ÖSSZEFOGLALÓ

E tanulmány az anyanyelvben mint oktatási nyelvben rejlő lehetőségeket fejti ki általánosságban, ezen belül pedig a tankönyvek használhatóságát, tartalmuknak a tanulást segítő potenciálját vizsgálja.

Az oktatási környezetben használatos fogalmak az életkor előrehaladtával a kisgyermekkori megismeréshez és fogalomalkotáshoz képest fokozatosan elvontabbak lesznek. A fogalmak nyelvhez kötöttsége ezért az elvont fogalmak megalkotásában, megnevezésében, majd rendszerezésében az iskolában is kiemelt szerepet játszik. Az oktatási nyelvnek ezt a szerepét igyekszik bemutatni a tanulmány, annak a hangsúlyozásával, hogy ha az anyanyelv az oktatási nyelv, akkor a megismerés, a fogalomalkotás és a fogalmirendszer-képzés sokkal könnyedebb, „akadálymentesebb” lehet – éppen a természetesen adott nyelvi közeg miatt.

A dolgozat áttekinti a tankönyvkutatás eredményeit abból a szempontból, hogy a kutatók milyen mértékben vizsgálják a könyvekben a nyelvi összetevőt, a szövegegész komplex minőségét. Megállapítja, hogy ez vagy nem szerepel a szempontok között, vagy csak a kevésbé hangsúlyosak egyikeként. Létezik ugyan olyan felfogás és tankönyvminősítési gyakorlat, amely számszerűsíthető mutatókkal értékeli a tankönyvek nyelvezetét, és szempontjai hatással is vannak az érthetőbb szövegek megalkotására, de a szöveg egészének minőségét mérő módszer nincs érvényben.

A szövegegész megfelelőségének vizsgálata, minősítése éppen annak komplexitása miatt nehéz. A nyelvi vonatkozásokat ugyanis nem szabad a tartalmiak nélkül szemlélni, hiszen együtt jönnek létre és együtt érvényesülnek. A lehetséges, nem formalizálható kritériumok felállítására javaslatokat tesz a tanulmány azért, hogy a készülő NAT alapján létrehozandó, átdolgozandó tankönyvek szerzői megfontolhassák őket.