A SLIGO-projekt

A projektet az írországi Sligo megye tengeri partszakaszán található általános iskolák 5. és 6. évfolyamos tanulói 2001 októbere és 2002 májusa között végezték tanáraik segítségével. A közös munka kiindulópontja szűkebb környezetük tengerpartja, az ott található élőlények, állatok, növények világa, a környék földrajza, történelme, tradíciói, az ember és a tenger viszonya volt. A diákok a különböző műveltségi területek szempontjaiból igyekeztek bemutatni lakókörnyezetüket, megismertetni azt az ország más részein lakó diákokkal. A munkához az iskolák számítástechnikai felszereléseket kaptak (digitális fényképező, szkenner, kamera). Ezek segítségével aztán a terepmunka során összegyűjtött és a tantermi feldolgozás során keletkezett anyagokat (fényképeket, rajzokat, festményeket, bemutatókat) multimédiás módon fogták egybe, és tették elérhetővé CD-n^[1], valamint a projekt weblapján keresztül mindenki számára.

Bevezetés

„Skerrydoo-tól Carrickfadda-ig. A sligói tengerpart tanulmányozása” – ez a többségünk számára teljesen ismeretlen neveket tartalmazó projekt Írországban valósult meg mintegy három évvel ezelőtt, ám ahogy elkészült, és amit tartalmaz, az mind a mai napig példaértékű Írországban és az európai oktatásban is. Írország 7100 km-nyi tengerparttal rendelkezik. Az ország északkeleti részén található Sligo megye pár száz km-nyi tengerparti szakaszán 12 általános iskola fogott össze egy projekt megvalósítására. Az általános iskolák elhelyezkedése lefedte a megye partszakaszát. Erre utal a projekt címe is: a két név a megye tengerpartjának két végén található földrajzi nevezetesség.

A projektben részt vevő általános iskolák számunkra szokatlan nagyságúak. Közülük csak ötben haladja meg a tanulói létszám a százat, a legkisebb iskolába pedig mindösszesen huszonnyolcan járnak. Ez utóbbiban a tantestület kéttagú. Harminckilenc és ötvenfős iskola is előfordul az együttműködők között. A legnagyobb általános iskolába 294 tanuló jár, őket tizennégy tanár tanítja. A részt vevő iskolák egy-egy adatlapot készítettek magukról, amelyen a főbb adatok mellett az iskola fotója is szerepel. Érdemes virtuálisan végiglátogatni ezeket az iskolákat, mert elszoktunk attól a látványtól, hogy egy iskola csupán kisebb családi ház méretű legyen. Szokatlan számunkra az iskolák környezete is, a nagy szabad térségek, a zöld gyep vidámsága, az egymásra zsúfolódó házak hiánya.

Bár a projekt leírásában közvetlenül nem fogalmazódik meg, de tanárként érezzük azt a motivációt, amelyet egy ilyen kicsiny általános iskola számára jelent az, hogy az elkészült munkát háromezer példányban CD-re írják, majd szétküldik az ország összes (!) általános iskolájába. A kezdetektől a projekt eredményeinek nyilvánosság elé tárásáig óriási figyelem kísérte a tevékenységet. Példaértékű volt, hogy ilyen méretű iskolák, ráadásul ilyen sokan vállalkoztak egy közös feladat megvalósítására. Példaértékű volt a többi általános iskola tanulói, tanárai számára is, mert az, amit ez a tizenkét iskola megvalósított, elsősorban elhatározás és akarat kérdése volt. A munkát olyan szervezetek szponzorálták, mint az Iskolák Integrációja Projekt (The Schools Integration Project), az Ír Halászati Egyesület (Irish Sea Fishers Board), a Tengerbiológiai Egyetem (The Marine Institute), a Műszaki Főiskola (Institute of Technology), a Természettudományos és Oktatásügyi Intézet (Department of Education and Science) és egy számítógépes dizájnnal foglalkozó cég. A megvalósuláshoz technikai segítséget nyújtottak olyan szervezetek, mint az Írországi Nemzeti Tanár Szervezet (Irish National Teachers Organisation), az Országos Oktatástechnológiai Központ (The National Centre for Technology in Education).

A projekt kiindulási pontja tehát a közös tengerpart volt. A tanulók azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy bemutatják a tengerhez kötődő, szűkebb környezetük természeti és ember által alkotott nevezetességeit: azt, hogy milyen is a természeti környezetük, milyen élőlények fordulnak elő, milyen az ember és a természet viszonya, milyen szokások, hiedelmek kötődnek az adott partszakaszhoz, milyen szerephez jutott ez a rész Írország történelmében.

A tanterv és a projekt kapcsolata

Célszerűnek tűnik az elején elhelyeznünk ezt a projektet az ír tantervben, hiszen ennek alapján tudjuk elbírálni, hogy az elkészült anyag mennyire felel meg a tantervi követelményszintnek. Ennek eldöntésére aTanári segédanyagok (Teacher Resources) menüpont alatt megtalálhatjuk azt a leírást, amely megmutatja a kapcsolódást a tanterv egyes részeihez. „A Tengerpart Stúdium praktikus és emberközeli módszerrel járul hozzá a természettudomány és a földrajz tantárgyak oktatásához. A projekt fókuszában az alapvető írási-olvasási, számolási készségek fejlesztése áll, de ezenkívül nagy szerephez jut az IKT-készségek elsajátítása is. A tengerparton végzett vizsgálatok többirányú képességfejlődést eredményeznek.” A projekt az 5–6. évfolyam tantervének Élőlények és Környezettudatosság és környezetvédelem részéhez kapcsolódik.

A témaválasztás

A témaválasztás nem jelent újdonságot számunkra, hiszen a helyi tantervek elkészítésekor a környezeti neveléshez kapcsolódóan a kiindulópont hazánkban is a szűkebb lakókörnyezet volt. Az attitűdök formálódásában, az ismeretek alakulásában meghatározó szerepe van a gyermek lakóhelyéhez kötődő előzetes ismereteinek, hiedelmeinek. A helyi különbözőségek eltérő kulturális hagyományokat, értékeket és szükségleteket generálnak a diák számára. Így a helyi életmód, a természeti és épített környezethez fűződő viszonyok, a biológiai diverzitás, az életmód gyakorlati kérdései, a humánökológiai sajátosságok mindegyike olyan tényező, amelyek a tantervbe beépülve elmélyítik a gyerekek lakóhelyismeretét. Erre építkezve aztán képessé válnak arra, hogy a helyi tanulságokat később általánosítsák.

A helyi környezet által a tanulókban kialakult kognitív sémákra építve a tudáselsajátítást is jobban előmozdíthatjuk, ha explicitté tesszük a mindennapi élet és az iskolai tudás közti kapcsolatokat. Figyelemre méltó a kezdeményezésben az (és ez már túlmutat a magyarországi helyi tantervekben megfogalmazottakon), hogy a projekt eredményeit nemcsak maguk, a szűkebb tengerparti régió számára tették elérhetővé, hanem minden írországi általános iskolás számára.

Nagyságrendekkel nagyobb motiváció ugyanis egy diáknak a munka elkészítésekor az, ha tudja, hogy az általa készített rajzok, fényképek, videorészletek, leírások el fognak jutni korosztálya minden tagjához, és pozitív attitűdöt jelent a befogadó oldaláról is, ha a kortárs csoport tagjai közvetítik a tudást. Ezáltal a tanulás és a tanítás is élménnyé válik.

A honi terjesztés jelentőségének egy másik aspektusát mutatja egy amerikai felmérés tapasztalata (Havas 1997). Az 1995-ös chicagói vizsgálat arra irányult, hogy feltárja a nagyvárosi és a falusi környezetben élő 10-12 éves tanulók városról és a természeti környezetről alkotott képeit, kognitív szerveződését. A vizsgálatban fekete-fehér fotók szerepeltek, amelyeket a tanulók maguk készítettek környezetükről. A nagyvárosiak a szűk utcákat, a kirakatokat, a nyüzsgő forgalmú utcák autóáradatát, a szédítő felhőkarcolókat fotózták, míg a falusiak a folyópartot, az erdőt, a hegyoldalt. A képeket összekeverték, majd a kétféle gyerekcsoporttal kiválasztatták a legkedvesebb és a legfélelmetesebb képet, illetve interjúkat gyűjtöttek a képekkel kapcsolatos benyomásokról. A nagyvárosi gyerekek körében a legtöbb félelmet kiváltó képek a természetfotók voltak. Számukra ijesztő a folyó sodrása, a víz mélysége. Az erdőben leselkedő, elképzelt fenevadak a városi gyereket az idegenszerűség és a szokatlanság érzéseivel riogatják. Ugyanakkor a falusi gyerekek a nagyvárost félelmetes és igen veszélyes helynek tartották: a közlekedés, a szokatlan forgalom, a szédítő sokaság és a csábítások jelentették félelmeik forrását.

Az ország különböző földrajzi régióinak tanulói közösségei környezetükkel kapcsolatos tudásanyagukat tekintve differenciálódnak. Lakóhelyük determinálja, hogy milyen attitűddel viszonyulnak a természetes és mesterséges környezethez. A tantervi követelmények ugyanakkor előírják, hogy mind az ország közepén lakó, mind a nagyvárosban élő diáknak is ismeretekkel kell rendelkeznie a tengerpart flórájával és faunájával kapcsolatban.

Az az ellenérzés, amelyet az imént említett chicagói felmérés esetében tapasztaltak a kutatók az ismeretlen környezettel kapcsolatban, sokkal könnyebben feloldható, ha a városi diákok azt látják, hogy korosztályuk tagjai milyen módon gyűjtenek növényeket a tengerpart sziklaszirtjein, a mocsaras, zsombékos területeken, vagy miként fognak meg olyan tengeri állatokat, amelyek előzetes kognitív sémáik alapján számukra csúnyának, undorítónak, veszélyesnek tűnhetnek.

A projekt létrehozói ügyesen kapcsolták a természettudományos témához a környék nevezetességeit, történelmét, a szabadidő természetben történő eltöltésének lehetőségeit is. Ez szükségszerű volt, hiszen a diákok szocializációja főként a mesterséges környezetükben zajlik, ebben nőttek fel, ezt ismerik igazán, és természetes az az emberi vágy, hogy ennek szépségeit, érdekességeit, a természeti környezettel kapcsolatos hobbijukat másokkal is megismertessék. Ez a bemutatkozás fontos tényező volt abban, hogy a diákok a sajátjuknak érezzék a projektet. Másrészt ennek révén sikerült bevonni nemcsak a diákokat, hanem szüleiket és a környék lakóit is a projektben való közreműködésbe, hiszen nagyon jó lehetőséget kaptak arra, hogy országos szinten felkeltsék az érdeklődést lakóhelyük és környéke iránt.

A projekt egyik újdonsága, hogy jó témaválasztásával újfajta látásmódot valósított meg sikeresen: a körülöttünk lévő valóságot nem osztotta fel a szokásos tantárgyi kategóriákra, hanem a maga komplexitásában próbálta érzékeltetni.

A projektet hivatásos képzőművészek is segítették, akik minden iskolát meglátogattak, különböző technikákkal ismertették meg a diákokat, és segítettek abban, hogy a művészetek szemszögéből is megmutassák a diákoknak a tengerpart természeti szépségeit. Az elkészült képek arról tanúskodnak, hogy az ötlet, miszerint a természettudományok szigorú racionalitása oldható a művészet elvontabb, szubjektívebb, többjelentésű látásmódjával, óriási jelentőségű lehet a pedagógiában, az interdiszciplinaritás egy teljesen új formáját tárja elénk (Chrappán).

Fontos számunkra a projekt azért is, mert nagyon jó példája egy olyan módszertani váltásnak, amikor az oktatásban a fő tevékenység egyre inkább a különböző forrásokból származó ismeretek értelmezésére, osztályozására, az összefüggések feltárására, a gondolkodásra, a kételkedésre való serkentésre tevődik át a tanári magyarázaton alapuló frontális óratartásról.

A projekt eredménye

A projekt tárgyiasult eredménye egy internetes webhely és a minden írországi általános iskolának eljuttatott multimédiás CD. A honlap az érdeklődők számára a http://www.sligoseashore.com címen érhető el.

A CD-re írt anyag valamivel több információt tartalmaz, mint amit a webhelyen találhatunk, de a megvalósítás mindkét esetben html nyelven történt, tehát internetböngészővel lapozható, kereshető, nézegethető. Az internetböngésző és a szövegszerkesztő programon kívül még PowerPoint és Quick Time Player szükségeltetik a gépünkön, hogy a multimédiás megvalósításokat élvezhessük. A felhasználói felületen érződik, hogy profik és nem általános iskolás diákok munkája. Erről árulkodik, hogy nagyon felhasználóbarát módon készítették el, hiszen például a szöveges dokumentumok megnyitását Word, Adobe Acrobat és Rich Text formátumban is felajánlja.

A CD összeállítói egyébként gondoskodtak róla, hogy akinek nincs feltelepítve gépére a Microsoft Office, az is tudja használni a CD-t, ezért az Adobe Acrobat és a Quick Time Player, valamint a Power Point Presentation ingyenes verzióinak telepítőprogramját is felírták a CD-re, ahonnan egy kattintással az informatikában járatlanabb személy is sikerrel telepítheti azokat a gépére. Ennek révén óhatatlanul eszébe jut az embernek a szerzői jogvédelem. A telepíthető programok oldaláról érhető el az az oldal, ahol felhívják a figyelmet, hogy azokban az esetekben, amikor nem saját képeket, szövegeket használtak fel, megkapták a szerzők engedélyét a közlésre. Magát az elkészült anyagot is szerzői jogvédelem alá vonták, és csakis oktatási célra és nonprofit módon lehet felhasználni. A köszönetnyilvánításban egyébként minden szerzőt külön megemlítenek, de ügyeltek arra is, hogy a projekt szövegében előforduló fotókon, illetve az idézetek után is szerepeljen a szerző neve.

A multimédiás feldolgozás Microsoft FrontPage programmal történt, és könnyen kezelhető, jól átlátható anyagot eredményezett. A webhelyet felkereső vagy a CD-t böngésző látogatót az interneten megszokott elrendezés fogadja: a bal oldalon állandóan megmaradó legördülő menüpontok, középen pedig az aktuális információk láthatóak. Ami az oldal megnyitásakor meglepi az odalátogatót, az a külalak. Bár a projekt lényege, hogy diákok készítik, a külcsín igényessége mást sugall.

A magyar diákok többsége az oldal megtekintésekor arra szavazott, hogy az általános iskolás diákok munkája. A legfőbb érvük az volt, hogy technikailag egy általános iskolás is megvalósíthatja ezt egy képmanipulációs program segítségével. Igaz, technikailag egy diák vagy diákok csoportja is képes lenne megvalósítani, jelen esetben azonban hozzáértő felnőtt munkájáról van szó. A köszönetnyilvánítás menüpontjából derül ki csupán a készítő, a készítők személye. Ott mondanak köszönetet a nívós montázst létrehozó számítógép-grafikusnak és annak a számítógépes csoportnak, amely a technikai megvalósításban segítségére volt a projekt kiötlőinek. A diákok a multimédiás megvalósításban konkrétan nem kaptak szerepet, ez a projektet irányító tanárok és a számítógépes szponzorálást végző cég együttműködésén alapult. A diákok munkája magát a tartalmat jelenti, illetve az egyes menüpontok grafikáinak megrajzolását.

A honlap külalakja ízléses, nem tolakodó, nem harsány, mégis fiatalos és kedves. Sikerült megőrizni az egyensúlyt a gyermekek által készített projekt fiatalossága, sokszínűsége és az oktatási anyag hivatalossága, tervszerűsége között. Igazat kell adnunk a koordinátoroknak, hogy a munka ezen részét felnőttekre bízták. Nyilván a diákok is képesek lennének a FrontPage-et kezelni, hiszen nem jelent nagyobb kihívást, mint a Word szövegszerkesztő használata. Amit viszont még egy ilyen korú diák nem tud, az az, hogy miként ne ragadja magával a lelkesedés a szoftver által kínált opciók megismerésekor. A diákok által készített weblapok leggyakoribb hibája az animációkkal, képekkel, javascriptekkel telezsúfolt oldal. A tartalomról a látványra helyezik a hangsúlyt. Középiskolás szinten, tanári irányítás mellett sem sikerül elérni azt, hogy (számunkra is) ízléses weblapot készítsenek, ezt megvalósítani 5–6. évfolyamos általános iskolásokkal nyilván még nehezebb feladat lett volna.

A projekt irányítói helyesen látták meg, hogy ez a CD az oktatási anyag szerepét is betölti, hiszen eljut Írország minden iskolájába, az internet révén pedig a világ legtávolabbi pontján is elérhetővé válik. Felhasználói között lesznek számítógépes technikában kevésbé járatosak, lesznek diákok, tanárok. Olyan módon kellett tehát kialakítani a formavilágát, megtervezni funkcionalitását, hogy minden csoport ízlésének megfeleljen, és hogy a rajta lévő információkat hatékonyan lehessen elérni. Az ötlet és a kivitelezés is olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a projekt és a honlap is 2003-ban az „eSchoola Awards” kitüntetésben részesült. A genfi díjátadás ceremóniájáról a honlapon találhatunk képeket.

A munkát támogató szervezeteknek a lemezen és a honlapon felsorolt névsora és az elkészült munka színvonala nem engedi meg, hogy egy legyintéssel elintézzük ezt a projektet azzal, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. A magyarországi multimédiás projektek többségéből hiányzó komplexitás, pedagógiai megtervezettség itt fellelhető. Igaz, ennyi bába nem is veszi körül egy-egy magyar projekt megszületését… De a projekt nemzetközi elismerése mindenkit elgondolkodtathat arról, hogy ez a megvalósítás mennyire tekinthető standardnak a multimédiás projektek világában.

A technikai megvalósítás tehát az egyik érv, ami miatt érdemes végigböngésznünk a honlapot, elgondolkodni rajta, hogy miért éppen ezek a menüpontok kerültek a honlapra, milyen dolgokra figyeltek oda a megvalósítók. A kritikákban azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a projekt 2002-ben készült, tehát „korának technikai színvonalát” kell figyelembe venni.

Azért is javasoljuk e honlap felkeresését, hogy elképzelésünk legyen arról, miként lehet egy ilyen témát az általános iskolások szintjén feldolgozni, formába önteni, melyek azok a szempontok, amelyeket egy hasonló, hazai megvalósítású projekt esetén célszerű figyelembe venni. Ennek alapján megpróbálhatjuk összehasonlítani, hogy milyen IKT-képességekkel rendelkezhetnek az ír és a magyar gyerekek, milyen feladatokkal lehet őket megbízni, és vajon nálunk hogyan történhetne egy ilyen projekt megvalósítása.

Az internetes megvalósításról hiányzik a honlaptérkép, de ez nem zavaró, hiszen az oldalt felkereső látogató pár kattintás után rájön a honlap működésének algoritmusára. Érdemes megismerni, milyen információkat tartottak fontosnak a projekt készítői, azaz az egyes menüpontok alatt milyen fejezetek rejtőznek.

Kezdőlap

Itt kaptak helyet azon szoftverek linkjei a telepítés menetének leírásával, amelyek szükségesek a honlap anyagának megtekintéséhez (Adobe, PowerPoint, Quick Time).

Projekt Zone

A projekt leírása • Itt ismertetik röviden a projekt lényegét, a pedagógiai célokat, a megvalósítást bátorító szervezeteket.

A CD használata • Pár mondatos ismertetés az egyes menüpontok alatt található információkról.

A tengerpart ismertetése • Másfél oldalas kompakt összefoglalást ad Írország tengerpartjáról, főként a projekt partszakaszáról. Felsorolja a természetvédelmi területeket, a fontosabb törvényeket, EU-direktívákat, amelyek a partszakasz védelmét szolgálják.

A részt vevő iskolák • A partszakasz térképén feltüntetett iskolákra kattintva a részt vevő iskolák adatlapjához jutunk. A számszerű adatokon kívül itt találhatjuk az iskola fényképét, logóját, linket az iskola honlapjára, és itt szerepelnek azok az e-mail címek, amelyeken kapcsolatba léphetünk az iskolával. Nem rossz kiindulási pontok egy esetleges ír kapcsolat kiépítésére.

A szponzorok • Mint már említettem, meglehetősen sok szervezet bábáskodott a projekt megszületésénél, és sokan segítettek a munka során is. A szervezetek logójára kattintva a honlapjukra kerülünk.

A kapcsolatteremtés lehetőségei • Amennyiben a projekttel kapcsolatban kérdéseink merülnének fel, e-mail kapcsolatot létesíthetünk a projekt két felelősével.

Köszönetnyilvánítás • Ez egy meglehetősen hosszúra nyúlt rész, de a kívülálló számára rengeteg információt rejt. Itt sorolják fel mindazokat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy munkájukból idézzenek vagy képeiket felhasználják ebben az oktatási anyagban. Többek között ebből tudhatjuk meg, hogy az Artist in School Scheeme szervezet tagjai minden iskolát meglátogattak, és a művészeti oktatásban tevékenyen részt vettek. Vezetésükkel készítették a diákok azokat a csodálatos rajzokat, festményeket, amelyeket aztán digitalizáltak, és most mindenki megtekinthet. A köszönetnyilvánításból derül ki az is, hogy a projekt indulásakor a tanárok és a diákok is részt vettek egy rövid tanfolyamon, ahol az egyes szoftverek és eszközök használatára készítették fel őket.

Kölyök Zóna (Kids Zone)

A diákok a tengerparton végzett munkájuk eredményeképpen PowerPoint-prezentációkat készítettek. Minden iskola más és más témát kapott. Nem volt formai előírás, mindenki olyan bemutatót készített az adott témából, amilyet tudott. Ennek következtében minden bemutató más és más stílusban készült, és ez a sokszínűség okozhatja azt, hogy ha egyvégtében nézzük végig őket, akkor sem érezzük unalmasnak.

Elkészítésekor ügyeltek arra, hogy az anyagot a többi iskolában is hasznosítani fogják, ezért úgy állították össze, hogy egy-egy tanítási egységet foglaljon magában. Szem előtt tartották azt is, hogy az elsősorban 5-6. évfolyamosok számára készül, és tudományosságban nem is akartak túllépni ezen a szinten. Ha a bemutatók tartalmát összevetjük a Tanári segédanyagok menüpont alatt található Kapcsolódás a tantervhez fájlban leírtakkal, azt láthatjuk, hogy valóban csak a korosztály számára releváns információkat jelenítették meg. Az elkészített bemutatók alkalmasak arra, hogy a diákok akár tanári irányítás nélkül is végighaladjanak az adott témán, tehát akár önálló tanulásra is felhasználható a projekt ezen része. Erre utal a Kids Zone cím is…

A feldolgozandó témákat négy csoportba osztották:

Állatok	Növények és előfordulásuk	Ember és a tenger	Partszakaszunk története
• Meszes vázúak • Madarak • Emlősök • Lágytestűek	• A szárazföld parti növényei • A tengerpart növényei • Hínár, moszat, alga • A partszakasz sokszínűsége	• Építmények • Halászat • Környezet-szennyezés • Pihenés	• Régészet • Folklór • Geológia

Egy iskola több bemutatót is vállalt. Ennek egyik oka, hogy a témák terjedelme nem volt egyforma. Például amíg meszes vázú állatokból 22 vagy madarakból 32 fajtát tudtak ismertetni, addig a tengeri emlősökből csak kettő fordult elő az adott részen.

Meglepő, hogy rengeteg (jól sikerült!) saját rajzot, festményt láthatunk a bemutatókon. A diákok alkotásai háttérképként is gyakran jelennek meg. A digitális kultúra használatának megvan az a veszélye, hogy mivel annyi jó minőségű háttérkép, fotó tölthető le, a felhasználó inkább választja bemutatóihoz a már készen kapottakat, mint az általa rajzoltakat. Itt szerencsére nem így történt, ezért is nagyszerűek a bemutatók. Ebben a projektben azzal szembesülünk, hogy a világban egyre jobban terjedő, ezért egyre sablonosabbá váló technikai kunsztok nélkül is lehet színvonalas bemutatót készíteni úgy, hogy ötvözzük a kézi rajzolást és a digitális kultúrát.

A bemutatók képet adnak arról is, milyen munka folyt az adott iskolában, konkrétan mit dolgoztak a diákok a projekt során. Sok esetben ugyanis maga a tevékenység a bemutató témája. Minden bemutatóban közös, hogy a tengerparton végzett terepmunkán alapul. Az ott megörökített képek, videorészletek, az onnan származó élőlények, kagylók, kavicsok képezik a munka alapját, legyen az művészet-, földrajz- vagy akár informatikaóra.

A bemutatók két típusba oszthatók. Az első fajta a tengerparton végzett terepmunka anyagát dolgozza fel. Idetartoznak az egyes növények, állatok ismertetését szolgáló bemutatók. A feldolgozásban szereplő növények és állatok jó részét a diákok fényképezték, amiről pedig nem sikerült fényképet készíteni (pl. bálna, ritka hal), azt kereséssel oldották meg. A keresés könyvekben, neten való búvárkodással történt.

A bemutatók másik típusa csupán keretet adott, de a tartalmat, mellyel a keretet ki lehetett tölteni, a diákoknak kellett kitalálniuk. Ilyen feladat volt például az Ember és a tenger vagy a Partszakaszunk története téma, ahol még az is kérdéses volt, milyen módszert kell választani, hogy az információkhoz hozzájussanak. Itt kellett a legtöbb ötletesség, mert ezt lehetett a legkevésbé rutinból megoldani.

A diákok a Halászat prezentációban például fotókon keresztül azt mutatják be, mi történt velük, amikor egy halászt elkísértek az útjára. Az ott megörökített képekből a legérdekesebbek – a kifogott halat felvágó halász, a hal ikrái vagy a rákhalászat módja – a nem tengerparton élő diákok számára is figyelemfelkeltők. Ugyanilyen érdekes dolog, hogy az Építmények kapcsán meglátogatott tengeri őrház gazdája beengedte a házába a diákokat, és megmutatta nekik a fegyvergyűjteményét, néhányat a gyűjteményből kezükbe is vehettek, közelről megvizsgálhattak. A Pihenés, szabadidő-eltöltés bemutatóban a könnyűbúvárkodást, illetve az egyik büszkeségüket, a tengeri algával működő fürdőhelyet mutatják be a diákok.

A Környezetszennyezés bemutató is a diákok ötletén alapult. Lefényképezték a tengerparton talált szemetet, amelyet a víz mosott ki, vagy amit eleve odavittek az emberek, aztán elemezték, hogyan és miért kerülhetett oda. Elgondolkodtak azon, mi lehet az oka annak, hogy néhányan a szemét elhelyezésének ezt a módját választják.

Felfedezések területe (Discovery Zone)

Ez a rész az összegyűjtött anyag tematikus összefoglalását rejti. A diákok kutatómunkájának rendszerezése, ahol a téma reprezentánsairól, madarakról, halakról, növényekről, geológiai formákról egy-egy adatlapot készítettek. Az adatlapon szerepel az illető reprezentáns fotója, főbb jellemzői, előfordulása, és ahol említhető, ott valami érdekesség is. Szinte biztosra vehető, hogy ezeknek az adatlapoknak az összeállítása a tudás nagyobb fokú rögzítését eredményezte a diákoknál, mint amit például a frontális módszer eredményezett volna ennél a témánál. Mire az adatokat a diákok összegyűjtötték, majd megbeszélték, hogy mit érdemes közülük feljegyezni az adatlapra, majd digitalizálták, ezáltal oly sokszor ismétlődött egy-egy tananyagrész, hogy ez szinte automatikusan rögzítette az ismeretet.

A menü előszavában a szerzők a fejezet órán történő használatára buzdítanak, ami azonban egy technikai hiányosság miatt nehéznek tűnik: egy-egy reprezentáns megtekintése után mindig vissza kell lépni egy szinttel a menüben, és csak onnan tudjuk indítani az újabb reprezentánst. Hasznosabb lett volna, ha ekkor a bal oldali menüsoron megjelent volna az adott téma többi reprezentánsa is, és így időveszteség nélkül lehetett volna végighaladni egy kiválasztott úton.

A pedagógusok számára ez a menüpont kifejezetten hasznos, mivel nagyszerűen felhasználható a tanórára való felkészülésben, hiszen jó minőségű fotókat tartalmaz, azok az információk szerepelnek benne, amelyekre valóban szükségük van. Ugyanakkor megtalálhatók itt a motivációs értékű érdekes információk is. A tanár saját órai előadásához könnyen összegyűjtheti a keresett anyagokat erről a lemezről. Az egyes oldalakat, adatlapokat nyomtatóbarát változatban, a böngésző keretétől mentesen ki is nyomtathatjuk.

Tanári segédanyagok (Teacher Resources)

A már említett tantervi kapcsolaton túl itt azokat a módszereket, technikákat ismerhetjük meg, amelyek egy részét a projektben részt vevő pedagógusok dolgozták ki, és amelyeket eredménnyel használtak a munka során. Ilyenek például a hideg tengerparton történő „felmelegítő játékok” vagy a tengeri növények azonosítására szolgáló kérdéssor. De itt szerepelnek a művészetórán használható technikák leírásai is: miként készítsünk 3D-s halat vagy szárított tengeri növényekből kollázst; vagy miként célszerű feldolgozni a Környezetszennyezés témát stb.

Szintén ebben a menüpontban szerepel, hogy milyen előírások, javaslatok vonatkoznak egy terepgyakorlat megszervezésére. Érdemes idéznünk ebből a részből!

A továbbiakban ismerteti a környezet- és balesetvédelmi előírásokat: miként kell a természetben viselkedni, miként okozhatjuk a legkevesebb kárt, zavart jelenlétünkkel, valamint az egyes tengerparti részeken milyen veszélyforrások leselkednek ránk, miként lehet ezt kikerülni. Egy erdei iskola vagy terepgyakorlat esetén mi vajon felkészülünk ennyire az eshetőségekre?

Hasznos címek (Links)

A gyűjtőmunka során rengeteg hasznos, az oktatásban felhasználható internetes honlapra bukkantak. Ezeket csoportosítva gyűjtötték ki erre az oldalra, és rövid leírást is adtak arról, hogy miért célszerű ezt a helyet felkeresni. A linkek egy része tudományos információkat tartalmazó helyekre, egy másik része a tengerrel, annak élővilágával kapcsolatos helyekre, illetve természetvédelemmel, halászattal foglalkozó szervezetek címeire mutat. De itt szerepelnek a projekt megvalósításában tevékenykedő szervezetek címei is.

Médiagyűjtemény

A projekt történetét dokumentáló fotósorozatok, a diákok által készített rövid videofilmek, a munka során elkészített műalkotások fotói, szkennelt rajzok, festmények kaptak itt helyet.

A projektmódszer

A Sligo-projekt alapja a projektmunka volt. A munkát nyomon követhetjük a képtárban található képek segítségével. Ennek kapcsán célszerű elgondolkodni azon, hogy hasonló módszerrel hazánkban is készülhetne-e ilyen nagyságrendű munka. A legutóbbi felmérések (Fehér 2004) szerint a magyarországi módszertani kultúra lassú változáson megy keresztül, s ez a változás az új módszerek és a változatos tanulási helyzetek kipróbálása felé mutat, de ezek az esetek többségében megmaradnak az iskola falain belül.

A felmérés további eredményei szerint a magyar pedagógusok 45,7%-a saját bevallása alapján már kipróbálta a számítógépes módszerek közül a projektmunkát. Ez a tapasztalatoknak némiképp ellentmondó arány annak a következménye lehet, hogy a pedagógusok többsége hallott a módszerről, valamiféle elképzelése is van róla, de korántsem biztos, hogy az, amit ő projektmódszernek vél, egybeesik azzal, ami valójában a módszer lényege.

Elterjedésének több akadálya is van, csak a legnyilvánvalóbbakat említjük.

A módszertan-hatékonyság probléma

A tanárok többsége úgy véli, hogy „az van megtanítva”, amit ő a bevált módszerével megtanított (Knausz 2001). Mivel a pedagógusok többsége állandó időhiányban szenved, egy nem túl sikeres tanulói kiselőadás minden percét a tanóra elpazarlásának érzi, annullálva a diák előadásának pedagógiai hasznát. Egy hosszan elnyúló diáktevékenység, melyet a projektmódszer igényel, megsokszorozza ezt az érzést, behozhatatlanná minősítve a kooperatív munkával „elfecsérelt” időt. A tanároknak egyébként igazuk van abban, hogy egy tanóra alatt ők nagyobb mennyiségű tananyag átadására képesek, mint az például a projektmunkától elvárható.

Az ír projekt sokórás munkát tükröz. Automatikusan az fogalmazódik meg bennünk, hogy érdemes volt-e ekkora munkát belefektetni, van-e akkora hozadéka, mintha azt a „hagyományos” tanári módszerrel valósították volna meg. Ha a tudás adaptivitása szempontjából vizsgáljuk a Sligo-projektet, azt láthatjuk, hogy a diákok tengeri növényekről való ismeretei nem csupán néhány kötelező mondatra korlátozódnak. Megtudták, miként lehet felhasználni bizonyos növényeket egészségmegőrzésre, miért használtak másokat a talaj javítására egykoron, hogyan lehet konkrétan megkülönböztetni egymástól ezeket a növényeket. Megtanulták lepréselni őket, kollázst készíteni belőlük, tengeri növényekkel népesítettek be egy akváriumot, rutint szereztek abban, hogyan lehet a moszatról készült fotót a fényképezőgépről a számítógépre tölteni, ezt a fotót aztán felhasználni a bemutató készítésénél, elsajátították, hogyan kell információt keresni a témával kapcsolatosan a könyvtárban és a neten. A felsoroltak egy része nem szerepel a tantervben előírtak között, ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy felesleges ismeretről van szó. A projektmódszer más úton közelít a tudáshoz.

„A projekt sajátos tanulási egység, amelynek középpontjában egy probléma áll. A feladat nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválasztása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásnak és összefüggésnek a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik.” (Szira 2002) Az így megszerzett tudás struktúrája, adaptivitása nem hasonlítható össze a frontális módszer tananyag-koncentrátumával!

Szervezési problémák

Osztálynyi méretekben egy tanár nem elég a projektmunkához. Ez az iskola óraszervezésében jelenthet problémát. A projektmunka körülményeinek megteremtése, a természetben végzett vizsgálódás, a számítógéphez való hozzáférés, a megfelelő terem biztosítása szintén problémákat okoz.

Pedagógiai problémák

Az órák oldottsága, a kellemesebb légkör jótékony hatással lehet a tudás rögzülésére. Ez viszont a szokottnál nagyobb munkazajt jelent. A diákok a hirtelen beköszöntő nagyobb tanórai szabadság miatt óhatatlanul „túlpörögnek”, ezt lecsillapítani és a munkát a kívánt irányba terelni nem kis erőfeszítésbe telik. Ugyanakkor a hagyományos módszereken edződött tanárt frusztrálhatja, hogy munkaszervezési problémák adódnak, hiszen minden diák egy kicsit mást tevékenykedik. Ennek következménye lehet például, hogy mindig van egy-két tanuló, aki nem munkálkodik. A tantestületben is ellenérzést kelthet ez a fajta módszer. A tanárkollégák nem mindegyike nézi ugyanis jó szemmel a projektmunkát, túlzottan szabadelvűnek, kis hatékonyságúnak gondolja.

A felsorolt nehézségek figyelembevételével az elkészült Sligo-projekt igazán csodálatra méltónak kell hogy tűnjön, hiszen a projektmunka az iskolán belüli szervezési problémákon túl még tizenkét iskola együttműködését is jelentette.

Megérte-e a befektetett energia? Nos, erre az lehet a válaszunk, hogy a gyerekek szemszögéből mindenképpen. A tanár szemszögéből pedig John Rushkin szavai a mérvadóak: „Fáradozásunk legnagyobb jutalma nem az, amit kapunk érte, hanem amivé válunk általa.” Egy új pedagógiai kompetencia elsajátítására nem minden tanár képes…

A módszer hazai elterjedésének jót tenne egy Sligóhoz hasonló hazai projekt, mert sikere bizonyítékul szolgálna a pedagógustársadalom számára, hogy a mi viszonyaink között is van létjogosultsága ennek a módszernek. Sok múlik tehát az úttörőkön. Talán nem haszontalan figyelembe vennünk az ír projekt tanulságait, és az indítás előtt a projektmunka gyakorlati alapjaival kellene megismerkedniük a vállalkozó szellemű pedagógusoknak. Segítségül hívhatók ehhez olyan szervezetek, amelyeknek gyakorlatuk van a kooperatív munkákban. Ilyen például a Magyarországon is működő Science Accross Europe, ahol a projektbe újonnan belépő tanárok számára tréningeket szerveznek. Ezen elsősorban azokat a kompetenciákat gyakorolják (projektmunka, IKT-használat), amelyek révén megvalósult a Sligo-projekt is.

Az informatika használata

A már említett felmérés (Fehér 2004) szerint: „A magyarországi kistelepüléseken lévő iskolák nem tudják kihasználni az internet által nyújtott lehetőségeket sem. Ennek okai részben technikai problémákra vezethetők vissza, másrészt viszont a szükséges ismeretek hiányára és a távolságból fakadó elszigeteltségre. Az iskolák és a pedagógusok közötti szakmai kapcsolatok számának bővülése az internet terjedésével párhuzamosan nem következett be. Új kapcsolatok számának létrehozása esetleges, ritkán van kapcsolatban a hálózati kommunikáció megjelenésével. A kistelepüléseken sem az iskolai könyvtárak, sem az IKT-erőforrások megléte nem képes az információs társadalom által elvárható szerep betöltésére a jelenlegi feltételrendszerben.”

A Sligo-projekt többségében kistelepüléseken működő iskolák között jött létre. Olyanok között, amelyek magyarországi megfelelői a felmérés szerint épp a virtuális térben távolodnak egymástól. A Sligo-projekt létrehozásában az IKT nem cél, hanem eszközszerepet tölt be, csakúgy, mint a toll, a papír és a lexikon. Ez a projekt akkor is ugyanez maradna, ha papír alapú lenne, és teljesen kézi munkával írták volna meg, hagyományos fényképeket ragasztottak volna a bemutatókba. A projekt esetében a számítógép a munka hordozóanyagaként, a kommunikáció eszközeként és információforrásként szerepelt. A számítógépes munka iskolai része a PowerPoint-prezentációk és Word-dokumentumok elkészítésében, szkennelésben, fényképek letöltésében, a videofilmek digitalizálásában merült ki. Az elkészült anyagokat e-mailben volt a legegyszerűbb kicserélni a társiskolákkal. A felsorolt tevékenységek a számítógépes írástudás alapjaihoz tartoznak, semmi olyan nem szerepel köztük, amit egy átlagos informatikai háttérrel rendelkező iskolában ne lehetne végrehajtani. Napjaink felhasználóbarát szoftvereivel, egy jól beállított konfigurációval már nem jelenthet problémát senki számára az imént felsorolt feladatok elvégzése.

Hogy van-e különbség a hasonló korú ír és magyar diákok között az IKT-kompetenciákat illetően, ezt a honlap alapján nem lehet egyértelműen eldönteni. A látható eredmény egy tanári átfésülés és formára igazítás eredménye. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a projekt indulásakor az egyes iskolákból a tanárok és diákok egy-egy csoportja részt vett egy tréningen, ahol ezeknek a szoftvereknek, technikáknak a használatára megtanították őket. Tehát ott sem minden tanár és diák volt képes mindent előszörre kezelni.

Vajon melyek azok a technikák, készségek ebből a projektből, amelyeket hasonló korú diákjaink is el tudnának végezni? Néhány órányi gyakorlás után mindent. Azokat az egyszerűbb Word-dokumentumokat és prezentációkat, amelyeket a Sligo-projektben látunk, a mi diákjaink is képesek elkészíteni. Az interneten történő keresés és kommunikáció pedig nagyon hamar elsajátítható, ahogy az élet mutatja, leginkább a kortársaktól. Diákjaink informatikai tudásszintje tökéletesen megfelel egy ilyen szintű projektnek. Ami problémásabbnak látszik, az, hogy a magyarországi tanárok tudása és önbizalma elég-e ahhoz, hogy lássák és el tudják hinni, hogy a projekt számítógépes része egyáltalán nem ördöngösség.

Még mindig sok tanár idegenkedik a számítógép használatától az oktatásban. Azt, hogy a szövegszerkesztő, táblázatkezelő és webböngésző háromszögén nemigen merészkednek túl, okozhatja, hogy például a Sligo-projekt megtekintése után az a vélekedés alakulhat ki bennük: ez csak informatikatanárok által leküzdhető feladat. Hasonló projekt megindításánál a tanárokat meg kell győzni arról, hogy képesek lehetnek egy ilyen munka technikai megvalósítására. Nyilván ahogyan az írek tették, nálunk is szervezni kell indulás előtt egy tréninget ahhoz, hogy a különféle iskolákból jött résztvevők a munka során majd megértsék egymást, képesek legyenek az IKT-eszközök használatára.

A projekt megvalósíthatósága hazánkban

Előnyök

Elsőként azon célszerű elgondolkodni, hogy szükség van-e egy ilyen projekt magyarországi változatára. Előnyös lenne-e a magyar oktatás egészére, ha a Balaton-parti vagy a Tisza-parti iskolák, netán a Mátra iskolái fognának össze egy hasonló, a magyar tanterveknek megfelelő projekt kidolgozásának? Elképzelhető-e vajon egy országos projekt, amelyben az ország minden tájegységének iskolái alkotnának egy-egy csoportot?

Evidensnek tűnik, hogy a pedagógusoknak és az ország diákjainak is csak előnye származna belőle. Folyik a Sulinet Digitális Tudásbázis feltöltése. Nem kizárt, hogy egy ilyen komplex tartalom is felkerülhet, amelyet aztán bárhonnan le lehet tölteni, mint ez a Sligo-projekttel is történt. A projektben részt vevő iskoláknak, diákjainak és környezetüknek mindenképpen előnyös lenne, hiszen az írországi projekt pozitívumai a magyar viszonyok közepette is érvényesülnének.

Kitörési, megnyilvánulási pont lehetne a kisiskolák számára, ahol a jó pedagógiai munka visszhangja maximum egy-egy tanulmányi verseny eredményében nyilvánul meg. A közös munka révén országos jelentőségű honlapon jelennének meg, hírt adva magukról, az iskolában folyó munkáról. Felemelő tanárok és diákok számára, amikor egy internetkeresőbe beírva az iskolájuk nevét, rengeteg hivatkozást kapnak az ott folyó munkáról.

Egy hasonló magyarországi projekt anyaga jól felhasználható lenne a természetismeret, biológia, földrajz tanítása során. Maga a képanyag, amely a projekt eredménye, óriási nyereséget jelentene a pedagógustársadalom számára. A Sulinetet böngésző diákoknak is élményszerűbb lenne a tanulás, ha kortársaik szemszögéből történő megközelítést kapnának egy tájegység jellemzőiről. Modellértékű lenne az interdiszciplinaritás bemutatására is, hiszen ennek hazai elterjedése az oktatásban még várat magára.

A megvalósítás nehézségei

A legnagyobb problémát a projektre fordítható idő jelenti. Hazai viszonyok között, csupán tanórák felhasználásával az írországihoz hasonló kvalitású projekt nehezen valósítható meg. Több országban a projektmunka délután is folytatódik, hasonló módon, mint ahogy nálunk a napközi otthonos foglalkozások zajlanak. Látni kell ugyanakkor, hogy a 7–8. osztály után egyre nehezebb a diákokat rávenni arra, hogy délutáni is a tananyaggal foglalkozzanak, még ha ez a foglalkozás nem is jár olyan kötöttségekkel, mint a klasszikus tanóra. A mai diák a délutánjain különórákra jár.

Ahol erre megfelelő időkeretet lehetne találni egy hasonló téma esetén, az talán az erdei iskolákban töltött idő. Az ottani terepmunka alapján délutáni foglalkozásokon folytatódhatna a munka. A másik kínálkozó lehetőség a 9. évfolyamon, a nyelvi előkészítő osztályok esetében a természettudományok, a művészeti oktatás és az informatika közös projektjeként szerepelhetne egy ehhez hasonló kooperatív munka. Ez utóbbi esetben a projektet akár nemzetközi kapcsolattal is meg lehetne erősíteni.

A másik probléma az indítással kapcsolatban a szervezési munka. A megindításhoz szükséges szervezőmunka nem lehet egy lelkes iskola és az ott tanító néhány tanár ügye. A magyar viszonyokat tekintve a partneriskolák megtalálása, a kollégák meggyőzése is jelentős idő- és energiabefektetést tesz szükségessé. A kommunikációs technológia fejlődése ellenére továbbra is a személyes találkozások, a személyes kapcsolatok képezik a szervezőmunka lényegét. Ennek elvégzése az iskolai munka mellett óriási teher lenne a pedagógusoknak. Ezenkívül, amint ez az ír projektnél is látható, egy ilyen minőségű munkához tanácsadók, segítők, szponzorok, számítógépes cégek kellenek. Ezek felkutatása, beszervezése sem hárítható át azokra a tanárokra, akik előreláthatóan szabadidejük nagy részét erre a projektre fogják áldozni. Egy ilyen projekt elindításához fölülről történő kezdeményezés és a szervezési munkák egy részének átvállalása szükséges.

Összefoglalás

A Sligo-projekt témájánál fogva nem használható fel közvetlenül a hazai oktatásban, mégis példaértékű lehet számunkra. Szokatlanul nagyszámú kisiskola között jött létre, amelyek a kooperatív munkavégzéshez felhasználták a modern információs és kommunikációs eszközöket. A projekt kiindulópontja a természetes és mesterséges lakókörnyezet volt, amely témához kapcsolódva jó érzékkel találták meg a kapcsolódási pontokat a természettudományokhoz, a környezetvédelemhez, a helyi történelemhez és a hagyományokhoz. A projekt egészét végigkísérte a művészeti oktatás, amely nagyszerű ötlet, de szokatlan a főként természettudományos indíttatású projektek esetében. Az elkészült projektet átható pedagógiai tervezettség és a végzett munka dokumentációjaként elkészült anyag színvonala megerősít bennünket abban, hogy az IKT-eszközök tanórai használatának, a projektmunkának, az interdiszciplinaritásnak komoly szerepe van a tanári eszköztárban.

Irodalom