Olvasási idő: 
25 perc
Author

A rendszeres testedzés helye és szerepe a serdülőkorú lányok életvitelében

A tanulmány tizenöt magyarországi iskolában végzett kérdőíves vizsgálat alapján írja le, hogy milyen helyet foglal el a mozgás, a sport, a testedzés a serdülőkorú lányok életében. A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a fiatalok közül egyre többen ismerik fel a sport egészségmegőrzésben betöltött szerepét. A testedzési szokásokat legdominánsabban a családi háttér határozza meg. Ugyancsak fontos tényező az, hogy az iskola milyen mértékben ösztönzi mozgásra, rendszeres testedzésre a tanulókat. A szerző szerint a serdülők jelentős részét egyfajta inaktív sportérdeklődés jellemzi, amely nem eredményezi a testi fejlődéshez nélkülözhetetlen mozgásos aktivitást.

Az életmód vizsgálata ma az egyik legdivatosabb, de nem új keletű téma. A problémakör jelentős múltra tekint vissza. Bakonyi (1986), Takács (1989), Falus (1993) tanulmányaikban megállapították, hogy az életmód összetevői között szerepelnek az anyagi és tárgyi feltételek, az emberi kapcsolatok rendszere, az értékek világa és végül, de nem utolsósorban az egyén mindennapjaihoz kötődő „tevékenységszféra”. A mindennapi tevékenységek között beszélhetünk társadalmilag kötött időről (fő- és egyéb foglalkozás, háztartás, közlekedés stb.), élettani szükségletekről (alvás, pihenés, személyi ellátás) és szabadidőről (olvasás, társas tevékenység, kirándulás stb.). A szabadidő-eltöltés egyik legdominánsabb részét képezik az alapvető testkulturális szokások (tisztálkodás, táplálkozás, munka és pihenés stb.), valamint a sport, a szabad mozgás, a testedzés.

Magyarországon a rendszerváltozás – az élet annyi más területéhez hasonlóan – a mozgásos aktivitás életvitelben betöltött szerepére is erőteljes hatást gyakorolt. 1990-ig a központi akarat központi intenciókkal szolgált a szocialista nevelés szempontjából helyes és hasznos (szabad) időtöltéshez, ugyanakkor hevesen ostorozta az ebből a szempontból szerinte helytelennek és haszontalannak ítélt tevékenységeket. A megváltozott világ azonban egyben új társadalmi értékpreferenciákat is teremtett. „Szükségleteink kielégítésére – csak az emberre jellemző módon – értékpreferálás (előnyben részesítés) alapján kerül sor, s ennek segítségével képesek vagyunk átmenetileg valamely alacsonyabb rendű szükségletünk kielégítését késleltetni, tudatosan alárendelni a magasabb rendűnek. Vagyis válogatunk, mérlegelünk, előnyben részesítünk, döntünk a cselekvés végrehajtása előtt.” (Biróné 2004)

A társadalom tehát újjászerveződött, más megvilágításba került a testi és lelki egészség megőrzése, s az ennek szerves részét képező – vizsgálatunk szempontjából is releváns – területe, a testedzés.1 A megváltozott szemlélet jegyében született meg az egészségmegőrzés tizenkét pontja – lásd Pál Katalin és szerzőtársai (2005) –, amelyek között ott található az egészséges táplálkozás, a több mozgás és a személyi higiénia is.

Az értékpreferencia-váltás negatív tendenciákat is magával hozott. Az inaktivitás modern korunk részévé vált. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az óriási informatikai és számítástechnikai fejlődés milyen kedvező táptalajt nyújt a „homo sedens” embertípus kialakulásához. Korábban és jelenleg is számos kutatás foglalkozott, illetve foglalkozik ezzel a problémakörrel (Mussino 1991; Biróné 1994; Hamar 1997; Machalikné–Hamar 2005).

A serdülőkor a személyiség fejlődése, a helyes szokások, így a testedzési szokások kialakulása szempontjából is döntő életkor. A serdülés periódusában az egyénnek aránylag rövid időn belül kell alkalmazkodnia a felnőttes, komplexebb életmódhoz. Ebben a tekintetben a serdülőt csak próbálkozásai, kellemes vagy kellemetlen tapasztalatai igazítják el, ami érzelmi feszültségek okozója lehet.

A serdülőkor másik jellemző vonása az „éntudat”-fejlődés kezdete. Az én a személyiség belső szabályozó központja. A serdülő számára különösen fontos, hogy környezete elfogadja. Ezzel kapcsolatban jegyzi megSoósné Faragó Magdolna (2005), hogy „…a szociális környezet befolyása nélkülözhetetlen a megismerésben: a személyiség világról és saját magáról alkotott képének kialakulásában. Értékeink, érzelmeink, motivációink, viselkedésünk visszatükrözése – amely az énkép részévé válva modifikálja az értékeket, normákat és a további cselekvéseinket – csakis társas kapcsolatok (kommunikáció) révén valósulhat meg”.

Kérdés, hogy ebben a későbbi mozgásos aktivitás szempontjából fontos életkorban milyen helyet és szerepet kap a rendszeres testedzés a leányok és családjuk mindennapi életében. Vajon a testedzéssel kapcsolatos családi légkör befolyásolja-e a serdülőkorú leányok sporttevékenységét, és ha igen, milyen mértékben?

Módszer

Vizsgált személyek

Tizenöt magyarországi iskolában végeztünk adatfelvételt a 2003/2004. tanév második félévében. A kérdőíveket testnevelő tanáraikon keresztül – akikkel a vizsgálat előtt és alatt folyamatosan konzultáltunk – ezer 10–15 éves, általános- és középiskolai leánytanuló kapta meg.2 Az adatfeldolgozás szempontjából használható állapotban visszakapott kérdőívek száma 956.

Az adatfelvétel módja, adatfeldolgozás

A vizsgálathoz a kérdőíves ankét módszerét választottuk. Az általunk használt kérdőívet eredetileg Dishmanés Ickes állította össze, majd ezt dolgozta át és használta fel egy tárcaszintű kutatás keretében Biróné Nagy Edit és Bohumil Svoboda (1994). A kérdőív névtelen válaszadást tett lehetővé. A kijelentések tartalmát a vizsgálatban részt vevők a válaszadás során igen-nemmel véleményezhették, emellett – ahol ez indokolt volt – szöveges kiegészítést is tehettek (lásd melléklet).

A kérdőív két részből (A és B) áll. Az A részben a tanuló személyi adataira és sporttevékenységének jellegére vonatkozó kérdések szerepelnek. A B rész két kérdéscsoportra osztott. Az I. csoport (1–10. számú) kérdései a vizsgált tanulók családjában uralkodó, testedzéssel kapcsolatos légkör vizsgálatára, közvetlen családtagjainak életmódjára, a rendszeres sporttevékenységhez való viszonyulására irányulnak. A II. csoport (11–20. számú) kérdései arra keresik a választ, hogy hatással van-e a családban uralkodó testedzéssel kapcsolatos légkör a serdülőkorú leányok sporttevékenységére, illetve a család tagjai gyakorolnak-e valamilyen hatást a vizsgált személyek ez irányú tevékenységére.

A felmért adatokból először százalékot számoltunk, majd az így kapott eredményeket kérdéscsoportonként és kérdésenként elemeztük.

Eredmények

A kérdőív A részének adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált személyek körülbelül fele – 49,20 százaléka – semmit sem sportol, gyakorlatilag semmilyen rendszeres testedzést sem végez. Mindössze 50,80 százaléka foglalkozik aktív, mozgásos tevékenységgel. Az aktívan sportolók leginkább a kikapcsolódás kedvéért sportolnak. Tanulságos visszajelzés, hogy ennek a sporttevékenységnek leggyakoribb színtere az iskola. A versenyszerűen sportolók aránya elenyésző. Akik viszont sportolnak, sokféle sportágat űznek. A hagyományosan kedvelt sportágak (aerobik, kosárlabda, úszás stb.) mellett egyre jobban érdeklődnek olyan sportágak iránt, amelyek nem kötődnek szorosan az iskolai tananyaghoz, illetve manapság divatosak (például fitnesz, akrobatikus rock and roll, extrém sportok).

Az 1. táblázat a kérdőív B részének húsz kérdésére adott igen és nem válaszok százalékos megoszlását szemlélteti.

Az I. kérdéscsoportban szereplő tíz kérdés közül elsőként a szülők múltbéli és jelenlegi sportaktivitását térképeztük fel (lásd 1. és 2. kérdés). Az elemzés első fázisában megállapítottuk, hogy a szülők 52,91 százaléka korábban sportolt, 47,09 százaléka pedig nem. Ezt követően – a szöveges válaszokat értékelve – arra az eredményre jutottunk, hogy a szülők közül a múltban a sporttevékenység terén az édesapák voltak az aktívabbak. A korábban sportoló édesanyák aránya sokkal kisebb, mint az apukák esetében. Az édesapák közül legtöbben futballoztak, úsztak és atletizáltak, míg az édesanyák leggyakrabban végzett sportága a kézilabda, az atlétika és a torna volt. A 2. kérdés válaszait értékelve elszomorító adatokat kaptunk a szülők jelenlegi sportaktivitásának vizsgálatakor. A jelenleg sportoló szülők aránya 19,06 százalékra esett vissza. A 33,85 százalékos visszaesés drámainak mondható. A sportoló édesapák aránya még mindig magasabb (majd kétszerese), mint az édesanyáké.

A 3. kérdést vizsgálva először megállapíthattuk, hogy a megkérdezettek 14,50 százalékának nincs iskoláskorú testvére, többségének egy vagy két ilyen életkorú testvére van. A testvérek sportolási szokásairól nyert adatok sem igazán kedvezőek. Sajnálatos tény, hogy a vizsgált tanulók iskoláskorú testvéreinek 43,35 százaléka nem vesz részt semmilyen iskolán kívüli sporttevékenységben. A testvérek sportági rangsorában a labdarúgás mögött a második helyen az úszás áll, majd ezt követik a különböző keleti küzdősportok és a labdajátékok közül a kosárlabda, illetve a kézilabda.

A 4. kérdés igenlő válaszai és szöveges kiegészítései is azt tükrözik, hogy a vizsgált serdülőkorú leányok szülői közül csupán 6,72 százaléknyian tagjai sportklubnak vagy turisztikai stb. szervezetnek. A 9. kérdésre adott válaszokból az is kiderül, hogy a szülők mindössze 5,38 százaléka tagja valamilyen sportklub vagy sportintézmény vezetőségének. A szülőkre vonatkozó kérdésekre kapott válaszok alapján itt sem hat újdonságként, hogy ezen a téren is az apukák a tevékenyebbek.

Az inaktív sportolást, vagyis a szülők sport iránti érdeklődését vizsgálva (lásd 5. kérdés) a következő eredményt kaptuk: a vizsgálatban részt vevők szülei közül csak 36,32 százalék jár sportversenyekre mint néző, és közülük sem mindenki rendszeresen. Az általános sportérdeklődésre vonatkozó adatok már kedvezőbbeknek mondhatóak (lásd 6. kérdés), mivel a szülők 74 százaléka néz sportversenyeket a televízióban. A szöveges válaszok azt tükrözik, hogy szinte csak az édesapák nézik a tévében a sportversenyeket, és csak néhány édesanya akad, aki érdeklődik a sportközvetítések iránt, de ők is csak nagyon ritkán. A vizsgált tanulók körében csak elvétve található olyan család, ahol mind a két szülő szívesen és rendszeresen nézi a sportközvetítéseket a televízióban.

Sporthíreket az újságokban (lásd 7. kérdés) a szülőknek körülbelül fele – 55,15 százaléka – olvas rendszeresen, ugyanakkor meglepő, hogy ezzel ellentétes – 28,25 százalék – a 8. kérdésre adott igenlő válaszok aránya.

A szülők sporthoz való pozitív hozzáállásának tekinthető a 10. kérdésre adott igenlő válaszok tekintélyes hányada (79,63 százalék), ugyanis a megkérdezettek között kevés olyan leány akadt, aki ne kapott volna sportszert vagy eszközt ajándékba a felmérést megelőző három évben.

A kérdőív II. kérdéscsoportjának első kérdésére, azaz a 11. kérdésre adott válaszok a szülők fizikai passzivitását támasztják alá, mivel a megkérdezettek csak jóval kevesebb, mint felénél – 36,66 százalékuknál – fordul elő, hogy az egész család részt vesz valamilyen közös sporttevékenységben, például kirándul vagy síel.

A 12. kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a vizsgált tanulók szülei közül 37,67 százalék vár el gyermekétől valamilyen sportteljesítményt. Emellett az is kiderült, hogy az igenlően válaszoltak körülbelül egynegyede várja el, hogy jól, eredményesen sportoljon leánya, a többi szülő pedig „mindössze” annyit szeretne, hogy gyermeke egyszerűen csak ügyes vagy átlagos képességű legyen.

Elgondolkodtatóak a 13. kérdésre kapott igenlő válaszok arányai is, miszerint a serdülőkorú leányokat 44,21 százalékban ösztönzik a szüleik valamilyen iskolán kívüli sporttevékenységre. Ez a százalékos arány semmiképpen sem tekinthető pozitívnak.

A vizsgálatban részt vevők szülei csupán 9,86 százalékban várnak el valamilyen távlati sporteredményt gyermekeiktől, de azt – 17,37 százalékban – konkrétan ki is fejezik (lásd 14. és 15. kérdés). Jelentős az olyan szülők aránya, akik elvárásként a „lehető legtöbbet”, a „nagyon jót”, a „kiemelkedő eredményt” fogalmazták meg. Ezek az elvárások nemcsak helyezésekre vonatkoztak, hanem több olyan szülő is akadt, aki gyermekének a válogatott tagságot, sőt az olimpiai részvételt jelölte meg célul.

Érdekes visszajelzést jelentenek a 16. kérdésre adott válaszok, mivel a „Szeretik a szüleid, hogy sportolsz? Támogatnak-e benne?” kérdésre 92,89 százalékban kapott igenlő válaszok a testedzés és sportolás társadalmi megítélésének pozitív visszajelzéseként értelmezhetők. Ugyanakkor az előző kérdéssel ellentétes eredmények születtek a 17. kérdésre adott pozitív válaszok esetében. A „Szüleid kezdeményezésére kezdtél sportolni?” kérdésre a megkérdezettek csak 25,09 százaléka válaszolt igennel. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolhatók a 18. kérdésre adott válaszok is, amennyiben a vizsgált tanulók 27,06 százalékát ösztönözték a szülein kívül más családtagok (például nagyszülő, nagynéni, nagybácsi) a sportolásra. Ez a százalékos adat a 17. kérdésre adott igenlő válaszokkal majdnem megegyező. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a serdülőkorú leányokat a szüleiken kívül egyéb családtagjaik is közel azonos mértékben ösztönzik a sportolásra.

A 19. kérdés megfogalmazása túlságosan általános, így messzemenő következtetéseket semmiképpen sem vonhatunk le belőle. A kapott 74,06 százalékos igenlő válaszokból mindössze az szűrhető le, hogy a tanulók a kisebb – ha egyáltalán van ilyen – energiabefektetéssel járó, kevésbé fárasztó sportágakat preferálják.

Pozitívnak értékelhető a 20. kérdésre kapott igenlő válaszok jelentős hányada, ugyanis a vizsgálati személyek több mint háromnegyede, azaz 76,01 százaléka szokott beszélgetni szüleivel a sportról.

Összefoglalás

A kérdőív adatainak feldolgozása során megerősítést nyert az a tendencia, amelyre Bakonyi Ferenc már 1986-ban felhívta a figyelmet: fokozatosan háttérbe szorul a versenyszerű sportolás. A fiatalok sporttal kapcsolatos szemlélete sokkal kevésbé versenysport-beállítottságú, mint korábban. A sportolás, a testedzés a kikapcsolódás részévé vált. Jelentőségét egyre többen az egészségmegőrzésben, a megfelelő fizikai állapotban és a pszichikumra gyakorolt hatásban, mintsem a világraszóló eredményekben látják.

A kérdésekre kapott válaszok azt tükrözik, hogy a vizsgált személyek szülei csak minimális mennyiségű aktív sporttevékenységet végeznek, és a rendszeres testmozgás nem épül be a családok többségének mindennapi életébe. Sajnálatos módon csupán egy viszonylag szűk társadalmi réteg érzi szükségét a sportolásnak. A többség tartózkodása talán történelmi és/vagy szociális okokkal magyarázható. A szülői példamutatás hiányára utal az a tény is, hogy a családok tagjainak túlnyomó többsége közösen nem vesz részt sportrendezvényeken, illetve a családok a hétvégi programok közé nem iktatnak be kirándulást, esetleg más szabadtéri sporttevékenységet.

Az 5., 6., 7. és 8. kérdésre adott válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy a szülők lényegesen nagyobb hányada vesz részt az inaktív sporttevékenységben, mint az aktív testmozgásban. A szülők többsége inkább nézi a tévében vagy hallgatja a rádióban a sportot, mintsem „csinálja”. Ebből következik, hogy az elektronikus média felhasználásával jelentős propagandamunkát lehetne kifejteni az aktív sportolás érdekében.

Azt is leszögezhetjük, hogy a szülők a sportolási szokásaikkal ugyan nem mutatnak jó példát, ennek ellenére gyermekeiket sportolásra ösztönzik. Ugyanakkor csak csekély hányaduk várja el leányától, hogy iskolán kívül is sportoljon. A már sportoló leányt viszont szívesen támogatja a szülők nagy része. Sőt, a sportra vonatkozó elvárásukat konkrétan, kézzelfogható eredményeket megfogalmazva határozzák meg. A serdülőket érő hatások tehát ezen a téren meglehetősen ellentmondásosak, de ha a nevelés más szintereiről pozitív hatások érik őket, az értékrendjükben megfelelő helyre kerülhet a sportolás, a rendszeres testedzés.

Vizsgálati eredményeinket összegezve leszögezhetjük, hogy a testedzési, sportolási szokásokat jelentős mértékben a családi háttér határozza meg. A pozitív attitűd kialakításában meghatározó a szociális makro- és mikrokörnyezet, elsősorban a család életstílusa és szokásrendszerének befolyásoló hatása. Ezen belül nem elsősorban a sportolásra ösztönző, biztató magatartás a döntő, sokkal inkább a szülők közvetlen foglalkozása, részvétele – akár csak szurkolóként is – a sportban. A családban kialakult sportszerető légkör tehát fontos tényező a mozgásos aktivitás szokásrendszerré alakításában. Ez a megállapítás egybecsengBiróné Nagy Edit (2004) azon megállapításával, miszerint „…a szülői befolyás, ha nem is közvetlenül, vagy bevallottan, de latens módon, mint pozitív példa hat a gyermek aktív sportéletére”.

A sportolás, a testedzés elterjedésében rendkívül fontosak az úgynevezett életmódminták, azaz mit lát a gyermek mintaként maga körül a tévében, a filmeken stb. A sport, a sokszor egyoldalúan ható sportpropaganda következtében alkalmassá vált egyfajta tömeghatás kifejtésére, a figyelem, az érdeklődés felkeltésére, esztétikai érzelmek és élmények létrehozására. Különösen fontosak lennének a pozitív példák a 10–15 éves korúaknál – ahol a serdülő esetleg azt tapasztalja, hogy a felnőtt nem sportol (az apa ül és olvas, az anya tévézik, a testvér számítógépezik stb.) –, mert ebben a korosztályban a legfogékonyabb a személyiség az életmódminták iránt.

Lényeges körülmény, hogy a gyermeket egész fiatal korától kezdve a testnevelés és a sport terén is rendszeres és egységes nevelő hatások érjék. A testnevelés és a sport az a nevelési színtér, ahol a megfelelő nevelési összhatás rendszerben (szülők, pedagógusok, barátok), a sport iránti érdeklődést kiaknázva érhető el. Emellett a felnőtt környezet, főleg a sportkörnyezet példamutatása is szükséges ahhoz, hogy például a higiéniai ismereteket idejében megismerjék. Ennek meg kell történnie, még mielőtt a rossz szokások mint beidegzett tulajdonságok kialakulnának. A legalapvetőbb testkulturális szokásokat már a kisiskoláskorban létre kell hozni.

A testedzés iránti pozitív szemlélet kialakulásában komoly tényező az iskola, mivel – némi túlzással – bátran leszögezhetjük, hogy a gyermekek, a fiatalok testedzéshez való viszonyulása már az iskolába kerülés pillanatában eldől. „A fizikai munka (a családi és társadalmi) csökkenése, az urbanizációs változások és ebből következően a diákéletmód megváltozása, eltolódása a szellemi tevékenység felé növelte az iskolai testnevelés egészségmegőrző szerepét. A ma iskolája ennek a kihívásnak csak esetenként tud megfelelni mindenekelőtt azért, mert a (tárgyi, órarendi) feltételek korlátozzák funkciójában.” (Gergely 2002)

Nem mindegy tehát, hogy a gyermek példának okáért egy egészségügyi szakiskolát is működtető, mindennapi testnevelést folytató iskolába jár, vagy egy olyan iskolában tanul, ahol csak heti két testnevelési órája van, és emiatt időről időre izomlázzal küszködik. Az iskola testnevelés iránti hozzáállásából eredően más lesz a gyermek ismeretanyaga a sportok területén, így más lesz napi tevékenységszerkezete is. Az iskola nevelő-oktató munkája sokszor még a család dominanciájánál is erősebb lehet, hiszen egy testkultúrára épülő óra- (iskola-) rend, egy szakmailag jól felkészült és személyes jó példával is elöljáró (testnevelő) tanár, valamint a megfelelő tárgyi feltételek megléte mind-mind életre szóló indíttatást adhatnak.

Az életstílusba beépülő pozitív irányú mozgásos aktivitás (és sajnos a negatív irányú is) a személyi szociális viszonyulások érzelmi töltésével összefüggésben az életkorra jellemzően alakul. A serdülőkorban gyakran jelentős változás áll be a gyermekek mozgásos aktivitásának fokában és tartalmában mind pozitív, mind negatív eshetőséggel. A leányok nagy része 15 éves korára eléri testsúlyának közel végső értékét. A testsúly gyarapodásával, kellő ingerek hiányában nem tart lépést az izomzat ereje, ami ezt a folyamatot károsan befolyásolja. Ebben az életkorban is népszerűek a sportot kedvelő fiatalok körében a sportesemények, de ekkor már inkább nézik vagy hallgatják, mintsem tevékenyen részt vesznek benne. Így válik fokozatosan kortünetté a növekvő mértékű inaktív sportérdeklődés, s lesz – az öregedési folyamatnak megfelelően – mindennapjaink egyre jellemzőbb kísérőjelensége a negatív testedzési hajlam.

Irodalom
Bakonyi Ferenc (1986): Életkori és nemi sajátosságok a 12 és 17 éves tanulók sporttal kapcsolatos szemléletében. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 2. sz. 125–143.
Biróné Nagy Edit (1994): A szelektív motoros stimulusok hatása a tanulók mozgásos aktivitására, az életstílus befolyásolására. Kutatási zárójelentés. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest.
Biróné Nagy Edit (2004): Életrend, szabadidő, sport: a sport életmódformáló funkciója. In Biróné Nagy Edit (szerk.): Sportpedagógia. Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozásához. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 85–93.
Falus Iván (szerk.) (1993): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 123–339.
Gergely Gyula (2002): A testnevelés tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új Pedagógiai Szemle, 7–8. sz. 161–174.
Hamar Pál (1997): Testedzés és torna a 8 és 15 éves leányok heti időrendjében. Kalokagathia, 1–2. sz. 49–57.
Machalikné Hlavács Irén – Hamar Pál (2005): A rendszeres fizikai aktivitás hatása az egészséges életvitellel kapcsolatos beállítódás alakulására serdülőkorban. Fejlesztő Pedagógia, 2–3. sz. 79–82.
Mussino, A. (1991): Perche troppi ragazzi non fanno sport? (Sok fiatal miért nem sportol?) Sport Giovane,5. sz. 7–11.
Pál Katalin – Császár Judit – Huszár Anikó – Bognár József (2005): A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. 25–32.
Pedagógiai Lexikon. III. kötet. Főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997, 311.
Soósné Faragó Magdolna (2005): Az idő és az egészség. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. 9–24.
Takács Ferenc (1989): A testnevelés és az életmód szociológiai megközelítése. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 3. sz. Melléklet 3–63.

Melléklet

Sport és testedzés a családban

A

Életkor:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Iskola:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Osztály:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Aktívan sportolok: Igen – Nem

Ha igen

  • csak a kikapcsolódás kedvéért sportolok: Igen – Nem
  • csak az iskolában végzek sporttevékenységet: Igen – Nem
  • versenyszerűen sportolok: Igen – Nem

Aki versenyszerűen sportol

  • Mióta? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . óta
  • Sportágam: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
  • Versenyszintem: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

B

I.

1. Sportolt-e valaha édesapád vagy édesanyád? Ki és milyen sportágban?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Jelenleg sportolnak-e vagy részt vesznek-e valamilyen sporttevékenységben? Ki és milyen gyakran?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Ha van iskoláskorú testvéred (testvéreid), írd le, hány éves, és részletezd, hogy részt vesz-e valamilyen iskolán kívüli sporttevékenységben!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Legalább az egyik szülőd tagja-e valamilyen sportklubnak vagy turisztikai (stb.) szervezetnek? Melyikük?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Legalább az egyik szülőd részt vesz-e sportversenyeken mint néző? Milyen gyakran?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Követik a sportversenyeket a televízióban? Melyikük és milyen gyakran?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. Édesapád vagy édesanyád (vagy mindkettő) elolvassa a sporthíreket az újságban?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. Olvasnak valamilyen testkulturális vagy sportújságot, folyóiratot, esetleg könyvet?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9. Tagja-e valamelyik szülőd valamilyen sportklub vagy sportintézmény vezetőségének?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10. Kaptál az elmúlt három évben valamilyen sportfelszerelést vagy eszközt a születésnapodra, karácsonyra vagy valamilyen hasonló alkalomra?

II.

11. Előfordul, hogy az egész család részt vesz valamilyen sporttevékenységben?
(Például kirándulás, síelés.) Igen – Nem

12. Milyen sportteljesítményt várnak el tőled a szüleid?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13. Ösztönöznek a szüleid valamilyen iskolán kívüli sporttevékenységre? Igen – Nem

14. Elvárnak tőled valamilyen távlati eredményt a sportban? Igen – Nem

Ha igen, akkor milyet?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15. Ezt konkrétan ki is fejezték? Igen – Nem

16. Szeretik a szüleid, hogy sportolsz? Támogatnak benne? Igen – Nem

17. Szüleid kezdeményezésére kezdtél sportolni? Igen – Nem

18. A család valamelyik tagja (például nagyszülő, nagynéni, nagybácsi stb.) ösztönzött a sportolásra? Igen – Nem

19. Inkább egy nyugodt, mint fárasztó sportágat szeretnél? Igen – Nem

20. Előfordul, hogy sportról beszélgetsz a szüleiddel? Igen – Nem