A Bajkó Mátyás Emlékkonferenciáról

A Debreceni Egyetem jeles neveléstörténész professzorának, Bajkó Mátyásnak (1925–1999) az emlékére szervezett konferenciára 2016. 09. 17-én került sor Debrecenben, a DAB-székházban. A rendezvény első megszólalója és egyben moderátora a 125 éves Magyar Pedagó-
giai Társaság ügyvezető elnöke, Trencsényi László volt. Megnyitó beszédében elmondta, hogy a konferencia Bajkó Mátyás emlékét kívánja megőrizni, továbbá csatlakozik a reformáció 500. évfordulójának rendezvénysorozatához. Külön megköszönte a konferencia ötletgazdájának, Birkásné Pápay Juditnak a remek szervezést, amely nagyban segítette a konferencia létrejöttét.

Az első előadást Brezsnyánszky László tartotta, aki az ünnepelt egyetemi éveiről, szakmai pályaívéről adott áttekintést. Elmondta, hogy Bajkó Mátyással közel 33 éven keresztül dolgoztak egymás közelében a Debreceni Egyetemen. Említést tett arról, hogy Bajkó Mátyás messziről érkezett Debrecenbe, mert Erdélyben, a Székelyföldön, Ditróban született. Családja földművelésből élt. Gyermekeiket taníttatták. A két lánytestvér tanító lett. Mátyás a csíksomlyói líceumba járt, ő is szerzett tanítói oklevelet, majd Kolozsvárott érettségizett. Az 1948/49-es tanév első félévétől 1953-ig volt Debrecenben az egyetem bölcsészkarának magyar–történelem szakos hallgatója, 1953-ban szerzett diplomát. Végzős diákként demonstrátori szerződést kapott, ezek után tanársegédként, majd adjunktusként kezdett el az egyetemen dolgozni. Bajkó Mátyás 1958-ban védte meg a doktori disszertációját, amelyet Benedek Elek életpályájáról, tanügyi, publicisztikai tevékenységéről írt. A későbbiekben a 18–19. századi protestáns kollégiumok történetét kutatta. Ebből a témából írta meg a kandidátusi, illetve nyugdíjba vonulása után az akadémiai doktori dolgozatát. Előadása végén Brezsnyánszky László a Bajkó Mátyáshoz fűződő személyes emlékeiről is mesélt egykori tanítványként és munkatársként. Elmondta, hogy egy rendkívül közvetlen, a diákok iránt mindig érdeklődő tanár volt. Határozott előadói hangjára a tanítványok ma is emlékeznek, kollégaként pedig szerény és jó kedélyű embernek tartotta.

Birkásné Pápay Judit elmesélte, hogy egy olyan konferencián találkozott először a tanár úrral, ahol ő is előadást tartott. Azonnal meghívást kapott Debrecenbe, hogy legyen tagja egy ottani kutatócsoportnak. Eredményes együttműködés alakult ki a csoportban, többen, köztük Judit asszony is az ő vezetésével doktorált. A professzor haláláról értesülve úgy döntött, hogy Bajkó Mátyás baráti kört alapít, itt határozták el, hogy kopjafát állítanak a névadó emlékének. Egy verssel fejezte be gondolatait, amellyel a Bajkó tanár úrhoz fűződő személyes kapcsolatát illusztrálta.

Birkásné Pápay Judit megemlékezése után Gerencsér Attila következett az előadói sorban. Mint elmondta, közvetlen tanár-diák kapcsolat nem volt közöttük, azonban a kollégáktól sokat hallott róla. Először tudományos munkatársként került kapcsolatba Bajkó Mátyással, miután több ízben is közösen szerkesztettek kiadványokat. Rámutatott arra is, hogy Bajkó Mátyás mindig hűséges volt a Debreceni Egyetemhez. ,,A Debreceni Egyetem megfogott valamivel” – idézte. Kiemelte továbbá, hogy Bajkó Magyar Pedagógiai Társasághoz fűződő elkötelezettsége példaértékű volt. Előadását azzal zárta, hogy 1997-ben megalakult a Karácsony Sándor nevét viselő pedagógiai egyesület, amelyben Bajkóval együtt alapító tagok lehettek. Az egyesület kiadványaiban számos pedagógusnak, oktatónak állított emléket.

Trencsényi László hozzászólásában a protestáns kollégiumok kutatása kapcsán összefoglalta, hogy mivel járultak hozzá Luther és követői az iskolaügy megújításához. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolakultúra szakkifejezés bevezetése Bajkó Mátyás nevéhez fűződik, amit később szakmai tudományos folyóirat is címéül választott.

Daróczy Ágnes kollégiumi igazgatónő az előadásában a kollégiumi élet mai, leginkább gyakorlati kihívásairól beszélt, majd arról, hogy mit jelent számára a kollégium pedagógusként és szülőként. Az internátust családpótlóként, közösségként definiálta. Szerinte a kollégium falai között életre szóló barátságok és szerelmek szövődnek. Elmondta, hogy nagyon nehéz dolog lehet egy szülő számára, amikor elengedi a gyermekét a kollégiumba, ebből adódóan a pedagógusokra nagy felelősség hárul. Fő feladatuknak tekintik a kollégiumban, hogy a diákokból a maximumot hozzák ki, illetve szeretnék elérni, hogy amit a nevelők végeznek, azt teljes odafigyeléssel tegyék. Tapasztalatai alapján nagy szükség lenne arra, hogy az egyetemen kollégiumi nevelőtanárok képzésére is sor kerüljön, olyan hallgatóknak, akik valóban hivatásuknak éreznék a szakmájukat. Előadása végén képsorozatot mutatott be a megemlékezőknek, illusztrálva ezzel a kollégiumban folyó mindennapi életet.

Az előadások után Bajkó Mátyás özvegye megköszönte a szervezőknek, hogy létrejöhetett a megemlékezés. Elmesélte, hogy az otthonukban egyfajta szellemi műhely működött, ahol időről-időre tanítványok és kollégák gyűltek össze. Mesélt arról, hogy férje mindig beavatta őt a saját tudományos munkáiba, több tudományos vita részese lehetett, hiszen férje gyakran vitte őt magával szakmai eseményekre is. Elmondta, nagyon boldog, hogy ilyen férfi mellett élhetett.

Bajkó Mátyás első házasságából született lánya, Bajkó Magdolna is felidézett néhány emléket édesapjáról és Ditróról. Lőrincz József nevét emelte ki mint az édesapja fő tanítómesterét a szülővárosában. Édesapja gyakran vendégeskedett Lőrincz Józsefnél, aki sokat tett Mátyásért, és akit ő is nagyon kedvelt és felnézett rá. Az emlékkonferencia résztvevői és előadói mindezek után közösen indultak el, hogy a temetőben tiszteletüket fejezzék ki Bajkó Mátyás kopjafájánál.

A rendezvényt és a kopjafaállítást pályázati úton a Reformáció Emlékbizottság támogatta. A szervezés a kezdeményezést felkaroló Magyar Pedagógiai Társaság és a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület érdeme.

Úgy gondolom, hogy Bajkó Mátyásnak a szülőföldjéhez és a kutatási témájához való ragaszkodása mindenképpen példaértékűnek számít. Leginkább azért, mert a múlt század közepe utáni évtizedekben az egyházi iskolákkal való tudományos foglalkozás és publikálás bátor vállalkozásnak bizonyult a neveléstudós részéről, hiszen nem feltétlenül jelentette számára a tudományos karrier legbiztosabb útját. Bajkó azonban hűséges maradt és kitartott mind a szülőföldje, mind pedig az általa választott téma mellett, ezért is elismerésre méltó a neveléstörténész munkássága, tudományos karrierje.