Zöpe és az iskolások
Segíts Zöpének, segíts a Földnek!
Szöveg: Martin Jánosné, magyar–történelem szakos tanár
A környezetvédelem fontossága mindennapjaink témája, hisz a bolygónkat károsító tényezők hatását valamennyien érzékeljük. Függünk a bennünket körülvevő környezettől, s szükségszerű, hogy felelősséget viseljünk a különböző természeti és környezeti értékek megőrzéséért. A környezetvédelem szorosan összefügg a természetvédelemmel, amihez szintén feladataink társulnak, vagyis próbáljuk a természeti értékeinket természetes változási folyamatban megőrizni és fenntartani. Az élhető, fenntartható környezet kiépítése és védelme hangsúlyos a mai világban.
A környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életforma kialakításában nagy szerepet játszik az iskolai oktatás-nevelés. Az oktatásirányítás alapdokumentuma, a Nemzeti Alaptanterv megfogalmazza a szükségességét annak, hogy a gyerekek saját tapasztalataikon keresztül olyan természettudományos tapasztalatok birtokába jussanak, melyek segítik az eligazodásukat az őket körülvevő természeti, társadalmi, gazdasági környezetben, s váljanak képessé arra, hogy harmóniában éljenek a környezetükkel. Ennek megalapozására szolgál az alsó tagozat 3–4. évfolyamán a környezetismeret tantárgy. A tantárgy tanulása során erősíthető a környezet iránti érdeklődés és a felelősségvállalás. A tantárgy céljai közt szerepel az egészséges életmód szokásainak az alakítása, s az egészséget károsító hatások kerülésére való nevelés.
Szerencsés, ha a pedagógusok, tudva és ismerve a téma fontosságát, a nevelő hatásra nem csak a heti 1 környezetismeret-tanóra lehetőségeit használják fel. Tudják, hogy a Föld környezeti állapotának rohamos romlása, az éghajlatváltozás hatása elsődleges feladattá teszi a következő nemzedékek környezettudatos szellemben nevelését. Fontosnak tartják, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez, s olyan szemlélet hassa át az életüket, ami a fenntartható életmód szabályai szerinti működést valósítja meg.
Ezt a szemléletet egyrészt el kell sajátítani, másrészt át kell tudni adni, s nem tananyagként, hanem tevékenységek és élmények útján.
Egy olyan iskola példáját mutatom meg, ahol ez az elköteleződés és elhivatottság hatja át a mindennapok nevelőmunkáját. Ez a Dunaújvárosi Arany János Általános Iskola, mely épp ebben a tanévben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A város egyik legnagyobb iskolája, lakótelepi környezetben 21 osztály tanulóit fogadja.
A városban egyedülálló az intézményben folyó emelt szintű vizuáliskultúra-tanítás, ahol a művészeti képzés heti 4 tanórán, délutáni kiscsoportos műhelyfoglalkozásokon és alkotótáborokban történik. Az iskola alapítása óta folyamatosan működik a rajztagozat, és különös rangot ad az intézménynek. A kis művészpalánták legutóbb az Élhető éghajlatért – helyi klímastratégia és szemléletformálás Dunaújvárosban című rajzpályázaton értek el szép eredményeket.
Az iskola régi hagyományként minden tanévben meghirdeti az angol nyelvi tagozatot is, melynek népszerűsége az idők során töretlen. Sajnos a jelenlegi vírushelyzet miatt a megszokott angliai tanulmányút megszervezésére nem volt lehetőség, de az Arany-esély próba nyelvvizsga továbbra is lehetőséget ad a tanulók nyelvtudásának elmélyítésére. Új kezdeményezés az iskolától a nyolc éve bevezetett matematika-tehetségfejlesztés, melyhez informatika irányultság társul. Az itt tanuló diákok korán elsajátítják az infokommunikációs eszközök használatát.
Az intézmény vezetését és a tantestületet az állandó megújulási szándék, és újabb és újabb fejlesztési irányok kijelölése jellemzi. A tehetséggondozás érdekében Matematikai és Anyanyelvi Mini Akadémia működik, de a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésére is különösen figyelnek.
Az „aranyos” diákok mellett az „aranyos” szülők aktivitása is elismerésre méltó. A szülői támogatásra mindig számítani lehet. A sikeres együttműködés alapja a kölcsönös tisztelet és a közös érdek. A jubileumi év Fogadj örökbe egy kertet! elnevezésű mozgalma az egész közösséget megmozgatta. Az iskola területén és az épület környékén a gazos ágyásokat virágos kiskertek váltották fel. Az osztályok a kialakított kertjüket nemcsak beültették, hanem folyamatosan gondozzák is. A környezetszépítő munka városszerte elismerést nyert.
Példamutató akciók nem jöhetnek létre lelkes és kezdeményező személyek nélkül. Az „aranyos” pedagógusoknak mindig van egy új ötletük, melyek megvalósításában támogatóra találnak az intézmény vezetőjében, Garai Zsuzsannában. A környezeti nevelés elkötelezettje, Tóthné Mess Erika is mindig mindenben számíthat rá és kollégáira. Ő az iskola intézményvezető-helyettese, aki az alsó tagozat oktató-nevelő munkáját irányítja, segíti. Saját elmondása szerint a téma iránti elkötelezettsége régi, hisz már 10 éve, hogy a 3. és 4. osztályos tanulók számára megírta A hétköznapok világa című, környezetismereti kompetenciát fejlesztő munkafüzeteket. Jelenleg akkreditáció alatt van a 3. osztályosoknak készített új tankönyve, melyet az Oktatási Hivatal felkérésére készített.
Az iskola meglátogatására, s az ott folyó munka bemutatására elsősorban az indított, hogy megismertessem az olvasókkal Tóthné Mess Erika tanítónőt, intézményvezető-helyettest, s azt a környezetvédelmi programot, amit útjára kíván indítani.
– A környezetismeret tantárgy követelményei az alacsony óraszám miatt nehezen teljesíthetők, ezért fontos, hogy megtaláljuk azokat a nevelési-képzési területeket és lehetőségeket, melyek a tanórákon kívül formálják a tanulók környezettudatos szemléletét. Napjainkban a természet- és környezetvédelmi problémák egyre szélesebb körben válnak ismertté. A világszerte megjelenő, változtatást igénylő helyzet hazánkban is egyre nagyobb figyelmet kap. A környezeti rombolás kihat a természetre, a folyamatok természetesen az emberek életét is befolyásolják. Az információk riasztóak, megijesztik az embereket, akik lehetőségeik szerint igyekeznek tenni a ’rossz dolgok’ ellen. Ez az igyekezet az iskolámban is megfigyelhető. Sok éve már, hogy tanévente két alkalommal papírgyűjtést szervez a diákönkormányzat. Ezek az akciók nagyon sikeresek, megmozgatják az egész iskolát, szinte minden család részt vesz bennük. Az utóbbi időben a papírgyűjtést kiegészítettük az elem, műanyag kupak és elektronikai hulladék gyűjtésével. Saját kupakgyűjtő szívet készíttettünk, amit az aulában helyeztünk el az elemgyűjtővel együtt. A gyűjtők gyorsan telnek, a tanulók folyamatosan hozzák otthonról az összegyűjtött hulladékot. Rendszeresen csatlakozunk a takarítási és szemétszedési akciókhoz is – mondta Tóthné Mess Erika.
Az iskola ez évi környezetvédelmi tevékenysége is igen gazdag, hiszen több verseny, program volt már, ahol élményekkel gazdagodtak és eredményesen szerepeltek az iskola tanulói.
A kreativitást is fejlesztette az a délután, amikor az újrahasznosítás jegyében különböző játékokat, például színes pörgettyűket készítettek a gyerekek. Az iskola honlapján olvastam a büszke híradást, hogy a Szeresd a Földet! országos természetismereti projektversenyen a 2. c osztályos tanulók 100%-os eredményt értek el, ezzel első helyezettek lettek. A feladatok régi-új technikák alkalmazását, kreatív gondolkodást kívántak: papírmasé földgömb, víztakarékosság, természetes vizek megóvása, szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás, élelmiszerhulladék csökkentése.
– Jó kapcsolatot ápolunk a helyi arborétummal, ahol mindig szívesen látnak bennünket, és ahova hívás nélkül is örömmel megyünk. Legutóbb a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai egy természettudományi napot rendeztek a számunkra. Tanítványaink megismerkedhettek az állatsimogató lakóival, és megetették az állatokat. Ismereteket szereztek a gombákról, bemutatót láttak a madarak befogásáról és a madárgyűrűzésről. Bepillantást nyertek az erdők csodavilágába is, hisz érdekes tájékoztatást kaptak az erdőlakó növénytársulásokról és állatokról. Fontos információkkal gazdagodtak az erdőgazdálkodás és környezetvédelem kapcsolatáról, a véderdők jelentőségéről.
A felelősségteljes gondoskodás érdekében Madarak karácsonyát is szerveztünk. A gyerekek tudják, hogy a hideg tél beálltával egyre inkább csökken a hazánkban telelő madarak fellelhető tápláléka, ezért vállalták a kismadarak etetését. Rendszeresen feltöltik az iskola területén és az arborétumban kihelyezett madáretetőket – mesélte Tóthné Mess Erika.
A tantestület arra is figyelt, hogy 2021. a Barlangok éve volt. Ez rögtön alkalmat adott egy barlanglátogató kirándulásra. A tanulók egy csoportja eljutott a Szemlő-hegyi-barlangba, mely felejthetetlen élményt nyújtott.
– A sok program mellett most egy új projekt indulásáról is szó van. Mi indította ezt a kezdeményezést? Mi újat jelent?
– Már régóta gondolkodom azon, hogy mivel lehetne még érdekesebbé, élményszerűbbé tenni a tevékenységünket, hogyan lehetne játékos motivációval megmozgatni a gyerekeket. Az előző ötéves mesterpedagógusi programom nemrég járt le, s az új program kitalálásakor a környezetvédelem témakörére esett a választásom. Minősítésem megújítására készítettem el a Segíts Zöpének, segíts a Földnek! című programot.
A program elindításához kitalált mesét szívesen közreadom, hátha valaki kedvet kap a feldolgozásához. A történet röviden arról szól, hogy egy testvérpár talál egy apró kis lényt, aki olyan, mit egy zöld petty, ezért elnevezik Zöpének. Kiderül róla, hogy egy űrlény, aki a Zöld bolygóról érkezett. Kíváncsi volt a mi kék bolygónkra, de nem tud hazamenni, mert kifogyott az űrhajójából az üzemanyag, a pronon. A gyerekek megígérik Zöpének, hogy segítenek neki, de semmi információt nem találnak se a Zöld bolygóról, se a prononról. Ahogy telik az idő, megtapasztalják, hogy cselekedeteikkel saját maguk befolyásolják a pronon termelődését. Ha a környezetvédelemhez illeszkedő jó dolgot cselekednek (pl. lekapcsolják az égve felejtett villanyt), akkor emelkedik az üzemanyag szintje, ha rosszat tesznek (pl. eldobják a csokipapírt), akkor csökken. A mese feldolgozása során az a cél, hogy az alsós tanulók csatlakozzanak Zöpe hazasegítéséhez. Vállaljanak olyan feladatokat, melyekkel ők is jót tesznek, tájékozódjanak a környezetvédelem tennivalóiról, és azokban tevékenyen vegyenek is részt. A játékos és érdekes feladatok megoldása során a tanulói csoportok pontokat szereznek, amiket egy üzemanyagnaplóban a tartályok zöldre színezésével gyűjtenek. Amikor az utolsó tartály is megtelik, büszkén mondhatják, hogy sikeresen vettek részt a mentőakcióban. Elismerésként a tanév végén dicsérő oklevelet kapnak. A programban részt vevő osztályok, csoportok munkájuk bemutatására az iskolai faliújságon kapnak lehetőséget.
A programmal az alsós gyerekek az iskolanapon ismerkednek meg. Hozzájuk a felsős társaik a Fenntarthatósági Témahéten csatlakoznak, amikor kiteljesedik a projekt. Tervem szerint a következő években fokozatosan bővül majd a résztvevők köre és az ismeretek feldolgozása. Szeretném, ha kollégáim nemcsak csatlakoznának, hanem saját ötleteikkel színesítenék és gazdagítanák a megvalósítást. Így egy önfejlesztő, folyamatosan frissülő, eredményes munka alakulna ki. Természetesen a pedagógiai cél az ismeretátadás és a felelősségteljes viselkedés kialakítása, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezeknek az eléréséhez sikerélményeken keresztül vezet az út. Nekünk, felnőtteknek fontos feladatunk, hogy úgy alakítsuk a projekt menetét, hogy minden résztvevő csoport előbb-utóbb sikerrel járjon. A kisebb-nagyobb zökkenők jó tapasztalatszerzési lehetőségek, de a végső cél a pozitív eredmény elérése.
– Kaphatnánk ízelítőt a történet feldolgozásáról?
– A történet feldolgozásaként a tanítók a gyerekeket motiválva elérik, hogy a diákok kedvet kapjanak a kis űrlény megsegítésére. Irányított beszélgetés keretében ismerhetik fel a tanulók, hogyan segíthetnek Zöpének. A gyerekeknek ötleteket kell gyűjteniük és vállalásokat kell tenniük a mentőakció sikere érdekében. Lerajzolják, milyennek képzelik Zöpét és otthonát, a Zöld bolygót. Akár térképet is tervezhetnek, ami a Földről a világűrön keresztül hazavezeti a kis szökevényt. Aki szeretné, Zöpe teljes családját is ábrázolhatja. Újrahasznosítható anyagokból makettet készítenek Reppencsről, az űrsiklóról. A legötletesebb, legszebb munkák kikerülnek az iskolai faliújságra. Ezek után jöhet az első igazi megmérettetés, egy környezetvédelmi totó megoldása, ami megerősíti a gyerekeket abban, hogy készen állnak a kihívásra. A továbbiakban a tanév során a tanulók rendszeres időközönként különböző környezet- és természetvédelmi feladatokban vesznek részt.
– Hogyan, milyen módon valósul meg a projekt?
– Tervezett tevékenységeink az ötéves megvalósítási időszak alatt: témanapok, témahetek, környezet- és természetvédelmi vetélkedők szervezése. Környezetbarát és kulturált iskolai környezet kialakítása, a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása, a gyűjtött hulladékokból egyéni és csoportos alkotások, új termékek készítése. Tanulói kiselőadások tartása, poszterek, szórólapok tervezése, faliújságok, kiállítások készítése. A témához kapcsolódó előadók keresése, meghívása, olvasmányok, filmek feldolgozása. Környezetvédelemmel kapcsolatos pályázatok figyelése, a pályázatokon való részvétel. Jeles napok ünneplése, a napokhoz kapcsolódó érzékenyítő, élményszerű programok szervezése. Kirándulások szervezése természetvédelmi területekre, állatkertekbe, vadasparkokba, hagyományőrző helyszínekre. Mindezekhez természetesen elengedhetetlen a szülők és külső támogatók bevonása.
– Milyen témakörökre épül a program?
– Az alsós évfolyamok részére ajánlott témakörök: az állatok, növények gondozása, védelme, örökbefogadás, faültetés. Természetvédelmi területek, nemzeti parkok megismerése. Természeti és mesterséges értékeink. Hulladékgyűjtés fajtái, újrahasznosítás, adományozás, komposztálás. Energiatakarékosság, költséghatékonyság. Környezetbarát közlekedés.
A felsős évfolyamok részére feldolgozandó lehetőségek: tudatos vásárlás, társadalmi felelősségvállalás. Ökológiai lábnyom. Klímavédelem, energiahordozók és a jövő. Globális felmelegedés, üvegházhatás fokozódása, az ózonréteg károsodása.
– Nagyon kedves történetre épül tehát egy nagyon komoly program. Megmozgatja a gyerekek fantáziáját, s tettekre ösztönzi őket. Kívánom, hogy követésre érdemes eredményei legyenek ennek a kezdeményezésnek. A mesterpedagógusi munkához sok örömet és sikert kívánok a kezdeményezőnek és megvalósítóknak egyaránt! Az intézmény eddigi munkájához gratulálok!
Egy zöld kis csepp a Földre pottyan – Zöpe története
Niki és Tomi hazafelé ballag, amikor egy bokor tövében halk neszezést hall. Óvatosan lehajolnak, és meglepetésükre az ágak között egy furcsa kis lényt pillantanak meg. Szegény menekülne, de olyan apró, hogy a gyerekek, összeszedve a bátorságukat, könnyedén elfogják. Tomi az összezárt markában tartja.
– Mi lehet ez? – néznek egymásra riadtan a testvérek.
– Nézzük meg alaposabban!
Tomi óvatosan szétnyitja az ujjait, és döbbenten látja, hogy egy számukra ismeretlen apró kis lény üldögél a tenyerén.
– Hát te ki vagy? – kérdezik tőle a gyerekek.
Válasz helyett csak halk hüppögés hallatszik.
– Mint egy zöld petty! – suttogja Niki. – Legyen a neve Zöpe!
– Nézd, Niki! Van itt még valami. – Tomi a zsebébe csúsztatja a talált tárgyat, és Zöpével a kezében hazaindul. Testvére izgatottan követi.
Otthon kiderül, hogy Zöpe egy szerencsétlenül járt kis űrlény. Így mesél magáról:
– A Zöld nevű bolygón élek. Sokat hallottam a ti kék bolygótokról, a Földről. Kíváncsi voltam, milyen az élet ezen a számomra szokatlan színű planétán. Fellopóztam Reppencsre, az űrsiklóra, hogy idejöjjek. Nem gondoltam, hogy baj lesz, de most nem tudok hazamenni, kifogyott az űrhajómból az üzemanyag. Segítsetek nekem! Feltétlenül prononhoz kell jutnom, hogy mielőbb útnak indulhassak. A szüleim már biztosan aggódnak!
– Mi az a pronon? – kérdezik a gyerekek. – Ilyesmiről még nem is hallottunk, de bízzál bennünk, segítünk! Most viszont már este van, nem tehetünk semmit. Ideje lefeküdnünk!
Tomi kihúzza az íróasztala fiókját és beletesz egy kis dobozkát, amit puha ruhával kibélel.
– Ez lesz az ágyad, jó éjszakát! Pihenj, mert holnap sok dolgunk lesz! Meg kell tudnunk, hogyan segíthetünk neked.
Niki papírzsebkendővel betakarja Zöpét, és a fülébe súg:
– Kérlek, maradj csendben! Nem lenne jó, ha a szüleink rád találnának!
A gyerekek és újdonsült kis barátjuk álomra hajtják a fejüket, de gondolataik még sokáig nem hagyják nyugodni őket. Álmukban egyre csak az aprócska űrhajó üres üzemanyagtankjának kijelzőjét látják.
Másnap az ikrek az iskolai könyvtárban próbálnak utánajárni annak, mi is az a pronon. Sajnos nem tudnak meg róla semmit, sőt a Zöld bolygót is hiába keresik. Szomorúan mennek haza. Otthon Zöpe izgatottan kérdezgeti őket, de a választ hallva már csak bánatosan lógatja az orrát.
– Annyira sajnálom szegényt! – súgja Niki Tominak. – Próbáljuk kicsit felvidítani! Vigyük el a játszótérre!
Az ötlettől jókedvre derülve a gyerekek Zöpével és az űrsiklóval a zsebükben elindulnak. A lépcsőházban veszik észre, hogy a lakásban égve hagyták a villanyt. Tomi visszaszalad, és lekapcsolja a lámpát. Abban a pillanatban halk morajlást hall, és apró remegést érez. Óvatosan kiveszi a zsebéből az űrsiklót.
– Nézd, Niki! Csoda történt! Elkezdett töltődni az üzemanyagtartály! Amíg megtelik, még játszhatunk egy jót Zöpével! Siessünk mielőbb a játszótérre!
A kis csapat jól múlatja az időt. Hintáznak, mászókáznak, míg el nem fáradnak. Ekkor leülnek egy padra, és eszükbe jut az űrhajó.
– Nézzük, hogy áll az üzemanyagtartály! – kiált Tomi, és lélegzetvisszafojtva néznek a kijelzőre. A folyamatos töltődést látva jókedvűen indulnak hazafelé. Útközben betérnek a kisboltba, és a gyerekek a zsebpénzükből csokoládét vásárolnak. Úgy gondolják, megkínálják Zöpét, mielőtt elbúcsúznak tőle. A finomság gyorsan elfogy, az üres csokipapír feleslegessé válik. A gyerekek eldobják. A szél belekap, és amint földet ér, éktelen hangú sípolás hallatszik. Niki és Tomi megtorpan, és egymásra néz. Kimondott szavak nélkül is tudják, mi történt. Újból üres a tartály…