A természettudományi nevelés és a fizikaoktatás helyzete a 2008-as tanári felmérés tükrében

A különböző hazai és nemzetközi tudásszintmérő tesztek eredményei szerint Magyarországon egyre romlik a tanulók teljesítménye a természettudományi műveltség területén. Ennek következtében kevesen választanak természettudományi és műszaki pályát, illetve az ilyen jellegű felsőoktatási helyekre kevés jó tanulmányi eredménnyel rendelkező fiatal jelentkezik. A folyamat mérséklésére az Oktatási és Kulturális Minisztérium döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos szakértői testületeként működő Országos Köznevelési Tanács (OKNT) a közoktatásban és a felsőoktatásban tanító, a természettudományi nevelés helyzetéért aggódó tanárok, kutatók kifejezett kérésére létrehozott egy ad hoc bizottságot Kertész János és Csermely Péter professzorok vezetésével. A bizottság feladata a jelenlegi helyzet feltárása és elemzése, majd javaslatok megfogalmazása volt. Ennek keretében a bizottság arra kérte a természettudományi tantárgyakat tanító kollégákat, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, hogy a megállapításokat időszerű, konkrét adatokkal lehessen alátámasztani.^[1] Jelen írásban az adatgyűjtés legfontosabb általános eredményei olvashatók, elsősorban a fizikatanárok válaszaival alátámasztva.

A helyzetelemző bizottság célkitűzése az volt, hogy olyan javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek javíthatják a természettudományi tantárgyak oktatását és a természettudományok megítélését.

A bizottság jelentésének fő témakörei:

1.        A természettudományi oktatás társadalmi háttere és feladatai

2.        A természettudományi tantárgyak tananyaga és óraszámai

3.        Érettségi vizsgakövetelmények

4.        Az alkalmazott oktatási módszerek és szemléltetési módok

5.        Tehetséggondozás

6.        A természettudományi tantárgyak elfogadottsága, társadalmi értékelése

7.        Nemzetközi tudásszintmérő vizsgálatok eredményei

8.       Érettségi vizsgák, továbbtanulás

9.        Természettudományi végzettségű szakemberek, tanárok száma

10.     A tanári munkát befolyásoló körülmények, továbbképzés, finanszírozás

11.      Javaslatok megfogalmazása

Ehhez kértük a közoktatásban tanító tanárok segítségét a munka kezdeti szakaszában. Azt szerettük volna feltérképezni, hogy milyen körülmények között dolgoznak a természettudományokat tanító tanárok az általános iskolákban és a középiskolákban (gimnáziumokban, szakközépiskolákban és szakiskolákban).

A kutatás módszerei

A gyors és hatékony adatgyűjtés érdekében a kérdőív internetre feltételét és az internetes kitöltés lehetőségét láttuk célravezető módszernek. Erről több csatornán értesítettük a tanárokat, és több levelezőlistán is közzétettük kérésünket. Azoknak a kollegáknak, akik bármilyen okból nem tudták online kitölteni a kérdőívet, lehetőségük volt elküldeni vagy e-mailen, vagy postán néhány vállalkozó kolléga számára, aki beírta az adatokat. Így alakult ki az 1033 darabos minta. Az adatok feldolgozása az Excel táblázatkezelő program segítségével történt. A beérkezett válaszokat numerikusan kódoltuk egy 112 oszlopot és 1050 sort tartalmazó táblázatban. Lehetőség volt az adatok különböző szempontok szerinti szűrésére, lekérdezésére.

Hipotézisek, kutatási kérdések

Kérdőívünkkel nagyon sok adatot szerettünk volna kapni a tanároktól. Természetesen voltak előzetes elképzeléseink a lehetséges válaszokról, ezeknek megfelelően fogalmaztuk meg kérdéseinket.

1.        Hazánkban egyre többen hangoztatják, hogy a tanárok idősek, rövid időn belül sokan fognak nyugdíjba vonulni, és néhány év múlva alig lesz olyan kolléga, aki tudja tanítani ezeket a tantárgyakat. Különösen sokan hangsúlyozzák ezt a fizika és a kémia esetében; ez néhány európai országban már ténylegesen létező probléma. Ezért megkérdeztük a tanárok korát.

2.        Hogyan alakultak az óraszámok az utóbbi években, és ezt miként „élik” meg a kollégák? Ténylegesen csökkentek az utóbbi években? Miként tudják segíteni a kollégák az érdeklődő, versenyre készülő tanulókat, érettségire készülőket? Miként képes támogatni ezt az iskola?

3.        Több kérdésben érdeklődtünk arról, milyen anyagi lehetőségeket biztosít az iskola fenntartója a természettudományt tanító tanárok számára. Fizeti-e, és milyen mértékben a továbbképzésüket, a versenyeken való kísérőtanári részvételüket? Sokat hallottunk arról, hogy a kollégáknak nincs segítsége a kísérletek előkészítéséhez. Ezért rákérdeztünk arra is, hogy van-e laboráns az iskolában, illetve van-e órakedvezménye a kísérletek előkészítésére. Ehhez a kérdéskörhöz tartozott az is, hogy milyen mértékben fordít különböző anyagi forrásokat az iskola a természettudományi tantárgyak empirikus jellegének bemutatására.

4.        Kíváncsiak voltunk még arra is, hogy milyen oktatási módszereket alkalmaznak a kollégák. Mennyire építették be a napi gyakorlatukba a modern módszereket és eszközöket (kooperatív csoportmunka, differenciált fejlesztés, projektmódszer, IKT-eszközök stb.)? És mivel empirikus tudományokról van szó, milyen mértékben szerepelnek kísérletek a tanórákon.

Kérdőívünk a demográfiai kérdésekkel együtt 31 kérdést tartalmazott, míg a 32. kérdésben arra adtunk lehetőséget, hogy egyéb észrevételt tegyenek a kollégák.

A minta

Több mint ezer kérdőívet töltöttek ki a kollégák, így mintánk elég tekintélyes lett, 1033 darab. Valójában nem ennyi kolléga töltötte ki a kérdőívünket, mivel többen dupla természettudomány szakosok, pl. biológia–kémia, kémia–fizika. Mi azt kértük, hogy mindenki szakja szerint külön-külön kérdőívet töltsön ki. Ez némi torzítást okoz. Továbbá az is valószínűsíthető, hogy egy-egy nagyobb iskolából több kolléga is kitöltötte a kérdőívet, ami ismét jelent némi torzítást. Az adatok alapján ezeket nem tudjuk megnézni, csak valószínűsíthetjük. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy felmérésünk sikeresnek mondható, mivel az ország különböző típusú településéről (község, kisváros, nagyváros, Budapest) és különböző iskolatípusából érkeztek kérdőívek. Ez utóbbi picit kaotikusnak is tűnik, de tükrözi a magyar közoktatás szerkezetét. Tehát valós adatokat kaptunk. Vagyis felmérésünk, ha nem is tekinthető szigorú értelemben reprezentatívnak (az országos lefedettségről például semmiféle adatunk nincs, mivel azt nem kérdeztük), mindenképpen jelzésértékűnek mondható. Hisszük ezt azért is, mivel például a különböző pártpreferenciák vizsgálatához is ezerfős mintát szoktak választani a különböző közvélemény-kutató cégek, majd az így kapott adatokból vonnak le következtetéseket.

A minta általános jellemzői

Nemek szerinti megoszlás: az 1033 fő közül 313 fő férfi és 720 fő nő.

Szakok szerinti megoszlások: az 1033 kérdőívet kitöltők közül 185 fő tanít biológiát, 490 fizikát, 334 kémiát, 12 integrált természettudományt és 12 fő környezettant.

A fizika és a kémia tantárgyak esetében az országban tanítóknak közel 10%-a kitöltötte kérdőívünket. A biológia esetében ez kb. 5%-os arány, ami azzal magyarázható, hogy ez a tantárgy közel sem küzd olyan nehézségekkel, mint a fizika és a kémia.

A tanárok átlagéletkora: 44,8

1. ábra: A tanárok koreloszlása (%)

Érdemes részletesebben is megnézni a koreloszlást (1. ábra), melyből látható, hogy a tanári társadalom valóban elöregedett. Az ábrán az 50 év feletti kollégák arányát és a 35 évnél fiatalabbakét is jelöltük, mivel az 50 év felettiek körülbelül 10 éven belül mennek nyugdíjba, az ő helyükre kellene állniuk a 35 évnél fiatalabbaknak, akik, mint ábránkon látható, fele­annyian sincsenek. Az általános iskolai tanárok esetében még drasztikusabb a helyzet.

Megnéztük azt is, hogy az egyes tanárképző helyeken hányan választják a természettudományi tanári szakokat. Hazánk három éve tért át a bolognai rendszerre a felsőoktatás területén. Így a hallgatóknak csak az első év után kell szakot választaniuk. Az adatok alapján már látható, hogy alig jelentkeznek tanári pályára a fiatalok. Különösen aggasztó a helyzet a fizika és a kémia tanári szak esetében, melyeket fő szakként alig választanak a hallgatók. Minor szakként is nagyon kevesen. Vagyis hazánkban néhány éven belül nagyon komoly tanárhiány várható a területen. A javaslatok közt felmerült, hogy a tanárképzést ki kellene vonni a bolognai rendszer alól, vagyis visszaállítani a hazánkban korábban meglévő ötéves képzési rendszert, vagy valamilyen könnyítést biztosítani számukra a mesterfokozatra való jelentkezéskor. Továbbá a tanári pályára készülő jó képességű hallgatókat kollégiumi kedvezményekkel és speciális ösztöndíjakkal támogassa a szakminisztérium. Ez ugyan hivatalosan nem az OKNT hatáskörébe, hanem a felsőoktatáshoz tartozó probléma, ellenben komoly hatása van a közoktatás jövője szempontjából.

A tanárok munkakörülményei

Az óraszámok alakulása

Az 1978-ban bevezetett tanterv óraszámaihoz viszonyítva az általános és középiskolában a természettudományi tantárgyak óraszámai átlagosan közel 40%-kal csökkentek napjaink különböző modernizációs folyamatai következtében. A központi tanterveket hazánkban felváltotta ugyan a liberális szabályozás, miszerint van egy Nemzeti alaptanterv, melyben nincsenek óraszámok, de készülnek úgynevezett kerettantervek, melyek alapján kialakíthatják saját helyi programjaikat az iskolák. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium is készít úgynevezett kerettantervi ajánlást, melyben óraszámokat javasol a különböző tantárgyakhoz, de ez nem kötelező.

Kérdőívünkben megkérdeztük a kollégákat arról, hogy iskolájukban heti hány órában tanítják tantárgyukat az egyes évfolyamokon. Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy ezek nagyon közelítenek az Oktatási és Kulturális Minisztérium kerettantervében megadott óraszámokhoz. Ennek oka az, hogy bár elvileg az iskolák szabadon dönthetnek, de egy központi dokumentumra hivatkozva kevesebb feszültség keletkezik a tanárok közt a tantestületben. Egyik szöveges megjegyzés ezzel kapcsolatban:

„Nagyon etikátlan a heti óraszámokat a testületekre bízni, a természettudományokat rendre leszavazzák a humán és nyelvszakos kollégák, nekik is kenyérkérdés az óraszám...”

Az óraszámok csökkenését a tanárok nagyon nehezményezik. Kérdőívünk utolsó részében különböző megjegyzéseket is lehetett írni. 468 fő élt ezzel a lehetőséggel. A megjegyzések numerikus kódolására kategóriákat alakítottunk ki. A legtöbben, 313 fő, közülük 158 fő fizikatanár, a tananyag feldolgozásához szükséges tanórák elégtelen voltát emelték ki. Az általános iskolában sok helyen heti 1,5 óra van (2. ábra). A középiskolák 9., 10. és a 11. évfolyamain a heti 2 óra a jellemző.

2. ábra: A fizikaórák száma az általános iskolában (7–8. évfolyam)

Az alacsony heti óraszámokból következik egy másik dolog is, miszerint a természettudomány szakos kollégák nagyon sok diákot tanítanak. Hazánkban ezeket a tantárgyakat nem tanítják osztott csoportokban, míg a matematika és az idegen nyelv esetében ez megszokott. Így ebből is keletkeznek feszültségek a tantestületekben. A probléma felkarolására a Pedagógus Szakszervezeten belül külön platform is alakult hazánkban. A tagok minden lehetséges fórumon hangoztatják, hogy a sok diák miatt valójában a természettudomány szakos tanároknak sokkal többet kell dolgozniuk a fizetésükért.

Kérdőívünkben megkérdeztük a kollégákat, hogy átlagosan mekkora létszámú csoportokban végzik oktatómunkájukat. A tanárok által tanított átlagos csoportlétszám: 25,2 5,8 fő (3. ábra).

3. ábra: A fizikát tanítók által oktatott csoportok létszáma

Végezzünk modellszámítást a tanuló/tanár arány becslésére! Hazánkban a tanárok heti kötelező óraszáma 22 óra. Ha osztályfőnök az illető tanár, akkor van 2 óra kedvezménye, és heti 2 órás tantárgyat tanít, például fizikát. Ez 10 darab átlagosan 30 fős osztályt jelent, ami összesen 300 gyerek. A gyerekek óraszáma 30 óra/hét. Ebből a fizika 2/30-ad részt képvisel. Tehát az egy tanárra jutó „teljes” tanuló:

(2 / 30) × 300 = 20

Tehát 20 tanuló/tanár.

Vegyünk 1,5 órát, és 25 fős osztályokat. Ekkor már 14 osztály jut a tanárra, ami 350 gyereket jelent.

(1,5 / 30) × 25 × 14 = 17,5

Bár kisebb érték jött ki, valójában nehezebb a tanár helyzete, hiszen kevesebb a találkozás az osztállyal, és több tanítványa is van.

Tovább árnyalja a képet, hogy a megkérdezett tanárok jelentős része túlórát is kénytelen vállalni (4. ábra).

4. ábra: A fizikatanárok óraterhelése

A 490 fő fizikatanár közül 153 kolléga rendelkezik valamilyen jellegű kedvezményben, osztályfőnök, munkaközösség-vezető, igazgatósági tag, vezetőtanár stb., illetve néhányan nyugdíjas óraadóként tanítanak. 100 kollégának van a kötelező 22 órája. 22 óránál több órában 237 kolléga tanít, ők túlórát vállaltak.

A kísérleti munka feltételei

A szöveges tanári válaszok közül a második legnagyobb kategóriát a kísérletezés nem megfelelő feltételeinek leírása jelentette, 125 fő – közülük 68 fő fizikatanár – utalt erre. Kérdőívünkben több kérdés is vonatkozott a természettudományi oktatás szempontjából elengedhetetlenül fontos, a tudomány empirikus jellegét bemutató kísérleti munka feltételeire. Adataink szerint 745 kolléga tanít szaktanteremben, szertára 863 főnek, míg laboratóriuma csak 118 főnek van. Egyikkel sem rendelkezik 65 fő. Összesen csak 72 tanárnak van asszisztense. Közülük 42 fő kémia-, 18 fő biológia-, 11 fő fizikatanár, és 1 fő integrált természetismeretet tanít.

A tanárok nagyon sokféle tevékenységért kaphatnak órakedvezményt, például osztályfőnökség, szakszervezeti vezető, iskolavezetésben való részvétel, de a tanórai kísérletek előkészítésére mindössze 3 kollégának van 1-2 órája, a fizikatanárok közül senkinek sincs órakedvezménye erre.

Kérdőívünkben a következő módon kérdeztünk rá a kísérletek gyakoriságára: órái hány százalékában szerepel tanári, illetve tanulói kísérlet? Tanári: 34,16

212 tanár egyáltalán nem végeztet tanulókísérletet az óráin, és 40 tanár semmilyen formában nem kísérletezik. További jellegzetesség, hogy az általános iskolai tanárok sokkal többet kísérleteznek. 588 fő tanít általános iskolai szinten a megkérdezettek közül. Tanári kísérlet: 41,67

A tanulói kísérletek esetében óriási a szórás, ez azzal magyarázható, hogy sok általános iskolában nagyon kevés tanulókísérleti eszköz van. A tanári kísérlet viszont sokkal gyakoribb. A fizikatanárok esetében a következő adatok születtek: tanári kísérlet: 41%, tanulókísérlet: 12%.

Az adatok önmagukért beszélnek. 5 fő egyáltalán nem kísérletezik az óráin. 85 fő 10%-nál kevesebbet kísérletezik (17,3%). Óráinak több mint 50%-án kísérletezik 147 fő (30%), és 4 fő minden óráján kísérletezik (100%).

93 fő óráin egyáltalán nem fordulnak elő tanulókísérletek (19%). 10% alatti a tanulókísérletek aránya 145 fő esetében (29,6%). Ezek a kollégák 0-át vagy pár százalékot jelöltek meg, ami azt jelenti, hogy alig történik ilyesmi óráikon. 20%-nál többet mindössze 65 fő végeztet, (13,3%), 30%-nál több kísérletet mindössze 34 fő végeztet (7%).

A 262 általános iskolai szinten tanító tanár esetében kicsit magasabbak az értékek. Tanári kísérlet: 51%; tanulókísérlet: 16%.

A 188 gimnáziumi szinten tanító tanár esetében a tanulókísérletek aránya nagyon alacsony. Tanári kísérlet: 41%; tanulókísérlet: 8%.

Mint általában az átlagok esetében, jelen felmérésünk átlagai körül is nagyon nagy a szórás. Érdekes egyedi esetekkel is találkoztunk. Például van olyan kolléga, aki szinte csak tanulókísérletekkel dolgozik, 100%-ban, és a következő megjegyzést tette.

„Mivel a felszerelés meglehetősen lepusztult, az Öveges-módszerrel dolgozom. Gyakorlatilag mindennel tudunk kísérletezni, ami körülvesz bennünket. A tanári kísérletet is a gyerekek végzik el, azokkal az eszközökkel, amelyekből csak egy van. Ritkán végzem személyesen a kísérletet, csak ha veszélyes, vagy ha meg akarom viccelni a gyerekeket.”

5. ábra: A tanári és a tanulókísérletek aránya a fizikaórákon

Kicsit furcsa ábránkon (5. ábra) azt próbáltuk megjeleníteni, milyen a tanári és a tanulói kísérletezés helyzete a fizikaórákon. Az ábrából látható, hogy az origó körül elég sok tanár által említett kísérletezési százalék összpontosul. Továbbá látszik, hogy a tanulói kísérletezés százalékos említéseinek jelentős része a 0–10%-os sávban található még sok olyan kolléga esetében is, aki saját maga sokat kísérletezik.

Keresztelemzésekkel (kétmintás t-próba) megnéztük, van-e a pedagógiai mérések esetében szokásos 5%-os szinten szignifikáns különbség a kísérletezés vonatkozásában a férfiak és a nők között. Nem találtunk ilyet. Ellenben ezrelékes szinten van az általános iskolai és a gimnáziumi diákokat tanítók esetében mind a tanári, mind a tanulói kísérletek esetében (6., 7. ábra).

6. ábra: A tanári és a tanulókísérletek aránya a középiskolai fizikaórákon

7. ábra: A tanári és a tanulókísérletek aránya az általános iskolai fizikaórákon

Az ábrákból látható, hogy a középiskolában (6. ábra) visszaszorulnak a tanulói kísérletek az általános iskolához (7. ábra) képest, a legmagasabb, „kirívóan magas” három érték a 40%-nál található.

Az oktatást és a felkészülést segítő anyagi eszközök

A kísérleti munka anyagi feltételei

Kérdőívünkben rákérdeztünk a kísérleti munka anyagi támogatására három évre visszamenőleg. A válaszokból az derül ki, hogy a fenntartó a legtöbb intézményben pár ezer forint erejéig tudja csak biztosítani a tárgyi feltételeket, néhány kiugró példától eltekintve. Pályázati, alapítványi pénzek ritkán kerülnek ilyen jellegű felhasználásra. De meg kell jegyeznünk, hogy az iskolák között rendkívül nagyok a különbségek. Van néhány iskola, ahol milliós nagyságrendű összegekről számoltak be. Ez a tény is rámutat a források rendkívül egyenetlen eloszlására hazánkban.

A pluszmunka díjazása

Megkérdeztük a tanárokat arról is, milyen tanórán kívüli, pluszfoglalkozásokat tartanak. Adataink szerint a kollégák jelentős része külön is foglalkozik a diákokkal. Korrepetálást, érettségi előkészítést, tanulmányi versenyekre való felkészítést, szakköri foglakozásokat tartanak általában heti 2 órában. A 490 fizikatanár közül 142 kolléga nem vesz részt egyik tevékenységben sem, ez 29% (8. ábra).

8. ábra: A fizikatanárok által tartott különfoglalkozások

Érdekes kérdés, hogy az iskolák anyagilag elismerik-e ezt a tevékenységet. Eredményeink szerint az 1033 fő közül csak 253 esetben történik így. 350 fő csak alkalmanként kap pénzt érte, míg 429 fő egyáltalán nem, vagyis társadalmi munkában végzi! Fizikatanárok esetében is hasonló a helyzet (9. ábra).

9. ábra: Anyagi juttatás a fizikatanárok különmunkájáért (%)

Érdeklődtünk arról is, hogy amikor a tanárkolléga konferencián vesz részt, vagy versenyző diákját kíséri, az iskola kifizeti-e a részvételi díjat és az útiköltséget. Adataink szerint ez csak 380 esetben történik meg teljes mértékben az 1033 fős mintát tekintve. 256 esetben semmit sem fizet az iskola ezért a munkáért, illetve a tanár állja a költségeit.

Fizikatanárok esetében 102 főnek fizeti ki az iskola a teljes költséget, 88 fő esetében pedig semmit. 219 esetben fizetik az utazási költségeket, 131 főnek viszont egyáltalán nem. A többiek esetében a költségek egy részét térítik.

Az oktatás során alkalmazott munkaformák és eszközök

Több kérdésben érdeklődtünk a természettudományokat tanító kollégáktól az általuk alkalmazott munkamódszerekről is.

A néhány évvel korábbi hazai felmérések azt mutatták, hogy a tanárok kissé idegenkednek a technika új vívmányainak alkalmazásától saját gyakorlatukban. Az utóbbi években azonban komoly innováció volt ezen a terülten, különböző eszközökkel segítették a tanárok számítógéphez jutását és az iskolák felszerelését. Eredményeink szerint az intézkedéseknek pozitív hatásuk volt. Megkérdeztük a kollégákat, milyen gyakran látogatnak el a szaktárgyuk oktatását segítő honlapokra. Adataink szerint a kollégák több mint a fele gyakran teszi ezt (10. ábra).

10. ábra: A fizikatanárok honlaphasználata (%)

Megkérdeztük a kollégákat a különböző típusú információs technikai eszközök használatáról is.

Fizikatanárok
Otthoni számítógép interneteléréssel	393
Iskolai számítógép interneteléréssel	381
Tantermi számítógép interneteléréssel	136
Interaktív tábla	55
Tantermi számítógép internetelérés nélkül	37
Nem használok számítógépet	28
Otthoni számítógép internetelérés nélkül	18
Iskolai számítógép internetelérés nélkül	14
Szavazógép	1

Eredményeink ebben a vonatkozásban is biztatóak, bár még sok tennivaló van ezen a területen. Az interaktív tábla használata, illetve az attól való idegenkedés tetten érhető a válaszokban. A kollégák jelentős része nem magán a tanórán használja a számítógépet, hanem a felkészüléshez, adminisztrációhoz stb.

A korábbi évek számos adatgyűjtése mutatott rá, hogy a magyar oktatás jellegzetessége a frontális módszerek alkalmazásának túlsúlya. A tanórákon dominál a tanári magyarázat, melyet egyéni, de azonos feladatok megoldásai követnek. A különböző csoportos tevékenységek ritkák, ez a TIMSS 2007-es vizsgálat adataival is összhangban van. Differenciálás alig van a tanórákon, ez inkább tanórán kívüli tevékenységként jelenik meg.

11. ábra: A fizikaórákon alkalmazott munkaformák (%)

2008-as adataink szerint a helyzet nem sokat változott ezen a téren (11. ábra). A szöveges válaszok szerint a tanárok a nagy csoportlétszámokkal, a kevés találkozási alkalommal és a tantárgy alacsony óraszámával magyarázzák mindezt. A differenciálást csak a délutáni külön tevékenységek (szakkör, korrepetálás, versenyre való felkészítés) alkalmával tudják elképzelni, erről korábban írtunk.

Az általános iskolai szinten tanító kollégák valamivel gyakrabban alkalmazzák az újszerű módszereket. Ennek oka az lehet, hogy egy általános iskolai osztályba a tanulók sokkal szélesebb rétege jár, míg a középiskolai osztályok sokkal homogénebbek mind érdeklődés, mind tudásszint szerint. Tehát a tanárok nem is tartják fontosnak a széles módszertani repertoár alkalmazását.

A projektmódszer alkalmazási gyakoriságával kapcsolatban is hasonlók mondhatók el (12. ábra).

12. ábra: A projektmódszer használata

Sajnos volt olyan kolléga, aki leírta, hogy mivel nem is tudja, mi az a projektmódszer, valószínűleg nem is alkalmazza. Ez azért is szomorú, mivel nagyon sok tanári továbbképzés foglalkozik ezzel a témával.

A tanárok által alkalmazott munkaformák gyakorlatilag azonosak a 2001-ben az általános iskolai tanárok, 2003-ban a középiskolai tanárok, majd 2004-ben a magyar nyelv és irodalom és a matematikatanárok esetében felvett adatokkal. Ez így van az összes természettudomány szakos tanár esetében. Vagyis a módszertani kultúra hosszú ideje állandónak, illetve nagyon nehezen megváltoztathatónak tűnik hazánkban, és nem csak a természettudomány szakos tanárok esetében. Pedig hazánkban nagyon sok és sokféle tanár-továbbképzési program működik, melyek egyik fontos célja az újszerű tanulásszervezési módszerek terjesztése, gyakorlatba átültetése. Személyes beszélgetések során azonban többen elmondták, igaz, hogy sok továbbképzésen vettek részt, de a legtöbb esetben mégis visszatértek a hagyományos módszerekhez. Okként a nagyméretű tananyaghoz rendelt kevés időt és a nagy tanulói létszámokat jelölik meg.

Adatgyűjtésünkre, illetve a helyzetelemző munkára sokan felfigyeltek, nem csak a szűken vett szakma. Ezért reméljük, hogy munkánk nem volt hiábavaló, és sikerül javítanunk a természettudományi és azon belül a fizikaoktatás helyzetén, a tanárok munkakörülményein. További információk olvashatók a következő weblapon: {http://oknt.blog.hu}.

Irodalom

Balázsi Ildikó – Schumann Róbert – Szalay Balázs – Szepesi Ildikó: TIMSS 2007. Összefoglaló jelentés a 4. és 8. évfolyamos tanulók képességeiről matematikából és természettudományból. Oktatási Hivatal, Budapest, 2008.

Radnóti Katalin (2005): A fizika tantárgy helyzete egy vizsgálat tükrében. Iskolakultúra, 2005. március.

Radnóti Katalin: A középiskolai fizikaoktatás problémái egy felmérés tükrében. Fizikai Szemle, 2005. 4. sz.

Radnóti Katalin: A fizika tantárgy problémái és lehetséges megoldásuk egy felméréssorozat tükrében. A Fizika Tanítása. Mozaik, 2005. 3. sz.

Radnóti Katalin: Milyen oktatási és értékelési módszereket alkalmaznak a pedagógusok? In Kerber Zoltán (szerk.): Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006.

Footnotes

1. ^ A felmérés megszervezésében és kiértékelésében részt vettek: Baranyai József és Bán Sándor (biológia), Hegyiné Farkas Éva (korfák), Király Béla (kiértékelő program), Radnóti Katalin (kérdőív összeállítása, kiértékelő program tesztelése, általános rész kiértékelése, fizika), Rausch Péter (programozás, webes megjelenítés), Szalay Luca (kérdőív összeállítása, webes megjelenítés megszervezése), Ujvári Sándor (jelentés szerkesztése), Varga Márta és Baranyi Ilona (kémia), Moróné Tapody Éva (levelezőlista).