A munkaerőpiac és az oktatás problémáinak elemzése napjaink szakemberképzésének tükrében

Az oktatás az elmúlt évszázadban a modern társadalmak egyik legnagyobb alrendszerévé vált. Szerepét ma már nemcsak abban látják a szakemberek, hogy általa valósul meg a kultúra, a tudás és az érték átadása, hanem döntő hozzájárulást tulajdonítanak az oktatásnak a gazdaság fejlődésében és a társadalmi integráció megteremtésében is. Az emberitőke-elmélet megalkotójaként feltételezi Schulz (1983) az oktatás hozzájárulását a gazdasági növekedéshez.

A foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika közötti kapcsolat

A foglalkoztatáspolitika feladata, hogy biztosítsa a foglalkoztatást, vagyis a munkaerő-keresletet. Ez utóbbi a gazdasági fejlődés, illetve a gazdaságpolitika függvénye. A munkaerő-kínálat volumenét nagymértékben befolyásolják a demográfiai adatok, szakmai összetételét pedig hosszabb távon meghatározza a szakoktatás és a felsőoktatás, illetve az oktatáspolitika.

Az oktatáspolitika mozgástere szélesebb, mint a foglalkoztatáspolitikáé, de nem olyan nagy, amilyennek tűnik. Hatékonysága jelentős részben attól függ, hogy mennyire képes az iskola előkészíteni a fiatalokat a létező munkalehetőségekre és munkakövetelményekre.

Tehát a munkaerőpiac egyik oldalán álló foglalkoztatáspolitika érdeke megegyezik a másik oldalon álló oktatáspolitika érdekével.

A szakképzés és a munkaerőpiac közötti összefüggés már a rendszerváltozás idején előtérbe került hazánkban is. 1990 júliusában a Munkaügyi Minisztérium megfogalmazta a hazai szakképzés hároméves fejlesztésének fő irányát, amely szerint a szakképzés terén végrehajtandó változásoknak szorosan kapcsolódniuk kell a gazdaság átalakításának fő folyamataihoz.

Ehhez kapcsolódva érdekes képet nyújt a foglalkoztatottak összetételének változása az utóbbi 25 évben, iskolai végzettség szerint.

1. ábra • A foglalkoztatottak összetétele iskolai végzettség szerint

Magyarországon a munkanélküliség az 1990-es években kezdett megjelenni, és jelenleg is meghaladja a 7%-os mértéket. A munkanélküliség jobban sújtja a fiatal korosztályokat, a pályakezdőket, mint a munkaképes korú népesség egészét. A világ fejlett országaiban ez a tendencia általános. Kutas (1996) véleménye szerint a képzési rendszerünkben keresendő a fiatal munkanélküliek magas arányának oka. Éppen ezért a foglalkoztatáspolitika egyik legfontosabb törekvése az, hogy a képzés és a foglalkoztatás között szorosabb összhang alakuljon ki.

A munkaerőpiac változásai az utóbbi 15 évben

A munkanélküliség megjelenésével egyidejűleg megnőtt az elhelyezkedni nem tudó pályakezdők aránya is. A fiatalok, koruknál fogva elvileg keresettebbek a munkaerőpiacon, de a gyakorlatban akadályozza őket a munkaerő-piaci ismeretek és készségek, valamint a szakmai gyakorlat hiánya.

A kilencvenes évek elején a munkaadók nem kívántak időt és pénzt pazarolni a pályakezdőkre, hiszen a magas munkanélküliség okán elégséges számú, gyakorlattal rendelkező jelentkező volt a munkaerőpiacon. Így a fiatalok egymásnak is versenytársai voltak. Ezt még nehezítette a demográfiai hullám, mivel elégséges kereslet hiányában az egymást követő nagy létszámú korosztályok mintegy egymásra torlódtak a munkaerőpiacon. Ugyanakkor az elbocsátásoknál kialakult íratlan szabályok a legkevésbé védettek közé sorolták a legfiatalabb munkavállalókat, hiszen úgymond nincs családjuk, amelyet el kell tartaniuk, ezért az elbocsátási lista elejére kerültek.

A magyar munkaerőpiac egyik sajátossága, hogy a már bent lévők hatékonyan tudják védeni a megszerzett pozícióikat az oda belépni szándékozókkal szemben, így a munkanélküliség a pályakezdőket is jelentősen érintette.

A munkanélküliség csökkentésének egyik útja az, ha emelkedik a munkaerő-állomány iskolázottsági színvonala. Ugyanakkor számtalanszor felteszik azt a kérdést, hogy érdemes-e tanulni. A munkanélküliség mai szintje mellett ugyanis nemcsak az szól a tanulás ellen, hogy egyes emberek tudása nem részesül kellő anyagi elismerésben, hanem az is, hogy a szakértelem és a tudás nem nyújt elegendő védelmet az elbocsátás ellen. A tények azonban azt bizonyítják, hogy a tanulatlan ember veszélyeztetettsége nagyobb. A magasabb iskolai végzettségűek között létszámarányukhoz képest jóval kevesebb a munkanélküli, mint ahogy ezt a diagram is bemutatja.

2. ábra • A munkanélküliek összetétele iskolai végzettség szerint

A munkanélküliség csökkentésének másik lehetősége az, hogy a fiatalok minél tovább tanuljanak, s ezáltal később lépjenek ki a munkaerőpiacra. A késleltetés fő eszköze a képzés kiterjesztése. Oktatáspolitikai elképzelések szerint folyamatosan növekszik azoknak a fiataloknak az aránya, akik egy-egy korosztályból tovább tanulhatnak felsőfokú tanintézményekben. Ezzel párhuzamosan kiemelt feladat a szakma- és képzési struktúra korszerűsítése, a gazdaság igényeihez igazítása, a struktúraváltás ösztönzése is. A munkanélküliség tehát visszahat a képzés egészére, mivel ezáltal jelentősen meg fog nőni a fiatalok képzési rendszerben eltöltött ideje, s erre mind a pedagógiának, mind az intézményhálózatnak fel kell készülnie.

Az oktatás változásai a rendszerváltozás után

A rendszerváltást követő munkaerő-piaci folyamatok egyik fontos magyarázó tényezője az iskolázottság és a munkában szerzett tudás átértékelődése.

A munkaerő-piaci kereslet az iskolázottabb munka irányába tolódott, ennek következtében nőtt az iskolázottság hozama, amely maga után vonta az oktatás iránti kereslet növekedését. Az oktatás iránti kereslet megnövekedése nyomán oktatási expanzió következett be, ugrásszerűen megnőtt az érettségit adó középiskolákban és a felső fokon tovább tanulók száma és aránya (Lannert 2004).

A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változásokat elsősorban a középiskolai oktatás expanziója kényszerítette ki. A középfokot nappali tagozaton végző tanulók gyors létszámnövekedése az 1980-as évek második felében kezdődött el, az 1990-es évek végére egy-egy korosztályon belül a jelentkezők 70 százaléka a középiskolát választotta.

A szakközépiskolai képzési programok kínálata azonban nem követi elég dinamikusan a munkaerő-piaci igényeket, sokkal inkább a meglevő és gyakran elavult szakmastruktúrát termeli újra.

Az 1990-es évek második felétől a felsőoktatás is robbanásszerűen bővült. Ennek egyik oka az a társadalmi igény, amelyet az érettségizettek számának növekedése is generált. 2002-re 1990-hez képest közel megháromszorozódott a nappali rendszerű felsőoktatásba felvettek száma. 1990-ben a nappali tagozatra felvettek aránya az adott évben érettségizettek egyharmadát, 2002-ben háromnegyedét tette ki. 1990-ben a 18–22 éves korcsoport 8,5%-a, 2002-ben már 25%-a tanult a felsőoktatás nappali tagozatán.

Nagy változáson ment keresztül a felsőoktatásban részt vevők aránya képzési területenként is. Az elmúlt 15 évben jelentősen csökkent a tanári szakokra jelentkezők és nőtt a gazdasági és humán területen tanulók részaránya. Változatlan arányban vesznek részt a hallgatók a művészeti és egyéb képzési területeken (3. ábra).

3. ábra • Az felsőoktatásban részt vevők aránya képzési területenként

Az expanzió következményeként egyre erősebb az aggodalom, hogy az oktatás kibocsátása nem felel meg a munkaerő-piaci kereslet mennyiségének és összetételének. Ezt a gondolatot látszik alátámasztani a 2021-re felállított prognózis is (4. táblázat).

A képzés fejlesztése a munkaerőpiac szempontjából

A piacgazdaságban a munkaerő minőségével szemben új követelmények jelentkeznek. A foglalkoztatottaknak életpályájuk során akár többször is foglalkozást, munkahelyet, szakmát, tevékenységi területet kell váltaniuk. Ez a folyamat az eddiginél jóval nagyobb arányban igényli a mobil, rugalmasan alkalmazkodó, valamint az önálló vállalkozásra és innovációra, jó munkahelyi együttműködésre képes munkaerőt. A minőségi követelmények előtérbe kerülésével megnő a munkafegyelem, a pontosság, a tisztaság szerepe a munkahelyeken. Ugyanakkor leértékelődik a képzetlen munkaerő. Szemléletesen érzékeltetik ezt a munkanélküliek statisztikái.

A fejlett gazdasági rendszerekkel rendelkező országokhoz hasonlóan a jövőben a magyar iskolarendszeren belül megszerezhető kvalifikáció határozza meg a foglalkozási esély mértékét. Az oktatásban alapvető szemléleti fordulatot kell végrehajtani. Az ismeretcentrikus, az eddig additív módon építkező tananyag közlését fel kell váltania az új technológiai megoldásokat a mindennapok szintjén használó, döntően képességfejlesztő oktatási tartalomnak. A képességfejlesztés centrumába az általában távlatosan felhasználható, a rugalmas alkalmazkodást elősegítő képességeket kell állítani, a problémamegoldó és a kommunikációs képességet, a munkavégzés minőségével összefüggő mérési, értékelési, ellenőrzési képességeket, valamint az adott rendszer megújításához szükséges kreativitás fejlesztését.

Végül álljanak itt Benedek András e témával kapcsolatos gondolatai. Véleménye szerint a magyarországi munkanélküliek elhelyezkedésének nehézségei és a munkaerőforrás képzési szerkezetének torzulásai az oktatás intézményi válságára utalnak. Ezzel összefüggésben legfontosabb teendőink közé tartozik a képzési rendszer korszerűsítése, amelyet a tankötelezettség jelenleginél következetesebb érvényesítése mellett a mainál rugalmasabb szerkezetű iskolarendszer jellemez.

Az aktív foglalkoztatáspolitika megalapozása érdekében a szakképzésnek reagálnia kell a húzóágazatok, a gazdaságfejlesztés előtt álló területek szakemberigényeire, valamint a stagnáló vagy éppen visszafejlesztés előtt álló, a technológiai fejlődés által kevésbé inspirált ágazatok foglalkoztatási sajátosságaira.

A munkaerő-kereslet és -kínálat jobb összehangolása céljából a foglalkoztatáspolitikának támogatnia kell a felsőoktatás szakmai struktúrájának korszerűsítését, a felnőttoktatás keretén belül a felzárkóztató, az átképzési és továbbképzési rendszer fejlesztését, a távoktatás elterjedését, valamint az élethosszig tartó tanulás és a tanuló társadalom eszméjének elterjedését.

Irodalom