A Magyar Tudományos Akadémia a korszerű természettudományos közoktatásért

A magyar tudományos akadémia a korszerű természettudományos közoktatásért

Az a társadalmi-gazdasági-technikai fejlődés, melyet az emberiség a 20. században ért el és élt meg, meghatározó módon a tudomány eredményeinek, azok sikeres alkalmazásának köszönhető. A 21. században mindenütt a tudás társadalma épül, már ahol ehhez a lakosság műveltsége, képzettsége és az ország vezetésének szelleme kellő alapot biztosít. A társadalmilag fontos termékek és szolgáltatások értékét ma már elsősorban nem a bennük lévő anyag, az előállításukhoz felhasznált energia, hanem döntően a hozzáadott szellemi érték határozza meg. Ez utóbbit mindenekelőtt a természet- és műszaki tudományok biztosítják, s ezek – természetesen együtt a társadalomtudományok eredményeivel – jelentik a tudás alapú társadalom kialakításának alapjait.

Miközben ezt az alapvetést érdemben szinte senki nem vonja kétségbe, növekvő mértékben érvényesül a társadalomban egyfajta bizalmatlanság és elégedetlenség a tudománnyal és eredményeivel szemben. Megjelentek és terjednek az áltudományos, sőt tudományellenes nézetek és szervezetek. Hozzájárul ehhez, hogy a tudomány valóban nem tud, mert nem tudhat minden felmerülő problémát megoldani (például AIDS, rák), hogy eredményeit átgondolatlanul (például műtrágya-túladagolás), felelőtlenül (például ciántárolás), gondatlanul (például Csernobil), sőt társadalomellenesen, nem csak békés célokra (például a legkülönbözőbb fegyverek) használják. Ennek a tendenciának a károsultja csak első ránézésre a tudomány, valójában – nemcsak hosszú, de már rövid távon is – maga a társadalom az igazi vesztese. Közös érdek tehát ennek megállítása, illetve megfordítása. Ennek alapja és egyetlen lehetséges bázisa a lakosság minél magasabb színvonalú műveltsége és alapiskolázottsága. Erre épülhet az életen át tartó tanulás elterjedése, az információs társadalom lehetőségeinek befogadása és alkalmazása, a médiumok ezt (meg)értő és segítő tevékenysége.

Hazánk, a magyar szellemiség az előző század(ok)ban nemcsak lépést tudott tartani a tudomány általános és gyors fejlődésével, hanem abban – kiválóságaink révén is – több tekintetben kiemelkedő szerepet játszott. Alapvető társadalmi érdekünk, hogy ezt a szerepet és színvonalat megtartsuk és erősítsük. Ugyanakkor az előbb említett negatív jelenségek nálunk is megjelentek és hatnak, s társadalmunk fogékonysága nem mutat jobb képet más országokénál. Tennivalónk tehát egyszerre közös és egyedi.

Az általános tendenciák körében az érintettek, de más objektív szemlélők is – itthon és szinte világszerte – különösen kritikusnak tartják a természettudományok (a science) társadalmi megítélésének romlását, az irántuk megnyilvánuló bizalom és érdeklődés csökkenését. Ez számos tekintetben jól számszerűsíthetően is jelentkezik a közoktatásban és a felsőoktatásban. Például a közoktatásban a tanulók érdeklődése a természettudományos tárgyak iránt évtizedek óta szinte folyamatosan csökken, ezeket a tárgyakat nem (sem) tanulják érdeklődéssel és élvezettel, s egyre kevesebben érettségiznek belőlük. Ott tartunk, hogyévente már negyvenezer (!) magyar maturandus nem tesz érettségi vizsgát egyetlen természettudományos tárgyból sem! Ez is az egyik sajnálatos, de könnyen megváltoztatható és megváltoztatandó tényezője s részben oka annak, hogy felsőoktatásunk legtöbb ilyen szakjára mind kevesebben jelentkeznek, a középiskolai tanárok szerint ők is gyakran csak a második-harmadik vonalból, ezért a felvételizők eredményei is romlanak. A felsőoktatási intézmények oktatóinak általános véleménye szerint is az elsőévesek felkészültsége szinte évről évre gyengébb, emellett elhivatottságuk és ambíciójuk – tisztelet a nem kevés nagyszerű kivételnek – mérsékelt. Ezek nem kizárólag magyar sajátságok, hanem általános nemzetközi tendenciák. Számos országban hasonló tapasztalatokat fogalmaznak meg a szakemberek.

A mi gondjaink és problémáink megoldása viszont ránk, hazai tanárokra, oktatókra, tudósokra és oktatáspolitikusokra vár. Szövetségesünk kell, hogy legyen az alkalmazói szféra, az ilyen érdeklődésű fiatalok sokasága, a média, végül is az egész magyar társadalom. Ennek lehetőségét éppen napjainkban bizonyítja a Mindentudás Egyeteme című előadás-sorozat sikere.

A Magyar Tudományos Akadémia mindig is vallotta és vállalta a felelősségét és szerepét abban, hogy a tudomány megfelelő helyet kapjon az oktatásban és a társadalomban egyaránt. Ebben a helyzetben az Akadémia hét, a természet- és műszaki tudományokban érintett osztálya felismerte azt a felelősséget és kötelességet, amely most ráhárul, és a következő álláspontot alakította ki.

Úgy véljük, hogy az előrelépés alapja a társadalom minden felnövekvő tagját érintő közoktatás és a természettudományos-műszaki szakembereket, köztük a tanárokat képző felsőoktatás tartalma, szemlélete, minősége, feltételei. Olyan átgondolt, kellően kidolgozott koncepcionális változtatásokra, fejlesztésekre és megújulásra van szükség, amelyek a tudás alapú társadalom minél hatékonyabb kiépülését segítik elő. Ennek egyik feltételét a természettudományos alapműveltség oktatásának megújításában látjuk, mégpedig a közoktatás általános fejlesztésének keretei között.

A megújulásnak több fontos eleme, illetve területe van:

• a 21. századi természettudományos műveltség tartalma és funkciói a közoktatásban;
• a tananyag szemlélete: tudományos alapokra épülő társadalmi és állampolgári relevancia;
• a tanított ismeretek mennyiségének és a képességek fejlesztésének arányai;
• a természettudományos tárgyak a közoktatási tantervekben;
• a klasszikus tantárgyszerkezet és az interdiszciplinaritás (a science tantárgy);
• a természettudományos tárgyak a kétszintű érettségi rendszerében;
• a természettudományos tárgyak tanításának-tanulásának feltételrendszere.

A 21. századi természettudományos műveltség tartalma és funkciói a közoktatásban

A bevezetőben körvonalazottak szerint a természettudományos ismeretek és képességek a 21. századi általános műveltség, a tudás alapú társadalom meghatározóan fontos komponensét adják. Ez jelenti a bennünket körülvevő, életfeltételeinket jelentő természet – benne az ember – megismerésének, működése, törvényszerűségei, fenyegetettsége és megvédhetősége megértésének alapját, a környezetet ismerő, felhasználó és védő tudatos emberi tevékenység előfeltételét. A közoktatásban nem arra van szükség, hogy minden tanulót a természettudomány művelésére készítsünk elő, hanem arra, hogy kialakítsuk mindegyikükben – a tudomány eredményeire alapozva – a megfigyelés képességét, a megismerés módszereit, a leírás és értelmezés alapjait, a mikro- és makrovilág ok-okozati kapcsolatrendszerének értését, a természeti összefüggések ismeretét. Kiépítsük azt a tudatot, hogy az élő és élettelen természet a tudomány segítségével megismerhető, megérthető és az emberiség jóléte érdekében – megfelelő óvatossággal – felelősen használható és fenntartható. Felkeltsük azt az érdeklődést, amellyel mindez elérhető, és megszerezzük nekik azt az örömet, amelyet ezek elérése jelent. Ez tömören úgy is fogalmazható, hogy a tanulókat elsősorban az életre s nem az iskolára kell felkészíteni. „Non scholae sed vitae discimus”– tudták s mondták már a rómaiak is. Érezzék a tanulók a természettudományi oktatás élet- és emberközpontúságát. Ugyanakkor erősíteni kell a középiskolának, különösen az érettséginek a felsőfokú tanulmányokra felkészítő funkcióját: nem elsősorban rengeteg adattal és nem eltúlzott elméleti ismeretekkel, hanem mentálisan, kommunikációs képességekkel, tanulási intelligenciával, gondolkodásra késztetéssel, ami az iskolarendszerűen tanult korszerű általános műveltségre (benne idegen nyelvi és informatikai készségekre és ismeretekre) épül. De mindenki számára legyen egyértelmű: gondolkodás, intelligencia, készségek csakis – egy meghatározott minimumot meghaladó – tárgyi ismeretekre és tényekre építhetők.

Sürgető feladatnak tartjuk, hogy az érdemi társadalmi párbeszéd keretében alakítsuk a 21. századi, ezen belül a természettudományos műveltségnek a hazai közoktatásban érvényesítendő tartalmát! Ebben az Akadémia kész aktív, kezdeményező szerepet vállalni.

A tananyag szemlélete: tudományos alapokra épülő társadalmi és állampolgári relevancia

A szemléletet az előzőekben összegzett cél kell hogy meghatározza: egyrészt felkészítés az életre, az aktív társadalmi tevékenységre, a munka világára s ezzel párhuzamosan a továbbtanulás és önképzésmegalapozása. A közoktatás tananyagának tartalmát és szemléletét a 21. század tudás alapú társadalmának igénye, az Európai Unióban élő magyar állampolgárok szellemi és anyagi szükségletei határozzák meg. Ennek alapján szinte minden egyes tantárgy és témakör oktatásának célja is világosan megfogalmazható. A természettudományos tárgyak szemléletét természetesen a tudomány határozza meg: csakis tudományosan elfogadott és hiteles alapismereteket szabad tanítani. Természetesen mindig a gyermek korának és fejlettségének megfelelő egyszerűséggel vagy részletességgel! Sajnos, egyre nagyobb szükség van társadalmunkban a hamis, áltudományos, sőt tudományellenes hírek, nézetek és üzletek felismerésére, az ellenük való védekezésre, sőt küzdelemre is. Erre csak természettudományosan művelt, ismereteikben és szemléletükben magabiztos állampolgárok képesek. Ezzel párhuzamosan az ismeretek társadalmi felhasználhatóságának és egyéni alkalmazhatóságának is szemléletmeghatározó szempontnak kell lennie. A tanuló már diákként is gyakran, felnőtt állampolgárként pedig rendszeresen kerül személyét vagy a közösséget érintő döntési helyzetbe, amikor a felelős döntéshez sokoldalú felkészültségre, biztonságos tájékozódó és értékelő képességre, megbízható tudásra van szüksége.

Az Akadémia kezdeményezi, hogy a tanterveket és követelményrendszereket, a közoktatási tananyagokat e szempont kiemelt figyelembevételével dolgozzák át.

A tanított ismeretek mennyiségének és a képességek fejlesztésének arányai

Széles körű nemzetközi tapasztalat, hogy a közoktatásban irreálisan nagy a megtanítandó-megtanulandó anyag mennyisége, s ezzel egyidejűleg elégtelenek az alkalmazásukra, a képességek fejlesztésére tett erőfeszítések, következésképpen az ilyen eredmények is. A legutóbbi elemzések és felmérések a természettudományi tárgyakról is kimutatták, hogy a tananyagok gyakran túlméretezettek, a tanulók túlterheltek, e téren nincsenek sikerélményeik, és sokan érdektelennek, haszontalannak, sőt ellenszenvesnek tartják ezeket a tárgyakat. A legkülönbözőbb elemzések támasztják alá ezeket a megállapításokat. A PISA 2000 felmérés a magyar tanulók meglepően rossz alkalmazási, ismeretfelhasználási képességeit tükrözte. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar oktatáspolitika és a közvélemény egyaránt felismerje annak halaszthatatlan szükségességét, hogy nem kizárólag a tanított és csak passzív tudásként megjelenő ismeretanyag határozza meg a közoktatás eredményességét, hanem legalább ilyen fontos a tanulók kompetenciája, egyéni adottságaikra épített képességeik (ki)fejlesztése. Az ismeretek mennyisége, mélysége, gyakorlatorientáltsága és a képességek felfedezése, fejlesztése közötti egészséges arány kialakítása a közoktatás nehéz, a természettudományi tárgyakban pedig egyre sürgetőbb központi feladata. Egyik a másik nélkül nem képzelhető el, egymást feltételezik, s szoros összefüggésben vannak az egyes iskolák, iskolatípusok céljaival, funkcióival. Nem kétséges, hogy a jelenlegi tananyagok volumenét csökkenteni kell, de ez nem járhat együtt a tanítási keretek, az óraszámok csökkentésével, még inkább a különböző képességek eredményesebb fejlesztésével.

Szükségesnek tartjuk a tananyag mennyiségének újragondolását a képességfejlesztés módszereinek, eszközeinek tantárgyankénti, szakterületenkénti körültekintő kidolgozásával és elterjesztésével együtt.

A természettudományos tárgyak a közoktatási tantervekben

A közoktatás tantervi rendszeréről (NAT, kerettanterv, helyi tantervek) folyó vitákban az Akadémia természettudománnyal foglalkozó képviselői nem kívánnak részt venni. Azt tartanák szükségesnek, hogy minél szélesebb körű megegyezés alapján hosszabb távon is stabil rendszer alakuljon ki, amelyen belül minden tekintetben biztonsággal lehet tervezni. Azt viszont szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a természettudományos szemlélet és ismeretek eddigiekben többszörösen is megindokolt jelentőségüknek és nélkülözhetetlenségüknek megfelelő súllyal és aránnyal jelenjenek meg a tantervi keretekben, mind a tananyagban, mind az óraszámokban, mind a számonkérési rendszerben. A hazai közoktatásban a természettudományi tantárgyak tanítása kereteinek, óraszámainak további csökkenését – a közelmúlt tendenciával ellentétben – nem tartjuk megengedhetőnek. Nem elsősorban a természettudományok, hanem a tudás alapú társadalom megteremtése és a nemzetközi versenyképesség érdekében.

Az Akadémia ezért szakmai véleményt kíván mondani a közoktatás műveltségtartalmának főbb arányairól, ezen belül a természettudományos tantárgyak súlyáról.

A klasszikus tantárgyszerkezet és az interdiszciplinaritás (a science tantárgy)

A magyar közoktatásban a természettudományok tanításában (is), a tanárképzésben (is) a klasszikusnak nevezett tantárgyi (tudományági) rendszer (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz) alakult ki, és ez ma szinte teljes mértékben meghatározó. Új elemként a technika, a környezettan és az informatika jelent meg, de máig sincs például egészségtan, amely az egészségnevelés és -megőrzés integrált, természettudományos megalapozású eszköze lehetne. A NAT-ban megfogalmazott műveltségi területek nem hoztak áttörést a hazai tantárgystruktúrában. Bár számos országban – különféle felfogásban és szerkezetben – egységes természettudományt (science) tanítanak, valamint a tudományokban is meghatározóak és egyre fontosabbak az interdiszciplináris megközelítések, eredmények, alapvető a szintetizáló, integráló, komplex szemlélet, a hazai közoktatásban most még nincsenek meg a feltételek egy ilyen tantárgyszerkezeti paradigmaváltásra. Indokolt viszont megvizsgálni – a hazai viszonyok figyelembevételével – ennek lehetőségét, feltételeit, valamint előkísérleteket is szükséges végezni. Jelen helyzetben a hagyományos tantárgystruktúra szemléletét, tartalmát, felépítését és kapcsolatrendszerét kell elsődlegesen megújítani. E megújulásnak igen fontos eleme kell hogy legyen a tantárgyak közötti – a jelenleginél lényegesebben hatékonyabb – szervezett összehangoltság (integráció, koncentráció, tantárgyköziség stb.).

Ilyen interdiszciplináris, integrációs kezdeményezések elindítását és a meglévők koordinációját javasoljuk az oktatási tárcának azzal, hogy az Akadémia kész ezeket segíteni.

A természettudományos tárgyak a kétszintű érettségi rendszerében

A kétszintű érettségi számos tekintetben valódi paradigmaváltást jelent középfokú oktatásunkban.

• A megjelent dokumentumok alapján úgy ítéljük meg, hogy a két szint – véleményünk szerint szükségszerűen – eltérő funkciója nem jelenik meg az új követelményrendszerben. Jelenleg úgy tűnik, hogy a két szint között a különbség csak a követelmények mennyiségében, részletezésében és valamelyest mélységében van, de nem érzékelhető lényegi funkcionális eltérés. Ha az emelt szintű érettségi a felsőoktatásba bejutás feltétele s ezzel a felvételi vizsgák kiváltója lesz, illetve ezáltal egyfajta szelekció eszköze is, akkor a középszintű érettségi hazánkban a 21. század elejének korszerű műveltségtartalmát, a tudás alapú társadalom emberének tudományosan megalapozott, de meghatározóan életszerű ismereteit és képességeit kell hogy mérje és meglétüket igazolja. A természettudományok terén ez természetesen csakis általános európai mértéket jelenthet. E tekintetben a felsőoktatás egészén belül tisztázni kell, hogy fontosnak és elégségesnek tartja-e az érettségizők minél jobb általános műveltségét, bizonyos képességeit, tanulási intelligenciáját, kommunikációs képességét, vagy pedig az egyes szakmákhoz már tételes előismereteket vár el, avagy a jelentkezők többlettudását elsősorban a túljelentkezett szakokon szükséges felvételi szelekció érdekében (kényszerűen) kéri és méri.

Kezdeményezzük a kétszintű érettségi funkcióinak társadalmi vitáját, céljának és lényegének megismertetését, mindenekelőtt a közoktatás, a felsőoktatás és az oktatáspolitika részvételével.

• Ezen belül elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kötelező érettségi tárgyak között legyen egy természettudományos tantárgy is. A hazai hagyományok és a mai közvélemény szerint is ebben értékítélet van, ennek egyrészt társadalmi üzenete, másrészt rendkívül fontos – létében pozitív vagy hiányában negatív – visszacsatoló funkciója van. Az előzőekben vázoltuk a természettudományos műveltség szükségességét, hiányának súlyos következményeit, s jeleztük a mai szabályozás tarthatatlanságát.

Felkérjük az oktatási kormányzatot az érettségi vizsgaszabályzat olyan átfogó módosítására, amely ismét kötelezővé teszi az érettségi vizsgát legalább egy természettudományos tárgyból.

A természettudományos tárgyak tanításának-tanulásának feltételrendszere

A komplex kérdéskörből csak néhány elemet kívánunk kiemelni.

• A természettudományos tárgyak tekintetében – nem új és nem egyedi felismerésként – meghatározónak és érvényesítendőnek tartjuk az elméleti és gyakorlati ismeretek, az osztálytermi előadás és a kísérletezés egészséges arányát. Utóbbiaknak meghatározó szerepük van a tanulói képességek fejlesztésében. Tudjuk, hogy ma ehhez a feltételek iskolánként is rendkívül különbözőek. Mégis mindenképpen elengedhetetlennek tartjuk legalább a rendszeres bemutató tanári kísérleteket, de ezeknél természetesen sokkal hasznosabbak (bár anyag- és időigényesek) a tanulói kísérletek. Az egyébként sajnálatosan csökkenő tanulólétszám növeli ezek lehetőségét. Századunkban napról-napra nőnek a számítógép alkalmazásának (például kísérletek szimulációjának) lehetőségei is. Ennek során a jelenségek megértése, az ismeretek gyakorlati felhasználása, a témák hétköznapi megjelenése és bemutatása az eddigieknél nagyobb szerepet kell hogy kapjon.

Arra szólítjuk fel az oktatáspolitikát, hogy a (szak)tantermi, tankönyvi, szemléltetőeszköz-beli, iskolai szakasszisztensi és pénzügyi feltételek minél gyorsabb fejlesztésével segítse elő, hogy e téren lényeges előrelépés történhessen, s akkor a tanároktól is megkövetelhető legyen a rendszeres kísérletezés és kísérleteztetés.

• A számonkérésben a lexikális ismeretek szükségszerű ellenőrzése mellett a gondolkodó, a problémafelismerő és -megoldóképességnek kell nagyobb szerepet kapnia. A természettudományos ismeretekben mindenütt nemcsak alkalom, de didaktikailag szinte kötelező lehetőség is van arra, hogy a mi, mennyi, milyen kérdések mellett a hogyan, miként és főleg miért, valamint az azokra adott válaszok is megjelenjenek.

Az ilyen felfogású tananyagok, tankönyvek, feladat- és problémagyűjtemények megjelenése az Akadémia képviselői szerint alapvető és meghatározó jelentőségű.

• A természettudományos tárgyak oktatásának jelen helyzetében, a megváltozott feltételek mellett kiemelt fontosságot tulajdonítunk a tehetséggondozásnak és a kiemelkedő színvonalú iskolák ehhez kapcsolódó támogatásának. Nyilvánvaló, hogy a tehetséggondozás és -támogatás a leghatékonyabb társadalmi befektetés, egyúttal a társadalmi mobilitásnak, a demokrácia eme lényeges elemének fontos eszköze. Szerencsére a természettudomány és a matematika területén ennek nagyszerű hagyományai vannak, elég aKözépiskolai Matematikai Lapokra, az OKTV-re, a diákolimpiákra és néhány világhírű középiskolára utalni. Ezen hagyományok fenntartása, fejlesztése fontos társadalmi érdek. Ha Magyarország nem akar a fejlett Európa másodosztályú tagja lenni, amelynek a nemzetközi munkamegosztásban csak alacsonyabb rendű feladatok jutnak, akkor műszaki, természettudományos elitre is szükségünk van, ehhez viszont a közoktatásban kell az alapokat lerakni.

Felhívjuk az oktatáspolitika figyelmét a minél fiatalabb korban elkezdett tehetséggondozás kiemelt támogatásának fontosságára. Az Akadémia a kiemelkedő iskolák minősítésében, azok programjának kialakításában is felajánlja segítségét.

• A tankönyvkínálat ma bőséges. A rugalmas piaci viszonyok között az új koncepciók – amint azok kialakulnak és ismertek lesznek – tükröződnek majd a tankönyvkínálatban is.

A természettudományok akadémiai képviselői készek véleményt mondani a tankönyvekről, azok korszerűségéről és életszerűségéről.

• S ahogy mondani szokás, utoljára, de messze nem utolsósorban: a közoktatás kulcseleme a tanár. A jó és megbecsült tanár. A minél több Rácz tanár úr. A hazai tanárképzés – meglehetősen általános vélemény szerint – reformra szorul. Ezt kívánja meg az ún. Bologna-folyamat hazai implementálása is. Úgy véljük, a tanárképzés megújítása – többek között – az eddigi elemzések és javaslatok, az esedékes paradigmaváltás szellemében végezhető és végzendő el. A természettudományi tárgyak tanárainak képzésében nagy súlyt kell helyezni a biztos elméleti felkészültség mellett a kísérletezőképességre, a tanulók gyakorlati foglalkoztatásának technikájára, a fiatalok motiválását segítő módszerek megismertetésére, a példa- és problémamegoldási eljárások alkalmazására. A tanár meghatározó szerepet játszik tantárgyának megszerettetésében is! A tanárképzésre jelentkezők – így a tanárok is – minőségét természetesen erősen befolyásolja a tanári pálya erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ha a tanári pálya mai alacsony szintű presztízsén javítani tud a társadalom (és maguk a tanárok), akkor a tanítás és tanulás minősége is jelentősen javulni fog, s megalapozója lesz a tudás alapú társadalom kialakulásának.

A természettudományos tanárképzés korszerűsítése – a közoktatás megújulásával párhuzamosan – a felsőoktatás, a tanári pálya megbecsülése elsődlegesen az oktatáspolitika sürgető feladata.

 

A természettudományos közoktatás helyzetét elemző ad hoc bizottság javaslatára az Akadémia hét természet- és élettudományi osztálya azt kéri az Akadémia elnökségétől, hogy

• az Elnökségi Közoktatási Bizottság közreműködésével megvitattassa és megerősítse ezeket az ajánlásokat és felajánlásokat,
• juttassa el azokat az oktatási miniszternek,
• egyúttal kezdeményezzen mihamarabb konzultációkat a minisztériummal, és
• közösen alakítsanak ki cselekvési programot a természettudományos tárgyak oktatásának megújítására.

A hét természet- és élettudományi osztály – és természetesen az ad hoc bizottság – folyamatosan követni és tagjaik aktív részvételével segíteni fogja a természettudományos közoktatás elkerülhetetlen megújulását.

Függelék

Itt azokat a fontos kérdésköröket említjük meg röviden, amelyek nem elsősorban vagy kizárólag a természettudományos tárgyak oktatását érintik.

• A magyar közoktatásnak, különösen a középiskolának szembe kell néznie azzal a ténynyel, hogy a korosztály nagy részét oktatja: tömegképzést (is) folytat. A hagyományosan elitszemléletű (de legalábbis elsősorban ilyen mércével értékelő), egyúttal erősen uniformizáló iskolafilozófiát fel kell váltsa a differenciált feltételeket biztosító és részben differenciált követelményeket állító szemlélet és (nem olcsó) gyakorlat. Ennek a tömegképzés és/vagy elitképzés kérdéskörének a keretében lehet és kell tisztázni azt is, hogy milyen tantervi-tantárgyi koncepció tudja kezelni azt az eddig elhanyagolt tényt, hogy a tanulóknak csak 5–10 százaléka fog egy-egy (természettudományi) szakterületen tovább tanulni s a dolgok logikája szerint emelt szintű érettségit tenni. A 90 százaléknak „csak” az általános műveltségi komponensekre lesz szüksége, a többit nem szakmaként, hanem életszerűen fogja felhasználni; vagy nem is konkrétan felhasználni, hanem életszemlélete és -vitele kialakításában érvényesíteni. Csak a szakterületenkénti 5–10 százalék számára érdemes és szükséges több és mélyebb ismereteket, határozottabban tudományorientált programokat kialakítani, melyek révén kiérleltebb lesz pályaválasztásuk, sikeresebben kezdhetik felsőoktatási tanulmányaikat, és – nem elhanyagolható szempontként – kiváló tanulmányi és olimpiai versenyeredményeikkel fémjelzik a magyar fiatalok tehetségét és kiválóságát.

A tömeg- és/vagy elitképzés viszonyának elemzése, a megvalósítás módszereinek és feltételeinek kialakítása az iskola társadalmi esélykülönségeket csökkentő, az esélyegyenlőséget növelő, ugyanakkor a tehetségeket felkaroló funkciójának kulcskérdése.

• Kiemelten fontos kérdésnek tartjuk a tanártovábbképzés korszerű, hatékony rendszerének kialakítását és működtetését. Ezt elsősorban a tanárképző intézmények és a példaértékű, akkreditált gyakorlóműhelyek bázisán kell és lehet megvalósítani.

Javasoljuk az oktatási kormányzatnak, hogy a szükséges költségvetési források és a tanári érdekeltség biztosításával, a minőség előtérbe helyezésével valósítsa ezt meg.

• Meggyőződésünk, hogy a tanári munkát segítő és értékelő szakfelügyelet mindmáig sok jó hagyományt őriz a magyar közoktatásban, illetve hogy ennek hatékony, korszerű formájú kialakítása mind a pedagógustársadalom, mind a közoktatás egészének támogatását élvezné.

A szakfelügyelet kérdéskörének újragondolására az Akadémia nyomatékosan felhívja az oktatáspolitika figyelmét.

• Hazánk európai uniós csatlakozásával – ha nem is előírásszerűen, de egyre határozottabban – felerősödnek az oktatás európai dimenziói is. A családok, így a tanulók mozgása, a különféle tankönyvek, oktatási eszközök és módszerek, eljárások könnyebb hozzáférése hatással lesz a magyar közoktatásra. A modern kommunikációs eszközök határok nélkül közvetítik az ilyen jellegű információkat és szemléletet is.

Az Akadémia széles körű és hagyományos nemzetközi kapcsolatrendszerével kész hozzájárulni ehhez a nagyon fontos „európaisodási” folyamathoz.