Lapszámunk képei a Pesti Magyar Színiakadémia elsőéves növendékeinek 1848. március 15. emlékét idéző ünnepi előadásán készültek. (Láthatók a B2, 17., 33., 39., 55., 64., 104. és a 110. oldalon.) Veszprémi Attilának az előadásról írt beszámolója a 94–100. oldalon olvasható. A diákoknak készült színpadi játék igazi beavatást jelent a színiakadémia elsőéveseinek, hiszen többségük először lép több száz fős közönség elé komoly szerepben, ráadásul egy nap háromszor, vagyis egyúttal ez mindjárt komoly terhelési próba is, és a közönség sem jól nevelt, aki tűrné, hogy unatkozzék, nincs rajtuk igazgatójuk figyelő tekintete, teljes hőfokon kell tehát nekik játszani, egy közismert történetet, úgy, ahogy még soha senki, de legalábbis nem úgy, mint tavaly, mert ezek a diákok tavaly is itt voltak.
Nem tudom, ez az ünnepi színház mennyire eredeti találmánya az akadémiának, mindenestre pedagógiai vonatkozásban többszörös értékteremtés, az új nemzedéket színházba csalogató program, egyedi hangulattal, üzenettel, nyilván, hiszen évek óta remekül működik, igény van rá, miközben még anyagilag is jó vállalkozás, hiszen a diákok (vagy az iskola) fizetnek a belépőjegyért, és hatszor is majd teljesen megtöltik a fiatalok a színház nagy nézőterét. (S ugyanez történik október 23-án is.)
Sétáltam a környéken előadások előtt, és a környező utcákon a színház felé hullámzó felszabadult diáktömeg mintha régi ünnepi kényszervonulások okozta görcsöket is kioldana a levegőből. (TG)
A címlapon az idei előadás egyik jelenete látható, sok lány, mert így alakultak épp a nemi arányok, sok lány, tehát egyúttal a forradalomnak is a női arca.
Jelenet a Pesti Magyar Színiakadémia március 15-i ünnepi előadásából
