Vannak összemosódó határvonalak a tudományágak között
Előző lapszámunkban Karikó Katalinnal olvashattak interjút, aki a 11. Ifjúsági Bolyai Pályázat kiírója volt, így a Pályázat győztese apropója lehet mostani interjúnknak. Szabó Márton, a Péter András Gimnázium és Kollégium érettségizett diákja számos versenyeredményt zsebelt be, köztük a már említett Ifjúsági Bolyai Pályázat első helyezését is. A fiatal kutatópalánta – merthogy magát nem aposztrofálja még kutatónak – lapunknak számolt be arról, milyen kihívásokkal jár a versenyzés, hogyan készült fel az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyekre (OKTV), valamint arról is beszélt, hogyan tervezi a jövőjét.
Mikor kezdtél el érdeklődni a tudományok iránt?
Második osztályos koromtól kezdve járok különféle tudományos versenyekre. Negyedikes koromban kaptam egy könyvet édesanyámtól. A könyv címe az volt, hogy Mi fán terem a kémia?, és azt hiszem, ez a könyv segített elköteleznem magam a kémia–biológia mellett. Tehát negyedik osztálytól kezdve aktívan versenykereső és versenyző lettem. Hálás vagyok Leó Zoltánné Erika néninek, akitől tulajdonképpen az összes alapot kaptam és aki elindított a versenyeken. Később, amikor felvételt nyertem a hatosztályos gimnáziumba, vagyis a szeghalmi Péter András Gimnázium és Kollégiumba – ahol idén érettségiztem –, már a tanáraim segítettek a versenyfelkészülésben és a dobogós helyezések megszerzésében. Kisgimnazistaként kezdtem el komolyabban foglalkozni a kémia, fizika, biológia tudományágakkal, amikben máig nagy örömmel veszek el. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan kiváló tanárok segítettek nekem, mint Dr. Tabiné Lehotai Klára (Klári néni), aki fizikából és kémiából, illetve Farkas Ilona (Iluska néni), aki pedig biológiából készített fel a versenyekre.
Milyen célokkal kezdtél el versenyekre járni? Kellett a kihívás?
Elsősorban az, hogy mindig kitűzzek magam elé egy újabb célt vagy motivációt, amiért dolgozhatok vagy tanulhatok. Persze ez leginkább eleinte volt nagyon jellemző, bár nem tagadom, hogy manapság is igen meghatározó a motivációszerzés, viszont büszkén állíthatom, hogy az utóbbi pár évben már egyfajta hobbimmá vált a versenyzés. Hiszen új embereket ismerhetek meg, új tanárokkal találkozhatok, különböző felkészítőkön vehetek részt, megannyi táborba mehetek el – röviden tehát: mindig tanulok valami újat, és ez boldoggá tesz.
Beszédes a győzelmi lajtstromod. 2022-ben az Ifjúsági Bolyai Pályázat első helyezettje lettél, ahol prof. dr. Karikó Katalin értékelte pályamunkádat. Viszont az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) is számtalan díjat hoztál el: biológia I. kategória 1. helyezett, fizika I. kategória 2. helyezett, kémia I. kategória 1. helyezett. Hogyan tudtad összeegyeztetni ezeket a – laikusként széttartó, de – különféle tantárgyakat? Nehezen ment a felkészülés? Ki vagy kik segítette/segítették a munkádat?
Egyszerű a válasz: az összeegyeztetés titka a jól átgondolt és szigorú időbeosztás. Szigorún itt nem a minden időmet felemésztő, sokkal inkább a következetesen betartott időbeosztásra gondolok. Egy versenyidőszakban tehát, ha előre eltervezem, mely napokon milyen tananyaggal, milyen tematikával szeretnék foglalkozni, hány cikket olvasok el vagy éppen írok meg, akkor ezek egymás mellett nagyon jól megférnek. Az OKTV-k esetében nagyon sokat segítettek a középiskolai tanáraim, illetve nagy segítséget jelentett az is, hogy a különböző versenyekre való felkészülés során számos ismeretanyaggal már találkozhattam. Azt is mondhatnám, hogy a tavalyi OKTV-pályázásokhoz képest az idei versenyre készülés leginkább a tavaly összeszedett ismerethalmazok felelevenítése volt. Az Ifjúsági Bolyai Pályázatot nem feladatként fogtam fel, hanem kihívásként tekintettem rá. Nagyon élveztem a cikkeket olvasni, és megírni a tényleges pályázatot. Szóval vannak olyan versenyek, amelyeket nem „tényleges” energiabefektetésként fogok fel, leginkább egyfajta szabadidős tevékenységként.
Hogyan készültél fel az OKTV-versenyekre?
A tanéveimet mindig szerettem három trimeszterre osztani, amelyeket valójában az OKTV három fordulója határozott meg. Időben jól elkülönültek egymástól ezek az időszakok. Az első trimeszter nagyjából a téli szünetig tart, ameddig lezajlik a legtöbb verseny első fordulója. Persze voltak olyan esetek, amikor még a nyár végén, az ősz legelején elkezdtem készülni az OKTV első fordulójára. Az első fordulók esetében a legfontosabb a gyakorlatszerzés, vagyis a korábbi feladatlapok „átnyálazása”.
Az első fordulókat követően rögtön nekiláttam a második fordulók ismeretanyagát átnézni. A második fordulót megelőzően érdemes már jegyzeteket készíteni azokról az információkról, amelyek megjelentek esetleg egy-egy feladatsorban, aminek érdemes utánanézni. A harmadik fordulók pedig kizárólag gyakorlati ismeretekre épülnek, ahol megint csak az elmúlt évek feladatlapjait vettem alapul a készülés során.
Milyen további versenyeken vettél részt az utóbbi időben? Hogyan szerepeltél azokon?
Július közepén tértem haza a Nemzetközi Biológiai Diákolimpiáról az Egyesült Arab Emírségekből. A versenyen ezüstérmet szereztem, a magyar csapatban pedig további két ezüst- és egy bronzérem született. Ezt megelőzően a Nemzetközi Mengyelejev Kémiai Diákolimpián vettem részt, mely az érettségi előtt pár nappal ért véget. Itt két írásbeli feladatsoron és egy gyakorlati részen kellett jól teljesíteni. Végül aranyérmes lettem a versenyen, a magyar csapatban pedig lett még két ezüst- és egy bronzérmes is. És persze az OKTV-k mellett számtalan országos versenyen vettem még részt. A nyáron például Zürichben, a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián jártam. Itt egy elméleti és egy gyakorlati feladatlappal kellett megbirkóznunk, de szerencsére sikeresen vettem az akadályokat. Aranyérmet nyertem, ezenkívül a magyar csapatban még született három ezüstérem is.
2023-ben felvételt nyertél a Cambridge-i Egyetemre. Hogyan készülsz az ottani megmérettetésre?
Büszkén mondhatom, hogy elnyertem a Stipendium Peregrinum ösztöndíjat, amelynek segítségével október elején megkezdhetem tanulmányaimat a Cambridge-i Egyetem Natural Sciences (Természettudományok) szakon. Addig elsősorban pihenni szeretnék; többen tanácsolták ezt a kint tanulók közül, mert szerintük úgy érdemes megkezdeni a tanévet, hogy teljesen kipihentük magunkat.