A természettudományok tanításának tartalmi és módszertani modernizációjáért – összefoglaló a KOMA XLII. pályázatáról

A múlt század utolsó harmadától kezdődően a magyar iskolarendszerben tanuló gyerekeknél a nemzetközi vizsgálatok során egyre több hiányosság mutatkozott a természettudományos műveltségben, romlott a kognitív bázis színvonala. Az újszerűen kidolgozott OECD–PISA (2000)-tesztben alkalmazott életszerű, hiteles természettudományos helyzetekre kidolgozott kérdések, feladatok megoldásában a magyarországi tanulók gyengén teljesítettek. A helyzet okainak gyökere egyértelműen nem állapítható meg, van azonban néhány negatív tendenciát felerősítő folyamat, amelyek fokozatos kiigazítása az oktatás elméleti és gyakorló szakembereinek nagy kihívás.

A természet erőforrás, gyakorlóterep, lételem, díszlet, kinek-kinek aszerint, hogy életvitele mennyire környezettudatos. A természet ugyanakkor az emberi kíváncsiság határtalan megismerési vágyának is teret biztosított, ennek eredményeként tanítják már a legrégibb idők óta a reáltanokat az iskolákban. A diszciplínákba rendeződött természettudományok a nehézkes, izolált tartalomszervezés okán egyre elvontabb ismeretek feldolgozására sarkallták a tanárokat és a gyerekeket, és nem jutott már kellő mértékű figyelem az összefüggések megkeresésére.

A Közalapítvány ebben a kiírásban elsősorban a természettudományok iskolai oktatásának módszertani megújulást tükröző, tartalmi és szerkezeti átszervezésére, frissítésére fokuszált. Ez a modernizációs törekvéseket begyűjtő kiírás is, mint az összes ezt megelőző, arra törekedett, hogy a pedagógusok újító próbálkozásait bátorítsa, ösztöndíjjal segítse, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a társadalom egyre növekvő igényeit innovatív módon kielégítő, kompetens fiatalokat neveljen az iskola. Ugyanis az olvasást, írást, matematikát és alapszintű természettudományos ismereteket magában foglaló kulturális technikákban megszerezhető készségek elengedhetetlenek a sikeres életpályához, alapját képezik minden további általános vagy szakmai képzésnek.

Ennek a kiírásnak az aktualitását mi sem támasztja alá jobban, mint a különböző csatornákon, fórumokon, híradásokban szinte napi rendszerességgel felbukkanó környezetvédelmi vagy tudományos témák, és végső soron a természettudományos nevelés egyik fő célja az ember környezettel kapcsolatos viselkedésének, szokásainak befolyásolása, ez viszont nem bízható a véletlenre. Bizonyára ezért választotta az egyik pályázó mottóként Széchenyi István gróf gondolatát: „kötelességünk oly lényről gondoskodnunk, melyet mi idéztünk életbe, s melynek szerencséje s nyomorúsága nagyrészt a kezünkben van” (Hitel, 1830).

Mivel a tartalmi és módszertani megújulás nem csak azt jelenti, hogy a tudományok legfrissebb eredményeivel kell feltölteni a tankönyveket, a KOMA a legkülönfélébb megoldásokat támogatta a korszerű tudományos ismeretek iskolai feltételek és viszonyok közti feldolgozására. A kuratórium előnyben részesítette azokat a pályázatokat, amelyekben a pályázó differenciált felhasználási lehetőséget biztosít a különböző iskolatípusok számára, felkelti és ébren tartja a gyerekek érdeklődését, segíti a természettudományok megszerettetését, és hosszú távon vállalja a pedagógiai rendszerré (program, taneszköz, továbbképzési program, eredményességmérés eszközei) fejlesztést; ezért ezt a pályázatot többlépcsősnek tervezték. A legjobb pályázatok közzétételét, továbbfejlesztését, iskolai kipróbálását a KOMA támogatja.

Az alábbi példák ezeket a széles körű lehetőséget mutatják be.

E kiírásnak köszönhetően az alábbi javaslatok születtek: természetismereti feladatgyűjtemény, munkafüzet részképességgyenge gyermekek részére, élményközpontú, gyakorlatközeli környezeti nevelési programok, „hangos ábragyűjtemény” vak gyerekeknek, tanórán kívüli szaktárgyi programok. Továbbá: tantervre épülő, tematikus rendben, ökológiai vezérfonal mentén gyakorlati szemléletű feladatbankot tartalmazó tankönyv készül a támogatás által, évközi és év végi tudásfelmérő feladatgyűjtemények, tanmenet és tanítási folyamatle-írások, továbbképzési programok tanárok számára az előbbiek használatára, orientációs foglalkozások kiegészítő óraként a mélyebben érdeklődő gyerekek részére. Egy amerikai modell hazai honosítása is témája a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását segítő egyik pályázatnak, továbbá e kiírás eredménye több demonstrációs anyag, terepgyakorlat kidolgozása, kötetlen, szakkör jellegű tevékenységsorozat kialakítása, hiszen az 1993. évi LXXIX. törvény 10. § 4. bekezdése erre lehetőséget biztosít („Integrált tantárgyak a szabadon tervezhető órák felhasználásával is kialakíthatók”). E támogatásnak köszönhetően jött létre a Magyarország tájegységeit általános földrajzi tételek bemutatásával ismertető természettudományos filmsorozat egy része. Tanári segédkönyv és tanulói tankönyv-kiegészítő munkafüzet segíti azokat a tanárokat, akik nem természetismeretből szereztek diplomát, de azt tanítják.

A KOMA 42. pályázati kiírására összesen 47 pályázat érkezett 43 pályázótól, 49,3 millió forint igénnyel, melyből 25 pályázat (53%) lett sikeres; ezekre a felkért négy szakértő ajánlásai alapján 19,8 millió forintot ítélt oda a Kuratórium.

A pályázók között vannak egyéni és csoportos résztvevők, de mivel elsősorban ösztöndíj jellegű kifizetésekről határozott a pályázatot kiíró Kuratórium, kiugró a magánszemélyként pályázó pedagógusok száma. Intézménytípusok szerint a következőképpen oszlanak meg a pályázatok (1. táblázat). Meglepő, hogy országos szinten kis számban jelentkeztek programokkal, modern pedagógiai rendszerek kidolgozásának tervével az innovációs műhelyek.

Úgy tűnik, hogy a természettudományok oktatása és a környezeti nevelés terén is van mondanivalójuk a fővárosi pedagógusoknak, hiszen a településtípusok szerint csoportosított pályázók adatai alapján ezúttal is ők a legaktívabbak. Ennek is tulajdonítható, hogy a kiosztott pályázati összegnek majdnem a felét ők használhatják fel innovációik kidolgozására (2. táblázat).

A feldolgozott pályázói adatokat a megyék szerint a 3. táblázat mutatja.