Author

Választás és kételkedés

Mindenhol csak azt halljuk, hogy a tévé és az internet elbutítja az embereket, ömlik ránk belőle a sok szemét, ráadásul a gyerekeket már csak a Facebook érdekli. A média túlzott jelenléte a ma emberének életében rengeteg kérdést vet fel, de valós veszélyeket is rejt, hiszen olyan ereje van, hogy képes egy pillanat alatt felborítani egy nem eléggé stabil értékrendet.

A technika fejlődésével együtt rengeteg olyan információt kap gyerek és felnőtt is, amire az égvilágon semmi szüksége nincs, de még ez a jobbik eset, mert ér minket számtalan kifejezetten ártalmas hatás is, ami rossz irányba befolyásolja a viselkedésünket, eltorzítja az önképünket, összezavar minket. Tehetünk-e valamit azért, hogy a gyerekek és a fiatalok felkészültek legyenek a hatásokkal szemben, hogy ne higgyenek el mindent, amit látnak? Nekünk kell tennünk, mert a net, a tévé, a rádió, az újságok nem lesznek kevésbé szenzációhajhászok, és továbbra is az nézettség, hallgatottság, eladott példányszám és látogatószám bűvöletében maradnak.

Az a legnagyobb baj, hogy túl izgalmas, túl színes, túl érdekes minden, ráadásul mindenből túl sok van, és túl gyorsan jönnek az újdonságok is, és mivel minden pillanatban online vagyunk, sosincs pihenő. De tegyük fel a kérdést magunknak és a környezetünkben lévő gyerekeknek és fiataloknak, hogy miért is jobb nekünk, ha tudjuk, hogy ki nyerte a legutóbbi tehetségkutatót? Hogy miért kell pontosan ismernünk a celebek hálószobatitkait? Hogy miért nyomasztjuk magunkat azzal, hogy mások sokkal soványabbak/fényesebb a hajuk/tökéletesebben csókolnak/népszerűbbek nálunk? Mennyivel lesz jobb nekünk, ha nem a magunk dolgával foglalkozunk, hanem valaki más életét éljük? Semennyivel. Sőt, rosszabb lesz, mert közben a saját életünkből meg kimaradunk.

Ha megismerjük a trükköket, sablonokat, fogásokat, akkor rájövünk arra, hogy ez az egész valójában szemfényvesztés, és mi döntjük el, hogy mennyire engedünk a csábításnak. Nézzük/olvassuk/hallgassuk ezeket a tartalmakat, ha ahhoz van kedvünk, de tudnunk kell minden pillanatban, hogy ez csak show-biznisz. A keményfiúk nem biztos, hogy olyan nagyon kemények és nem lesz mindenkiből sztár, a siker rengeteg munka és annál is több lemondás eredménye. A kulcs az, hogy mindent a helyén kell kezelni, de ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek, hogy hogyan olvassák a képeket, hogyan értelmezzék a hangzatos dalszövegeket, vagy mennyire vegyék komolyan a bulvárlapokat, akkor elvesszük tőlük a választás lehetőségét, a kétkedés biztonsági övét.

A legizgalmasabbnak tűnő online világ ráadásul komoly veszélyeket is rejt: visszaélhetnek a közösségi oldalra feltöltött fotóikkal, a megadott adataikkal, és ha egyszer feltöltenek egy fotót vagy videót, azt soha többé nem tudják kontrollálni, letörölhetik ugyan, de nem tudhatják, hogy valaki más nem mentette-e le a saját gépére. Ezek azok a veszélyek, amikbe bele sem gondol egy gyerek.

A felnőttekre, és különösen Önökre, pedagógusokra hatalmas feladat hárul, sokkal nagyobb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A média megértésének alapfeltétele a helyes értékrend, és ezt a család mellett az iskolában kaphatják meg a gyerekek. Ha az alapok biztosak, akkor a fiatalok ezeket az eszközöket a saját gyarapodásukra tudják használni, a tévéből, a rádióból és az internetről csak a számukra értékes információkat fogják magukkal vinni. És az iskolai tananyag mellett ez az a friss, naprakész tudás, amivel valóban versenyképesek lehetnek.

Tanítsák meg a diákjaikat a média adta lehetőségekkel élni, adják át nekik a választás és a kételkedés kulcsát!