2D Humanoid Print – 2018 tavaszán ezt az elnevezést adtam annak a komplex képzőművészeti projektfeladatnak, amelyet 13. osztályos művészeti szakos diákjaimmal a budapesti SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban végeztünk el. Egyéni és kooperatív alkotással jártuk be az adott témát: önmagunkat. A munkát vizuális önértékelőlap kitöltésével és megbeszélésével fejeztük be. Képes beszámolóm a projekt lezajlását részletezi.
A kezdőfeladat megkívánta, hogy ne hagyományos osztályteremben legyünk, székekhez és asztalokhoz kötötten, hanem rajzteremben, ezen belül is egy teljesen spontán, esetlegesen elrendezett térben, természetes helyzetben. Erre a felütésre azért volt szükség, hogy a hangulat már az elején laza és nyugodt legyen. A diákok a padlón ülve, fekve, kényelmes testpozícióban alkottak. Ennek következtében szabadabb asszociációkra és szabadabb képi megoldásokra lehetett számítani.
Egy-egy diáknak összeragasztott csomagolópapírra kellett ráfeküdni, az általa választott pozícióban.
A fekvő testhelyzet megválasztása teljesen szabadon történt, mindenki kedve szerinti mozdulatban feküdt rá a papírra. Akkor egy-egy osztálytársuk körberajzolta őket, hasonlatosan ahhoz, ahogy a bűnügyi helyszínelők dolgoznak.
A feladatsor második lépéseként önreprezentatív képi formákat konstruáltunk, szabad asszociációk alapján.
Kiindulásképp a diákoknak olyan fogalmakat kellett egy papírra felírni, melyeket jellemzőnek tartanak magukkal kapcsolatban, majd ezeket a fogalmakat kellett átültetni emblémaszerű képi jelekbe.
A test kontúros körberajzolása mint kihívás ebben a testközeli, rögtönzött szituációban bizalmi kapcsolatokat teremtett. A diákok kellő humorral vették a feladatot, és segítettek egymásnak.
Ezekkel a sűrített jelentéstartalmú kivágatokkal a diákok nyomatokat készítettek saját körberajzolt alakjukra. A nyomatok elhelyezésének mikéntje csak egyéni, tudatos döntés következménye lehetett, mert az alak bármely, okkal megválasztott részére szabad volt nyomtatni. Megfontolt döntés eredményeként került tehát az adott nyomat a fejhez, a szív tájékára vagy a lábhoz. A nyomatok láthatóan olyan témákat jelenítettek meg, amelyek a hétköznapi élet fontos eseményeihez kapcsolhatók, s amelyek a diákok számára – kinek-kinek egyéni hangsúlyokkal – jelentőséggel bírnak; barátság, sport, szabadidő, zenehallgatás és egyebek.
A printek készítése és a felületre való nyomtatás kísérletező képi játékokat adott. A nyomáshoz használt festék mennyiségét variáló próbálgatás igen szép felületi hatásokat eredményezett. Az összkép egy saját testkontúr, amelyben a diák számára fontos tevékenységeket és fogalmakat sűrít képi jelek formájában. A színes, ember alakú nyomatok egy teljes alakos önarckép érdekes kísérletei lettek.
Mivel 160-170 cm magas, ember nagyságú képekkel dolgoztunk, megfelelő méretű térre volt szükség. A kompozíciókat belső és külső térben is elkészítettük, füves, fás területen, parkoló autók közelében, köves udvaron, az iskola aulájában, lépcsőfeljárójában. Ez lehetőséget adott a diákok számára a terek szabadabb bejárására. Környezetük, iskolájuk különböző helyszíneit más aspektusból ismerhették meg így.
A feladat harmadik szakaszát a diákok ötfős csapatokban teljesítették. Minden diák kezében ott volt a saját önlenyomata, s a csoportoknak ezekből bizonyos témák szerint közös kompozíciót kellett létrehozni. A témák minden csapatnál azonosak voltak.
A csapatoknak párhuzamosan kellett dolgozniuk, így érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanarra a témára (pl. „közösség”, „lebegés”, „harc”) melyik csoport milyen kompozíciót készít. Beszélgettünk is arról, miben látunk hasonlóságot és miben különbözőséget. A csoportok először egymástól elkülönülve dolgoztak, a csapat egyik tagjának az volt a feladata, hogy dokumentálja a kész kompozíciókat.
A negyedik szakaszban kivetítettük magunknak saját fotóinkat, és beszélgettünk a kompozíciókról.
Ötödik lépésként kiállítást rendeztünk képeinkből az iskolában. Az emberalakok kihelyezése, egymáshoz való viszonyuk tudatos szervezése éreztetni kívánta, hogy a kiállítás egy közös kompozíció, az egész osztály együttes munkájának eredménye.
A projekt befejező szakaszában az osztály tagjai önértékelőlapot töltöttek ki, és beszélgettünk a feladat alatt átélt eseményekről, megélt élményekről.
