A tanulók eltérő képességeihez való alkalmazkodás problémái az iskolarendszerben
A közoktatás egyik legnehezebb, megoldásra váró problémája a tanulók eltérő képességeihez történő alkalmazkodás, a differenciált tanítás és tanulás megszervezése. A tanulmány bemutatja, milyen lehetséges eltérések tapasztalhatók a tanulók teljesítményeiben, és áttekinti a diagnosztizálás módszereit. Részletesen összegzi azokat a lehetséges tanulásszervezési eljárásokat, amelyek lehetőséget teremtenek a differenciált fejlesztésre, valamint képet ad a fejlesztő pedagógus konkrét tevékenységéről is. A szerző saját tanítói és tízéves fejlesztő pedagógusi munkájának tapasztalatai alapján összegzi a tanulók teljesítményének és az intézményrendszerek működésének hiányosságai közötti kapcsolatot.
Általános helyzetkép
A tanuló teljesítménye viszonyulhat az iskolai követelményekhez, csoportja átlagához, önmagához vagy a környezete által vele szemben megfogalmazott elvárásokhoz. A cél mindig a legmagasabb szintű megfelelés. Ahol ez nem sikerül, felbukkannak azok a viselkedésformák, amelyek segítenek kompenzálni a kompetenciavesztésüket. Szerencsés esetben küzdelemre sarkall, de elvezethet az elvárások teljes tagadásáig is.
A nevelés-oktatás feladatai intézményekben zajlanak, specializált szerepkörökkel, olyan rendszerben, ahol jelenleg sem a felelősség, sem a hatáskörök határvonalai nincsenek meghúzva. Nincs megfogalmazva, hogy a gyerekek milyen jellegű problémája milyen körülmények között, mennyi idő alatt orvosolható. Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek ezen a területen, de hiányoznak az összehangolt intézkedések. A szülők kötelezettségei csak a gyerekek alapvető ellátására vonatkoznak, nem terjednek ki a mindennapi feladatokra.
A tanulók teljesítményében mutatkozó hiányosságok
A hiányosság mindig egyfajta elváráshoz képest nyilvánul meg, nem abszolút érték. Ezért fordulhat elő, hogy egy adott szituációban jól teljesít valaki, de más követelményrendszerhez nem tud igazodni. A mozgékonyság, figyelemmegosztottság előny egy vadásztársadalomban, hátrány a négy fal között.
Genetikai, szerzett fiziológiai vagy nevelési okok kereshetők a másság mögött. Szignifikáns esetektől eltekintve nehezen állapítható meg, melyik a felelős. Ebből az következik, hogy tüneti kezelésre szorítkozunk az esetek többségében, vagyis döntő szerepe a nevelésnek van. A genetikai vagy orvosi beavatkozások elsősorban egészségügyi problémák esetében jöhetnek szóba.
Megnyilvánulási formái
Átfogó kategóriákban:
- gyenge képességek;
- viselkedési problémák.
A teljesítménybeli eltérés jellege
Lehet:
- enyhe – súlyos
- részterületen ható – átható
- időszakos – állandó
A képességek fejlődése
A képességek megléte nem jelenti azt, hogy optimális használatukra is alkalmasak vagyunk. Könnyebb képességeket kialakítani, mint megtanítani, milyen körülmények között, hogyan lehet használni őket. Ezt az egyén személyisége határozza meg. A személyiség a velünk született tulajdonságok és a család nevelési stílusának együtthatásában beállítottságok, hajlandóságok formájában határozza meg a képességek aktivizálásának mértékét. Ez a felismerés vezette a szakembereket a kulcskompetenciák megfogalmazásához, mely leegyszerűsítve a tudás – mint emlékezőképesség – és a többi képesség alkalmazásának képessége. (Megfogalmazásuk és fejlesztésük módszertana egyaránt napjaink feladata.)
Az oktatási programok lineáris fejlődést feltételeznek. Ezt az egyenletességet nem lehet igazolni. Ha az egyéni fejlődéseket függvénnyel próbálnánk ábrázolni, valószínű, számos variánst kapnánk. A diagnosztizált fogyatékos tanulóknál a tapasztalatok alapján kikövetkeztethetők a korlátok, a normál képességű tanulóknál megtorpanhat a fejlődés. Ez jelentheti a teljesítőképesség határainak elérését, de adott esetben megkésett fejlődést, érzelmi problémák leképeződését is.
A teljesítményzavarok jelentkezésének ideje
A különböző egyének fejlődése során az alapvető képességek közel azonos időben kezdenek megnyilvánulni. Látványos a felülés, járás, beszéd kezdetének időpontja. A mentális és szociális képességek kialakulását nehezebb tetten érni, az elvárható szinteket meghatározni. Már néhány napos eltérés is okozhat problémát, amikor újszerű helyzethez kell egy csoporton belül alkalmazkodni, konkrétan egy osztályban, egy új tananyag elsajátításához. Nehézséget jelenthet a szervezeti keretek közötti átmenet: iskolába lépéskor, a felső tagozaton, a középiskolában, amikor a gyerekek más jellegű követelményekkel találják magukat szemben. Minden családnak mások a nevelési szokásai. Az alacsonyabb iskolázottságú szülőknek csak azokról a szintekről vannak tapasztalatai, amelyeket maguk is elvégeztek, de segítségre csak alacsonyabb fokozatig képesek. A gyermekek gondozásából kitűnően vizsgáznak, de tanulmányi munkájukat csak elemi szinten tudják támogatni, ez kihat a képességek fejlődésére.
A gyenge teljesítmény eredetének diagnosztizálása
A gyenge teljesítőképesség mögött rendszerint gyenge képességeket feltételezünk. A fejlesztés hatékonysága érdekében azonban fontos tisztázni az eredetet:
- nem megfelelő adottságok, képességek;
- kulturális eltérés;
- szociális hátrány.
Mivel a képességek diagnosztizálása a legegyszerűbb, sokszor a tanulmányi eredmények alapján következtetünk rájuk, hajlamosak vagyunk mindenért őket okolni. A szociális hátrány sokszor látványosan nyilvánul meg, nem azonosítható minden esetben kulturális lemaradásként is.
A hátrányos helyzetet a gyermekvédelem állapítja meg. A képességbeli lemaradások, hiányok diagnosztizálása a nevelési tanácsadók, szakértői bizottságok feladata. A hátrányos helyzetre, kulturális hiányosságokra következtetni lehet a diagnózisból, amennyiben ép értelem mellett az általános tájékozottság hiányosságait tapasztalják. Ez a hiányosság kihat a képességekre, mert sok képesség tapasztalati bázist feltételez, így a fejlesztés során fokozott nehézségekre, lassabb haladásra, a fejlődést kevésbé segítő családi háttérre lehet számítani. A fejlesztő munka alapja a legtöbb esetben azonban csak az a szakértői vélemény, amelyet pszichológus vagy gyógypedagógus készít el. A család szociokulturális adottságait a személyiségi jogok védelme alapján nem regisztrálják, informálisan fogalmazódnak meg, így még akkor is nehéz beavatkozni, ha a probléma forrása nyilvánvalóan a család szokásrendszere.
A szakértői bizottságok és nevelési tanácsadók által diagnosztizált tanulók után normatív támogatás illeti meg az iskolákat, amennyiben fejlesztésük feltételeit biztosítják.
Problémás tehetségek
A tehetséggondozás akkor is komoly kihívás, ha kiegyenlített képességstruktúrával párosul, de ha a tehetséges személy akadályoztatva van tehetsége kibontakoztatásában, esetleg részképesség-zavarokat mutat, még nehezebb a feladat. A tehetségesek tudatában vannak problémáiknak, és sok esetben ezt nehezebben fogadják el, mint gyengébb képességű társaik. A tanulási és magatartási problémák az ő csoportjukban is megtalálhatók. Az is előfordul, hogy kiemelkedő képességeik válnak a zavarok forrásává: a gyors gondolkodás sokszor türelmetlenné teheti a tehetségeseket a tanulásban, kapkodóvá az írásban, nehezítheti a társas kapcsolatok kialakulását. Fontos tehát, hogy a tehetséges tanulókhoz is a maguk egyediségében tudjunk viszonyulni.
A tehetségfejlesztés a felismerésnél kezdődik. A felismert tehetség esetében gondot jelenthet, hogy nem esik egybe érdeklődésével. A közoktatásban azokat a tehetségterületeket fejlesztik, amelyek az általános képzés részét alkotják. Ez már önmagában is korlátozza a lehetőségeket. Legkorábban a mozgás, a zene és a matematika területén mutatkoznak meg a kimagasló képességek. A speciális mozgás- és zenei foglalkozások tanórán kívüli keretek között zajlanak, néhány tagozatos iskola kivételével. A tanulmányi munkában tehetségesek számára fontos, hogy megkapják a megfelelő terhelést, mert ha ez nem történik meg, alulteljesítőkké válhatnak. A nemzetközi szakirodalom meghatározva a pedagógusok felelősségét – alulellátott tehetségeknek nevezi őket.
A tehetségesek azonosítására részben azok a mérési eljárások használatosak, melyekkel az elmaradás is megállapítható. Fontosnak tartják az érdeklődés, a motiváció szintjének és a személyiség tulajdonságainak, elsősorban a kreativitás mértékének megállapítását is. Ezek a területek kiszorultak a deficitszemléletű diagnosztikai eljárások köréből. A tehetség sokféle irányultságából, a tehetségígéretek megjósolhatatlan sorsából, valamint a tehetséggondozás hagyományrendszeréből adódik, hogy diagnosztizálásuknak nincs intézményesített háttere.
Az oktatási rendszer mint a képességfejlesztés fő terepe
Az iskola fő funkciója az ismeretátadás helyett, az információdömping kezelhetetlensége miatt a képességfejlesztésre tevődött át. Olyan képességek kialakítása a cél, amelyek alkalmassá tesznek a megismerésre, a munkavállalásra, az együttműködésre, az önálló életvezetésre.
Ezek az elvárások megfogalmazódnak az iskolákkal szemben, de az intézmények falain belül továbbra is az ismeretek tanítása áll a középpontban, mivel ezek elsajátítását, ezen keresztül pedig a pedagógus munkáját a legegyszerűbb ellenőrizni. Fontosak az ismeretek is, mert a megismerés fejlesztéséhez szükséges az előzetes tudás, nélkülük nem lehet tájékozódni. A megfelelő mennyiség és minőség meghatározása visszatérő kérdése az oktatáspolitikának. Jól használható, világos vázra épülő ismeretrendszerre lenne szükség, amely széles tapasztalati bázison alapul. Egy rosszul strukturált ismeretanyagon keresztül nehéz a megismerőképességet fejleszteni.
A megismerőképességek fejlesztése az ismeretátadástól elkülönítetten, a gyógypedagógiai gyakorlatban jelent meg. Az integrációs törekvésekkel együtt nyert teret a normálpedagógiában, gazdag eszköztárral segítve a részképességek fejlesztését. Mivel az integráció felkészületlenül érte az iskolákat, a probléma megoldására kész gyógypedagógiai paneleket vett át. Ez a szemlélet kevesebb teret enged a motivációnak, a kreativitásnak, sok esetben a deficitek mindenáron való korrekcióját szorgalmazza, ahelyett, hogy a meglévő ép funkciók alkalmazására tenné a hangsúlyt. (A mai pedagógiai valóságban reális is, hiszen a számítógépek világában, noha egyre többen hangoztatják, hogy a „gutenbergi birodalom” fölött eljárt az idő, ritkán kapnak arra lehetőséget az írásnehézséggel küzdő tanulók, hogy szövegszerkesztővel készítsék el írásbeli munkájukat.)
A munkavállalásra, együttműködésre, önálló életvezetésre alkalmassá tevő képességek, kompetenciák várhatóan a NAT módosításával fognak bekerülni a pedagógiai gondolkodásba.
A beavatkozás lehetőségei
A családi nevelés időszakában a szülők, rokonok, családorvos, védőnő észlelhet fejlődési eltérést, kezdeményezheti a beavatkozást. Az intézményi nevelés időszakában a csoport nevelője – gondozónő, óvónő, osztályfőnök – felelős jelezni azt, ők látják, hogy az egyes gyerekek mennyire tudnak megfelelni az életkori követelményeknek, a beilleszkedési szabályoknak. Nagyon fontos, hogy probléma esetén megfelelő szakemberhez kerüljenek a gyerekek. Kik ők? Orvos, védőnő, pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus, fejlesztő pedagógus, családsegítő.
Jelenleg erős specializáció jellemzi a segítő szakmákat, irányzatok vetélkednek egymással. Ez abból ered, hogy adott, súlyosan sérültek esetében csak rendkívül kidolgozott, módszertanilag kifinomult eszköztárral lehet eredményt elérni. A sikereken felbuzdulva az egyes irányzatok képviselői hajlamosak saját terápiájukat mindenhatónak tekinteni, nem mérlegelik, hogy adott esetben más terápia hatékonyabb lenne-e. Fontos szerepük van a diagnózist felállító személyeknek abban, hogy minél nagyobb rálátással rendelkezzenek a fejlesztési, terápiás lehetőségekre, hogy az adott problémához leginkább megfelelőt javasolhassák. Az esetek többségében komplex, több irányból ható beavatkozásra van szükség.
A specializáció hasznos hozadéka, hogy a szakemberek szükségesnek érzik, hogy egymástól tanuljanak, az általános gyakorlat pedig átvesz a saját rendszerében használható elemeket, lehetőséget teremtve a problémák hétköznapi keretek között való kezelésére is.
A felelős személyek együttműködése
Sok esetben több szálon fut a fejlesztő-gondozó tevékenység. A szülő joga, hogy mennyire tájékoztatja egymásról a szakembereket. Nagyon fontos, hogy olyan bizalmi kapcsolat alakuljon ki a szülővel, ami segíti a szakemberek együttműködését. A szakemberek felelőssége, hogy kompetenciájuk pontos meghatározásával, esetleg feladatátadással, -átvállalással segítsék az eljárások lefolytatását. Ez a törvényi szabályozók rugalmas értelmezését, emberközpontú együttműködését feltételezi. A jelenlegi gyakorlat elmossa a felelősség határvonalait. Fontos lenne minden esetben tisztázni, mikor, ki koordinálja az eseményeket, mert előfordul, hogy a szakemberek úgy végzik munkájukat, hogy nem tudják, mások mit tesznek a gyerek érdekében.
Az iskolák lehetőségei a fejlesztésre
A tanköteleskor kiterjesztése, a fokozódó elvárások az integrált oktatással szemben, a buktatások elkerülése, az iskola feladatainak átértelmezése az intézményeket arra kényszeríti, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodni tanítványaik eltérő képességeihez. Hagyományosan a pedagógusoktól várják el, hogy a tanórán belüli differenciálással oldják meg a problémát. Az intézmények emellett pedagógiai asszisztenseket, gyógypedagógusokat, fejlesztő pedagógusokat, pszichológusokat alkalmazhatnak.
A tanulók eltérő szükségletei
Mentális szükségletek • A beilleszkedést olyan légkör könnyítheti meg, amelyben jól érzi magát diák és pedagógus egyaránt. A tanulókhoz a maga egyediségében viszonyuló oktató-nevelő munka fontos eleme a feladat iránti elkötelezettség kialakítása. Meg kell találni az egyén és a csoport értékei, érdekei közötti egyeztetés lehetőségét. Ez a folyamat bármennyire tudatos, nem nélkülöz intuitív elemeket. Interakció a pedagógus és a tanulók személyisége között. Az irányítás a pedagógus kezében van, akinek eszköztára a tekintélyelvű elvárásoktól a személyiségtisztelő magatartásig terjed. Határozott irányításra éppúgy szükség lehet, mint a tanulói kezdeményezések figyelembevételére. Nélkülözhetetlen hozzá a pedagógus pszichológiai felkészültsége, amely segítheti a stressz- és krízishelyzetek megoldását.
Eltérő képességekből adódó szükségletek • Bár a tanulók közötti eltérések rendkívül árnyaltak, a pedagógiai válaszok kevésbé kidolgozottak. Elsősorban mennyiségben és nem minőségben jelentenek differenciálást. Sem a tananyag-feldolgozás, sem a számonkérés során nem jellemzőek, leginkább a gyakorlás módjában, idejében határoznak meg különbségeket.
Eltérő kognitív és tanulási stílusból eredő szükségletek • Az információfeldolgozás, -rögzítés módjai egyénileg eltérőek, alapvetően meghatározzák a tanulmányi eredményességet. Mivel összetett, bonyolult jelenségekről van szó, mind diagnosztizálásuk, mind tudatos alkalmazásuk kidolgozatlan, azonban a jövőben a minőségi oktatás záloga lehet.
Speciális munkakörök
Az iskolapszichológus lehetőségei
Szaktudásával segíti az iskola oktató-nevelő munkáját. Kompetenciája pedagógusokkal, szülőkkel, gyermekekkel való személyiségfejlesztő, konzultatív kapcsolatra terjed ki. Növeli az intézmény pedagógiai kultúráját. Krízishelyzetben lelki segítséget nyújt a tanulóknak. Képzettsége alapján terápiás foglalkozásokat tarthat. Szükség szerint pszichológiai méréseket végezhet, segíthet a pedagógiai-pszichológiai mérőeszközök kiválasztásában.
A gyógypedagógus feladatai
A gyógypedagógus-képzés képességdeficitek szerint szakosodott. Az általános iskolai ellátásban a gyógytornászok, logopédusok alkalmazásának vannak hagyományai. Az integráció fokozódásával arányosan lehet szükség más végzettségűek rész- vagy teljes munkaidős foglalkoztatására is. A gyógypedagógiai fejlesztés a tanulók logopédiai, egészségügyi szűrése vagy szakértői javaslat alapján történik.
A pedagógiai asszisztens
A pedagógus irányításával segíti a tanítási-tanulási folyamatot, információhordozókat készít, ellátja a gondozási teendőket, részt vesz a szabadidős tevékenységek, gyermekmunkák irányításában, ügyeleti, felügyeleti, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában.
(A legtöbb helyen azonban nem a pedagógusok asszisztensei, hanem hivatalsegédi feladatokat látnak el.)
A fejlesztő pedagógus
A fejlesztő pedagógus mint munkakör a 2003-ban módosított oktatási törvényben jelenik meg. A jelenlegi gyakorlat szerint másoddiplomás képzés keretében szerezhető fejlesztőpedagógus-diploma. A markánsan gyógypedagógiai gyökerű képzésektől a személyközpontún át a tehetségfejlesztőig széles skálán mozog a kínálat. Sok fejlesztő program megismerése külön tanfolyamok formájában lehetséges. (Pl.: mozgásterápiák, HRG, TSMT, Sindelar képességfejlesztő program, FIMOTA magatartás-terápia, videotréning, játék, zene, drámaterápia.) A fejlesztő pedagógusok alkalmazásának gyakorlata még nem alakult ki, egyik bevált módját alább ismertetem.
Az osztálytanító, szaktanár alkalmazkodása a tanulók eltérő szükségleteihez
Az általános gyakorlat szerint a tananyag-feldolgozás frontálisan történik. Nagyon kevesen élnek más lehetőségekkel. Ennek oka abban keresendő, hogy a differenciált megközelítéshez szükséges eszközök beszerzése költséges, mozgatása időigényes, osztálytermi méretek közt nehézkes. A gyakorlás időszakában jellemző leginkább a differenciálás, de ez sokkal inkább kategorizálás, mint egyéni képességek alapján történik. Az ellenőrzés során szintén egységes követelményeknek kell megfelelni, nem a tárgyi tudáson van a hangsúly, hanem hogy a tanuló az adott mérési eljárásnak – írásbeli feladat, szóbeli válaszolás – meg tud-e felelni. Jellemző példája ennek, hogy a diszlexiások írásbeli beszámolási kötelezettsége alóli felmentéshez a legtöbb intézmény nem tud megfelelően viszonyulni. Kevesen teremtenek lehetőséget a számítógépes feleletkészítésre. Ugyancsak segítséget nyújthatna a diszlexiásoknak egy egyszerű magnó használata. A hiperaktív gyerekeknek már az is megkönnyítené a dolgát, ha nem egyszerre kellene kitölteniük a többoldalas feladatlapokat.
A differenciálás elterjedésének alapvető gátja, hogy fokozott felkészülést igényel. Gyakorlatilag egy óra helyett három-négy párhuzamosan tartott órára kell készülni. Ez azokban a munkakörökben, ahol a pedagógusok a hét minden órájában más anyagot dolgoznak fel, nehezen elvárható. A tananyagot természetesen elő lehet készíteni differenciáltan, eltenni a következő évfolyamoknak, csakhogy ez nem jelenti a gyerekek képességeihez való adaptálást.
A differenciáló munkát sokszor megnehezíti, hogy főleg alsó tagozaton csak olyan feladatokat adhatnak a tanulóknak, amelyekkel egyedül is boldogulnak, vagyis elsősorban a mechanikus gyakorlást teszi lehetővé. A folyton változó feladathelyzetek, az önálló tanulás, együttműködés technikájának elsajátítása fokozatosan történik, a kezdeti időszakban akkor is fontos a pedagógus jelenléte a csoportoknál, ha nincs szükség a folyamatos irányításra.
A hiányosságok pótlásának hagyományos eszköze a korrepetálás, melynek célja a tantárgyi hiányosságok pótlása tanításon kívüli időben. A tehetségesek különórákra járnak. Ez külön leterheltséget jelent a tanulóknak.
A fejlesztő pedagógusi munkakörben rejlő lehetőségek
A fejlesztő pedagógusi munkakör létrejötte nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy adott gyerekcsoporttal több szakember dolgozhat egy időben. Hatékonyabbá válik a tanítási folyamat, több lehetőség nyílik a gyerekek tényleges szükségleteihez igazodó feladattípusok, eszközök alkalmazására. Csökken a szervezéssel, várakozással töltött idő. Több tevékenykedtetésre, beszéltetésre jut idő. A személyhez igazodó programok kevésbé megterhelők, mint amikor túl lassú, túl gyors, nehezen érthető vagy már unalmas feladatokkal kell dolgozni. Optimális esetben feleslegessé teszi a gyerekek szabad idejét megrövidítő korrepetálásokat. Lehetőséget teremt arra, hogy a nagy létszámú csoport helyett heti néhány órában, kisebb közösségben dolgozzanak a gyerekek. A csoport létszáma így a feladathelyzethez igazítható. A nagycsoport gazdaságossági szempontjai kedvezően egyeztethetők a kiscsoport hatékonyságával. Sok esetben a csoportból való időszakos kiemelés önmagában pozitív hatású, mert saját egyediségét, fontosságát élheti meg a tanuló.
A fejlesztő programok a gyerekek fejlődési üteméhez igazodnak, a kívánt szint elérése után nem kell csak azért részt venniük benne, mert a tanár órarendje egész évre szól. Bár a fejlesztő pedagógus is kötött órarend alapján dolgozik, sokkal tágabb lehetősége van arra, hogy a tanulók aktuális szükségleteihez alkalmazkodjon. Munkájának alapvető irányítója nem a tananyag, hanem a tanulók képessége. A sikeresen végzett korai fejlesztés következtében felszabaduló órakereteket fokozatosan lehet tehetséggondozó tartalommal megtölteni.
Amíg egy pedagógus csak egyféle elvárást közvetíthet hitelesen, a fejlesztő szerepe adott esetben olyan viselkedésformákat is megenged, amelyek kevésbé hivatalos jellegűek. Az osztálytanító a tantervi követelményeket tartja elsősorban szem előtt, a fejlesztő a tanulókat.
A fejlesztő pedagógusi munkakör megjelenésével olyan alternatív kezdeményezések kerülhetnek az általános gyakorlatba, amelyek önmagukban nem képesek a hagyományos oktatás leváltására, viszont a mindennapi munkába beépülve kiegészíthetik azt. Ez természetesen innovatív viselkedést feltételez a pedagógusok és az intézmény részéről. Sok tartalmas kezdeményezés mondott csődöt csak azért, mert minden előkészítés nélkül vezették be, a hagyományos eljárások méltánytalan mellőzése mellett, és a teljes átalakulásért egy személyben a tanítókat, tanárokat tették felelőssé.
A munka alapelve az osztálytanítók munkájának segítése a gyerekek képességeihez, szükségleteihez való alkalmazkodásban, olyan tevékenységekkel, amelyek a hagyományos szervezeti keretek között nehezen megvalósíthatók. A fejlesztő pedagógus végzettségét tekintve egyenrangú társa az osztályban tanító pedagógusnak. Munkamegosztásuk ezen alapul. Együttműködésük keretei:
- A fejlesztő pedagógus a tanórával párhuzamosan egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat tart.
- A két pedagógus bontott tanulócsoporttal dolgozik.
- Együtt vezetik a foglalkozásokat.
- A fejlesztő pedagógus vezeti a foglalkozást, lehetőséget teremtve kollégájának az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásra, korrepetálásra.
Speciális végzettségéből eredően mind kollégái, mind a szülők számára konzultációs lehetőségeket biztosíthat.
Egy konkrét fejlesztő pedagógusi munkakör bemutatása
Iskolánk Loránd Ferenc komprehenzív iskolamodelljének bevezetésekor, 1994-ben kapott lehetőséget tehetségfejlesztő-felzárkóztató munkakör létrehozására. Addig a tanulási és/vagy beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulók szegregált keretek közt, kis létszámú osztályokba jártak. A tanulók eltérő fejlődési üteme, a megkülönböztetett csoportban halmozódó magatartásproblémák tökéletesebb megoldási módok keresésére ösztönözték intézményünket. A humanisztikus nevelési elképzelések, melyeket tantestületünk magáénak vallott, szintén jobban összeegyeztethetőek az integrált oktatás követelményével.
Mivel ennek a munkakörnek nem voltak hagyományai, folyamatosan magunk alakítottuk ki. Jelenleg alsó tagozaton évfolyamonként – 2-3 osztály – egy fejlesztő pedagógus, a felső tagozaton két kolléga dolgozik, külön teremben.
Már a beíratáskor felvesszük a kapcsolatot azokkal a szülőkkel, akiknek a gyermeke számára fejlesztő foglalkozásokat javasolt a nevelési tanácsadó. Saját méréseink, megfigyelések tapasztalatai alapján fejlesztési koncepciót dolgozunk ki, amelynek alapját egyrészt a hagyományosan fejlesztésre szoruló területek, másrészt a tanulócsoportok, illetve az egyes tanulók aktuális szükségletei képezik.
A fejlesztés fő irányai
- Érzelmi, viselkedési nehézségek, zavarok esetében az osztályközösség megfelelő irányítása, az elfogadó attitűd jelenti a legnagyobb segítséget. Szükség lehet további szakemberek, pszichológus, pszichiáter bevonására, esetleg gyógyszeres kezelésre. A fejlesztő pedagógus a részképességzavarok vagy esetleg azoknak a területeknek a gondozásában segíthet, amelyekben tehetséges a tanuló, vagy különös érdeklődést mutat irántuk. Ez segíthet például az agresszivitás kreatív energiává alakításában.
- A tanulási nehézségek, zavarok korai korrekciójának egyik területe a részképességek (észlelés, figyelem, emlékezet, megértés, gondolkodás) fejlesztése. Akinél konkrét tanulási helyzetekben is problémát okoz a képességek hiánya, abban is segítséget kap. A feladatok preparálása, speciális eszközök készítése, más modalitások aktivizálása, vonzó gyakorlási helyzetek megoldást jelenthetnek, segítik a tanuláshoz szükséges motiváció kialakulását. A felzárkóztatás a fejlesztő pedagógus feladata. Amennyiben a felmérések tapasztalatai olyan tendenciákat mutatnak, amelyek a tanulók többségére igazak, javaslatot tesz az osztályszintű fejlesztésre, foglalkozásokkal vagy gyakorlóanyagokkal segítve a tanórai munkát. Többéves tapasztalatunk mutatja, hogy tanulóinknak elsősorban a hallás utáni figyelemmel, illetve a szókinccsel vannak problémái. Ez nemcsak a tananyag, hanem az utasítások észlelésében is gondot okoz, nehezítve a szocializációt. A szegényes szókincs miatt pedig az észlelt dolgok további része veszhet el. A helyesírás fejlesztésének hatékony eszköze lehet a zene- vagy tánctanulás, amely a ritmusérzék, az akusztikus figyelem finomodását segíti, erre délutáni foglalkozások adnak lehetőséget.
- Pszichomotoros problémák jelentkezhetnek a jó képességű gyerekeknél is. A testséma megismerése, a mozgáskoordináció fejlesztése kiemelt területe a kisiskoláskornak. A testnevelésórák, a szabadidősport, a tánc ezt szolgálják. Speciális mozgásfejlesztésre tanórai bontásban vagy délutáni elfoglaltság keretében van lehetőség. A tankönyvek egy része már beépíti a tananyagba az oldalak, irányok gyakorlását. A rajz- és technikaóra tartalma, felépítése segítheti a finommotoros mozgások fejlesztését. A logopédiai problémák szaporodása jelzi a beszédkultúra sorvadását. Fejlesztését intézményünkben logopédus végzi, utasításai alapján a fejlesztő pedagógus részt vesz a gyakoroltatásban.
A különböző munkaformák tapasztalatai
Alsó tagozat
- Frontális tanórai munka: szóbeli vagy audiovizuális eszközökkel történő ismeretátadás, közösen végezhető gyakorlatok, begyakorolt, tipizált írásbeli feladatok esetén.
- Kiscsoportos foglalkozások: a differenciálás külön pedagógus által irányított formája, eszközhasználatot vagy több egyéni iránymutatást, gondolkodást igénylő tanulási helyzetekben. Több alkalom nyílik a hangos olvasásra, beszéltetésre.
- Egyéni foglalkozások: olyan esetekben van rá szükség, ha a tanuló nagyon intenzív, a többiek számára szükségtelen fejlesztésen vesz részt, vagy magatartása miatt társaival kiscsoportban nem fejleszthető. A magatartásuk miatt külön fejlesztett tanulók rendszerint a kiscsoport felszabadultabb légkörében nem tudják szabályozni magukat.
- Az osztálytanító és fejlesztő pedagógus a tananyag és a fejlesztés tartalmait egyeztetve közösen tartja az órát annak érdekében, hogy a tanulók számára olyan tevékenységeket biztosíthassanak, amelyek ugyan fokozott önállóságot igényelnek, azonban ebben a korcsoportban még igénylik a pedagógus segítségét.
A külön fejlesztőtermek lehetőséget teremtenek arra, hogy változatos eszközhasználatra épülő, sok előkészületet igénylő foglalkozáson egymás után több csoport is részt vehessen. Ez a felkészülő tanár szempontjából fontos, mert ha egy foglalkozás előkészítésére több órát szán, érdemes azt több csoportnak is megtartania, hogy a felkészülési idő megtérüljön.
Az első osztály első heteiben a fejlesztő pedagógus megfigyeli a tanulók beilleszkedését, mérőlapok és a diákok munkáinak elemzésével feltárja képességstuktúrájukat. Ebben a logopédussal és a pszichológussal is együttműködik. A megismerkedés és az együttműködés segítése érdekében játszóházat szervez, amelynek egyik célja, hogy a későbbi fejlesztőfoglalkozásokhoz pozitívan viszonyuljanak a gyerekek. Ez egyben elejét veszi az esetleges negatív diszkriminációnak.
Az előkészítő időszak iskolánkban azt jelenti, hogy a tanítók felkészítik a gyerekeket az olvasás- és írástanulásra. Mivel nem sürget az idő, a gyerekek fejlődésére koncentrálhatunk. Megkezdődik a nevelési tanácsadó által beutalt, valamint a lemaradást mutató tanulók intenzív képességfejlesztése, heti két-három foglalkozás keretében, a probléma jellegéből adódóan egyéni vagy kiscsoportos keretek közt, osztályban vagy külön teremben, külön fejlesztési terv alapján. Amennyiben tanórán túl is terhelhetők a gyerekek, néhány hónap után 15-20 perces egyéni foglalkozásokon kapnak fejlesztést. A képességfejlesztés területén vannak olyan foglalkozások, melyek nagyobb létszám mellett is hatékonyak. Ilyenkor a többi tanulóval együtt olyan játékokat, feladatokat oldanak meg, amelyek a tanulási képességek fejlődésének megalapozását szolgálják. A megismert feladattípusok további gyakorlására feladatlapokat vihetnek magukkal. Ezek, noha fejlesztő tartalmú, gondosan válogatott feladványok, mindig játékosak, rejtvény jellegűek, szívesen választják a gyerekek.
A korai szakaszban kiemelkedő szerepe van a mozgásfejlesztésnek. A finommotoros mozgás fejlesztésére alkalmas terep a rajz- és a technikaóra. Az eszközhasználat megfelelő szintű elsajátításához sok segítségre lehet szükség, ezért vagy segítjük a tanórai munkát, vagy bontott csoportban dolgozunk a gyerekekkel. Az írás-előkészítés élményszerű megvalósításához érdemes eszközöket használni. A lisztbe rajzolást, gyurmába karcolást, festést gazdaságosan lehet szervezni egy előkészített teremben, ahol a csoportok váltják egymást. A játékokra szintén érvényes, hogy kevesebbet jobban ki lehet használni. Sokan azért idegenkednek az eszközhasználattól, mert nagy létszámú csoportnál nehézkes a velük való foglalkozás, sok időt igényel az előkészítés, az elpakolás. Bármennyire begyakoroltatjuk is a gyerekekkel, nem maradhat el az alapos ellenőrzés.
Jó tapasztalatokat szereztünk a bontott csoportban tartott gyakorlóórákról. Más segédeszközök alkalmazása is könnyebb, elég kisebb létszámra beszerezni, kevesebb helyet igényel a tárolásuk, a pedagógus által manipulatív tevékenységekhez készített tárgyak több tanuló számára válnak hozzáférhetővé. Megfelelő bontásban, további csoporton belüli tagolással mindenki kipróbálhatja az érdekes tevékenységeket. A gondolkodásra nevelés is szerencsésebb kiscsoportban, mert van idő az egyéni ötletek meghallgatására.
Az időkérdés talán a hangos olvasás gyakoroltatásánál a legszembetűnőbb. Számos ál-diszlexia kialakulásáért a gyakorlás hiánya tehető felelőssé. A családok többségében nincs olvasáskultúra, otthon nem veszik elő a gyerekek a könyvet, így annyi olvasási gyakorlatuk van, amennyire az iskolában szert tesznek. A bontott csoportban több idő jut olvasásra, könnyebb az éppen nem olvasó tanulók által végzett feladatok ellenőrzése. A szövegértés ellenőrzése is egyértelművé válik.
Az alsó tagozat további éveiben a megismert tanulócsoport szükségleteihez igazodva tervezzük a foglalkozásokat. Míg az osztálytanító a tantárgyi tartalomra koncentrál, a fejlesztő pedagógus a képességfejlesztésre helyezi a hangsúlyt, keresve annak a lehetőségét, hogy minél több tanulót vonhasson be a foglalkozásokba. Bizonyos gyerekeknél csak az egyéni fejlesztés hozhat eredményt, ők nehezen alkalmazkodnak az intimebb kiscsoportos szituációhoz, mások szívesen működnek együtt társaikkal, versengenek, segítik egymást. Tapasztalataink szerint a korai, intenzív fejlesztés jó eredményekkel kecsegtet, a gyerekekben kialakul kompetenciaérzésük, bíznak magukban, megfelelően tudják képességeiket használni. Ilyen esetekben nincs szükség a további külön fejlesztésre, mert önbizalmukat veszíthetik. Más tanulók csaknem egész iskolai életük során igénylik a külön foglalkozásokat. A legnehezebb azoknak a gyerekeknek a helyzete, akik más intézményből érkeznek, iskolai kudarc után vagy családi krízishelyzet következtében mutatnak problémákat. Rendszerint képességszintjük alatt teljesítenek. Az ő esetükben a képességfejlesztés önmagában kevés, pszichológus, családsegítő támogatására szorulnak.
A két-három hónapos, intenzív fejlesztési szakaszok közé tudunk olyan időszakokat tervezni, amikor más munkaformákkal egészítjük ki a tanórákat. Mivel jellemző az iskola tárgyi-kulturális környezetére (lakótelep) az ingerszegénység, olyan foglalkozásokat tervezünk a gyerekek számára, ahol a tapasztalásé a fő szerep. Ezek a projektek minikiállításból, a témához kapcsolódó kísérletekből, kézműves tevékenységből állnak, esetleg múzeumlátogatáshoz kötődnek.
A fejlesztő pedagógusok a tanulók teljesítményének megismerésében, a hangos olvasás meghallgatásában, a képességfelmérésekben segítik a tanítók munkáját. Folyamatosan fejlesztett feladatlapokat, megfigyelési szempontsorokat használunk.
A tehetséges tanulók fejlesztésére jó alkalmat jelentenek a bontott órák, akár a tanító, akár a fejlesztő pedagógus foglalkozik velük. Az osztály egyik részével intenzívebb gyakorlásra van lehetőség, a tehetségesek pedig tantárgyi gazdagító programokon vehetnek részt. Az évfolyamszintű versenyek szervezésében is segítségre lehet a fejlesztő pedagógus, mivel ő ismeri az egész évfolyamot, nem elkötelezett egyik osztállyal szemben sem, akár tanórai bontás keretében is levezetheti a versenyeket.
Felső tagozat
Felső tagozaton a fejlesztő pedagógusok a tanórával párhuzamosan egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat tartanak. Törekednek arra, hogy a szükséges képességfejlesztéseket a tananyagba próbálják beépíteni. Tapasztalataink szerint a tanulók egy része a legkörültekintőbb fejlesztőmunka ellenére sem képes behozni lemaradását ötödik osztályra. A képességdeficitek, gyakori családi krízisek, a tanulás iránti elkötelezettség hiánya mellett gyakran az is visszaveti őket tanulmányukban, hogy a kamaszkori identitás kialakulásához a jelenleg nagymértékben változó társadalmi értékrend nem nyújt megfelelő kapaszkodókat.
A fejlesztőmunka tervezése és dokumentálása
Felvetődik a kérdés, hogy ha a fejlesztő pedagógus folyamatosan, rugalmasan alkalmazkodik, hogyan tervezi, dokumentálja tevékenységét.
Tervezés • A gyakorlati tapasztalat alapján, éves szinten fő feladatokat, irányelveket érdemes meghatározni, jelölve a tervezett időszakokat, időpontokat. A tartalmi tervezés rövidebb időszakokra szólhat, főleg azoknál a tevékenységeknél, amelyek a tanulók egyéni fejlődését követik. Minél jobban ismerjük a tanulócsoportokat, annál hosszabb időre lehet előre gondolkodni. Míg első osztályban az egyéni fejlesztési tervek néhány hónapra szólnak, ez később féléves intervallumot is felölelhet. Azoknak a programoknak a megtervezése, amelyeket nem a tanulók fejlettségétől teszünk függővé, hosszabb időre is tervezhetők. Mivel sajátos és egyéni tervekről van szó, nem célszerű formanyomtatványokat erőltetni erre a munkára. Fontos a szakemberek közötti munkamegosztás meghatározása. A tanmenetszerű tervezés mellett fontos lenne meghatározni, hogy a tanulókkal kapcsolatban álló pedagóguscsoport hogyan viselkedik, miben támogatják a gyereket, ki beszélget vele problémáiról, mit várnak el a szülőktől, szükség van-e külső szakemberek bevonására. Ezt a munkamegosztást az alábbi fejléccel felosztott lappal próbáljuk átláthatóvá tenni.
Dokumentálás • A rendelkezésre álló tanügy-igazgatási dokumentumok használatából nem derül ki a foglalkoztatott tanulók, tanulócsoportok kiléte. A közölt haladásinapló-tervezet a résztvevők feltüntetésén túl a fejlesztési területek, a tanulók teljesítményének dokumentálását is lehetővé teszi. Egy oldal egy nap, öt tanítási órát tartalmaz. Megkönnyíti a fejlődés nyomon követését, összegző értékelés készítését. (Mivel számítógéppel készült, bármikor módosítható, kiegészíthető.)
Az elért eredményeket egyéni fejlesztési naplóban rögzítjük félévenként. Erre formanyomtatványt használunk, bár van saját készítésű űrlapunk is. Feladatunk még, hogy a szóbeli tájékoztatáson kívül kidolgozzuk a szülők számára történő visszacsatolás módját.
További teendők
A fejlesztést sohasem csak a tanulókra vonatkoztatva értettük, magát a fejlesztő tevékenységet is folyamatosan fejlesztjük. Míg tíz évvel ezelőtti indulásunkkor a képességfejlesztésektől vártuk a dolgok megoldását, rá kellett jönnünk, hogy a képességfejlesztés önmagában csak akkor kielégítő, ha a tanulók érzelmileg kiegyensúlyozottak, motiváltak. A képességfejlesztésben szerzett tapasztalataink letisztultak annyira, hogy sok elemük beépíthető a mindennapi tanítási gyakorlatba. Az érzelmi intelligencia, a kulcskompetenciák fejlesztésének módja, a számítógép fokozott használata viszont új kihívásokat állít elénk. A tanulók megismeréséből keletkezett számos adat feldolgozásának, áttekinthetőségének, hasznosításának formáit is tovább kell fejlesztenünk.
Összegezve a fejlesztő pedagógus munkakör lehetőségeit: rugalmasan tud alkalmazkodni az iskola szerteágazó feladataihoz, segíthet új, korszerű elemek bevezetésében, hozzájárulhat az eredményesebb oktatáshoz, anélkül, hogy a pedagógusok vagy a diákok túlterheltségét növelné.