„Ahol nevelésügyi kongresszus van, ott nevelésügyi kongresszus van” – emlékeztetett Trencsényi László a tavaly novemberi Szakmai-vezetői kollégium ülésén elhangzottakra, azaz folytatódjék az a szakmabeli és szakmaközi dialógus, amely 2008 augusztusában megindult. Fontos, még fontosabb, hogy ez a dialógus a megszokottnál is higgadtabb és tárgyszerűbb legyen, ebben áll a Magyar Pedagógiai Társaság felelőssége.
Miközben vannak szakosztályok, amelyek működésében a szakmai érdekérvényesítés erősödik (napközisek, kollégisták), másutt a diskurzuselv érvényesül (pl. az „újjászületett” felsőoktatási szakosztály).
A kolozsvári Szőts Judit indítványához, a győri Kovátsné Németh Mária kezdeményezéséhez méltó keret az Apáczai-évforduló. Nem csupán az „oskolák felettébb fontos voltáról” szóló, hanem az a bizonyos másik mondat is fontos mottó lehet: „az iskola tanítók és diákok rendezett társulása” – mind a rendezettségre, mind a társulásra hangsúly esik. S kiterjedhet a közös gondolkodás a határainkon túli magyar szakmára is. (Kora tavasszal erdélyi konferenciasorozat zajlik majd; a helyi szakmai rendezvények szintézise kíván lenni május 15-én a győri rendezvény.)
Ezenközben nemzetközi kapcsolataink is kiterjedőben. A „visegrádi négyek” országai körében aktív részvételünkkel szerveződő „Együttműködő iskola – együttműködő társadalom” projekt sokat ígér. Szólt a szónok arról is, hogy éppen a magát „nemzeti őrseregnek” nevező csoport királyhelmeci randalírozása napján tudtunk szlovák partnereinkkel konstruktívan előrelépni – lengyel és cseh kollégák társaságában.
Elvünk változatlan: fokozni kell a fiatalítást, az ISCE-konferencia ebben igen reménykeltő, s egyben jól kell sáfárkodnunk a tradíciókkal is, tagságunk idősebb generációival. Mindezt jól szolgálja jubilánsaink köszöntése, e sorba lép a BAZ megyeiek tervezett konferenciája Mihály Ottó jubileumán, a Kiss Árpád Műhely munkája (a legutóbbi, Kovács Máté életútjának tanulságait feldolgozó ülés igen komoly tanulságokkal járt, külön örömünk, hogy két valahai államtitkár mellett Hankiss Elemér is megtisztelte az ülést); a gyermekvédők a Sztehlo-centenáriumra készülnek.
Készülünk a Staféta-táborra. Egyre nő azon szervezeti egységek száma, amelyek programjában a „Tanulás ünnepe – művelődés hete” a meghatározó.
Jellegzetes a szakosztályok, tagozatok közti együttműködés. A Fővárosi Tagozat és a Neveléselméleti Szakosztály lényegében fuzionált, hasonló terveken gondolkodik a Gyermekvédelmi Szakosztály, a Korczak Munkabizottság és a Segítők műhelye. A Családpedagógiai Szakosztály több szervezettel is közös programot készít elő. A munkatervek további hasonló megoldásokat tartalmaznak. S fontos a társaságon kívüli kapcsolatrendszer is. A VII. Nevelésügyi Kongresszus „olvasztótégelyében” fontos együttműködések keletkeztek és erősödtek meg, például a Gyermekmédia Egyesülettel; de konszolidált a viszonyunk „második otthonunkkal”, a Mérei Ferenc Intézettel, s javulnak a kapcsolatok az OFI-val is, nemkülönben a Corvin téri „végvárral”, az MMI-vel. Miskolcon az egyetem a bázis, Nógrádban, Somogyban a megyei pedagógiai intézet, Hajdúban, Szabolcsban a főiskola, és sorolhatnánk a példákat.
A tagdíjfizetés terén még vannak lehetőségeink, itt fokozni érdemes az elkötelezettséget. Annál is inkább, hiszen a gazdasági válság bizonyára a költségvetési támogatási források csökkenésével jár – a debreceni betörés az irodába ráadásul komoly érvágás volt. Köszönet a Színes Húrok Szakosztály aktivistáinak, hogy egy kereskedelmi cég akciója révén sikerült jelentős összeget szerezni a társaságnak. Ezt az iroda „szellemi melegedőként” való fenntartására fordítjuk.
Sikerült stabilizálni részesedésünket az Új Pedagógiai Szemle feletti felelősségből. Az ÚPSZ-kávéház új hagyományának máris nyertese a legközelebbi társrendező, a Somogyi Tagozat. Támogatjuk az A Kisgyermeket, segítjük nyilvánosságát. Kiadványokhoz is sikerült támogatókat nyernünk. Ezek közük kiemelkedik a Kontra György emlékének megőrzését segítő A fejlődő gyermek című kötet kiadása.
Májusban küldöttgyűlésre kerül sor. Elnököt választunk. Ádám György akadémikus a vezetői posztról – életkorára tekintettel – visszavonul. Arra számítunk, hogy a biztonságos folyamatosság, a szolid fejlődés feltételeit javítja majd a változás.