A Leonardo projektek termékei

A Leonardo da Vinci program projektjeinek eredményei széles körűek: magukba foglalják a létrehozott terméket, a megszerzett együttműködési, projektvezetési készségeket, a szemléletbeli változásokat, az EU-s nyelvezet elsajátítását, az EU-s tapasztalatokat, az idegennyelv-tudás fejlesztését és a kialakult nemzetközi kapcsolatokat egyaránt. A projektek legszűkebben értelmezett eredményének azonban a termékek tekinthetők.^[1] A termék lehet tananyag, tanterv, tankönyv, szoftver, esetleg kutatás, elemzés. Közös sajátosságuk az innovativitás, illetve hogy a szakképzés valamely területének fejlesztését célozzák. A Leonardo program kísérleti projektjei ugyan nem feltétlenül rendelkeznek valamilyen ’kézzelfogható’ végtermékkel, de a projektek közt igen sok a tantervfejlesztés, a tananyag-kidolgozás, a kompetencia-központú képzési formák elterjesztése, azaz sok esetben valamely termék létrehozására irányultak.

Bár a fenti definíció egyértelműen és szigorúan megkülönbözteti a végterméket a más jellegű projekteredményektől, a termékek mégsem választhatók el egészen attól a folyamattól, amelynek során létrejöttek. Megvalósulásuk a projekt egész folyamatáról szól, megtestesítve és tárgyiasítva annak személyi, tárgyi feltételeit, a befektetett anyagi és szellemi tőkét, a partnerek közötti együttműködést stb. Ezért is érdemes a termékek kapcsán egyszerre több dologról szólni: a kézzelfogható eredményekről, a folyamatról - melynek során létrejöttek - és lehetőség szerint a várható hasznosulásról is.

Az Európai Bizottság a termékekkel kapcsolatban csak néhány elvárást, illetve irányelvet fogalmaz meg, amúgy számos vonatkozásban igen tág mozgásteret hagy. Az elvárások a disszeminációhoz kapcsolódnak: a folyamat ismertetése mellett a terméknek is meg kell jelennie a disszemináció folyamatában, melynek magában kell foglalnia a termék megismertetését és a tapasztalatok megosztását egyaránt. A két szempont (a termék és a munkafolyamat ismertetése) tulajdonképpen ugyanazon folyamat két oldala, két szorosan összetartozó mozzanata. Ha a termékek és a munkafolyamat együtt kerülnek bemutatásra, lehetőség van a köztük rejlő összefüggések feltárására is, és ha tudható, hogy melyik a valóban innovatív termékhez vezető projekt, az remélhetőleg sokat segíthet a leendő pályázók számára a jó gyakorlat megismerésében, illetve a mellékvágányok, kudarcok elkerülésében (ezekből lehet leginkább megtanulni, hogy mit hogyan érdemes csinálni).

Az Európai Bizottság különböző fórumokkal (internet, hírlevél) is segítséget nyújt a termékek megismertetéséhez. További lehetőséget jelentenek a központi kiállítások és a termékvásárok, melyekre meghívják a részt vevő országok projektjeinek képviselőit (ilyenek voltak pl. Termékkiállítás, Brüsszel, 1996; Training 2000 kiállítás, Brüsszel), valamint az országos szintű termékbemutatók. A Bizottság információt ad a termékbemutatókról, és igény szerint segítséget, tanácsot nyújt az érintetteknek.

A nagy érdeklődésre számot tartó, jó minőségű termékek kereskedelmi forgalomba is kerülhetnek, egyrészt, hogy a befektetett költségek megtérüljenek, másrészt, hogy a termék profitot hozzon. A Bizottság egyetlen elvárása ezzel kapcsolatban: a forgalomba hozatalt megelőzően engedélyt kell kérni. Ezek után már csak a kereskedelmi forgalmazás szokásos lépéseit kell megtenni (piackutatás, ár meghatározása, terjesztés, üzleti terv megírása). A Bizottság ugyanakkor azt javasolja, hogy ha a termék terjesztésének ez a formája szóba kerül, akkor már a projekt kezdetén célszerű marketingtervet készíteni.

A termékek kapcsán felmerül a szerzői jogok kérdése is. Szerzői jogokat érintő konkrét elvárása nincs az Uniónak, csak javaslatokat fogalmaz meg, illetve figyelmeztet e jogok fontosságára. A szerzői jogok kérdése a projekt kezdetén és a végrehajtás során sem tűnik kulcskérdésnek, ezért a résztvevők gyakran elsiklanak felette. Abban a pillanatban azonban, amikor az elkészült termékkel valami történik (fordítás, kiadás, átdolgozás stb.), felmerül a szerzői jogok kérdése. Utólag azonban a partnereknek gyakran igen nehéz megállapodniuk egymással. A szerzői jogokat ezért célszerű a projekt elején tisztázni. A jogok egyenlő megosztása növeli az átláthatóságot a projekten belül, s elősegíti a disszeminációt is. A projektek eredményei, termékei a szerződő fél szellemi tulajdonát képezik, de a Bizottság fenntartja a jogot, hogy a termékeket demonstrációs célra használhassa. A szerzői jog elvben több személyt, intézményt illethet, az erről szóló megállapodást a résztvevők hatáskörébe utalja a Bizottság.

A termékek iránt külső felhasználók is érdeklődhetnek. Mivel a pályázóknak disszeminációs kötelezettségeik vannak, és a projektek részben közpénzek felhasználásával születnek, az ilyen érdeklődők - remélhetőleg - kedvező fogadtatásra számíthatnak.

A projektek résztvevőinek mozgásterét uniós elvárások szabják meg. Mivel ezek megfogalmazása viszonylag szabad értelmezést tesz lehetővé a partnerek számára, a projektek és a termékek is igen különbözőek.

A magyar Leonardo projektek keretében született termékek

Az alábbiakban a magyar főpályázók kísérleti projektjei során született termékekről igyekszünk képet adni a termékekre vonatkozó legfontosabb információk összegyűjtésével és feldolgozásával. 21 projektet elemzünk részletesen, mindegyiknek hozzáférhető terméke is született. Az elemzés forrásai egyfelől maguk a termékek, másfelől a pályázati anyagok és a programértékelés során készített esetleírások. Mindezt kiegészítettük egy kérdőíves felmérés vonatkozó adataival, amely 50 külföldi főpályázó - magyar közreműködők segítségével született - projektjeiről és azok termékeiről szól. A rendelkezésre álló információ összességében kevés, ezért nem minden esetben vállalkozhattunk adatszerű áttekintésre (pl. a termékek használatát illetően). Az elemzés három kérdéskört érint: a termékek főbb jellemzőit, születésüket, valamint jelenlegi és várható használatukat.

 

A termékek jellemzői

A termékeket három szempontból - műfaj, felhasználás, újszerűség - vizsgáltuk meg.

1. ábra. A termékek műfaj szerinti megoszlása

A műfaj szerinti csoportosítás kategóriái: tantervek, tankönyvek és egyéb kiadványok.^[2] A ténylegesen terméknek számító kiadványok közül a legtöbb tananyagnak készült, de kis számban olyanok is előfordulnak, amelyek - bár használhatóak akár az oktatásban is - elsődlegesen nem ilyen célból születettek. Gyakori jelenség, hogy a terméket a nyomtatott kiadás mellett elektronikus formában is előállítják, többnyire CD-n, ezért a termékek összességét tekintve ez fordul elő a leggyakrabban.

A felhasználás szempontjából azt vizsgálhatjuk, hogy a termékek a gazdaság és az oktatás mely területéhez tartoznak. A gazdasági jellegű termékek többsége a szolgáltatás szektorához kapcsolódik (szociális munka, kereskedelem, informatika, vendéglátóipar, környezetvédelem, egészségügy). Gyakoriak a szektorhoz nem köthető termékek (kultúraközi kommunikáció stb.), ritkábbak a termelő ágazatok (építőipar, mezőgazdaság) vagy a műszaki képzés termékei.

2. ábra. A termékek felhasználás szerinti megoszlása

Bár a Leonardo pályázati kiírás három területet körvonalaz - középfokú szakképzés fejlesztése, felsőfokú intézmények és vállalatok együttműködése, élethosszig tartó képzési formák -, a létrejött termékek ennél valamelyest finomabb felosztást is megengednek. Projekttermékek készültek az iskolarendszerű képzés, a tanárképzés, tanártovábbképzés, a felsőoktatás, a távoktatás és az iskolarendszeren kívüli képzés számára egyaránt. Van olyan termék is, amelyik ugyan felhasználható az oktatásban, de nincs közelebbről meghatározva, hogy annak mely szektorában (pl. a kamarák szerepéről szóló kiadvány vagy az EU-glosszárium). A legtöbb anyag az iskolarendszeren kívüli képzés számára készül, jelentős az iskolarendszeren belüli középfokú képzési anyagok száma, és viszonylag sok termék áll a középfok utáni oktatás rendelkezésére is. Átfedés itt is előfordul: egyes termékek használhatóak például a tanárképzésben és a tanártovábbképzésben egyaránt, illetve az iskolarendszeren belüli vagy azon kívüli képzésben, sőt van néhány projekt, amely eleve több változatban készítette el termékeit: a hagyományos és távoktatási kurzusok, a pedagógusképzés és -továbbképzés, a szakmai alapképzés, a középfok utáni képzés és a felsőoktatás számára.

3. ábra. A termékek újszerűsége

Érdemes a termékeket abból a szempontból is áttekinteni, hogy milyen területen hoznak - dominánsan - újat. Azok a termékek vannak többségben, amelyek témájukban újak, valamilyen hiányterületet céloznak meg, ahol eddig nem állt rendelkezésre jól használható, színvonalas tananyag. Legnagyobb számban az iskolarendszeren kívüli képzés számára készülnek termékek, hiszen itt van a legkevésbé lefedve az oktatás korszerű tananyaggal. Jelentős azoknak a termékeknek a száma is, amelyek módszerükben hoznak újat (pl. projektmódszer), s van néhány új szemléletű projekt. Gyakori az is, hogy felépítésében (modulrendszerű) vagy technikai megoldásaiban hoz újat a termék. (Természetesen itt is sok az átfedési lehetőség, hiszen aki egy területen innovatív, az jó eséllyel más területeken is újat nyújt.)

A termékek létrejötte

A termékek létrejötte azért izgalmas kérdés, mert magával a folyamattal ismertet meg: a munka előzményeivel, feltételeivel, a partnerekkel történő együttműködéssel és az esetleges problémákkal.

A pályázók, a termékek megálmodói és kivitelezői közt vannak képzőintézmények, vállalatok, szociális partnerek, önkormányzatok, szakmai szervezetek, alapítványok és profitorientált vállalkozások.

Az alapötlet legtöbbször a projekt főpályázójától származik, ritkábban valamilyen külső résztvevőtől. Időnként egy korábban meg nem valósult tervet használnak fel. Az ötletgazdák elsősorban saját tapasztalataikra alapoznak a termék kigondolásakor. A terület, az ágazat és a gyakorlat ismeretében felmérik azokat a területeket, ahol nincs (megfelelő) tananyag, vagy ahol egy új módszer, szemléleti újítás bevezetése nagyon hasznos lehet. Az alapgondolat így többnyire a gyakorlatban észlelt képzési igényekből származik, amelyet azonban a résztvevők gyakran piackutatással, igényfelméréssel támogatnak meg, esetenként olyan partnerek bevonásával, akiknek - pozíciójuknál fogva - rálátásuk van az igényekre, vagy képesek megítélni és közvetíteni azokat (pl. munkaügyi központok, kamarák).

A főpályázó többnyire nem előzmények nélkül vág bele a projekt megvalósításába, hanem már rendelkezik tapasztalatokkal és - a mindenképpen szükséges szakértelem és vállalkozó kedv mellett - a megvalósításhoz nélkülözhetetlen személyes kapcsolatokkal. A pályázók egy része korábban már végzett fejlesztőmunkát vagy részt vett más fejlesztési programokban (pl. világbanki program) is. Van azonban arra is példa, hogy valaki minden komolyabb előzmény, projektvezetői, uniós tapasztalat és személyes kapcsolatok nélkül vág bele a pályázatba, s képes igen sikeresen végigvinni a projektet.

A Leonardo által nyújtott támogatás gyakran kiegészült más forrásokkal (pl. Phare), vagy a projekt más munkákhoz, projektekhez (pl. Leonardo mobilitási projektekhez) kapcsolódott, növelve a sikeres megvalósítás esélyét. A több lábon állás kedvező stratégiának bizonyult, a pályázók szélesebb körből tudtak támogatást, tapasztalatot szerezni. Az egymásra épített projektek pedig nagyban segítenek a termékek megvalósításában is.

A partnerek közötti együttműködés terén sokszínű a kép: a 21 projektben szinte minden elképzelhető lehetőség előfordult. Volt, aki azt mondta, hogy ténylegesen nem volt szüksége partnerekre, nem is volt lényeges szerepük a projekt megvalósításában. Mivel azonban EU-s előírásról van szó, a főpályázónak be kellett vonnia külső partnereket. Volt olyan főpályázó, aki egyrészt a pályázati esélyek növelése érdekében vonta be partnereit, másrészt a szakmai visszacsatolásban látta fontosnak a közreműködésüket. Előfordult olyan is, hogy az együttműködők a szempontok kialakításában közösen vettek részt, ettől eltekintve azonban külön dolgoztak, és különálló termékeket hoztak létre. A legjellemzőbb azonban az, amikor a partnerek nemcsak a projekt szempontjainak kidolgozásában vettek részt valamennyien, de a munkát is közösen végezték el, s olyan munkamegosztást alakítottak ki, amely minden partner számára biztosított valamilyen speciális szerepet. Volt olyan projekt, amely a közös munka előfeltételeként komoly munkát fektetett a közös nyelv, a közös fogalmak és a fogalomkészlet kialakításába is.

A létrejött termék rávilágít az együttműködésre: van olyan termék, amely kifejezetten a főpályázóé, a partnerek nem is nagyon szándékoztak közösen használható terméket alkotni. Van olyan eset, ahol minden partner létrehozott a projekt keretein belül valamilyen terméket, ezek azonban csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, valójában mindegyik önálló alkotás. Talán a legjellemzőbb az egységes projekttermék, melyet a partnerek csak lefordítottak a maguk nyelvére. Adaptációról akkor beszélhetünk, amikor az egyes országok igényeihez és képzési rendszeréhez igazított termékek jöttek létre.

A termékek létrehozása során a résztvevőknek ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdeniük, mint a projekt megvalósítása során: a nehézkes, bürokratikus ügyintézés mellett komoly csúszásokra is sor került a szerződéskötés és a támogatás egyes részleteinek átutalása miatt, illetve a beszámolók feldolgozásakor, ami a pályázó intézmények egy részénél komoly nehézséget jelentett. Egyéb probléma nem volt, a magyar pályázók jól vették az akadályokat. Összességében a résztvevők igen pozitívan értékelték tapasztalataikat, s elégedettek voltak termékükkel is, bár a projekt fő eredményeként gyakran nem a termék létrehozását említették, hanem többek között a tapasztalatok megszerzését és a kapcsolatok kialakulását.

A termékek sorsa

A legfontosabb kérdés talán a létrejött termékek későbbi sorsa, ugyanakkor ez mutatja a legszomorúbb képet is: úgy tűnik, a termékek használata a legtöbb esetben igen korlátozott.

A legjellemzőbb, amikor a terméket a projektben részt vevő intézmények (Magyarországon és a partnerországokban) vagy azoknak egy még szűkebb köre használja a képzésben (pl. csak a magyar résztvevők). Ritkább az a megoldás, amikor a termék létrehozója nyilvános hozzáférhetőséget biztosít terméke számára, például felteszi a honlapjára az elektronikus változatot. A legszerencsésebb az, ha a tananyag valamilyen formában mindjárt bekerül a képzésbe. A felhasználó intézmények körét tekintve a termékeknek ez a leggyakoribb sorsa. Kereskedelmi forgalomba hozatali szándékra csak két esetben volt példa a magyar projektek között, tapasztalatról azonban - mivel még mindketten a folyamat legelején tartanak - egyiknél sem lehet beszélni. Továbbá van olyan termék is, amelynek sorsáról még nem döntöttek a partnerek.

 

Termékek

A termékek széles körű bemutatására természetesen e helyütt nincs mód, az elmondottak illusztrálásául azonban érdemes néhány jellemzőnek tekinthető projektterméket röviden ismertetni.

 

Folyamatos szakmai fejlődés biztosítása gyakorló orvosok részére
(Variable Medicine Kft.)

A projekt terméke a gyakorló orvosok számára készült szoftver. Legfontosabb értékeit az interaktivitás megteremtése, az anyag belső logikai kapcsolatainak kiépítése és az interneten való elérhetősége jelenti. Az elektronikus médium hosszabb távon is lehetővé teszi az új tudományos eredmények gyors beépítését, adaptálását, ami hatékonyabban képes követni a képzési igényeket, mint a hagyományos tankönyv. Az anyag az alapellátásban dolgozó orvos tipikus szituációját modellezi, az esetek felől közelítve a tudományos szakismeret felé. A témakör (a hipertónia) választását az indokolta, hogy alkalmas egy sok ponton elágazó, interaktív képzési anyag kialakítására, mert a tünetek mögött számtalan ok állhat, így a kapcsolódások kialakítására rengeteg lehetőség kínálkozik. A témaválasztás másik oka, hogy különösen abban a régióban, amelyhez Magyarország is tartozik, a hipertónia népbetegség, amely ennél fogva alkalmas az elsődlegesen megcélzott szakmai közönség, a háziorvosok diagnosztizáló és terápiás gyakorlatának modellezésére. Az anyag a rutinellátásban érvényesülő gyakorlat helyett az egyénre szabott komplex kezelés szemléletét kívánja érvényesíteni, amely egyelőre nem érvényesül kielégítő mértékben a hazai egészségügyben. A termék jogtulajdonosa, a Variable Medicine Kft. azt tervezi, hogy a rendszerszerű felhasználást licencdíjhoz, illetve a program megvásárlásához kapcsolja.

 

Személyiségjegyek meghatározása és fejlesztése a kereskedelemben, vendéglátóiparban
(Pálffy Miklós Kereskedelmi Középiskola)

A projekt terméke egy modulrendszerű, rugalmasan használható, személyiség- és képességfejlesztésre orientált tananyag. A termék célja, hogy a terjedelmes elméletközpontú és lexikális tananyag mellett előtérbe kerüljenek a személyiségjegyeket és kommunikációs technikákat érintő problémák, hiszen nagy lemaradásunk van a nyugat-európai oktatási formákkal szemben. Előzetes igényfelmérés és a gazdaság szereplőinél tett látogatások után kezdődött el a konkrét tananyag kifejlesztése, melynek öt kötelező moduljából minden részt vevő iskola egy-egy modul elkészítését vállalta. A kifejlesztett termék - a tananyag - minden részt vevő iskolában egységes, hazánkban német nyelvre is lefordították; s immár minden egyes országban változatlan tartalommal (választható modulokkal bővítve) bevezették.

Modulok: Személyiség és hitelesség; Ember és társadalom; Kommunikáció mint kulcsképesség; Szakmai kompetenciaelvárások és kulcsképességek; Az ember a hétköznapokban és a szakmában; Értékorientált cselekvés; Művészet, kultúra mint szabadidőélmény; Összefoglalás, értékelés; Testbeszéd; Önbizalomtréning; Álláskeresési technikák.

A kész tananyag nemcsak tartalmában tér el a hagyományos szaktárgyaktól, hanem kifejlesztésének módjában is újat tudott nyújtani: egy előzetes kérdőíves felmérés eredményeit használták fel, és jelentős számban vontak be kereskedelmi és vendéglátó-ipari tanulókat. A kész anyag többféle formában hasznosítható (pl.: osztályfőnöki óra keretében vagy pluszórakeret terhére). A termék az interneten bárki számára hozzáférhető (http://www.palffy.hu).

 

Környezetvédelmi és gyógyturizmusképzés
(Tapolcai Önkormányzat)

A projekt célja: kétéves középfok utáni szakképzési program létrehozása a termál- és egészségügyi gyógyturizmus szakma keretében és az ehhez kapcsolódó tananyagok, multimédiás oktatófilmek elkészítése, nyilvánosságra hozatala. A kísérleti projekt nagy eredménye az a felsőfokú szakképzési program, melynek modulszerű tematikáját többnyire a Veszprémi Egyetem Turisztikai Tanszéke dolgozta ki, természetesen a külföldi partnerek nagyfokú támogatásával együtt. A képzés két fő területre koncentrálódik: a termál- és gyógyturizmusra, valamint a terület- és környezetvédelemhez kapcsolódó turizmusra.

A tananyagban az alábbi szakmai modulokat fejlesztették ki: egészségügyi ellátás, szolgáltatás, turizmus, vendéglátás, környezetvédelem és a nemzeti parkok védelme, alapvető gazdasági, vállalkozási és számviteli ismeretek. Ezeket egészítik ki a készségfejlesztő modulok: kommunikációs és önismereti tréning, idegen nyelv, informatika, tanulási stratégiák, álláskeresési technikák.

A jóváhagyást követően a kétéves felsőfokú szakképzés 1998 szeptemberében indult be a Veszprémi Egyetemen. A mintegy ötven főre kialakított képzésre négy-ötszörös volt a túljelentkezés.

 

A külföldi főpályázók projektjei keretében született termékek

A külföldi főpályázók projektjeinek keretében született termékek a hozzáférhetőség, a kereskedelmi forgalomba hozatali szándék, illetve a használók köre tekintetében hasonlóak a magyar projekttermékekhez. Az itt született termékeknek több mint a fele nyilvánosan hozzáférhető és szabadon felhasználható, jelentős azonban azok aránya is, amelyekről még nem döntöttek. A kereskedelmi forgalomba hozatal a termékek közel kétharmadánál fel sem merült, nem jelentéktelen azonban azoknak a termékeknek az aránya (37,5%), amelyek esetében ez eldöntött tény, illetve meg szeretnék kísérelni.

Nyilvánosan hozzáférhető, szabadon használható lesz-e a projekttermék?
Igen	53,2%
Még nem tudják, esetleg	31,9%
Nem	14,9%
Kereskedelmi forgalomba került-e a projekttermék?
Igen, legalábbis egy részük	12,5%
Még nem, de tervezik	25,0%
Nem és nem is tervezik	62,5%

A leggyengébb elemnek itt is a termékek használata mutatkozik. A felhasználók közt leggyakrabban maguk a partnerintézmények találhatóak meg, itt sem ritka azonban, hogy kizárólag a főpályázó használja a terméket, vagyis a résztvevőkön túlmutató felhasználók viszonylag szűk körben maradnak.

Ki használja a terméket jelenleg? (az említések százalékarányában)
A főpályázó	41,7%
Valamennyi partner, aki a projektben részt vett	81,3%
A részt vevő intézmények egy része	16,7%
A magyar partner	25,0%
A fejlesztésben részt vevő intézmények	20,8%
A fejlesztésben részt vevő személyek	16,7%
Más intézmények vagy személyek a főpályázó országában	25,0%
Más intézmények vagy személyek egyéb külföldi országban	22,9%
Más intézmények vagy személyek Magyarországon	18,8%
Egyéb	10,4%

Footnotes

1. ^ Az Európai Bizottság útmutatójának definíciója szerint a termék az a kézzelfogható produktum, amely az EU által finanszírozott projekt eredménye. (Dissemination and Commertialisation of Training Products. Guidelines for Promoters of Training Projects. European Commission, 1997)
2. ^ Az egyes termékek besorolása a megoszlások alapját képező kategóriákba nem minden esetben volt egyértelmű, az arányokon és a tendencián azonban ez nem változtat. Esetenként egy termék több kategóriába is besorolható, ilyen esetben a legjellemzőbbet választottuk.