A Lycium barbarum fiziológiai hatásainak vizsgálata

^[1] [2]Egri Dobó István Gimnázium
Konzulens: Dr. Murányi Zoltán

Biztonsággal állíthatom, hogy minden személy „egyedi tervezésű” és „limitált kiadású”, mindenki különleges, tehetséges valamiben, azonban több tényezős együttható eredménye, hogy ez a felszínre jusson, sikerélmény, elismerés legyen a gyümölcse. A tehetség hasonlítható az agyagtömbhöz, ha kézbe veszik, formálni kezdik, gyönyörű alkotás válhat belőle, de ha hagyják kiszáradni, könnyen megesik, hogy a szemétben végzi. Természetesen nem minden agyagszobor kerül múzeumba, de csupán az alkotás adta örömért is érdemes az anyaggal foglalkozni.

A természettudományos vizsgálatok felfedezőútra invitálják a kíváncsi diákot, hiszen a munkafázisok sok esetben igazi kalandtúráknak bizonyulnak. Erre a megállapításra én is csak visszatekintve jutottam, nem ezért kezdtem kutatásokat végezni. Erősen megviselt, foglalkoztatott egy családi eset: keresztmamám többszörösen súlyos egészségügyi állapota. Érdeklődni kezdtem az úgynevezett „superfoodok” iránt, melyek tápanyag-, vitamin- és nyomelemtartalma kiemelkedik a többi élelem, természetes táplálékkiegészítő közül. A „táplálkozástudományi nyomozás” során rátaláltam az ázsiai medicina gyógynövényére, a gojira.^[3] Elemezni kezdtem az apró, szárított bogyót mikroszkópom nagyítója alatt, és belevetettem magam a tudományos publikációk tengerébe.

Ebben az időben az iskolám biológiafakultációs végzős tanulói látogatásra készültek az Eszterházy Károly Egyetem Növénytani és Növényélettani Intézetébe. Murányi Beáta biológiatanárnő engem is invitált, hogy 10. osztályosként nyugodtan velük tarthatok. Nem hezitáltam. Bejártuk az intézetet, ahol a természet csodáinak elemzése a hétköznapi feladat. A látogatáson péntek délutánonkénti kutatásra invitáltak mindannyiunkat. Érdekelt a lehetőség és jelentkeztem, bár akkoriban nem éreztem magaménak a mohakutatást, viszont a kutatás szó megragadott. Összevásároltam több zacskó goji bogyót, majd mintaanyagommal bekopogtattam dr. Murányi Zoltán tanár úr ajtaján. Elindult az elemző munka, melyben dr. Marschall Marianna tanárnő is támogatott. A kutatás minden pillanata fantasztikus érzéssel töltött el.

Figyelemfelkeltő adatokra bukkantam a megannyi tudományos publikáció olvasása közben, majd a saját metódus alapján elkészített oldatom vizsgálata során rendkívüli, szakirodalomban nem szereplő gátlást tapasztaltam a Pseudomonas aeruginosa szuperbaktérium esetén. A gátlási zóna mérete (ahol a patogén „eltűnik” a táptalajon) közel kétszeresen nagyobb volt a kontroll antibiotikuméhoz képest. Ennek hírére fogadott a Richter Gedeon Gyógyszergyár kísérleti laboratóriumában dr. Balogh György. Murányi tanár úr és dr. Prokainé Hajnal Zsuzsanna, gimnáziumi kémiatanárnőm kísért el. A megbeszélés eredményeként lehetőséget kaptam, hogy náluk folytassam a kutatást az oldat komponenseinek vizsgálatára. Kiderült, hogy az oldat komplex vegyületei, azon túlmenően, hogy pusztítják ezt a makacs baktériumot, jótékony hatással vannak a bélbaktériumokra, segítenek megőrizni gasztrointesztinális (gyomor és bél) flóránk egyensúlyát.

 Mindez jól hangzik – pedig voltak álmatlan éjszakáim is a kutatás közben. Egyszer például kaptam egy telefont a gyógyszergyárból; föltették a kérdést: megtisztítottam-e az oldatot egy bizonyos kártékony anyagtól? Mivel nemleges választ tudtam csak adni, elmondták, szinte biztos, hogy ennek hatására gátolja a folyadék a szuperbaktérium növekedését, azonban ezt a bizonyos vegyületet mellékhatásai miatt nem lehet alkalmazni a gyógyszergyártásban. Szomorú lettem, föl is akartam adni, de három nap elteltével, részben a kutatásaimat figyelemmel kísérő felnőttek biztatására, részben pedig a bennem levő csillapíthatatlan hajtóerőnek köszönhetően eldöntöttem, nem hátrálok meg, magasabb célok mozgatják a kutatásomat. Megérte a kitartás, semmi köze nem volt a káros anyagnak a gátláshoz, sőt az oldat purifikációja (tisztítása) után a gátlási zóna még tisztábban, kontúrosabban látszott. Nem szükséges mondanom: az öröm órája elérkezett az inkubációs (lappangási) idő letelte után.

A három éve tartó kísérleteket ekkor már végzős gimnazistaként és magántanulóként folytattam. Az iskolai tananyag önálló feldolgozásával, megértésével, elsajátításával általában nem akadtak problémák. Ha mégis kérdeznem kellett szaktanáraimtól, mindig szívesen segítettek – így hát hatalmas időmegtakarítást jelent a magántanulóság. Persze, akik nem láttak a színfalak mögé, nehezen értették, fogadták el ezt a döntésemet, kaptam is kritikát, csípős megjegyzéseket, de ezekkel soha sem foglalkoztam, hiszen valójában nem engem bántottak, nekik okozott problémát. Néhányan az iskolából „Nobel-díjasnak” csúfoltak a hátam mögött, de az effélék a szívemig sosem jutottak el.

Ezután jött a verseny. A kutatásom rövid összefoglalóját küldtem be. A második fordulóban kérték a bővebb ismertetőt is, majd személyes előadásra invitáltak. Izgalmakkal teli nap volt, mivel a fővárosi forgalom nem akart a kezemre játszani, és már három órája úton voltunk a Műszaki Egyetem felé, de még nem érkeztünk meg. Utolsó pillanatban léptem az épületbe, de megérkezésemkor szinte azonnal valami hihetetlen nyugalom töltött el. Mintha megszűnt volna körülöttem minden. Beléptem a félig homályba burkolózott, kellemes hűvös levegővel telt előadóba, ahol professzorok, szakemberek várták az előadásomat. A kivetítő hideg kékes fényében álltam, és 4 perc 58 másodperc alatt beszámoltam kutatásom eredményeiről: nyolc innovációról, melyek két gyógyszerhatású készítmény reményét villantják föl. Öt perc kérdés-felelet következett. Jó érzéssel, hálatelt szívvel távoztam, mert már ez a pár perc is főnyeremény volt számomra, megtiszteltetésként éltem meg, hogy egyáltalán meghallgatnak, figyelnek rám, és láthatóan megértenek.

S aztán, nagy örömömre, első helyezettként szólítottak az Ericsson új székházában rendezett kétnapos, kiállítással egybekötött díjátadó ünnepségen.

Rengeteg hozadéka van a sikernek, mert az elismerés, a gyönyörű kisplasztika, az oklevelek és az ösztöndíj mellé felbecsülhetetlen értékű kapcsolatok születtek, és folyamatos támogatást kapok a Magyar Innovációs Szövetségtől. Mintha a 21. századi Mediciek törődnének velem. Ajtók sora nyílik meg, szívesen fogadnak, segítenek, és a média érdeklődése is jelentős. A verseny ideje alatt, ami szűk évig tartott, két mentort is kaptam, az egyikük, Papp László a bécsi egyetemen mesterséges intelligenciát oktat. Hálás vagyok a tanácsaiért. Az ilyen kapcsolatok, segítségek jelentik számomra a verseny legfőbb értékét.

Májusban meghívtak egy interjúra, melynek tétje a tavalyi Nobel-díj-átadó ceremónián és az azt megelőző világkonferencián való részvétel volt. Az interjú angolul folyt, ami nem jelentett nehézséget, hiszen második anyanyelvemnek tekintem az angolt. (Társaságom szórakoztatására szeretek viccelődni az amerikairól brit akcentusra való váltásommal.) Mindig jó hangulatba kerülök, ha angolul megszólalhatok. Így hát a „stockholmi útlevél” elnyerése kétségtelenül megkoronázta a díjátadó napját. Olyan helyeken, mint a dublini fiatal tudósok európai döntője és a stockholmi konferencia, a tudás diffúziója elkerülhetetlen, találkozhatok, beszélgethetek a világ legjobbjaival és az enyémmel rokon érdeklődésű fiatalokkal. Mindig is törekedtem rá, hogy megértsem a szakmabeli fiatalok tudományos motivációját, megismerjem pályaútjukat, amelyek az eredményeiket magyarázzák.

A kutatási munka során lehetőséget kaptam, hogy egy habilitációs előadáson vehessek részt. Az első három helyet négyen nyertük el, így együtt utazhattunk Dublinba tavaly szeptemberben. Noha egyéni indulók voltunk, próbáltuk támogatni egymást a felkészülés során. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és a Kerry Group bioökonómiai különdíj nyerteseként négy napra visszahívtak a márciusi világkonferenciájukra és céglátogatásra Dublinba. A Magyar Innovációs Szövetség delegáltjaként Magyarországot képviseltem a 2018. december 4. és 11. között megrendezett Stockholm International Youth Science Seminar-on, és az azt lezáró Nobel-díj kiosztási ceremónián és banketten.

A Nobel Alapítvány támogatásával 1976 óta megrendezésre kerülő esemény kiemelt célja, hogy a világ minden tájáról érkező, különböző tudományterületen jeleskedő huszonöt 18–24 éves fiatal bemutatásával inspirálja a svéd diákok tudomány iránti érdeklődését, és épülni segítse a résztvevők tudományos pályáját.

A Nobel-hét keretében részt meghallgathattuk az idei Nobel-díjasok előadásait.^[4] Ezt megelőzően 1300 svéd diák előtt beszélhettünk saját kutatásainkról, majd posztereinket kiállítva beszélgethettünk a kutatásunkról az érdeklődő fiatalokkal.

Látogatást tettünk a Xylem Water Solutions AB cég svéd gyárában, ahol együtt ebédeltünk a cég vezérigazgatójával.

A Nobel Múzeumban 4-5 fős csapatokba rendeződve vitaestet tartottunk a géntechnológia témakörében; a győztes csapat tagja voltam.

A hét során az Ausztráliából érkező Han Wangot és engem választottak ki a svéd középiskolásoknak készülő, tudományokat népszerűsítő film főszereplőinek.

Látogatást tettünk a Skanzenben, a Modern Művészetek Múzeumában, hajóztunk, szétnéztünk a karácsonyi vásáron és a városban, mézeskalács-építő versenyen vettünk részt, és rengeteget utaztunk, a svéd tömegközlekedést is használva. Stockholm több éttermében ebédeltünk, vacsoráztunk kimagaslóan jó hangulatban, valamint a nemzetközi esten megismerkedtünk az általunk képviselt országok érdekességeivel, és megajándékoztuk egymást hazánkat felidéző ajándékokkal.^[5] December 9-én állófogadás keretében beszélgethettünk a Nobel-díjas tudósokkal.

December 10-én pedig részt vettünk a Nobel-díj átadási ceremóniáján, a Nobel Banketten. A bankettet hajnalig tartó
Nobel NightCap zárta.

Eddigi életem leginkább felejthetetlen hete volt ez.

A tavalyi évem igen zsúfolt volt, de azt hiszem, az idei még inkább az lesz. Májusban Amerikába utazom az Intel ISEF világversenyre. A kutatást is folytatom, melyben dr. Jakab László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja, egyetemi tanára, valamint dr. Balogh György, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, Szerves Kémia és Technológia Tanszék c. egyetemi docense, illetve az Eszterházy Károly Egyetem tanárai is támogatnak. Mindeközben a találmányvédetési eljárás is zajlik, és sikeresen túl vagyok az első vizsgaidőszakomon.

Szeretném a tudományok felé vonzani a fiatal érdeklődőket, ezért indítottam el a Micro Vlog elnevezésű angol nyelvű videónaplót, melyben beszámolok a versenyek nyújtotta élményekről, tapasztalatokról.^[6]

Mindig is szerettem előadást tartani, akár egy Shakespeare-mű elemzéséről, akár az oxidatív stressz hatásainak angol nyelven való ismertetéséről van szó, vagy éppen egy iskolai márciusi megemlékezés ünnepi, buzdító beszédéről. A 125 éves jubileumi iskolai film főszereplője és az iskolaújság főszerkesztője lehettem, a Gárdonyi Géza Színház versenyére forgatókönyvet írtam a nyolcadikosok számára, és felkészítettem őket, interaktív előadást szerveztem Arany János évfordulójára, mikroszkópos kísérleti foglalkozást vezethettem, zenei fogalmakra terveztem ruhákat (rajzpályázat). Hálás vagyok tanáraimnak, hogy ennyi mindent csinálhattam gimnáziumi éveim alatt.

A nyelvek szerelmese is vagyok, angolul folyékonyan beszélek, szókincsemet szabadidőmben Jane Austen-regények olvasásával is fejlesztem. A kínait az iskolámban kezdtem el kilencedikes koromban, ahol egyenesen Pekingből érkezett az anyanyelvi tanárunk, eddig a középfokú nyelvvizsgáig jutottam. A spanyol nyelv iránti vonzalom saját indíttatásból származik, egy argentin származású tanárt találtam az interneten, néhány spanyol mondattal felhívtam telefonon, a mai napig Skype-on folynak az óráink. A közeljövőben tervezem a spanyol nyelvvizsga megszerzését. Németül alapszinten beszélek, törökül is tudok már néhány kifejezést.

Sokféleképp kipróbáltam magam, jártam angol szépkiejtési versenyekre, kínai nyelvi versenyre (a X. Kínai Híd nevű nyelvi verseny magyarországi fordulóján az egy tannyelvű gimnázium kategóriájában 2017-ben első lettem), részt vettem meseíró pályázatokon (az Álmodj másnak ajándékot! nemzetközi meseíró pályázaton első díjat kaptam 2011-ben). Természetesen nem jutottam minden versenyem végén babérkoszorúhoz, de az is inspirált, ha vesztettem, ha nem én lettem a győztes. Arany János szavaival élve: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, / Az erőtlen csügged, az erős megállja. / És tudod: az erő micsoda? ‒ Akarat, / Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”

Azt gondolom, a tudományos munka az embertől alázatot, kíváncsiságot és kitartást igényel. Nem látom magamat néhány médiumban megjelent, szuperlatívuszokkal megtűzdelt mondatok rózsaszín szemüvegén keresztül, egyszerűen csak szeretem azt, amit csinálok, és teljesen normális, hétköznapi életet élek. Célom, hogy egy vagy két gyógyszerjellegű készítmény megjelenése koronázza meg kutatásaimat. Felelősséget érzek, mert ugyan keresztmamámon már nem segíthetek, de emberek millióin, remélem, igen. Az Amerikai Járványügyi Hivatal adatai alapján 2050-re a szuperbaktériumokkal megfertőzött betegek száma 700 ezerről 50 millióra fog emelkedni. Ez és hasonló előrejelzések új jövőt körvonalaznak. Már ma az antibiotikumok utáni korszak küszöbén állunk.

Az idei Intel International Science and Engineering Fair-t ^[8] 2019. május 12. és 17. között rendezték meg Phoenixben (USA). Hazánkat a Magyar Innovációs Szövetség delegáltja, Novák Blanka képviselte a tudományos versenyek olimpiáján, ahol IV. helyezést ért el mikrobiológia szekcióban, így 500 dolláros pénzjutalomban is részesült.^[9]

Szerkesztői zárszó

Az innovációs verseny I–III. helyezettjeinek a beszámolóit közöltük négy részletben. Nekem, szerkesztőként eléggé bensőséges viszonyom alakult ki a szövegekkel, izgalmas volt a szavaikon keresztül megismerkedni a versenyző fiatalokkal. (Egyikükkel sem találkoztam személyesen, a levélváltások mellett egy-egy rövid telefonegyeztetésre került sor.)

Nyilvánvaló volt, hogy a jövendő Magyarországot betűzgethettem. Felfogva, hogy a lehetőségek országa vagyunk mi is. De mégis, vagy épp ezért, erős aggodalom is ébredt bennem.

Tanulunk-e a tehetségeink sorsából? Ismerjük-e tehetségeink sorsát? Ebből (is) épül-e a mai magyar pedagógia?

Vakmerőség volna magamnak válaszolni a kérdéseimre, csak azért, mert kértem és kaptam beszámolót a 27. Ifjúsági Innovációs verseny tizenöt versenyzőjétől. De azért gyanakszom, hogy nincsenek rendben a dolgok, még ha pusztán csak az innovációs verseny és annak közoktatási befogadása felől, a diákversenyek és azok pedagógiai feldolgozása felől nézzük a dolgot. Ha jól gondolom, lapunk éppen 26 verseny pedagógiai közvetítéséről, értelmezéséről maradt le, nagyjából a pedagó-
giai sajtó egészével osztozva a mulasztásban. Ha jól gondolom, a többi (mondjuk) évi 26 jelentős országos verseny se volt elemezve, figyelemmel követve. (A hiány: 26 a négyzeten.)

 A tizenöt fiatal bemutatása saját szavaikkal természetesen épp csak arra elég, hogy az olvasót meghökkentse, mennyi megfontolni, végiggondolni való akadna itt. Meg feladat is persze. Kérdezni a tanárokat, a konzulenseket, a zsűritagokat, kérdezni a többi jutalmazottat, kérdezni a pályázókat, a sikertelenül pályázókat. És máris előttünk volna egy friss, több dimenziós pedagógiai tehetségtérkép.

Ugyanakkor ennek a térképnek (és az efféle értelmezéseknek) az elkészítése és hasznosítása mai viszonyaink közt eléggé valószínűtlen, miközben természetes és kézenfekvő volna. Ennek belátása újabb adaléknak tűnik ahhoz a következtetéshez, hogy közoktatásunk (köznevelésünkről nem is beszélve), a permanens ideiglenesség állapotában van (úgy értve, hogy soha nem tisztázódik igazán, mi volt tegnap, tanácstalanok vagyunk, mi történik épp, vagy hogy mi fog történni holnap), évtizedek óta. Az utóbbi évtized ebben a negatív versenyben kiugróan teljesített.

 Természetesen mindez semmit nem von le az Innovációs Szövetség szervezte verseny értékéből, épp ellenkezőleg. Az évtizedek során a versenyre jelentkező két-háromezer fiatal, a versenyek több száz győztese, a verseny szervezése, lebonyolítása, dokumentálása, amibe beleértetendő az elfogadott pályázatok magas szintű szakmai segítésének megszervezése, a győztesek munkáinak dokumentálása – mindez önmagában értékes pedagógiai történet, a magyar műszaki tudósgeneráció kinevelésének egyik hatékony útja, akkor is (és ez nyilván nem rajtuk múlik), ha ez az út nem szélesedik, ha nem tud mintaként működni, közvetett hatása, ami nagy jelentőségű volna a közoktatás szempontjából, nyilván a közvetítés hatékonyságán múlik elsősorban. Alighanem ez az innovációs versenysorozat épp úgy zárványként él a rendszerben, mint a rendszer többi értékes eleme.

A beszámolók közlésének elhúzódása azzal a következménnyel járt, hogy időközben már lezajlott az idei innovációs verseny is, sorrendben a 28. Ezért hát befejezésül, meg azért is, mert a győztesek egyenkénti bemutatkozásának a megszervezésére aligha lesz ereje a szerkesztőségnek, egy tudományos „költeménnyel” köszöntjük őket: innovációik leírásából kiemeltünk egy-egy mondatot, mondattöredéket, hátha olvasóinknak kedvük támad a különös szövegek forrásainak megfejtésére.^[10]

„28.”
ifjúsági innovációs szabadvers

Rendszerük segítséget nyújt az amatőrcsillagászoknak,
hogy az adatgyűjtés teljesen automata módon történjen.^[11]
Ha egy nagyobb gyümölcsösben a kihelyezett molycsapdák
adatait elemezzük, akkor képet kaphatunk a molyrajzás
térbeli és időbeli lefolyásáról is.^[12]
… jelentős mértékben csökkentik a rendszer kiértékeléséhez
szükséges időt és memóriát,
miközben megmaradnak rendszerfüggetlenek:^[13]
A továbbiakban az őrleményeket tojótyúkok takarmányaiba keverve,
megvizsgálta annak hatását a tojássárgájának változására.^[14]
A JanusMeter egy univerzális digitális mérőrendszer
természettudományos órákhoz.^[15]
… ha pedig – mint általában – nincs nálunk mérőműszer,
akkor a többiek adatai alapján segít
a legegészségesebb útvonal kiválasztásában.^[16]
… sikerült beállítania egy olyan szövetkultúrát
csirkeembriókból izolált végtagbimbókból,
mellyel in vitro körülmények között
jól nyomon követhető a végtagok fejlődése^[17]
Ezeket a vonalkódokokat két fő tulajdonságuk
különbözteti meg a többitől (pl. QR-kód, Aztec-kód):
színeket is használnak, valamint az információ átadásához
nem csak egyetlenegy vonalkódot vesznek igénybe^[18]
Az elkészült alkalmazással a pályázó jelentősen
ki tudta bővíteni
az érettségi tabló régi, analóg mivoltát.
Az alkalmazás a kiterjesztett valóság révén
életre kelti a tabló képeit.^[19]
… a tükrök segítségével energiát szolgáltatunk
játéktársainknak pénzért cserébe
és/vagy munkával növelhetjük bevételünket.^[20]

 

A zárszó zárszava – a Magyar Innovációs Szövetség  2019. szeptember 18-i sajtóközleményéből Különdíj az EU Fiatal Tudósok Versenyén