képességének, korának, szociokulturális tényezőinek és jövőjére vonatkozó szempontjainak tudatos kiemelése a személyes és egyúttal a társadalmi aspektusok vonatkozásában.

KÖVETKEZTETÉSEK

A tantervek útmutatása alapján az iskolai oktató-nevelő munka során tanár és a tanuló közös munkája az életre készíti fel a tanulót, értékeket közvetít, tudást alakít ki és gyakorlatban alkalmazható képességeket fejleszt (Csányi és Révész, 2015). A testnevelés oldaláról kiemelésre érdemes, hogy az iskoláskor évei a mozgástanulás és a motorikus képességfejlesztés aranykorára esnek (Szakály, 2012). A személyes tapasztalatok és a környezet befolyásoló tényezői hatására fiatalkorban alakul ki az alapvető érték- és eszmerendszerünk, így az iskoláskorúak tekintetében a legfontosabb feladatok közé tartozik a megfelelő képességfejlesztés, a technikára és játékra épülő mozgásgazdag életforma és a mozgásöröm lehetőségének biztosítása, illetve az egészség megtartására és a mozgásra való igény kialakítása.

Az élethosszig tartó sporttevékenység igényét tehát iskoláskorban lehet megalapozni, úgy, hogy a követelményelvű sporttevékenység mellett lehetővé tesszük a személyes célok fölfedezését, a pozitív tapasztalatokra és élményekre való törekvést, a mozgás szeretetét, illetve a társas kapcsolatok kiépítését (Bognár és Kovács T., 2007). A sport tekintetében lényeges, hogy a tanulókat az iskolai testnevelés és a különböző sportfoglalkozások révén olyan kapcsolatba hozzuk a sporttevékenységgel, ami élményszerű, sikerorientáltságot ébreszt, és segít kialakítani az életen át tartó sport igényét (Pál, Császár, Huszár és Bognár, 2005). 

A tantervi fejlesztés fő feladata, hogy megmutassa, hogyan fejlesztheti optimálisan az oktatási rendszer a tanulói motivációt, teljesítményeket és kompetenciákat (Réti, 2015). Így állítható, hogy a tantervet és az erre épülő iskolai gyakorlatot alapjaiban meghatározó értékorientációk közvetlenül hatnak a felnőttkori életminőségre, egészségtudatos szokásrendszerre és az életmódra. E hatás eléréséhez szükséges az értékorientáció elméletének és kutatásának ismerete. Az értékorientáció elméletéből az következik, hogy amennyiben a személyes értékek és a mozgásos tevékenység igény- és értékrendszere egységben vannak, ez a tanulási-fejlődési folyamatot optimális módon, hosszú távon biztosítja. A fizikai aktivitásra jellemző, illetve a fizikai aktivitás felé vezető értékek és elvárások a közösségen keresztül kizárólag az egyén személyes céltudatán, motivációján és elszántságán keresztül tudnak érvényesülni.

Az értékorientációs szemlélet olyan jól áttekinthető rendszerként mutatja meg a testnevelést a tanterv gyakorlati megvalósulásáért dolgozó testnevelőknek, amelynek segítségével az egyén, a közösség és a testnevelés tantárgy egymáshoz viszonyított helyzete egyértelművé válik. Az értékorientáció modellje alapján mutatkozik lehetőség a testnevelők reflektív gondolkodásán alapuló tartalmi és módszertani fejlesztésre, így a mindennapos testnevelés minősége ezen keresztül tovább javulhat.