Vers-tanok
Kreatív verselemzések Darvas László rímeire
A magyar nyelv zeneiségét, kimeríthetetlen hajlékonyságát olyan, egyetemes kitekintésű költőink magasztalják, mint Kosztolányi. Műfordítás-irodalmunk sokrétűségét Babits is a magyar nyelv bámulatos gazdagságával magyarázza. Ami pedig a költészet nyelvi játékként való megközelítését illeti: a nyelv szerkezetéből szinte öntörvényűen adódó képzettársítások a játékosság géniusza, Weöres Sándor mellett egyebek közt Devecseri Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, Romhányi József, újabban Varró Dániel, Lackfi János költészetét teszik izgalmasan többjelentésűvé, egyben igazán népszerűvé.
Verseik nem véletlenül oly népszerűek már az óvodáskortól, végig a nevelés folyamatán. A rímelő szavak és sorvégek zeneiségében megbúvó-felvillanó képzettársítások a ráismerés örömével ajándékozzák meg a legifjabb olvasókat is. Darvas László, a nyelvi lelemények kortársi virtuóza épp a fent említett elődök szellemében adja közre köteteit. Sziporkázó rigmusai annyiféle képzettársítást vetnek föl, a műveltségi apparátus olyan gazdag anyagát hívják segítségül értelmezésükhöz, hogy a velük való elemző foglalkozás valósággal műveltségi tornaként működhet. Ugyanakkor a kreativitás fejlesztőjeképpen is – miközben hozzásegít, hogy megértsük a költészetet mint a nyelv ajándékát, szellemi gazdagságának letéteményesét, mint kreatív játékot.
RINOCAURUSZ
Egy mélyen illuminált rinocaurusz
az ötórai triász után
tétován bóklászott a Jura-parkban.
Érezte, hiba van a kréta körül,
és mint született jurátushoz illik,
ékes latin szavakkal meditált:
„De facto eltévedtem, viszont
de jura nem találok ki innen.
No ebből elég volt.
Az egész világ egy nagy büdös spílberg!
Már csak a lelkemre, a szellememre
lesz gondom eztán, agyő bodibilding,
elindulok a damaszkuszi úton,
s leszek dinoszauruszból dinopaulusz.”
A vers Darvas László kötetre rúgó állatvers-füzéréből való (Állatszabásúak. Budapest: Barlang Kiadó, 2002). Első olvasásra is szembeszökő az az eredeti, tabukkal mit sem törődő megközelítés, amellyel a költő a legkülönfélébb tartalmi töltetű kifejezéseket párosítja egy szokatlan, újszerű jelentés kifejezésére. A módszer a szójátékok, verbális poénkodások mechanizmusáéval megegyező, éppen ezért jó alkalmat kínál, hogy diákjaink aktív részvételével fejtsük fel a vers közléseinek jelentéseit, sőt alkalmasint költsük tovább a magunk változatát. Egyszerre nyelvészeti, verstani, műveltségi tanulmány és a kreativitás gyakorlati fejlesztőprogramja.
Minthogy a diáknyelv maga is gazdag termőtalaja a szóferdítő kétértelműségeknek, az efféle versjátékok remek alkalmat nyújtanak, hogy játszva adjunk át műveltséganyagot. Az áthallások, utalások bogarászása kiváló egyéni feladat lehet, míg az eredmények egybevetése megerősítheti a sikerélményt, rávilágíthat rejtett kincsekre. Az Idegen szavak szótára mellett előkerül majd földrajzkönyv, filmlexikon, közmondástár, a Biblia és esetlegesen valamilyen filozófiatörténeti alapvetés is.
JURA, RINOCAURUSZ
Kezdjük a fölfedezést a költemény legtöbb jelentésben szereplő kifejezésével, a földtörténeti jura szóval. A szó eredeti, ’korszak’ jelentésében tulajdonképpen el sem hangzik a versben, csak a „Jura-park” szókapcsolatban, amely maga is áttételes, hiszen a dinoszauruszos film címének (Jurassic Park) egyfajta magyarítása, azaz önmagában is metaforikus: efféle park, földrajzi meghatározás csak a filmvásznon létezik. A szó még két ízben bukkan föl: a joggyakornokot jelentő, régies jurátus után a „de jura” (a de jure kifejezés elferdített változata) is folytatja a hasonló hangzású, ám eltérő gyökerű és jelentésű idegen szavak kavargását. De jura persze még a Jura-parkban is lehetetlen eltévedni, ám de jure ugyancsak bajosan: ha elmagyarázzuk diákjainknak az utóbbi kifejezés eredeti értelmét – ’jog szerint, törvényileg’ –, talán figyelmesebben élnek majd a mai fül számára bizony mindegyre külsőségesebb latinos fordulatokkal. Az eltévedés módhatározója, a „de facto” – ’valóban, ténylegesen’ – jelentéstanilag ugyan pontos, ám érdemes fölsorolnunk egy sor szép magyar kifejezést annak érzékeltetésére, ha az ember valóságosan eltéved egy rengetegben, akár a latin kifejezések dzsungelében. Ha ráérzünk, mennyivel szebben hangoznék, mennyivel kifejezőbb a „de facto eltévedtem” helyett az „igencsak”, „valóban”, „csakugyan”, „alaposan” stb. alak, nemcsak a versbéli rinocaurusz műveltségi hiányosságaira mutatunk rá, de a nyelvművelés terén is teszünk egy aprócska lépést. Mely címszereplő állat ismét csak a képzelet – vagy a félműveltség – torzszülötte. Nyilvánvaló, hogy a rinocérosz és a dinoszaurusz kereszteződéséből született nyelvi öszvérlény, azonban jó szófejtő gyakorlat, ha a diákok az egybeolvasztott két idegen szó gyökerét is kibúvárkodják: ez esetben gazdagabbak lesznek a rinocérosz – magyarul ’orrszarvú’ – nevében föllelhető rhino- előtag jelentésével, amely napjainkban is orrba böki az embert náthás orr kezelésére szolgáló készítmények megnevezésében.
ILLUMINÁLT
A vers élén elhangzó jelző, az „illuminált” egy bizonyos jelentésében sajnálatos módon nem teljesen ismeretlen középiskolás ifjúságunk körében. Mindenesetre megvilágosító lehet, ha föltárjuk diákjaink előtt, hogy a kifejezés a latin lumen (’fény’) szó képzett alakja, és eredeti jelentésében díszkivilágításra, megvilágosodottságra utal, míg a történelem a felvilágosultak titkos szervezetét jelölő illuminátusok formájában ismeri. Következésképpen gyanúsan indokolatlan a „mélyen illuminált” szókapcsolat – hacsak a szó újabb jelentése a kódexdíszítés okán a vízjeles papirosok világára nem vonatkoztatható, mely esetben szép példáját adja a képzavar jelenségének (illuminált kódex: olyan kódex, amelynek díszítésénél aranyat, illetve ezüstöt használtak, s amely így visszaveri a fényt). Persze az ötórai triász után efféle illumináció nem megy ritkaságszámba: újabb földtörténeti korszak keveredik belé – ezúttal a teáscsészébe.
KRÉTA
A „kréta körül” kifejezés esetében hasonlatos módon: a harmadik földtörténeti korszaknév ezennel az Arany Jánostól is idézett szólást cibálja elő a hajánál fogva („hiba van a kréta körül”), és ha már itt tartunk, érdemes tennünk még két röpke krétai kitérőt: szóba hozhatjuk a görög sziget nevének (Kréta) eredetét és Brecht drámájának címét is (A kaukázusi krétakör) – mindkettő eme hétköznapi iskolai kellék nevének gazdag jelentésbokrára bizonyság.
DINOPAULUSZ
A vers – megfelelően a költészet legnemesebb hagyományainak – emelkedett, mondhatni ódai tónusban csúcsosodik ki: a Jurassic Park című filmet jegyző
Spielberg ötletes névelferdítését követően rinocauruszunk bibliai fogadalmat tesz régi, pogány életvitele elhagyására. A vers – utalva a keresztényüldöző Saulból a damaszkuszi úton való megtérése után Pál (Paulus) nevet viselő apostolra – a jó útra térő dinopaulusz képével vesz búcsút a jámbor olvasótól, aki remélhetőleg nemcsak a rímbe szedett műveltségtöredékek leltározásának élményével lett gazdagabb, de azt is megtanulta: az idegen kifejezésekkel való öncélú vagdalkozás közben bizony könnyen megcsusszanunk a damaszkuszi úton.