A fenntarthatóság pedagógiája II.

Szeptemberi számunkban közreadtuk a tanulmány első részét, amely a fenntarthatóság pedagógiájának hazai eredményeit összegezte. A tanulmány második része a fenntarthatóság nevelési feladataira készült akciótervet mutatja be. Az Egyesült Államokban készült terv külön értéke, hogy az iskolai és az azon kívüli nevelési színterek feladatait egységben kezeli. Számos olyan elemet tartalmaz, amely jól adaptálható hazai viszonyaink között is.^[1]

1994 őszén az Észak-Amerikai Környezeti Nevelési Egyesület és az USA Környezetvédelmi Hivatala kezdeményezésére San Franciscóban létrejött a "Környezeti nevelést segítő közösségek országos fóruma" az USA elnökének tudományos és technikai tanácsadója, az USA oktatási miniszterhelyettese, a GREEN (Global Rivers Environmental Educational Network - a Föld Folyóiért Környezeti Nevelési Hálózat) vezetője; valamint a Motorola Rt. elnökhelyettese részvételével. Az országos fórum által elkészített dokumentum címe: Akcióterv a fenntarthatóság pedagógiájához.^[2] A dokumentum a következő alapelvekre épül.

Az egész életen át tartó tanulás

Az "egész életen át tartó tanulás" kifejezés alapvető értelemben használatos a dokumentumban, átfogja az iskolarendszerű (formális) és a nem formális nevelést. Ezzel hangsúlyozni kívánják, hogy egybeépül és integrálódik az ember egész életét végigkísérő tanulás. Az iskolai és iskolán kívüli nevelés valamennyi formája részét képezi az egész életen át tartó tanulás szakadatlan folyamatának.

Az UNESCO Dakkari Konvenciója (1998) szerint a tanulás nem "az élet előfeltétele, hanem velejárója". A hagyományos értelmezés szerint az "egész életen át tartó tanulás" az iskolai évek utáni nem intézményes nevelést jelenti. A fogalom kibővítésének egyik oka az, hogy a korai tanulás otthon kezdődik, és ez mind ez idáig nem tartozott bele az egész életen át tartó tanulás definíciójába. A tanulói társadalom horizontján kirajzolódik, hogy a sokféle tanulási rendszer különböző helyzeteiben a fluktuáció és a redundancia lesz a jellemző. A tanulás olyan rendszerekben folyik, amelyekben az emberek és az intelligens gépek interakcióba kerülnek egymással. Az egyéni teljesítmények mellett a tanulók társadalmában egyre nagyobb jelentősége lesz a csoportteljesítménynek is.

Interdiszciplináris megközelítések

A fenntarthatóságra neveléshez meg kell érteni az ember és a környezet kölcsönös összefüggéseit és egymásrautaltságát. Ehhez hozzátartozik a globális társadalmi és geopolitikai ismérvek, a biológia és a fizika, valamint az emberi szociális és gazdasági rendszerek ismerete.

A környezeti kérdések összekapcsolják a természettudományos (biológia, antropológia, földrajz és történelem) és a humán tárgyakat (filozófia, jog, szociológia, történettudományok, művészetek, etika és irodalom). Világszerte sok iskola kezdett el környezeti példaanyagot integrálni a helyi tantervi tárgyainak anyagába, ily módon fokozva a diákok érdeklődését és motiváltságát a természettudományok és egyéb tantárgyak iránt.

A tanterveknek a fenntartható fejlődés szempontjából a központi tudományágak (tantárgyak) közötti szoros összefüggéseket kell bemutatniuk. Ez a megközelítés azért előnyös, mert a fenntarthatóság ideális rendezőelv az integrált gondolkodás elősegítéséhez. A fenntarthatóság tanulásának szükségszerű velejárója, hogy leomlanak a falak a különböző tudományágak között, talán éppen azáltal, hogy egy bizonyos valós problémára összpontosítunk és azt különböző szemszögből közelítjük meg. Akármilyen megközelítést is alkalmazunk, helyi szinten kell eldönteni, milyen folyamatok és források használhatók a fenntarthatóság tantervi integrálásához.

A rendszerben történő és a kritikai gondolkodás fejlesztése

A pedagógusok általában elfogadják, hogy a tanulás elsődleges célja a tudás átadása, ezzel párhuzamosan különböző személyes képességek fejlesztése és formálása: a problémamegoldás, a konfliktuskezelés, az információkezelés, a kommunikáció, valamint a kritikus és a kreatív gondolkodás. A munka világában, a társadalmi-gazdasági modernizáció folyamatában a munkáltatók egyre inkább az ilyen képességekkel rendelkező munkavállalókat keresik, hiszen a tudás alapú társadalomban a problémák összetettek és integrált megoldást igényelnek. A társadalom fejlődésében kiemelkedően fontos szerepet játszó döntéshozók, politikusok és vezetők részéről a környezeti és gazdasági döntések globális következményeinek megértéséhez olyan gondolkodásmódra van szükség, amely szintetizálja és értékeli a tudományágak közötti kapcsolatot. A rendszerben történő gondolkodás felértékelődik, nemcsak logisztikai és pszichoökonómiai szempontból. A differenciálódó, a tágabb regionális és kontinentális közösségekbe integrálódó termelési, gazdasági és fogyasztási folyamatok magasfokúan összetett rendszereket alkotnak. Ezek elemzése és értékelése a gondolkodási műveletek és struktúrák rendszerszerű működésmódjával függ össze - mindezt az iskolai nevelésnek kell megalapoznia és erősítenie.

Partnerség, együttműködés és a társas készségek fejlesztése

A fenntarthatóság pedagógiája azon kívül, hogy hidat épít a tudományterületek és -ágak között, kiterjed az iskolán kívülre, és bevonja a nevelési folyamatba a helyi település polgárait, vállalkozóit, szakembereit, a helyi közösségek képviselőit. A 21. században világszerte közintézmények, magánszervezetek, települések, vállalkozások és az egyes állampolgárok közös felelőssége a gazdasági modernizáció, a társadalmi fejlődés, valamint az ember alkotta és a természeti környezet kölcsönhatásainak és konfliktusainak felismerése, oktatása. Az önkormányzatok, az oktatási intézmények, a termelési szféra vállalatai, a civil szervezetek és közösségi csoportok kapcsolata és kölcsönhatása egyre fontosabb lesz.

• A vállalatok többféleképpen támogathatják az iskolai oktatást: együttműködnek a helyi tanterv kialakításában, mentorként részt vehetnek a tanórai munkában, szakmai gyakorlatot kínálhatnak, továbbképzési lehetőséget biztosíthatnak dolgozóik számára, tantermeket működtethetnek a vállalat területén. A legfontosabb, hogy a vállalatok és a pedagógusszakma között folyamatos párbeszéd alakuljon ki a közös célokról és azok elérhetőségéről.
• A központi és helyi önkormányzatok támogathatják a közoktatást és a magániskolákat, önkormányzati társulásokat hozhatnak létre az oktatás és szakképzés fejlesztésére. Az oktatási intézmények feladata, hogy a közös cél érdekében megkeressék az együttműködés lehetőségeit a civil szervezetekkel és az iparvállalatokkal.

Multikulturális perspektívák és eltérő esélyek

A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának alkalmazkodnia kell az állampolgárok, a különböző társadalmi csoportok eltérő kulturális érdekeihez és célkitűzéseihez. A tananyag tartalmának és a sokféle tanulási módszernek tükröznie kell a fenntarthatóság eltérő kulturális megközelítéseit. A fenntarthatóság pedagógiai programjainak az emberek hétköznapi, a saját közösségeikben meglévő tényleges tapasztalataira kell épülnie. A más-más kulturális és társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiatalok számára biztosítani kell a szükséges differenciált képzést és képességfejlesztést. A fenntarthatóság pedagógiája eszközként szolgálhat a felelős polgári életvitel létrehozásához, valamint a nevelés területén régóta elfogadott sokféle tanítási modell és irányelv hasznosításához. A fenntarthatóság pedagógiájának az iskolai és iskolán kívüli oktatásban elért sikeres lépéseiről folytatott tapasztalatcsere felgyorsíthatja a fenntartható társadalomba való átmenetet. A meglévő fenntarthatósági modellekről szóló információ széles körben terjeszthető a tömegtájékoztatás eszközeivel, multimédiás technikával, hálózatokon keresztül.

Kihívást jelent a pedagógusoknak a különböző társadalmi csoportokból érkező növendékek eltérő kulturális szükségleteinek, érdekeinek és szokásainak felismerése és az ezekre épülő fejlesztés megvalósítására.

Az oktatási intézmények mint a fenntarthatóság modelljei

Sok országban megteremtették annak lehetőségét, hogy az oktatási intézmények önmaguk válhassanak a környezeti tudatosság és a fenntarthatóság gyakorlati terepévé, modellé. Ezek az intézmények környezeti gazdálkodással, helyi társadalmi kapcsolataikkal és a helyi közösségekkel való együttműködéssel ténylegesen hozzájárulnak a fenntarthatóságért folytatott törekvésekhez. Egyesült Államok-szerte növekvő számban kínálnak az iskolák és az egyetemek a fenntarthatóság pedagógiáját hangsúlyozó programokat, kurzusokat és tanulási lehetőségeket. Annak az igénye is növekszik, hogy ezek az intézmények csökkentsék saját működésük káros környezeti hatásait. Az e téren történt kezdeményezések arra ösztönözhetik a sikeresen kísérletező iskolavezetőket, tanárokat, egyetemi oktatókat, hogy hozzák nyilvánosságra az egyetemi projekteket, és azok a települések, vállalkozások és lakosság számára lemásolható fenntarthatóság-modellként szolgáljanak. Az Amerikai Egyesült Államokban a kilencvenes évek közepén indult 5 milliárd dolláros iskolaépítő és felújító program lehetőséget kínál energiatakarékosságra és egyéb, a fenntarthatóságot biztosító gyakorlati megoldásokra (pl. iskolaudvar és kert ökológiai kialakítása, szelektív hulladékkezelési gyakorlat, napenergiával üzemelő iskolaépületek stb.). Az USA Környezeti Nevelési Központja meghirdette és finanszírozza a Zöld iskola programot, amely az iskolák működésével foglalkozik, sok módszertani ötletet ad a tantervek tartalmi fejlesztéséhez és a hatékony tanulási-oktatási módszerekhez.

Az alapelvek megvalósíthatóságát a nevelés különböző színtereinek, tényezőinek és résztvevőinek a szempontjai szerint mutatják be a szerzők.

A pedagógusok kompetenciájának fejlesztése

A pedagógusok szakmai fejlődése hidat épít a jelen és a jövő között, hiszen a pedagógusok azon dolgoznak, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak, segítsék a diákokat magasabb szintű tanulási eredmények és készségek elérésében. A környezettel kapcsolatos pedagógia és a fenntarthatóság pedagógiája iránt megnőtt érdeklődés érthető módon olyan elvárásokat támaszt, amelyek értelmében korszerű, szaktudományi szempontból korrekt tartalmat kell közvetíteni.

Amennyiben nem kap kellő figyelmet a környezet és a fenntarthatóság tanításához felkészítő képzés, elvész annak lehetősége, hogy ezek az elemek beépüljenek a pedagógusok tudáskészletébe, mesterségbeli képességkészletébe és módszertani kultúrájába. A fenntartható fejlődés pedagógiája annak felismerésével valósulhat meg, hogy szoros összefüggés van a pedagógusképzés tartalma és módszerei, valamint a diákok környezeti műveltsége és környezettudatos magatartása között.

A legtöbb kezdő pedagógus az USA-ban olyan tanárképző főiskolán szerez diplomát, ahol keveset tudnak a fenntarthatóság pedagógiájáról és arról, hogy az beépíthető a tanításba. Valójában a tanítás-módszertani alapkurzusokat hirdető legtöbb egyetemi tanár sem kapta meg a szükséges felkészítést arra, hogy beépítse a fenntarthatóság fogalmát saját stúdiumaiba, illetve az általa felügyelt szakmai gyakorlatba.

A pedagógusok szakmai szervezetei, az egyetemi és főiskolai akkreditált programokat kínáló szakmai szervezetek is részt vállalhatnak a főiskolai és egyetemi tanárképzés fenntarthatósági pedagógiai feldataiban.

A leendő és a gyakorló pedagógusoknak tudományosan megalapozott szaktudásra, valamint megfelelő forrásokra van szükségük a készségek és attitűdök sikeres átadásához. Újabb vizsgálatok szerint a pedagógusok többsége úgy érzi, nem elég felkészült a környezeti kérdések és a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek oktatására.

Az USA Környezetvédelmi Hivatala létrehozza a Környezeti Nevelési és Képzési Társulásokat, amelyek keretében 18 nonprofit szervezet és egyetem közreműködésével szerveznek továbbképzéseket több mint 350 000 pedagógus részére.

Alapvető ismeretek és tudás

Meg kell határozni valamennyi tanuló számára azokat az alapvető készségeket és ismereteket, amelyek a környezet, a gazdaság és a társadalmi igazságosság kérdései közötti kölcsönös összefüggések alapvető megértését lehetővé teszik. A tanulási követelmények pontos leírása és meghatározása lehetővé teszi a tanulás eredményességének értékelését, és ezzel hozzájárul a minőségbiztosításhoz.

Az oktatás minden szintjén és intézménytípusában a napi pedagógiai gyakorlat részévé kell tenni a környezetről és a fenntarthatóságról szóló nevelést.

A környezetről és a fenntarthatóságról szóló nevelés, mint azt szakértők és vezető tanárok megállapították, a természettudományos - elsősorban a biológia, a földrajz, a kémia és a fizika - tantárgyakon túl kiterjed a gazdasági, jogi, etikai, filozófiai, politikai és társadalmi ismeretek körére, amelyek beláthatóvá és megérthetővé teszik a természetes és mesterséges környezet közötti kapcsolatokat és konfliktusokat.

Az Észak-Amerikai Környezeti Nevelési Egyesület (NAAEE) és partnerszervezetei széles körű együttműködés keretében dolgozzák ki a környezeti nevelés követelményeinek, az eredményesség sikerkritériumainak körét, amely megfelel az USA Nemzeti Oktatási Célokat Meghatározó Bizottság ajánlásainak. Az Észak-Amerikai Környezeti Nevelési Egyesület, együttműködve az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalával, a Világ Erőforrásainak Intézetével (World Resources Institute), az Illionois Egyetemmel és másokkal, elindította a környezeti műveltségi követelmények kidolgozását, amelyek alkalmazhatók tagállami, kerületi vagy iskolai szinten a 4., 8. és 12. osztályban a környezeti nevelés eredményességének szintfelmérésére. A tanulási követelmények kimunkálásában sokan vettek részt: pedagógusok a természettudományok, társadalomtudományok, a földrajz és a környezeti nevelés területéről, környezetvédelmi és pedagógiai civil szervezetek tagjai, magánvállalkozások és a települések képviselői, valamint diákok. A követelmények között szerepelnek a tudást és a szükséges ismereteket leíró elemek, képességek és attitűdök egyaránt.

Iskolán kívüli művelődés

Az iskolai oktatás az élethosszig tartó tanulás egyik fontos állomása. Napjainkban információk és ismeretek szerezhetők a médiákból, a munkahelyeken és a közösségi tevékenységek során. Az iskolán kívüli művelődés gyakorlati tapasztalatot és hagyományos tanulási formákat is kínál.

"Az emberek most nagyobb közös hatalommal rendelkeznek a jövő formálására, mint valaha, és nagyobb a késztetés a hatalom gyakorlására. A jelenlegi nemzedék erősen motivált annak érdekében, hogy a 21. századi élet demokratikusabb, biztonságosabb és fenntarthatóbb legyen."

A társadalom minden tagja ráébreszthető a fenntarthatóság fontosságára, ennek érdekében publikálni és reklámozni kell tényismereteket, értéktartalmakat, információkat a fenntartható fejlődésről, és ösztönözni kell az egyéneket, hogy hétköznapi életükben a fenntarthatóságot elősegítő szokásokat vegyenek át.

A globális környezetről és a fenntartható fejlődésről szóló információ egyre könnyebben hozzáférhető a televízión, nyomtatott sajtón, telekommunikációs hálózatokon, adatbázisokon keresztül. Ezeket az információkat felhasználva az állampolgárok mindennapos döntéseket hoznak arról, mit vásároljanak, vagy hogyan reagáljanak a településüket érintő problémákra. Annak ellenére, hogy a társadalom egyre inkább tisztában van a fenntarthatóság problémáival, és bölcs döntéseket is hoz e kérdésekkel kapcsolatban, az információ átszűrődésének folyamata nem olyan egyszerű és hatékony, mint azt sokan szeretnék. A zavaros üzenetek miatt nem könnyű arra ösztönözni az egyént (vagy a megcélzott közösséget), hogy életviteli vagy fogyasztási szokásokat változtasson vagy tájékozott döntést hozzon.

Egyesült Államok-szerte hoznak gazdaság- és/vagy társadalompolitikai döntéseket, amelyek hatással vannak a társadalom hosszú távú egészségére és életképességére. Ezek a döntések visszahatnak a növekedési és fejlődési problémákra, valamint a természeti kincsek és a meg nem újítható erőforrások felhasználására és védelmére. Az egyes emberek gyakran úgy érzik, szakadék tátong saját hétköznapi választásaik és az események szélesebb települési, országos vagy globális szintű hatása között. E konfliktusok kezeléséhez kínálhatnak mintákat a médiák.

Információs és segítő-szolgáltató Hálózatok működése a fenntarthatóság érdekében

Amennyiben a társadalom nagyobb részt vállal a helyi fenntarthatósági kérdések megoldásából, kisegítő eszközökre van szükség a helyi közösségek szintjén a kutatási adatok értelmezéséhez, az új technológiák terjesztéséhez, a hatékonyabb nevelési stratégiák bevezetéséhez, a közös környezeti politika kialakításához, valamint a további lépések kijelöléséhez. A sikeres információs hálózat segít felkészíteni az embereket saját jövőjük alakítására, összhangba hozva a nevelési, a technikai és a gazdasági komponenseket. Ezek a hálózatok adhatják az emberek kezébe jövőjük ellenőrzésének eszközeit, ugyanakkor adatokat, információt, nevelési szaktudást biztosítanak és gondoskodnak a szükséges anyagi támogatásról is.

Az országos Fenntartható Fejlődést Elősegítő Információs és Szolgáltató Hálózat kapcsolatot és tudásáramlást biztosíthat a kormányhivatalok, egyetemek és főiskolák szaktudása között. A fogyasztókat, termelőket, közösségeket és egyéneket érintő kérdések megoldásához új együttműködési stratégiát kínál a segíteni szándékozó szervezetek között. Egy ilyen hálózat azt is biztosíthatja, hogy helyi szükségletek irányítsák az országos politikát, összehangolják a politikát és az azt megvalósító programokat, és tisztázódjanak a kormányzat és a magánszektor számára a kutatói, nevelési és kiterjesztő szerepek és felelősségek.

Az információs és szolgáltató hálózat lehetséges feladatai:

1. Segítséget nyújthat a környezeti tudatosság fokozásában.
2. Bemutathat, dokumentálhat és elektronikus úton összeköthet települési civil szervezeteket, iskolákat, üzemeket és a fenntarthatóságban érdekelt egyéneket.
3. Biztosíthatja a helyi és tagállami részvételt a fenntarthatóság alapvető ismereteinek kidolgozásában, elősegítheti a település jövőképének és az értékelési folyamatnak, a tananyag kifejlesztésének, a teljesítménymérésnek és egyéb normáknak a megtervezésében.
4. Összehangolhatja a település jövőképével és az értékelési folyamattal foglalkozó csoportok munkáját.
5. Mintaprogramokat jelölhet ki, amelyek a fenntarthatóság pozitív megoldásai, jó modelljei.
6. Továbbképzést szervezhet olyan szervezetek és egyének számára, akik alkalmazni szándékoznak a fenntarthatóság elveit ügyvitelükben, kormányzásukban, projektjeikben, családjaikban vagy iskoláikban.
7. Többdimenziós mátrixot dolgozhat ki környezeti, gazdasági és társadalmi összetevőkkel, így valamennyi résztvevő felelősségét és szerepét meghatározhatják a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának megvalósítása terén.
8. Országosan összehangolhatja a fenti funkciókat a fenntarthatóság pedagógiájával foglalkozó új és meglévő médiumokkal, hírügynökségekkel, információs központokkal.

A Fenntartható Fejlődést Elősegítő Információs és Szolgáltató Hálózathoz javasolt akciótervek, kivitelezési szerkezet, finanszírozási mechanizmus és értékelési mutatók közös határozathozatalon és vezetésen, összehangolt lépéseken, az anyagi eszközökre és a program eredményeire vonatkozó egyéni és közös felelősségen alapulnak. Lehet, hogy a cél gyorsabban elérhető egyetlen szervezetbe történő egyoldalú befektetéssel; a fenntartható fejlődés mint országos célkitűzés ugyanakkor átfogóbb stratégiát követel.

A Fenntartható Fejlődést Elősegítő Információs és Szolgáltató Hálózat létrehozása, irányítása, működtetése és ellenőrzése a következő elveken alapulhat.

• A hálózat működéséhez szorosan hozzátartozik a társadalmi igények felmérése, prioritások felállítása, koalíciók és kapcsolatok újraépítése.
• A célzott és irányított támogatás közvetlenül a helyi közösségek és igények kielégítésére szolgál.
• Felhasználnak, újrafogalmaznak és kibővítenek már létező kutatási-fejlesztési, nevelési szakmai szolgáltató rendszereket.
• Gondoskodnak alternatív végrehajtási stratégiákról és hatékony szervezési modellekről.

A települések jövőképének tervezése és minősítése

A jövőkép tervezése lehetővé teszi a települések számára, hogy hosszú távra olyan döntéseket hozzanak, amelyek meghatározzák a közösség egészségét és településük gazdaságának életképességét az erőforrásokkal való gazdálkodás, a fenntartható termelés és fogyasztás egyensúlyának biztosításával.

Nemzetközi szinten az 1992-es Rio de Janeiró-i konferencián elfogadott Feladatok a 21. századra c. dokumentum 28. fejezete felszólítja az egyes országokat és közösségeket, hogy a fenntartható jövő irányába fogalmazzanak meg akcióprogramokat. Ehhez a társadalom lehető legszélesebb részvételére van szükség, helyi szinten különböző területek (erőforrások, gazdaság, fogyasztás, média, nevelés stb.) képviselőinek közösen kell meghatározniuk a fenntarthatóság helyi céljait, programjait, valamint támogatniuk kell azokat a terveket és projekteket, amelyek megvalósítják településeik jövőképét. A kezdeményezés kulcsfontosságú tényezője az oktatás jelentőségének felismerése a település jövőképének tervezésében és megvalósításában.

A települések jövőjük meghatározásának és a fenntarthatóságot elősegítő helyi programoknak különböző stádiumában vannak, és többféle megközelítést alkalmaznak. Egy országos információs hálózat elősegítheti a különböző méretű, különböző környezeti és gazdasági kihívásokkal küszködő települések sikeres fenntarthatósági stratégiáinak közzétételét.

Munkahelyi továbbképzés

A fenntartható fejlődésre vonatkozó ismereteket be kell vezetni a munkavállalók szakmai továbbképzéseibe. A jelenlegi dolgozóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy kifejlesszék a fenntartható termeléshez (és fogyasztáshoz) szükséges készségeket, a jövő munkásait pedig megfelelően fel kell készíteni ezen a területen, mielőtt munkába állnak. Az archaikus agrártársadalomból az ipari, majd később az információs társadalomba történő átmenet változásokat sürgetett a foglalkoztatásban és a szakmai képzésben, amelyek nem tükröződtek eléggé a munkahelyi továbbképző programokban. Mivel az álláslehetőségek tervezését befolyásolják a technológiában vagy a kereskedelmi mérlegben előre nem látható változások, olyan dolgozók képzésére van szükség, akik könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz. Amennyiben a munkáltatók készek többet fizetni a magasan képzett munkásokért, fel kell emelni az oktatás és szakképzés színvonalát és értékét. Növelhető a jó továbbképzések aránya és ára, ha azok ténylegesen kedvezőbb karrierlehetőséget és szakmai fejlődést biztosítanak és elősegítik a fenntarthatóság kritériumainak érvényesülését.

Egész életen át tartó tanulás

Köznapi értelmezés szerint az egész életen át tartó tanulás "felnőttoktatás azok számára, akik már nem járnak rendszeresen nappali tagozatos iskolába". Az egész életen át tartó tanulás fogalmába beletartozik a szakmai fejlődést szolgáló vagy szabadidős tevékenységként végzett felnőttoktatás is, valamint a családi és társadalmi szerephez szükséges alapvető ismeretek és készségek elsajátítása. Jóllehet a gondolat először a népfőiskolákra (az országosan kiterjedt és népszerű "community college"-okra) épített, ma már kiterjed az iskolákra, felsőoktatási intézményekre, települési hivatalokra, magán- és egyházi alapítású iskolákra, az e-learningre, azaz a számítógépes on-line oktatóprogramok gazdag választékára.

Az 1970-es években az USA teljes felnőtt lakosságának több mint 80 százaléka vett részt önképzésben minden évben, és egy átlagos felnőtt több mint 500 órát töltött évente iskolai vagy iskolán kívüli oktatási programokkal. Az 1980-as években több mint 60 millió felnőtt vett részt valamilyen fajta oktatásban.

Az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának megállapítása szerint a 15 és 64 év közötti népesség aránya várhatóan gyorsabban fog növekedni, mint az iskoláskorú népességé. 2020-ra pedig a 60 év felettiek Észak-Amerikában, Európában és a volt Szovjetunióban a térség lakosságának 24 százalékát fogják alkotni, míg a négy év alattiak aránya csak a népesség 6 százalékát. Ezek a demográfiai változások azt szorgalmazzák, hogy az egész életen át tartó tanulási lehetőségek egyre fontosabbá válnak.

A folyamatos tanulással tudatosítható a változó világpiaci helyzet, ugyanakkor az emberek ösztönözhetőek, hogy termelékenyebb és sikeresebb állampolgárok legyenek. Az elektronikus technológia és az összehangolt szolgáltatások segítségével a felnőtt tanulók jobban tudják biztosítani, hogy mikor, hol és hogyan tegyenek szert új tudásra és ismeretekre. A számítógépek és a telekommunikációs eszközök elérhetővé teszik a tanulást a távol eső lakosság, a fogyatékos személyek, a migrációban lakóhelyet változtatók, valamint a kötött munkahelyen és otthon dolgozók számára. A tanulási lehetőségeknek ki kell terjedniük a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapismeretekre és azokra a gyakorlati megoldásokra, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatóságot elősegítő életvitelhez, termeléshez és fogyasztáshoz.

Várhatóan nőni fog a felnőttoktatásban foglalkoztatott, speciális módszertani kultúrával rendelkező pedagógusok száma, mivel tovább nő az igény a felnőttoktatási programokra. Az USA felnőtt lakosságának nagy része nem rendelkezik a kellő olvasási és matematikai készséggel. Ezért kiemelt hangsúlyt kell fektetni az olvasási-nyelvi és matematikai képességek fejlesztésére. Az 1992-es Országos felnőtt műveltségi felmérés kimutatta, hogy az Egyesült Államok felnőtt lakosságának körülbelül 48 százaléka az olvasástudás két legalacsonyabb szintjén van, azaz funkcionális analfabéta.

A fenntarthatóság ismereteinek egész életen át tartó tanulása családi szinten attól függ, mennyire ismerik a problémát a felnőttek, és hogyan adják át gyermekeiknek a tudásukat. Ha a felnőttek teljes egészében kihasználják a társadalom által nyújtott, a központi és a helyi forrásokat, erősíteni fogják a kapcsolatot az iskola és a szülői ház között, egyben gazdagítják saját életüket és munkájukat is.

jogi alapok, törvényi háttér

Az 1990-es Nemzeti Környezeti Nevelési Törvény^[3] célja megértetni az emberekkel a környezet problémáit és előmozdítani a környezeti nevelés és továbbképzés fejlesztését. A törvény utasítja az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalát (U.S. Environmental Protection Agency - EPA), hogy vállaljon vezető szerepet a szövetségi hivatalok között a törvény végrehajtásában, koordinációs bizottságok létrehozására ösztönzi a szövetségi hivatalokat, helyi oktatási intézményeket, tagállami szerveket, nonprofit oktatási és környezetvédelmi szervezeteket és az oktatási (tankönyv és taneszköz) magánszektort. Ebben segítségére van az Országos Környezeti Nevelési és Továbbképzési Alapítvány (National Environmental Education and Training Foundation - NEETF). A törvény feljogosította a Környezetvédelmi Hivatalt országos ösztöndíjak, tanárképzés, szakmai gyakorlatok és ifjúsági programok intézésére. 1993-ban a Természettudományok, Műszaki Tudományok és Technika Szövetségi Koordinációs Tanácsának munkacsoportja, a Környezetvédelmi Hivatal és az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma közös elnökletével egyre növekvő érdeklődést tapasztalt a környezeti nevelés iránt a szövetségi hivatalok körében. A hivatalok felismerték, hogy az igények túllépték a forráskereteket, ugyanakkor lehetőség nyílik a prioritások és források koordinálására és így a hivatalok többletmunkájának csökkentésére.

Az USA Kongresszusa megerősítette az oktatás (kiemelten a nyelvi-kommunikációs, a matematikai és a fenntarthatóságra irányuló szakterületek) iránti elkötelezettségét az amerikai oktatási törvény pártközi támogatásával. A Célok 2000 alapelvei (amelyek az USA harmadik évezredének küszöbén fogalmaznak meg prioritásokat) a következők: magas szintű elvárások, országosan magasabb tanulási követelmények a tanulók számára; a szülők, pedagógusok és a társadalom teljes körű részvétele a nevelésben; biztonságos és rendezett körülmények a tanuláshoz; minőségi biztosítás a tanításban; a technikai eszközök hatékony és összehangolt használata az oktatásban; az intézményes és az intézményen kívüli oktatási rendszer célszerűen folyamatos átalakítása; valamint egyedi iskolafejlesztések. A Célok 2000 országos irányelvei lehetővé teszik a tagállamok és települések számára, hogy emeljék az iskolai tanulási eredmények szintjét. Az USA-ban körülbelül 6 milliárd dollárt irányoztak elő a környezet és a természeti értékek kutatására és fejlesztésére, de az összegnek csak igen kis hányada koncentrálódik a fenntarthatóság pedagógiájára.

Informatikai és kommunikációs technológiák

A fenntarthatósággal foglalkozó pedagógiai programok hatékonysága világszerte nagy részben attól függ, milyen mértékben használják fel a fejlett kommunikációs rendszereket, például az internetet arra, hogy a szakmai információ elérhető legyen a tanárok, diákok és a társadalom számára. Az internet és a hozzákapcsolódó világháló rendkívül hatékony és gazdaságos rendszerek, amelyekkel összeköthetők a pedagógusok, politikusok, diákok és a fenntarthatóság pedagógiáját pártoló szülők, valamint az érdekelt helyi közösségek. Az utóbbi időben az internet növekedésével párhuzamosan rendkívül gyorsan megnőtt az igény interaktív, multimédiás technológiákon keresztül elérhető információk iránt, és az elkövetkezendő években előreláthatólag még gyorsabban fog növekedni. Az ilyen oktatási segédeszközök azt a célt szolgálják, hogy fenntartsák a diákok érdeklődését és fejlesszék kreativitásukat, miközben információt adnak át. Az új interaktív multimédiás megközelítéseket kihasználó számítógépes eszközök aránya a környezeti nevelésben is rendkívüli mértékben megnő az elkövetkezendő évtizedben. Ezzel egyeidejűleg bizonyos társadalmi rétegek, csoportok kizáródnak az informatikai társdalom világából az ehhez szükséges elemi képességek és eszközök hiánya miatt.

Az Egyesült Államokban a tantermi telefonvonalak hiánya és rossz minősége hátráltatja a tanárok részvételét az elektronikus kommunikációs hálózatokban. A fejlett oktatástechnikai eszközök kiterjedésével és kifinomulásával az egyenlő hozzáférési esélyek fontos tényezővé válnak. Rendkívül fontos, hogy azonos esélyeket biztosítsunk a technikai eszközök használatára, és az oktatási intézményeknek szükségük lesz mind az állami, mind a magánszektor anyagi támogatására.

Az elmúlt évben több ezer szervezet hozott létre az interneten honlapot, ezzel programok és tevékenységek széles körét tették elérhetővé a számítógép-használók számára. A kétirányú kommunikációt és az együttműködést is megkönnyíti, így a pedagógusok sokféle információt szerezhetnek be és cserélhetnek ki. A pedagógusoknak szükségük van az oktatást segítő információkra. Egyetemi, kutatóhelyi-fejlesztői műhelyek szintjén hasonlóképpen nő az igény a fenntarthatóság pedagógiájáról szóló információ iránt, hiszen a felsőoktatási és a tananyagokat, taneszközöket kidolgozó kutató-fejlesztő műhelyek dolgozzák ki a terület több tudományágát érintő oktatási és kutatási programjait.

Multikulturális perspektívák

A világ iskoláinak és közösségeinek demográfiai összetétele színesebb, mint bármikor idáig a történelemben. Az USA-ban a diákok között egyre több a színes bőrű, míg a tanárok túlnyomó része fehér. Sok gyerek bevándorló szülőktől származik, és sokuknak nem az angol az anyanyelvük. Ráadásul jelentős számú amerikai gyerek él olyan körülmények között, amelyek hátráltatják őket a tanulásban, az iskolában és az életben. Ilyenek többek között a szegénység és az erőszak, a tizenéves terhesség és a tanulási, munkavállalási lehetőségek csökkenése.

Egyre többen ismerik fel, hogy a tanítás multikulturális megközelítésére és differenciáltabb tartalomra van szükség az oktatás minden formájában. Különleges képzések kellenének az oktatás-nevelés terén tevékenykedők számára, hogy olyan környezetben is tudjanak tanítani, amely etnikai, kulturális és nyelvi szempontból is sokfélék. Valamennyi etnikai és kisebbségi csoport pedagógusai profitálhatnak olyan felkészítésből, amelynek segítségével helyt tudnak állni különböző körülmények között. A "környezeti igazságosság" és "környezeti egyenlőség" viszonylag új fogalmak, de a mögöttes tartalom nem. A környezeti igazságosság célja annak biztosítása, hogy minden ember korra, etnikumra, nemre, társadalmi osztályra és rasszra való tekintet nélkül "egyforma" védelemben részesüljön a környezeti veszélyekkel szemben. A környezeti igazságosság kibővíti a környezet fogalmát a természetes ökorendszerekről a társadalmi és gazdasági környezet irányába.

Az 1980-as években alulról szerveződő társadalmi akciócsoportok megkezdték a mozgósítást annak érdekében, hogy a figyelmet a veszélyeshulladék-égetők, szemétlerakók, szennyvíztisztító telepek és ipari létesítmények egészségre káros hatásaira irányítsák. Mivel ezek a létesítmények alacsony jövedelmű, leszakadó, marginalizálódott és kisebbségi közösségek közelében vannak, a környező területek lakóit aránytalanul terhelik a veszélyes létesítmények által okozott káros, ártalmas egészségi hatások, mint például a daganatos betegségek, allergia, asztma és bronchitis. Ehhez párosul még az a tény is, hogy az alacsony jövedelmű és kisebbségi csoportok számára csak korlátozott mértékben biztosítottak a közegészségügyi szolgáltatások.

A környezeti igazságosság mozgalmának megjelenése lehetőséget ad arra, hogy a pedagógusok körében érdeklődést keltsünk a fenntarthatóság pedagógiája iránt. Sok tanár ismeri ezt a mozgalmat a médiából és szakfolyóiratokból szerzett értesülések alapján, legtöbbjüknek azonban nincsenek meg a megfelelő eszközeik és háttér-információjuk a diákok tanításához.

A környezeti igazságosság mozgalom számos közösségre alapuló oktatási kezdeményezést hozott világra, amelyeket a hivatalos elképzelések és a gyakorlat is hasznosíthatnak. A fenntarthatóság pedagógiájának közösségre alapuló, multikulturális megközelítései segítik fenntartani és megőrizni a különböző népek kulturális és nyelvi hagyományait és örökségét.

Globális perspektívák

Az új évezred elején a környezet javításának kutatása a tudomány és az új technológiák keretében történik, de hasznosítani fogja a világ más kultúráinak, népeinek bölcsességét és értékeit is. A pedagógusok és oktatási rendszerek élénkebben válaszolhatnak erre a globális kihívásra új módszerek, információtechnológia, valamint nemzeti és nemzetközi szintű kapcsolatok felhasználásával.

A fenntarthatóság pedagógiájának a pedagógiai programokban, vállalatok munkaterveibe, települések és civil szervezetek akcióterveibe történő beépítése egy alulról szervezkedő mozgalom eredménye, amely a sok akadály ellenére sikeres volt. A programok skálája és sokfélesége a mozgalom erőssége, egyben gyenge pontja.

A tényleges pedagógiai változások nem történnek pusztán felsőbb, kormányzati szintű utasításra, legyen az tagállami vagy szövetségi határozat, bár az a kormányzati szintű döntések, a jogalkotás, a források biztosítása, az országos és nemzetközi koordináció elengedhetelen, amint azt a környezeti nevelés története mutatja. A környezeti nevelés iránti igény egyre inkább maguktól a diákoktól ered. A felnőttek is csatlakozhatnak, akár magánemberként, akár kollektíven, civil vagy szakmai szervezetek tagjaiként. Szólhatnak tanári és szakértői minőségben, az üzleti életben munkáltatóként vagy munkavállalóként és mint felelős állampolgárok vagy kormányhivatalnokok. Szükség van a "fölülről lefelé" és az "alulról fölfelé" történő kezdeményezések egyensúlyára, hogy a fenntarthatóság pedagógiája kiaknázza teljes lehetőségét.

Az egyes emberek szerepe

Az egyes emberek többek között úgy járulhatnak hozzá a fenntarthatósághoz, ha időt és pénzt áldoznak saját művelődésükre, a mindennapi életüket befolyásoló környezeti, társadalmi és természeti értékekre vonatkozó kérdések tanulmányozására. Minden korosztály felelősen részese lehet tudatosítással, önműveléssel, barátok, családtagok és kollégák közötti információcserével is. Mások fenntarthatóságra nevelésének sikere nagymértékben függ az egyes emberek kezdeményezőképességétől. Az egyes emberek feladata és érdeke a fenntarthatósággal kapcsolatos az ismeretek és készségek bővítése, valamint a hozzáállás megváltoztatása.

Az egész életen át tartó tanulás vállalásával az emberek állampolgári jogon megszerezhetik a szükséges ismereteket ahhoz, hogy tájékozott döntéseket hozzanak szakmai és magánéletükben.

A civil szervezetek és a települések szerepe

A civil szervezetek meghatározó szerepet játszanak a fenntarthatóság pedagógiájának előmozdításában a kutatás-fejlesztés, kiadványok megjelentetése, szakképzés, a tagjaiknak és ügyfeleiknek nyújtott szolgáltatások, finanszírozás, valamint a fenntarthatóság eszméjének és ismereteinek elterjesztése terén. Néhány civil szervezet széles körű hatást tud elérni minimális költségráfordítással úgy, hogy országos szinten fejti ki tevékenységét, mások igen hatékonyak és befolyásosak lehetnek a helyi társadalomban. A civil és a helyi társadalmi szervezetek abban a helyzetben vannak, hogy előkészíthetik az utat, és elöl járhatnak az együttműködő kezdeményezések létrehozásában, arra a tapasztalatra építve, amit a sikeres és hosszan tartó programok kivitelezésében szereztek.

A fenntarthatóság pedagógiájáról szervezett országos konferenciákon és szemináriumokon kívül a szakmai szervezetek információt szolgáltatnak a környezettel kapcsolatos témákról, és pedagógiai kiadványokat, hírleveleket, tantervi útmutatókat és kreatív tanítási-tanulási segédeszközöket terjesztenek. A szakmai csoportok technikai és szakmai segítséget is nyújtanak a pedagógusoknak, valamint továbbképző tanfolyamokat szerveznek. Ezeknek a szakmai programoknak a segítségével találkozhatnak egymással olyan pedagógusok, akik egyébként nem kerülnének közvetlen kapcsolatba, például az óvodákban, általános és középiskolában vagy különböző szakterületen dolgozó szakemberek.

Az Amerikai Egyesült Államokban sok száz környezeti nevelési és környezetvédelmi civil szervezet, alapítvány és intézmény társulásából jött létre a hetvenes évek elején a világ legnépesebb környezeti nevelési szövetsége, az Észak Amerikai Környezeti Nevelési Egyesület (North American Association for Environmental Education: NAAEE), amelynek 2001 elején már 52 országból vannak tagszervezetei. A hatalmas szervezet tevékenységével az USA kormányzati hivatalaihoz kapcsolódik, összehangolja a helyi, az állami és a szövetségi szintű környezeti nevelési tevékenységeket, tananyag- és módszerfejlesztést, artikulálja a tankönyv- és taneszközpiacot a sajátos értékelési és marketingtevékenységével, kezdeményezi a felsőoktatásban induló szakok és képzési formák akkreditációit, képviseli a környezeti nevelők érdekeit, karrierjét, és eközben nemzetközi aktivitást is kifejt. Egyik legfontosabb feladata volt az USA környezeti nevelési követelményeinek és standardjainak összehangolt, feltáró kutatásokra és konszenzusra épülő kidolgozása a hatékony minőségbiztosítás érdekében.^[4]

Az előretekintő települések felismerik, hogy tőlük is függ, ösztönzik-e az új gazdasági lehetőségeket, és biztosítják-e, hogy az iskolák olyan munkaerőt képezzenek, amely felkészült a változó világ kínálta új munkalehetőségekre. Az a település, amely együttműködik az iskolákkal, a helyi önkormányzatokkal és a nonprofit civil szervezetekkel, meg tudja teremteni azokat az iskolai és iskolán kívüli tanulási lehetőségeket, amelyek segítik felkészülni az embereket a fenntartható jövőre. A legfontosabb lépés olyan hosszú távú tervezési folyamat kezdeményezése, amely a helyi feltételeknek megfelelő, a fenntarthatóságot és a jövőt is figyelembe vevő erőforrás-gazdálkodási szokások bevezetésével, terjesztésével kezdődik.

A helyi önkormányzatoknak és a helyi közösségi szervezeteknek katalizátorként kell szolgálniuk azért, hogy konszenzus jöjjön létre a fenntarthatóság elveinek helyi tantervekbe és nevelési programokba történő beépítéséről.

Footnotes

1. ^ Az USA környezeti nevelése történetileg figyelemreméltó, mivel makroszinten hangolódik össze az országos szintű törvényalkotás, a civil környezetvédő és pedagógustársadalom, valamint a helyi közösségek mozgalmai.
2. ^ Education for Sustainability - an Agenda for Action. San Francisco, USA, 1994, 90.
3. ^ A törvény teljes szövege megtalálható: KÖRLÁNC tengerentúli tapasztalatai c. kötetében, 1994. KÖRLÁNC Könyvsorozat 2. kötet.
4. ^ Environmental Education Materials: Guidelines for Excellence. 1995, NAAEE.