Olvasási idő: 
31 perc
Author

A roma kisiskolások foglalkozásainak tapasztalatai

[1]Közel tizenkét éve foglalkozom cigány gyerekekkel; jelenleg alsó tagozatos igazgatóhelyettesként dolgozom Ózd legnagyobb általános iskolájában, a Bem Úti Általános Iskolában, amely valamikor elitintézménynek számított, és harminc éve az első zenetagozatos iskola volt a városban. A hozzánk járó gyerekek a környékbeli munkás-, illetve lakótelepeken laktak. A rendszerváltozással megszűnt a kohászat, és az alacsony komfortfokozatú lakótelepi házakba a munkáscsaládok helyére cigány családok költöztek, akik egyre rosszabb körülmények között élnek. Iskolánk létszáma 570 fő, ebből 370 cigány.

Az iskolában részben megmaradt a zenetagozat, viszont vannak olyan osztályaink, ahol a gyerekek nem kapnak semmiféle pluszt, tehát semmiből sincs emelt szintű oktatás. Emellett a cigánygyerekek közül - ahogy ez más iskolákban is előfordul - harmadik, de főleg ötödik osztályban sokan buknak, így ezek az osztályok felduzzadtak. Ezt a helyzetet iskolai szinten kezelni kellett, illetve folyamatosan kezelni kell. A továbbiakban részletesen ismertetem ezt a munkát, előtte azonban egy tanmesét idézek, amely arról szól, hogyan lehet a szóban forgó problémát nagyon rosszul kezelni: úgymond struccpolitikusan.

Egyszer régen az állatok elhatározták, hogy tenniük kell valamit az új világ igényeinek kielégítésére. Iskolát alapítottak. Elfogadtak egy futásból, mászásból, úszásból és repülésből álló tantervet. A tanterv adminisztrálásának megkönnyítésére minden állat minden tantárgyat tanult.

A kacsa úszásból kitűnő volt. Tulajdonképpen jobb, mint a tanítója, de repülésből éppen csak átcsúszott, és nagyon rossz volt futásból. Mivel nagyon lassan futott, tanítás után bent kellett maradnia, sőt az úszást is ki kellett hagynia, hogy a futást gyakorolja. Ez addig folytatódott, míg úszóhártyás lábát megerőltette, és úszásból csak az átlagos szintet teljesítette. Az iskolában az átlagost elfogadták, és a kacsa kivételével senki nem nyugtalankodott.

A nyúl futásból a legjobbak között kezdett, de a túl sok felzárkóztató úszás miatt idegösszeomlást kapott.

A mókus kitűnően mászott, amíg nem frusztrálódott a repülésórákon, ahol a tanár arra biztatta, hogy a földről kezdjen, ne a fa tetejéről lefelé. A túlterheléstől izomláza volt, és végül mászásból hármast, futásból kettest kapott.

A fülesbagoly problémás gyereknek számított, és szigorúan büntették. Mászásórán a legjobb volt, de nem lehetett rávenni, hogy ne a saját elképzelése szerint fusson fel a fára.

Év végén egy abnormális angolna érte el a legjobb eredményt, aki különösen jól tudott úszni, egy kicsit futni, mászni, repülni is, és ő mondta a búcsúbeszédet.

A prérikutyák kimaradtak az iskolából, és a szüleik tiltakoztak amiatt, hogy az ürgeásás nem került be a tantervbe. Egy borzhoz adták be tanulónak a gyerekeiket, később pedig a mormotákkal és a hörcsögökkel közösen sikeres magániskolát nyitottak.

Ez a kis tanmese arra próbál minket rávezetni, hogy nem szabad a gyerekeket egyformán kezelni. Van, aki valamiből jobb, van, aki rosszabb; semmiképpen nem szabad mindenkitől ugyanazt követelni.

A fejlesztő programokról

Iskolánkban az iskolakezdésre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt, mert a hiányok pótlására ekkor van leginkább esély. Az első évfolyamon öt osztály van, ebből három kis létszámú fejlesztő osztály, melyek egymástól is eltérő rendszerben dolgoznak. Annyiban azonosak, hogy igyekszünk 15-16 fő alá szorítani az osztálylétszámot. Volt azonban olyan esztendő is, amikor huszonnyolcan voltak a "kis létszámú" fejlesztő osztályban.

A fejlesztő osztályok közül az egyikben normál tanmenet alapján haladnak a gyerekek. Itt csak délelőtti oktatás van, és egy tanító tanítja őket. Ezt azoknak a gyerekeknek találtuk ki, akik nem bírják az iskolaotthonos oktatást, akik négy-öt óránál többet nem bírnak a padban ülni. Kérhetnek napközit, de ezt általában nem teszik. Ebédelni minden gyereknek van lehetősége az iskolában.

A másik kis létszámú fejlesztő osztály iskolaotthonos rendszerben működik, két tanító tanítja őket, akik megosztják egymás között a tantárgyakat. Az egyik a humán tárgyakat tanítja, a másik a matematikát. A testnevelést és a napközis foglalkozásokat megosztják. Tavaly ezt másképp csináltuk. Két tanító foglalkozott a gyerekekkel, de az egyik csak délelőttös volt, a másik csak délutános. A délelőttös csak az alaptárgyakat tanította: matematikát, magyart, környezetet, és ezeket az órákat önálló foglalkozásokkal szakította meg, illetve tarkította. A másik tanító délután volt a gyerekekkel, ő a készségtárgyakat tanította, illetve azokat a klasszikus napközis foglalkozásokat, amelyeket a napközis tanmenetből ismerünk: kulturális foglalkozás, sport, séta. Ezt a rendszert azért találtuk ki, mert a napközis tanítónak nem volt tanítói diplomája: pedagógusdiplomája volt. Végül is ennek a módszernek egy tagadhatatlanul nagy előnye volt: a gyerekek délelőtt, amíg frissebbek voltak, jobban haladtak, délután pedig egy kicsit ellazulhattak, nem kellett annyit figyelniük, és sokkal szívesebben vettek részt az énekórákon, testnevelésórákon.

A harmadik kis létszámú fejlesztő osztály úgynevezett két évfolyamos első osztály. 1991-ben még miniszteri engedélyre volt szükség az indításához, ma már az oktatási törvényben is szerepel ez az oktatási forma, melyet azoknak a gyerekeknek találtak ki, akik betöltötték a 6. életévüket, de nem jártak óvodába. Nagyon sok ilyen gyerek van még most is, annak ellenére, hogy az ötödik életévtől kötelező az óvodai foglalkozás. A nevelési tanácsadó beiskolázás előtti vizsgálata alapján ezek az ép intellektusú gyerekek kerülnek a két évfolyamos első osztályba. Ebben a rendszerben "nulladik évnek" hívjuk az első évet, melynek fő feladata a szocializációs felzárkóztatás. Komplex játékos foglalkozások folynak, és a tanítás, tanulás nem tagolódik tantárgyakra, a tananyagot integrált formában dolgozzák fel; az órák tizenöt-húsz percesek, de havonta szinte észrevétlenül emeljük öt perccel, így az első év végére ezek a gyerekek is hozzászoknak a 45 perces órákhoz. Ez idő alatt sajátítják el az alapvető higiéniai szokásokat és magatartási normákat is, a kulturált evést, az angol WC használatát, az evőeszközök használatát, a köszönést stb. Az óraszámok "darabra" az első osztályos óraszámnak felelnek meg, időtartamukban inkább az óvodai nagycsoportos foglalkozásokat követik, húsz perctől emelkednek felfelé. A tanulók az első év végén is kapnak értékelést, amely mindenképpen önmagukhoz viszonyítja őket, és mindig pozitív visszajelzéseket tartalmaz.

Anyanyelvből a kezdő szakaszban az élethelyzetek megismerése, eljátszása történik: szituációs játékokban bemutatkozás, saját adatok, a szülő adatai, az iskola neve, a tanítók, igazgatóhelyettesek neve, a társak bemutatása. A gyerekek nagyon élvezik azt a játékot, hogy elvesznek, és megtalálja őket a rendőr bácsi. Ehhez a játékhoz mindössze egy rendőrsapka kell. "Kisfiam, miért sírsz, hogy hívnak?" Így a gyerekek pillanatokon belül megtanulják az adataikat.

Másik fontos téma a viselkedés és a vásárlás. A gyerekek különböző üzletekbe mennek el, például a környékbeli ABC-vel nagyon jó a kapcsolatunk, minden évben fogad minket az üzletvezető, és ő kíséri végig a gyerekeket a boltban.

Hasonlóképpen gyakorlatiasan közelítjük meg az utazás, a közlekedési eszközök, az étkezési szokások és a napirend témáját. Városunkban minden általános iskolás gyereknek ingyenes bérlete van, így könnyedén utazhatnak a város egyik pontjáról a másikra. A helyes étkezési, egészségi szokások kialakítását a közös étkezések, tevékenységek során végezzük.

A nyelvi készségek fejlesztéséhez sokfajta memoritert gyűjtöttek össze a kollégák, és a gyerekek rengeteg mondókát, verset, mesét tanulnak meg, mozgással, bábozással kísérve. A beszédmotoros fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetnek, ezért gyakran szerepel a nyelvtorna, ajaktorna, valamint a hangutánzó, fújó és légző gyakorlatok. A magyar nyelv tanítása a második évben diszlexiaprevenciós módszerrel történik Meixner Ildikó Játékház programjának a segítségével. A program során nagyon fontos a vizuális emlékezetírás előkészítése, a tájékozódás a papíron, a helyes test- és kéztartás elsajátítása, a ceruzafogás.

matematikai jellegű foglalkozásokon egyénre szabott feladatok vannak. A hosszú előkészítő időszak három, három és fél hónapig is eltart. A gyerekek ismerkednek a környezet tárgyaival, azok térbeli kiterjedésével, tulajdonságaival és az irányokkal. Az irányok gyakorlására is van egy nagyon kedvelt játék: az osztályfénykép. A tanító a gyerekek közül kijelöl egy fényképészt. Az ő dolga, hogy egyesével kihívja a gyerekeket, és beállítsa őket balra, jobbra, egymás mögé, elé. A végén mindenki mosolyog, a fényképész "kattint", de ez már csak játék. Mi viszont tudjuk, hogy mit gyakoroltunk a játék során, és a gyerekek valóban könnyen megtanulják az irányokat. A szám- és a mennyiségfogalom kialakításához is sokféle eszközt alkalmaznak: a korong, pálcika, színes rúd mellett a gyufásskatulyától, a mosóporosdobozig mindent felhasználnak.

Az első időszakban a gyerekek nagyon elfáradnak, ezért ők délben - csakúgy, mint az óvodában - még alszanak. Az osztályterem elülső része tanterem jellegű - ott vannak a padok és a székek -, hátul pedig pihenőhely van. Ebbe az osztályba valóban csak 15 gyereket veszünk fel, hiszen többet le sem tudnánk ültetni. Délben óvodai fektetőkön altatjuk őket. A fektetők hátul az elhúzható ajtajú szekrényben vannak. Amíg az osztály lemegy ebédelni, addig a gyerekek mellett dolgozó pedagógiai asszisztens megágyaz. Az alvásra nagyon nagy szükség van, sőt az a tapasztalatunk, hogy az első időkben az erre szánt hatvan perc kevés.

Ezt az oktatási formát minden év márciusában az ún. pedagógiai hét alkalmával bemutatjuk, de előzetes bejelentkezéssel bárkit bármikor szívesen látunk órát látogatni.

Cigány népismeret

A kerettanterv keretén belül elkezdtük a cigány népismeret oktatását, az 1. és 5. évfolyamon. Az 1. évfolyamon éves szinten heti fél órában (az első félévben nem tartunk foglalkozásokat, a második félévben pedig heti egyet), az 5. évfolyamon pedig heti egy órában tartunk cigány népismeretet. Az 5. évfolyamra vonatkozóan az Oktatási Minisztériumtól kaptunk tanmenetjavaslatot, az 1. évfolyamnak azonban nem volt tanmenetjavaslata. (Mivel én dolgoztam ki mindkét évfolyamon a tanmenetet, szívesen felajánlom a segítségemet, ha valamelyik osztálynak, iskolának szüksége lenne rá).

A foglalkozásokon a sok kommunikációs gyakorlat mellett a cigány népköltészetre helyezzük a hangsúlyt. Kiváló forrás ehhez Bari Károly Az erdő anyja című könyve, amely szinte minden könyvtárban megtalálható. Mondókák, népi játékok, mesék vannak benne. A Gondolat Kiadó jelentette meg 1990-ben. Ajánlom a Betyár volt-e Cigány Jóska? című cigány népmesei gyűjteményt a Móra Kiadótól. Nagyon szép cigány népmesék vannak benne, és első osztálytól kezdve használható. Hasznos forrás lehet még Rostás Farkas György és Karsai Ervin munkája: A cigányok hiedelemvilága. Ezt Pécsett adták ki 1990-ben. Ebben a könyvben rengeteg cigány népszokás, néphagyomány van leírva magyarul és lovári nyelven. A magyar nyelvű leírások annyira egyszerűek és jók, hogy nagyon könnyen színpadra is alkalmazhatók. Két könyvet kifejezetten a pedagógusoknak ajánlok. Az egyik Kemény István: A magyarországi romák. A könyv tartalmazza a cigányság történelmét, a helyi cigányok megoszlását, nyelvét, és szerepelnek benne a törvények, valamint a jogvédő irodák és az összes magyarországi cigányszervezet neve és címe is. Rostás Farkas György Ősi cigánymesterségek és foglalkozások című könyve hasznos segítség lehet az ősi mesterségek felidézésében.

A gyerekek mélyebb megismerésének módszereiről

Szeretnék egy-két olyan módszert ismertetni, amelyek könnyen elsajátíthatóak, és hallatlanul megkönnyítik a gyermekek mélyebb megismerését.

 

Családrajz

A családrajz a kisiskolás, illetve óvodás korú gyermek önéletrajza. Tudni kell azonban, hogy hogyan rajzoltassunk, és hogy egy családrajzon mit kell megfigyelni. Először is biztosítsunk papírt meg ceruzát, és a következő instrukciót adjuk a gyerekeknek: "A kiosztott papírra rajzoljátok le családotok tagjait! Minden rajz alá írjátok oda, hogy kicsoda, hány éves! Magatokat is rajzoljátok le! Színes ceruzát, esetleg festéket is használhattok." Festéket én sosem adok a gyerekeknek, mert a festékkel nem tudnak olyan ügyesen dolgozni, mint a színes ceruzával. Még zsírkrétát sem adok nekik. Ceruzával lehet a legpontosabban rajzolni. Ha a gyerekek azt kérdezik, hogy másokat, olyan családtagokat is rajzolhatnak-e, akik nem laknak velük, akkor az instrukció megismétlésével válaszoljunk. Tehát ne adjunk a gyerekeknek konkrét választ, semmit se sugalljunk neki. "Rajzold le azt, akit a családodba tartozónak érzel!" Ha azt kérdezi, hogy rajzolja-e oda a Bodri kutyát vagy a televíziót, a válasz újra csak ez: "akit te a családtagodnak tartasz".

 
Az értékelés néhány szempontja

Globálisan pozitívnak mondható a családrajz, ha a családtagok egy vagy két sorban helyezkednek el. Ha két sorban rajzolják a családtagokat, a felső sorba általában a többre értékelt családtagok szoktak kerülni. Az első két helyet leggyakrabban a szülők foglalják el. Utána következnek a családtagok az életkornak megfelelő sorrendben. Először a nagyobb testvérek, és így tovább. Akkor pozitív a családrajz, hogyha a gyerek saját magát vagy a korban megfelelő két testvére közé állítja be, vagy pedig a sor legvégére. Gyakori, hogy a gyerek a jellegzetes foglalkozást űző szülőt foglalkozás közben rajzolja meg. Általában a számára legpozitívabb személyt rajzolja legelsőnek maga mellé. Ezt az alakot színezi ki, a rajznak ezt a részét díszíti ki. (Például az édesanya koronával a fején szerepel.)

Negatívnak mondhatók azok a rajzok, ahol nem ismerhető fel határozottan a családszerkezet. Össze-vissza állnak a szülők, a gyerekek át vannak húzva, ki vannak radírozva. Általában bántalmazást takar, hogyha a szülők (az édesanya vagy az édesapa) túlzottan nagyok, ijesztő az arcuk, kitárt a kezük. Nagyon negatív, és itt már szakember segítségét is kérhetjük, hogyha egy gyerek állati formában ábrázolja a családtagokat. Ha olyan családrajzot találunk, amely aggodalomra ad okot, és a gyerek egyébként is problémás, feltétlenül érdemes a nevelési tanácsadó segítségét kérni. Ez az útja annak, hogy a gyerek pszichológushoz kerüljön, bár sajnos mindez nem megy könnyen, hiszen a nevelési tanácsadók túlterheltek. Kérhetjük tapasztaltabb kollégáink segítségét is, és keressük fel a Családsegítő Intézetet vagy az önkormányzat szociális szakembereit. Fontos, hogy ne maradjunk a problémával egyedül.

 

Félig szerkesztett interjú

Ez a módszer nem kifejezetten a gyerek, inkább a család megismerésére irányul. A félig szerkesztett interjú módszere támpontot jelent ahhoz, hogyan beszélgessünk a szülőkkel. Az előre megszerkesztett interjú esetén az interjúkészítő egy pontosan összeállított kérdéslistával megy el az interjúalanyhoz. Ezzel a kérdéssorral - más és más interjúalanyokkal - számos interjút készít. A kérdéseket mindig ugyanabban a sorrendben, lehetőleg ugyanazzal a hangsúllyal teszi fel. Ilyenek például a különböző közvélemény-kutatások. Az ilyen interjúból nagyon sok apró információt lehet szerezni, viszont a standardizált forma nem ad lehetőséget arra, hogy az interjúalany a saját álláspontját kifejthesse. A másik véglet a teljesen szerkesztetlen interjú. Ezt akkor szokták alkalmazni, amikor az interjúkészítő nagyon jól ismeri az alanyát. Nincsen semmiféle vázlata, feltesz egy kérdést, és hagyja saját mederben folyni a beszélgetést. Ilyenkor nyilván előkerülnek a szubjektív vélekedések, de elsikkadhat az információ. Éppen ezért ajánlom a családok megismeréséhez a félig szerkesztett interjú módszerét1. A félig szerkesztett interjúhoz mindenekelőtt tudni kell, hogy milyen témában szeretnénk tájékozódni. Erről összeállítunk egy kérdéssort, és azzal keressük meg a szülőt. Interjúkészítés közben törekedjünk arra, hogy a szülő számára kényelmes helyzetben kérdezzünk. Ez történhet otthon, családlátogatás alkalmával. Ügyeljünk arra, hogy ne zavarjanak meg interjúkészítés közben, ám ez nem fog sikerülni, mert aki járt már cigány családban, tudja, hogy ahol egy idegen megjelenik, tíz perc múlva ott nyüzsög az egész telep. Amennyire lehet, kedvesen szereljük le őket, ígérjük meg, hogy hozzájuk is ellátogatunk, és kérdéseinkre próbáljuk megkapni a válaszokat. Azért félig megszerkesztett az interjú, mert nem kötelezőek a kérdések. Lehet, hogy a szülő egy korábbi válaszában már felelt a következő kérdésünkre, akkor azt értelemszerűen ki lehet hagyni. Vagy hagyjuk, hogy egy számára fontos dologról beszéljen akkor is, ha nincsen róla kérdés. Ez a módszer a mi gyakorlatunkban jól használhatónak és igen informatívnak bizonyult.

 

Csapatépítés

A csapatépítés bemutatásához egy nyári táborozás tapasztalatait használom fel. A tábor egy nemzetközi program keretében jött létre. Tavaly ősszel a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold föderáció - a Magyar Vöröskereszt felett lévő nemzetközi szervezet - megkereste Ózd városát azzal, hogy egy új programot szeretnének megismertetni Magyarországgal. A program Pilota Project néven ismert külföldön, rövidítése PP. Miután Magyarországon a "pilótaprogramnak" kellemetlen mellékíze van, a kezdeményezésnek a Jövőbe néző program nevet adtuk. A vöröskeresztesek olyan cigánytelepet kerestek Ózdon, amely eléggé zárt közösség, és sok feltáratlan problémával küzd. Hétes telepre esett a választásunk. Hétes valamikori munkáskolónia Ózd mellett, ahonnan a munkások a hetvenes években magasabb komfortfokozatú házakba költöztek. Ma körülbelül négyszáz ember él ott, 99%-uk cigány származású. A szóban forgó programot külföldön már több országban is elindították és sikeresen végrehajtották. Magyarországon kísérleti jelleggel Szabolcs, Nógrád és Borsod megye két-két településén indították be. Nemcsak roma emberekkel foglalkoznak, általában olyan közösséget kerestek, ahol az embereknek közös gondjuk, közös megoldandó problémáik vannak. Nógrádban, Salgótarjánban halmozottan hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoztak, Encsen pedig a nyugdíjasok problémáit tárták fel. A hétesi munka bizonyság arra, hogy a kezdeményezés kitűnő lehetőséget teremt a roma közösségek megismerésére is. A program lényege, hogy egy kis csapat az ott élők bevonásával - és ez a program leghangsúlyosabb eleme - egy gyors szükségletfelmérés keretében feltárja a problémákat és a gondokat. Ezek közül választja ki a csapat a legnagyobbakat, amelyekkel a program keretében érdemben is foglalkozni fognak. Megoldásukra mikroprojektek készülnek, megkeresik a forrást, és ténylegesen meg is oldják a kitűzött feladatot.

A munka során rengeteg megfigyelést és interjút készítettünk, és sokat foglalkoztunk a hétesi gyerekekkel is. Az itt élő gyerekek jó része általános iskolás korú, és általános iskolába, illetve a helyi diákotthonba járnak, amely a kisegítő iskola utódintézménye, tehát itt enyhe fokban sérült gyerekek is tanulnak. Az ott dolgozó kollégákban vetődött fel az a gondolat, hogy a Jövőbe néző program keretében táborozni vigyük el őket. A tábor létrejött, 27 gyereket vittünk el válogatás nélkül. Akinek az egészségügyi papírjai rendben voltak, és akit a szülő elengedett, azt vittük. A legkisebb nyolcéves volt, a legnagyobb tizenhét éves. Nem volt könnyű munka, hiszen a gyerekek között voltak középsúlyos értelmi fogyatékosok is. Nagyon jó és nagyon nehéz tábor volt. Minden reggel volt reggeli torna a körletben. A gyerekeket első nap megkértük, hogy készítsenek csapatokat, válasszanak maguknak egy jelszót, illetve adjanak a csapatnak nevet. Ezt a rendszert nagyon szerették. A pedagógusok voltak a Romamák. A hatnapos tábor vezetője Murányiné Szögedi Ágnes, a helyi Vöröskereszt titkára volt, hiszen a tábor költségvetésének a felét a helyi Vöröskereszt állta, a másik felét pályázaton nyertük a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivataltól. A tábor helye Farkaslyuk, Ózdtól öt kilométerre egy régi úttörőtábor, ma a város önkormányzatának a tulajdona. Az ebédet és a vacsorát egy ózdi kisvendéglő szállította. A reggeliről, a tízórairól és az uzsonnáról mi gondoskodtunk. Amit lehetett, előre megvásároltunk, illetve Ózd közelsége miatt kétnaponta bementünk tejért és kenyérért. Segített még minket a Máltai Szeretetszolgálat, tőlük kértünk például tisztálkodószereket. Játékokat az iskolából vittünk, a rajzoláshoz pedig év végén elkunyeráltuk a megmaradt zsírkrétákat. Az önkormányzattól olyan fölösleges nyomtatványokat kértünk, amelyeknek a másik oldala üres. Ezekre rengeteget lehet rajzolni.

Minden reggel, amíg a gyerekek mosakodtak, kitettük a napirendet, kiírtuk, hogy mi lesz a reggeli, tízórai, ebéd, kiírtuk a napi programokat, és hogy melyik csapat van konyhaszolgálatban. Ők segítettek kiosztani az ennivalót, illetve segítettek a mosogatásban. Ezek a gyerekek annyira munkához szokottak voltak, hogy nem tudtunk lerakni úgy egy kávés csészét, hogy valaki fel ne kapja, és el ne vigye elmosni, és mindig összevesztek, hogy ki legyen a konyhaszolgálatos. A lányok azt is mondták, hogy ez nem a fiúk dolga. A fiúk ezt kikérték maguknak, és ők is segítettek.

 
Tábori játékok

Az origamit nagyon szeretik a gyerekek. Házikókat is készítettünk origamival. Kerestünk hozzá egy nagy csomagolópapírt, felragasztottuk. Ezt az iskolában is mindig meg szoktuk csinálni a gyerekekkel. Agyöngyfűzés volt a másik népszerű tevékenység, amelybe később be lehet vonni - a családdal való kapcsolattartás keretében - a nagyobb lánytestvéreket, sőt a szülőket is.

Jó szórakozás a gyerekeknek a puzzle, és emellett lehetőséget ad arra, hogy még jobban megismerjük a csapatokat. Egy képet szétvágunk darabokra, és megkérjük a gyerekeket, hogy tegyék össze. A csoport összetételétől függ a kép bonyolultsága. Amíg a gyerekek dolgoznak, kiválóan meg lehet figyelni, hogy ki a vezető, ki irányítja a munkát, ki az, aki teljesen kiszorul, kinek vannak kreatív ötletei, és így tovább. Ezeket a megfigyeléseket a későbbiek folyamán kiválóan fel lehet használni.

Nagyon jó lazító játék a labdaadogató. A gyerekek álljanak körbe, és egy labdát a tenyerükön keresztül csúsztassanak a másik gyerek kezébe. Gurítsák körbe, és ha ügyesebbek, meg lehet kérni őket, hogy ugyanezt a kézfejükön próbálják meg. Ebben a játékban a gyerekek egymásra vannak utalva.

A következő közös játék gyors lazításra alkalmas, amikor fáradtak a gyerekek, de nem lehet velük kimenni, mert például nincs rá idő. A tanító középre áll, és azt mondja, "Az osztály olyan, mint ..." például egy hangyaboly. Ilyenkor a gyerekek szaladgálhatnak össze-vissza. Ha azt mondjuk, az osztály olyan, mint egy fészekalja kiscsirke, akkor eljátsszák a kiscsirkét; de gyerekek ötleteit is eljátszhatjuk. Pár percnyi felüdülést biztosan szerezhetünk a gyerekeknek.

A labdaadogatóhoz hasonló a "bizalommalom". A gyerekek szoros kört alkotnak, egy gyerek áll középen, és becsukott szemmel dől jobbra-balra, a többi gyerek pedig finoman megtámasztja. Egy idő után a gyerekek már nem lökdösik agresszíven egymást, egyre inkább rá merik bízni magukat egymásra, és ez nagyon jól összeverbuválja a csapatot. Ez tehát egyrészt relaxáló, másrészt bizalomerősítő játék.

Kapcsolatok az iskola külső környezetével

Valamennyi hozzánk járó gyerek érdekében fontos a szociális és gyermekjóléti, -védelmi ellátó rendszer ismerete és főként a Gyermekjóléti Szolgálattal és a Családsegítő Intézettel való kapcsolattartás. A családsegítő munkatársaival közösen járunk családlátogatásra. Ez nagyon jó módszer, hiszen több szem valóban többet lát.

Nagyon jó a kapcsolatunk az óvodával is. Két olyan óvoda is van a közelben, ahonnan zömében hozzánk kerülnek a gyerekek. Meghívjuk egymást a rendezvényeinkre, és az óvodai gyermekvédelmi felelőssel együtt látogatjuk a családokat.

Érdemes kiemelni a civil szférával és legfőképpen a kisebbségi önkormányzattal való együttműködés jelentőségét. Türelemmel és empátiával tartalmas kapcsolatot lehet kialakítani velük. Ez néha kompromisszumkészséget igényel, hiszen a roma gyerekek miatt hol ők vannak ránk szorulva, hol pedig mi őrájuk. Mi jó együttműködést alakítottunk ki a kisebbségi önkormányzattal és a városunkban működő három-négy roma civil szervezettel. Amikor pályázunk, mindig kérünk tőlük egy-egy támogató nyilatkozatot, és ha ők pályáznak, mi is adunk nekik. De ennél sokkal fontosabb az információcsere és a folyamatos kölcsönös segítségnyújtás a hétköznapi apró ügyekben.

Ugyanilyen fontos a karitatív szervezetekkel való kapcsolattartás (Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, Caritas). Célszerű arra törekedni, hogy ez a kapcsolat ne legyen egyoldalú, tehát ne csak mi kérjünk mindig. Ha pedig kérünk, azt konkrétan tegyük, azt kérjük, amire szükségünk van (tisztítószert, játékot), és soha ne mondjuk, hogy "adjatok bármit...". Én már fordultam a Vöröskereszthez olyan kezdeményezéssel is, hogy szervezzenek számunkra gyűjtést más településeken, gazdagabb iskolákban: például ilyen az "Adj egy ceruzát" akció. (Nálunk a kollégák általában ceruza- és füzetgondokkal küszködnek.) De ne csak kérjünk: mi is igyekezzünk számukra nyújtani valamit. Például ha vannak szépen szavaló vagy énekelő gyerekeink, ajánljuk fel részvételüket az érintett iskola rendezvényén. Vagy például ahol szükség van arra, hogy szórólapot küldjenek szét, felajánlhatjuk a gyerekek segítségét. Bár az iskolák nagyon ritkán használják ki ezeket a lehetőségeket, mindig örülünk, ha mi is tudunk valamit adni.

Amennyiben lehetősége van egy intézménynek, foglalkoztasson roma származású szociális asszisztenseket a munkaügyi programok keretén belül. A roma származású pedagógiai vagy szociális asszisztenseknek ugyanis a munkájukon kívül nagyon nagy előnyük, hogy a gyerekek konkrét példát látnak bennük.

Pályázatok

A pályázatok fellelhetőségének legegyszerűbb módja az internet. További lehetőségek felsorolásszerűen: Cigány félóra (Kossuth Rádió hetente fél órában); Pályázati Figyelő, (havonta megjelenő lap); SANSZ (sárga színű lap). A Hírlánc (eljut minden iskolába); Magyar Közlöny (az iskolában vagy a Polgármesteri Hivatalban megtalálható). A Tanító; Köznevelés; Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal; Oktatási Minisztérium kisebbségi kabinetje; a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. Nem kell hosszú pályázatokat írni, és nem kell állandóan elölről kezdeni. Hogyha valaki megírt egy pályázatot, egy példányt fénymásoljon le magának (nem az iskolai irattárnak). Nyisson egy pályázati dossziét, és tegye bele. Előbb-utóbb úgyis előfordul egy hasonló pályázat, és könnyebb lesz a meglévőt átdolgozni. Feltétlenül részt kell venni a gyerekek számára kiírt pályázatokon (pl. rajzpályázat) is. A pályázatok elkészítéséről nemrég jelent meg egy nagyon jó kiadvány: Bauer Nándorné: Pályázzunk eredményesen! (Veszprém 2001, Megyei Pedagógiai Intézet).

Melléklet

Kérdések a család praktikus életének megismerésére - a kérdések a családban élő gyerekekre vonatkoznak

Hány felnőtt és gyerek él együtt?

Gyakran betegszenek-e meg a gyerekek?

Szoktak-e sokat hiányozni betegség miatt?

Milyen betegségük volt legutóbb?

Mit szeretnek a gyerekei enni? Hányszor esznek egy nap?

Szeretik-e a főtt ételt és mit?

Hányszor jutnak húshoz, tejhez?

Mi történik, ha betegek lesznek a gyerekek?

Milyen messzire van a gyerekorvos, a tanácsadó?

Hogyan szokta elvinni oda a gyerekeket?

Ha sürgősen kell orvos, milyen módon tudja értesíteni?

Kijön-e az orvos, vagy be kell vinni a gyereket?

Messzire van-e az iskola? Hogyan járnak oda a gyerekek?

Mivel szeretnek a gyerekek játszani, van-e kedvenc játékuk, játékszerük?

Hol szoktak játszani (kint/bent)?

A nagyobbakat ki szokta felvilágosítani?

A korai gyerekszülés hogyan hat a családra, továbbra is együtt maradnak, vagy külön költöznek?

Miben segítenek a gyerekek otthon? Hordják-e ők is a fát, vasat?

Mit lehet rájuk bízni? (Testvérekre vigyáznak, házimunkát, gombaszedést, gyógynövényszedést)

Mire hívja fel a gyerekek figyelmét, mi a jó, és mi a rossz?

Mit enged meg a gyerekeinek?

A családban ki az, aki a gyerekekkel foglalkozik? Kinek a szava a döntő - az apáé, az anyáé, esetleg a gyerekek is beleszólhatnak a dolgokba?

Volt-e a családban gyermekhalálozás? Mikor, miért?

Tud-e ilyen esetet a telepen? Hogy lehetne ezeket kivédeni?

Mit szeretne, mi legyen a gyerekeiből?

Elég-e az, amit az iskolában tanulnak, vagy otthon is kell tanítani őket? Ki szokta?

Az iskolában van-e hátrányuk azért, mert cigányok?

Milyen pénzből vesznek ruhát, élelmet?

Több gyerek esetén hogyan döntik el, kire költsék a pénzt? (lány/fiú)

Szokott-e adni zsebpénzt a gyerekeinek? Kinek, milyen alkalomból, mennyit?

Egymás között üzletelnek-e a gyerekek, hogy legyen pénzük?

Footnotes

  1. ^ A 2002. január 18-20-i képzésen elhangzott előadás szerkesztett változata.