A magyar közoktatás testnevelési óraszámai történeti és európai nézőpontból

Tantervelméleti szakemberek és gyakorló testnevelő tanárok körében egyaránt örök (vita)téma, hogy megfelel-e a szakmai elvárásoknak az az időkeret, melyet az éppen aktuális tantervi dokumentumok biztosítanak a testnevelés egyre szerteágazóbb céljainak és feladatainak megvalósításához. A kerettantervek három évfolyamon történő bevezetése és a 2003. évi Nemzeti alaptanterv kapcsán újfent előtérbe került ez a kérdéskör. Ennek vélhető oka, hogy a tantervi dokumentumokban megfogalmazott, kétségkívül nemes céloknak és egyre összetettebb feladatoknak a megvalósításához rendkívül szerény órakeretet biztosítanak a törvények, rendeletek. A szomorú összképen az sem változtat, hogy a szabályok mentén nem kizárt plusz testnevelés- és sportórák beállítása. Ez a jelen. De miként alakult a testnevelés – korábban testgyakorlás – óraszáma az elmúlt több mint száz évben? Milyen óraszámok találhatók egyes európai országok testnevelési dokumentumaiban? A korábbi magyar és az európai tantervekhez képest sok vagy kevés a jelenleg testnevelésre szánt időkeret? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására törekszünk tanulmányunkban, nem feledve, hogy a rendelkezésre álló óraszám önmagában még nem garancia a hatékony tanításra, tanulásra. Emelhetjük ugyanis a testnevelés óraszámát bármilyen magasra, ha az nem párosul a tanárok áldozatkész, szakmailag hiteles és gyermekszerető munkájával.

Problémafelvetés

Ballér Endre mintegy negyed évszázada íródott sorai időtállóak: „…az egységes hatásrendszernek a legkézenfekvőbb megalapozója – minden egyes iskolatípusban – a tantárgyak rendszere, aránya, részesedésük a rendelkezésre álló időkeretből. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy ez is elsősorban a nevelés céljainak a függvénye, s mint ilyen, változó.” Valóban, a tantervek óratervi arányai, vagy – ahogyBáthory Zoltán (2003) fogalmaz – a tantervi idő, a pedagógiai folyamat releváns, ugyanakkor folyamatosan változó eleme.

A számos tantervelméleti és gyakorlati változtatás egyike sem váltott ki akkora vitát, mint a tanítási idő felosztása. A tartalmi szabályozás egyik döntő kérdésével állunk tehát szemben, de korántsem a mindenekfölött állóval. Ezt erősíti meg Báthory (2003) is, amikor kijelenti: „…az egyes tantárgyak tanítására rendelt idő mértéke nem vagy csak nagyon csekély mértékben függ össze az adott területen elért tanulói teljesítménnyel”.

Ezzel együtt a testneveléssel foglalkozó szakemberek körében állandóan napirenden lévő kérdés a közoktatás testnevelési óraszámainak problematikája. Némiképpen konkrétabban megfogalmazva: a mindennapos testedzés és az ezt biztosító időkeret (tanítási óraszám) kérdése. A közoktatási törvény egyértelműen fogalmaz, amennyiben kiáll a mindennapos testedzés mellett. Példaként vegyünk három citátumot:

A törvény betűi és a gyakorlat között azonban ellentmondás tapasztalható. A következő kérdések ugyanis még mindig fennállnak: mennyi legyen a testnevelésre és sportra fordított tantervi idő, ebből mennyi a kötelező és mennyi a szabadon választható időkeret? A válaszok megfogalmazásához hasznos és iránymutató lehet annak feltérképezése, hogy a tantervi idő kérdéskörében milyen trend tapasztalható történeti és európai összehasonlításban, illetve miként vélekednek a testnevelő tanárok e problémáról.

Alkalmazott eljárások

Vizsgált dokumentumok, vizsgálati személyek

Tantervtörténeti összehasonlítás keretében áttekintettük a magyarországi testnevelési tanterveket 1869-től napjainkig, azaz a legújabb tantervi dokumentumig, a NAT 2003-ig. Nyilvánvaló, hogy a hazai tantervek vizsgálatának tekintetében nem törekedhettünk a teljességre, éppen ezért a tantervelméleti szempontból releváns időszakok egy-egy tantervét vettük górcső alá. A testnevelés (kezdetben testgyakorlás) történetére visszatekintve nem állíthatjuk, hogy a tantervek óratervi arányai lineáris pályán haladva, világos fejlődési vonalat követtek volna. Nyilvánvaló a tartalmi fejlesztés különböző szintjeinek, a tananyag-kiválasztás és -elrendezés szempontjainak determinációja. Ezen szempont alapján (is) kimutathatók a változások egyenlőtlen területei, sőt a visszaesések is.

Ugyanígy nehéz lett volna az európai országok tanterveinek spektrumát teljes egészében megvizsgálni, éppen ezért – és mivel a tantervi idővel kapcsolatos oktatásügyi statisztikákban nincs az európai átlagot mutató adat – az európai trendek tanulmányozásához öt országot választottunk ki. Az országok kiválasztásánál elsősorban Báthory (2003) munkájára támaszkodtunk. A román testnevelési óraszámok pedig azért kerültek terítékre, hogy ne csak EU-tagországokból vett, hanem kelet-európai példát is lássunk.

A testnevelési óraszámokkal kapcsolatos vélemények keresztmetszeti vizsgálatához a válaszadók kizárólag praktizáló általános iskolai, középiskolai vagy a felsőoktatásban dolgozó testnevelő tanárok köréből kerültek ki. Vizsgálatunk kiterjedt Magyarország tizenkilenc megyéjére és Budapestre egyaránt. Országszerte több mint négyszáz oktatási intézményhez juttattuk el a kérdőívünket. Az adatfeldolgozás szempontjából használható állapotban 1164 kérdőívet kaptunk vissza.

Vizsgálati módszerek, adatfeldolgozás

A vizsgálat során két módszert használtunk: a történeti és európai trendek kimutatásához dokumentumelemzést, a testnevelő tanári vélemények kimutatásához kérdőíves felmérést. A dokumentumok elemzésére 2003-ban, a kérdőívek kitöltetésére a 2001/2002. tanévben került sor. A kérdőív névtelen válaszadást tett lehetővé.

A testnevelés tantervi idejével kapcsolatban feltett kérdéseinket, megfogalmazott állításainkat negyven itemből álló kérdőíven szétszórva helyeztük el. A felmérésünk alapjául szolgáló kérdőívnek csak egyetlen eleme volt a tanulmányunkban kiemelt négy kérdés. A többi kérdés egy átfogó tantervelméleti vizsgálat részeként olyan lényeges tantervelméleti problémákra kérdezett rá, mint: a központi és helyi irányítás arányainak kérdésköre; tantervi változtatás vagy állandóság; vélemények a rendszerváltoztatás előtti és utáni tantervekről; a testnevelés korszerű céljainak és feladatainak véleményezése; a testnevelés tartalmi, tananyag-összeállítási kérdései; az ellenőrzés, értékelés és osztályozás problematikája; testnevelői javaslatok a tárgyi és/vagy személyi feltételek javítása terén; igény a testnevelés tanítását segítő módszertani kiadványokra.

A kérdőívben szereplő négy állítás a következő volt:

• A tantárgyak óraszámát elég, ha csak százalékban határozzák meg.
• Szerintem megfelelő a kerettantervben meghatározott heti két-két és fél testnevelési óra.
• A tanterv heti és éves bontásban határozza meg az egyes tantárgyak óraszámát.
• A testnevelésre és sportra legalább heti három – órarendbe iktatott – tanórát kellene fordítani.

A négy állítás közül az első kettőben megfogalmazott kijelentéseket a testnevelő tanárok igennel vagy nemmel véleményezhették, a másik két állításnál viszont ötfokozatú Likert-skálán kellett bekarikázniuk azt a számot, amelyik leginkább tükrözte véleményüket. Az átlagoknál a magasabb értékek nagyobb helyeslést, az alacsonyabbak pedig nagyobb helytelenítést, elutasítást fejeztek ki. Az ötfokozatú skála két kérdése az első két kérdés válaszainak kontrollálására, mintegy az eredmények megerősítésére szolgált.

Az adatfeldolgozás során százalék- és átlagszámítást végeztünk, természetesen mindezt kiegészítve a többi alapstatisztikai (szórás, átlag hibája, variációs együttható) számítással.

Az eredmények ismertetése

A testnevelés óraszámai történeti nézőpontból

Az 1. táblázat a testnevelés, korábban testgyakorlás tantárgy tantervi idejének mértékét mutatja be a 19. század végétől napjainkig.

1. táblázat • A testnevelés (testgyakorlás) tantervi időkeretének aránya
a 19. század végétől napjainkig

A tanterv megnevezése	Az időkeret aránya az összórakerethez viszonyítva
1869, Népiskolai tanterv 1–6. évfolyam	5%
1879, Gimnáziumi tanterv	heti 2 óra
1905, Népiskolai tanterv	6,3%
1924, Gimnáziumi és reálgimnáziumi tanterv	6,8%
1938, Gimnáziumi tantervek    Reáliskola    Gimnázium	6,8% 12,4%
1941, Népiskolai tanterv	10%
1946, Általános iskolai tanterv	7%
1950    Általános iskolai tanterv    Gimnáziumi tanterv (humán és reáltagozat)	7,3% 6,6%
1962, Általános iskolai tanterv	7,3%
1965, Gimnáziumi tanterv	6,0%
1978 Az általános iskola nevelési-oktatási terve Gimnáziumi nevelési-oktatási terv	10,4% 9,1%
1995, NAT (műveltségi terület)    1–4. évfolyam    5–6. évfolyam    7–10. évfolyam
	10-14% 9-13% 6-10%
2001, Kerettantervek    1–6. évfolyam    7–12. évfolyam
	heti 2,5 tanóra heti 2 tanóra
2003, NAT (műveltségi terület)    1–4. évfolyam    5–6. évfolyam    7–8. évfoyam    9–10. évfolyam    11–12. évfolyam	15-20% 11-15% 10-15% 9-15% 8%

Az egyes számadatok, illetve százalékos arányok megértéséhez a következő kiegészítéseket tesszük.

• Az 1869-es népiskolai és az 1879-es gimnáziumi tanterv egyaránt mostohán bánt a testgyakorlás tantárggyal. A gimnáziumi tanterv például éppen csak megemlítette mint „tornázást”. Az 5 százaléknyi és a heti két tanítási óra igen szerény időkeret. Ennek vélhető oka az intellektuális képzés egyoldalúságában, túlsúlyában keresendő.
• Az 1905-ben kiadott népiskolai tantervben már nagyobb teret kapott a testgyakorlás, amit az a tény is bizonyít, hogy a tantervben szereplő tizennégy tantárgy közül a testgyakorlás a 6,3 százalékos arányával a rajzolással „holtversenyben” ötödik a sorban. Egyébként is figyelemre méltó, hogy a gyermekek cselekvéseire, konkrét tevékenységére építő tantárgyak (rajzolás, éneklés, kézimunka, gazdaságtan és háztartástan, testgyakorlás) az összes órakeret közel 30 százalékát adták.
• Az 1920-as és 30-as évek középiskolai reformjai egyaránt a korszak uralkodó eszméit állították célrendszerük középpontjába. Az 1938-as gimnáziumi tantervben jelentősen megnőtt a testnevelés óraszáma, gazdagodott a tartalma, s külön, a tantervben is számításba vett sportdélutánok kapcsolódtak hozzá. Ez azonban nem elsősorban az ifjúság egészséges életmódját, hanem – különösen a háború idején – a militarizálódást szolgálta. Megállapításunk igaz az 1941-es népiskolai tantervre is.
• Az 1946-ban megjelent első általános iskolai tantervben a célok magukban foglalták a nevelés sajátos feladatait. A testnevelés esetében például így: „A testi és lelki nevelés összhangjának biztosítása érdekében testi és lelki tulajdonságok kifejlesztése, önfegyelemre és helyes életrendre szoktatás, a közösségi érzés ápolása.” (Ballér 1996) A 7 százalékos óratervi arány visszalépés az 1941-es népiskolai tantervhez képest.
• Az államszocializmus első tanterveiben (példaként lásd az 1950-es tantervcsaládot) a testnevelést a „nem teljesítménynövelő tantárgyak” közé sorolták. Ez a hátrányos megkülönböztetés a szerény időkeretben is tükröződött.
• Az 1950-es évek végén és az 1960-as években megjelenő tantervi dokumentumok legjelentősebb újítása a célrendszeren belül a követelmények megjelenése volt. A testnevelésre ez különösen igaz, mivel a követelményeknek legalább annyi figyelmet szenteltek, mint a tananyagnak. A testnevelési óraszámarány továbbra is szerény maradt (7,3 és 6 százalék).
• A hetvenes évek végén bevezetett nevelési-oktatási tervekben a célrendszer nem sokat változott az előző évtizedekhez képest. Ugyanakkor a tantervelmélet – közelebbről a curriculumfelfogás – térnyerését mutatta a követelményrendszer minden korábbi tantervhez képest differenciáltabb kidolgozottsága. A tantervcsalád minden iskolatípusban körülhatárolta a törzsanyagot és vázolta a kiegészítő anyagot. A nevelési-oktatási tervek mindegyikében nagymértékben emelkedett a testnevelés órarendi aránya, amit a 10,4 százalékos és a 9,1 százalékos arányok hűen tükröznek.
• A rendszerváltozást követő kétpólusú (központi és helyi) tartalmi szabályozás új helyzetet teremtett a testnevelés, pontosabban a testnevelés és sport műveltségi területén is. Az 1995-ben kiadott Nemzeti alaptanterv műveltségi területei, részterületei a gyakorlatban a helyi tantervekben, közelebbről azok tantárgyi rendszerében realizálódtak. A NAT az egyes műveltségi területek arányait csak százalékban adta meg (lásd az 1. táblázat idevonatkozó részét). A testnevelés esetében a 6-14 százalékos arányok heti testnevelési óraszámra lefordítva az 1–6. osztályban heti 2-3 testnevelési órát, míg a 7–10. osztályban heti 1,5-2,5 tanórát jelentettek. Ezek az óraszámok komoly vitát gerjesztettek a testnevelő tanárok körében.
• A 2001-től felmenő rendszerben bevezetett kerettantervek azzal a céllal íródtak, hogy alapul szolgáljanak a különböző pedagógiai rendszerek, tantervi változatok, tantárgyi programok és a helyi tantervek számára. Emellett az abban foglaltaknak összhangban kellett lenniük a NAT-ban meghatározott általános célokkal és követelményekkel, illetve az egyes életkori szakaszokra értelmezhető minimumteljesítményekkel. A tantárgyi kerettantervek tartalmilag csak a minimálisan kötelező időkeret 80 százalékát fedték le. A helyitanterv-készítés során a további 20 százalék sorsáról az iskola szabadon dönthet(ett) aszerint, hogy ezt az órakeretet új tananyag feldolgozására, az ismeretek elmélyítésére, netán gyakorlásra kívánja felhasználni. A kerettantervi rendelet a testnevelés és sport heti óraszámait az általános iskola 1–6. osztályában 2,5 tanórában, a 7–8. osztályban és a középiskolákban heti 2 tanórában határozta meg. A heti kötött összóraszámot figyelembe véve ez az alsóbb osztályokban 11-13 százaléknyi, a felsőbb évfolyamokon pedig mindössze 7-7,5 százaléknyi minimális testnevelésórát jelent. A szomorú összképen még az sem változtatott, hogy a rendelet nem zárja ki plusz testnevelés- és sportórák beállítását.
• A 2003-ban készült „új” NAT helyének és szerepének megértéséhez idézzük a kormányrendelet szövegét:

A NAT testnevelés és sport műveltségi területe százalékos arányainak ajánlásait az 1. táblázat részletesen bemutatja. A testnevelés óraszámával kapcsolatban a rendelet tartalmaz egy kitételt, miszerint: „A testnevelésórák számát a közoktatási törvény előírja.”

A közoktatási törvényből fentebb már idéztünk. A törvény a mindennapos testedzés ügyét az általános iskola 1–4. évfolyamán például nemcsak tanórai, hanem tanórán kívüli foglalkozásokkal, úgynevezett „játékos, egészségfejlesztő testmozgás”, valamint óraközi szünetek keretében igyekszik felvállalni. A testnevelési óraszámok problematikájának „könnyebb” megértéséhez álljon itt még egy idézet a törvényből:„A játékos, egészségfejlesztő testmozgás ideje naponként legalább harminc perc, amelyet több, legalább tizenöt perces foglalkozás keretében is meg lehet tartani. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást a tanítási órák részeként és szükség szerint legfeljebb egy óraközi szünet ideje legfeljebb ötven százalékának felhasználásával lehet megszervezni.”

Ez így matematikai feladványnak sem rossz.

A testnevelés óraszámai Európában

Az egységes Európára – annyi egyéb teendővel egyetemben – az a feladat is hárul, hogy kijelölje az iskolai testnevelés „európai” útját. Ez csakis európai értékek mentén lehetséges.

A testkultúra az egyetemes, így az európai kultúra része is. Külön kiemelendő az életmód kérdésköre, hiszen ha valamiben lemaradásunk van Európával szemben, akkor ebben a vonatkozásban igen tekintélyes mértékű. Példaértékűek lehetnek számunkra a skandináv országok e téren elért eredményei (részletesen lásd Hamar 1998).

Kulcsfontosságú probléma, hogy a testnevelés mint alapműveltségi terület miként illeszthető be egy egységes európai közoktatás-politikai és oktatásirányítási rendszerbe. Ehhez mindenekelőtt egységesíteni kellene az európai országok igen változatos (4+4+4; 5+3+4; 8+4; 4+8; 6+6; 5+6+2 évfolyamos, osztályos) közoktatási szerkezetét. A felsoroltak nagy része Magyarországon is elterjedt; két, a magyartól markánsan eltérő struktúra azonban Európában is megtalálható. Egyrészt az 5+3+4-es szerkezet, amelyet Olaszországban használnak (öt évfolyam elemi iskola, három évfolyam úgynevezett „scuola media” és négy, esetleg öt évfolyam középiskola). Másrészt az 5+6+2-es angol rendszer, ahol ötéves korban kezdik a gyerekek az iskolát (az „iskolai beszoktatás” magyarra lefordítva vélhetően iskolai előkészítő évfolyamot jelent), az utolsó két év pedig úgynevezett egyetemi előkészítő év, ami új osztályok szervezésével, esetleg iskolaváltással is járhat.

Ugyancsak az első teendők egyike a közös „európai uniós” oktatási tartalmak kijelölése. Ma ezen a téren (is) jelentősek az eltérések még az egyes uniós országok között is. Nagy-Britanniában például az iskolai testnevelés legdominánsabb mozgásformái közé tartozik a rounders-baseball (métaszerű játék, a baseball gyerekváltozata), a tenisz, a krikett és a labdarúgás. Németországban a testnevelés egyik hangsúlyos tananyaga a (szer)torna, Finnországban pedig a sífutás. De mit szólnak mindehhez a francia, netán a görög tantervkészítők?

A tantervi idő felosztásának rendje Európában igen változatos képet mutat. Az országok között jelentős különbségek tapasztalhatók a szomatikus területre, a testnevelésre és sportra fordított időkeretek terén is. Fontos megjegyeznünk, hogy a tantervi idő kérdésében bárminemű európai összehasonlítással óvatosan kell bánnunk, mivel: „Az egyes műveltségi területek tartalma és fontossága nagyon különböző lehet. Nem tudhatjuk pontosan, hogy az egyes műveltségi blokkokba milyen tartalmak kerültek.” (Báthory 2003)

Európában (lásd 2. táblázat) a testnevelés heti óraszáma általában kettő vagy három. Kettőnél kevesebbel egyetlen tantervben sem találkozhatunk. Többel viszont igen. Ausztriában a heti 2-3 testnevelési óra kiegészíthető további 2 tanórányi, úgynevezett nem kötelező gyakorlattal. A finnországi közoktatás első hat évfolyamának 11,4 százalékos testnevelési óraszámaránya a felsoroltak közül a legmagasabb. Franciaországban az 1–5. évfolyam minden osztályfokán öt testnevelés- és sportóra az előírt. Skóciában az óraszámarány mindkét iskolafokon csekély (7,5 és 7,0 százalék), de a tantervi időben biztosított szabad sáv (20-22 százalék) viszonylag jelentősnek mondható.

2. táblázat • A testnevelésre, sportra fordított tantervi idő öt európai országban (százalékban)

Ország	Elemi (alap) fok	Középfok
* Skócia az Egyesült Királyság része.
Ausztria	1–4. évfolyam: 10,9	11,2
Finnország	1–6. évfolyam: 11,4	9,5
Franciaország	1–5. évfolyam: 11,0	11,1
Skócia*	1–6. évfolyam: 7,5	7,0
Románia	1–4. évfolyam: 9,5	7,6

Skócia és ezzel együtt Nagy-Britannia példájánál maradva rávilágíthatunk, hogy akár egy országon belül is milyen lényeges tantervi eltérések lehetnek. (Most ne említsük az Amerikai Egyesült Államok példáját, ahol finoman szólva is igen szerteágazó a közoktatás irányítása. Ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről! Visszatérve Nagy-Britanniához: a skót testnevelési óraszámarányokat láthatjuk a 2. táblázatban. Ezzel szemben Angliában a közoktatás alsó évfolyamain (szándékosan kerüljük az elemi vagy általános iskola terminológiát) a heti két testnevelési óra 8 százalék, a középiskolában viszont ugyanez a heti óraszám 6,6 százalékarányt jelent. Az első számadat némiképpen több, a második pedig kevesebb, mint Skóciában. Na de – és itt jön a számunkra is követendő példa – Angliában az a tanuló, aki sport tantárgyból (a testnevelésnek ez a neve) érettségizni vagy továbbtanulni szeretne, az a 10–13. évfolyamokon felvehet még heti 3 pluszórát. Ez a középiskolai oktatásban heti 5 tanóra, azaz arányában 16,6 százaléknyi testnevelés- (sport-) foglalkozást jelent.

A román curriculumokat kissé bővebben megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy kötelező és az iskola által választható tanórákról rendelkeznek. A heti kötelező óraszám kettő, ehhez jöhet még egy-két választható tanóra. Romániai testnevelő tanár kollégáktól tudjuk, hogy – a gyerekek igényei ellenére – a választható sávban csak nagy ritkán választják a testnevelést, fontosabbnak tartják az informatikát vagy az idegen nyelveket, helyenként a matematikát. A román tantervi dokumentumok sajátossága, hogy a közös (kötelező) és a választható tantárgyak óraszámait százalékban és heti óraszámban is meghatározzák.

Testnevelő tanári vélemények a tantervi idő kérdéskörében

Arra az állításra, hogy elég-e, ha a tantárgyak óraszámát csak százalékban határozzák meg, a válaszok egyöntetűek voltak. A vizsgálatban részt vett testnevelő tanárok (1164 fő) 84 százaléka, azaz 972-en nemleges választ adtak. Igennel csak 192-en, vagyis a válaszadók 16 százaléka válaszolt (1. ábra).

1. ábra • Testnevelő tanári vélemények a tantervi idő kérdéskörében (n = 1164)

Ugyancsak az 1. ábra szemlélteti a második állításunkra kapott válaszok százalékos eredményeit, amennyiben a „Szerintem megfelelő a kerettantervben meghatározott heti két-két és fél testnevelési óra” kijelentést a megkérdezettek 2 százaléka, azaz mindösszesen 24 kolléga helyeselte. Ezzel szemben a vizsgálati személyek 98 százaléka, vagyis 1140 fő nem ért egyet a tantervi dokumentumban megadott óraszámmal.

A 3. táblázat a tantervi idő szabályozásának formájára (százalék- vagy óraszám-meghatározás) és a testnevelés heti óraszámára irányuló kontrollkérdéseinkre adott válaszok eredményeit szemlélteti. A megerősítések egyértelműek, ugyanis az átlagok szerint:

3. táblázat • Testnevelő tanári vélemények a tantervi idő kérdéskörében
(ötfokozatú Likert-skála)

Vélemény	Átlag	Szórás	Átlag hibája	Variációs együttható
A tanterv heti és éves bontásban határozzameg az egyes tantárgyak óraszámát.	3,98	1,05	0,03	26,46
A testnevelésre legalább heti 3 – órarendbe iktatott – tanórát kellene fordítani.	4,84	0,58	0,02	12,02

• a megkérdezett testnevelő tanárok (1164 fő) nevelő-oktató munkájukhoz szükségesnek tartják, hogy a tanterv heti és éves bontásban határozza meg számukra a tantárgyak óraszámait (lásd 3,98-as átlagérték);
• a megkérdezettek a testnevelésre és sportra legalább heti három, órarendbe iktatott tanórát fordítanának. Vélhetően a 4,84-os átlagérték önmagáért beszél, mert az 5,00-os maximális értéket kis híján megközelíti. Ráadásul ez még alacsony, 0,58-os szórásértékkel is párosul.

Összefoglalás

Idézzük fel és egészítsük ki Báthory Zoltán (2003) azon – a problémafelvetés során már citált – gondolatát, hogy a tantervi idő és a tanulói teljesítmény között nem feltétlenül található közvetlen összefüggés. „A kutatások arra mutatnak rá – írja –, hogy a tartalmi és tanítás-módszertani modernizáció a magasabb teljesítmény elérése szempontjából jobb stratégia, mint az időbeli expanzió.” Ez így helytálló, de pontosan a testnevelés és sport az a műveltségi terület, ahol edzéselméleti tényekre alapozva kijelenthetjük, hogy a teljesítmény és a tantervi idő pozitív összefüggése közvetlenebb, mint a többi tantárgynál. Arról nem is beszélve, hogy a napi rendszerességgel megtartott testnevelési órák adta élettani és emocionális „többlet” pozitívan hathat a többi tantárgy tanítására, tanulására is.

Megállapíthatjuk azt is, hogy a testnevelés óraszámainak történeti összehasonlításakor erőteljesen tetten érhető a társadalmi, politikai, helyenként a gazdasági determináció. Mindez azt jelzi, hogy ha a társadalom felől igény mutatkozik a közoktatásban a testkulturális értékek dominánsabb megjelenítésére, akkor ez óraszámokban is tükröződik. Szerintünk ez az igény jelenleg fennáll, mivel az 1990-es években megjelenő tartalmi korszerűsítés következtében a testnevelés ma már olyan komplex műveltségi területet jelöl, amely a mozgásműveltség és a motorikus képességek fejlesztése mellett többek között szerepet vállal a testi és lelki egészség egyensúlyának megteremtésében, az egészséges életmódra nevelésben, a káros szenvedélyek elleni harcban, a helyes higiénés és szexuális szokások kialakításában, sőt a rekreáció és a rehabilitáció területén is.

Európában a testnevelési órák heti óraszámai ma a magyar átlag fölött állnak. Figyelmeztető adatok ezek, főleg egy EU-hoz frissen csatlakozott ország esetében. Nincsenek azonban könnyű helyzetben azok a tantervkészítők, akik a nemzetközi trend és a hazai tradíciók között igyekeznek megtalálni az optimális arányt. Meglátásunk szerint ilyen nem is létezik. Legfeljebb azt a célt tűzhetjük magunk elé, hogy a hazai hagyományokat szem előtt tartva, a magyar közoktatás testnevelési óraszámarányait az európai átlag felé mozdítsuk el.

Báthory Zoltán (2003) szerint szükséges, hogy a testnevelés és sport, mint a többi úgynevezett motiváló tantárgy (a művészetek és az életvitel jelentős része), állandó kísérője legyen az iskolai tanulmányok mind a tizenkét évének. Szerinte az erre szánt tantervi időt minden évfolyamon 10 százalékban kellene stabilizálni.

Véleményünk szerint ez a fajta „egységesítés” bizonyos veszélyeket rejt magában, mivel ha minden évfolyamon 10 százalék lenne az előírt óraszámarány, akkor háttérbe szorulnának a testnevelés oktatása során (is) oly meghatározó életkori sajátosságok. A NAT 2003-ban erre ugyan tekintettel voltak, de arra már nem figyeltek, hogy a dokumentumba bekerült százalékos arányok garantálják a napi minimum egy testnevelési órát. A törvényben előírt mindennapi testedzés ugyanis csak órarendi keretek között biztosított. Gyakorló testnevelő tanárok szerint szakszerűtlen a részletekben (tizenöt perces foglalkozások keretében, tanítási órák részeként, óraközi szünetben) is „adagolható” játékos egészségfejlesztő testmozgás. A gyakorlat a NAT 1995 kapcsán azt is visszaigazolta, hogy a probléma megoldására nem jelent megoldást az úgynevezett „szabad sáv” sem. A szabad sáv – Báthory Zoltán (2003) nyomán megfogalmazva – azt a tantervi időkeretet jelöli, amely felett az iskolák szabadon rendelkeznek. Nem jelent megoldást, mert ezzel a lehetőséggel egyes iskolákban visszaéltek, azaz a testnevelési órák más – egyébként vitathatatlanul fontos – tantárgyak óraszámemelésének kárvallottjai lettek. A romániai példa mutatja, hogy ez nem csak Magyarországon van így.

Felvetéseink maximálisan egybecsengenek a vizsgálatban részt vett testnevelő tanárok véleményével is, amennyiben: a tantervi dokumentumok a tantárgyak, így a testnevelés óraszámát, nem elég, ha csak százalékban határozzák meg. Heti és éves bontásban is szükséges ennek rögzítése. Ehhez kapcsolódva jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint mindennapos testnevelés akkor és csakis akkor lesz minden iskolában, ha ezt a szándékot nem lehet százalékok mögé bújtatott ügyeskedéssel megkerülni. Emellett a testnevelők a heti 2-2,5 testnevelési órát nem tartják elégnek, legalább heti 3 – órarendbe iktatott – tanórát szeretnének. Ez nagyon fontos, és ezért emeltük ki az állításban külön is az „órarendbe iktatott” kijelentést.

Báthory Zoltán (2003) az Új Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmányában három, a tantervi idő tekintetében prioritást élvező területet jelölt meg: anyanyelv, informatika és idegen nyelv. Tanulmányunk zárásaként feltesszük a nem is annyira költői kérdést: nem lehetne a testnevelést és sportot is beemelni ebbe a körbe? Vagy olyan jók a felnövekvő nemzedék egészségi, edzettségi mutatói, hogy ez nem indokolt?!

Irodalom