Űrkutatásról már az iskolában is

Miért fontos, hogy bekerüljön az iskolába az űr­kutatás?

Az emberiség a 21. században a civilizáció fenntartásához igen nagy mértékben használja a körülöttünk levő világűrt és az oda kihelyezett eszközöket, amelyek globális szolgáltatások alapját jelentik. Azt gondoljuk, hogy ezt egészen fiatal kortól kezdve tudatosítani kell, illetve a pályaorientációban is segíteni kell a fiatalokat, hogy ha ez a terület érdekli őket, akkor elég korán el tudjanak indulni ebbe az irányba. Hosszú lenne az összes szolgáltatást felsorolni, de mindenképpen meg kell említeni a globális hírközlést és a globális műsorszórást. Úgy szoktuk mondani, ma már egy világfaluban élünk (global village), ami azt jelenti, hogy ha bárhol a Földön történik valamilyen fontosabb esemény, akkor perceken belül az egész világ értesülhet róla. Űreszközök nélkül ez nem volna lehetséges. Ugyanilyen a meteorológiai szolgáltatás, amelynek segítségével már hosszú távra, bőven több mint öt napra, akár több hétre előre tudjuk jelezni az időjárási és klimatikus helyzetet, és ahhoz tudjuk igazítani a katasztrófavédelmet, a mezőgazdasági tevékenységünket és sok egyebet.

Ugyanilyen fontos szolgáltatás a navigáció, amely mind a tengeri, mind a légi forgalomban, sőt a szárazföldi közlekedésben is meghatározó. A műholdas szolgáltatások nélkül ma nem tudnánk ilyen sűrűségű tömegközlekedést biztosítani, ez a szolgáltatáskiesés pedig a kereskedelemben, az áruszállításban és az emberi mozgásban egyaránt komoly korlátozó tényező lenne. Ha mindezt összeadjuk – és akkor még nem is említettem minden szolgáltatást –, akkor látható, hogy a világűrben folytatott emberi tevékenység, az úgynevezett űrtevékenység – és annak részeként az űrkutatás – korunk meghatározó területe.

Kik foglalkoznak Magyarországon űrkutatással, és milyen intézményesített keretek között zajlik ez a tevékenység?

Számos nagy egyetemen foglalkoznak űrkutatással vagy ahhoz kapcsolódó kutatási tevékenységgel, például a BME-n vagy az ELTE Természettudományi Karán, de egyes nagy akadémiai kutatóintézetekben – mint a Wigner Fizikai Kutatóközpontban vagy az Energiatudományi Kutatóközpontban – is folytatnak ehhez kapcsolódó tevékenységet. Egyes magáncégek is kiemelt szerepet játszanak az űriparban; ezek nemcsak a kutatási, hanem a szolgáltatási oldalon is belépnek a nemzetközi űrpiacra. Hogy egy példát mondjak: egy száz százalékig magyar tulajdonú, közepes méretű cég szállít nagyon sok szerkezeti elemet és alkatrészt azokhoz a Sentinel műholdakhoz, amelyek a Kopernikusz program keretében távérzékelési, földmegfigyelési adatszolgáltatást végeznek az Európai Uniónak. Ez egy kevesek által ismert, de annál fontosabb tény.

Mit tehet egy gyerek, ha érdekli az űrkutatás? Hova tud fordulni, merre tud orientálódni?

Az egyik feladatunk éppen az, hogy ezt megkönnyítsük a számára. Bár ma is többnyire a természettudományos képzések, a fizika, matematika, esetleg az űrélettan kapcsán a biológia iránt érdeklődő gyerekek tudnak az űrkutatás irányába elindulni, de ez nincs kellőképpen egységesítve és megszervezve. Jelenleg az ELTE-n is van űrkutatási MSc-szakirány és a Budapesti Műszaki Egyetemen is, illetve más oktatási intézményekben is megtalálhatják ezeket a képzési formákat. Fontos, hogy akár egy 10-14 éves gyerek számára érthetővé és elérhetővé tegyük ezt a területet, és hogy a többi szakmánál megszokott karrierutat vázoljunk fel előtte. Ha valaki például orvos szeretne lenni, akkor relatíve korán tudja, mit kell neki ahhoz tennie, hogy orvos lehessen. Hasonló pályaívet szeretnénk felvázolni a jövő űrkutatói előtt, amiben a közoktatásnak döntő szerepe van.

Vannak olyan diákoknak szóló rendezvények, például nyári táborok, ahol a gyerekek megismerkedhetnek az űrkutatás témájával?

Vannak, szerencsére most is számos szellemi műhely működik az országban: agórák, diákkörök, diáktáborok. A Magyar Asztronautikai Társaság is sok ilyen képzést szervez, az Európai Űrügynökség (ESA) pedig kifejezetten közoktatási programot szervez azért, hogy egész Európában biztosítsa a terület utánpótlását, mert ez nemcsak nálunk probléma, hanem más országokban is. Ha ennek a törekvésnek tudatosan az élére állunk, akkor – elsősorban a természettudományos tantárgyakhoz kapcsolódva – számos kisdiák vagy fiatal érdeklődését fel tudjuk kelteni. Azonban semmiképpen sem szabad száraz tankönyvi adatokkal terhelni a diákokat, a fantáziájukat megmozgató érdekességeket kell nekik bemutatni.

Az űrkutatás egyébként roppantmód épít a fantáziára és a kreativitásra, az innováció pedig a világon min­de­nütt kiemelt területnek számít. Az Európai Űrügynökség főigazgatója szokta nyilatkozni, hogy az űriparban a megtérülés aránya egy a hathoz, ami óriási szám. Ha jól csináljuk, és ügyesen fektetjük be, minden egyes befektetett pénzegység hatot eredményezhet. Ez éppen annak köszönhető, hogy ezen a területen rendkívül innovatívnak és kreatívnak lehet és kell lenni. A fiatalokban megvan ez a kreativitás, a mi feladatunk az, hogy később se öljük ki belőlük. 

Mire gondoljunk, amikor az űrkutatás iskolai integrálásáról hallunk: hogy miként lehetne bizonyos tantárgyakba „becsempészni” az űrkutatásról szóló részt? Vagy projektekre, projekthetekre kell gondolni? Esetleg külön tantárgyról lenne szó?

Igazság szerint ebben nagyon számítunk a pedagógusok és a pedagógiai szakemberek segítségére, mert ez nem a mi asztalunk. Mi az űrkutatás és az űrtevékenység területén dolgozó szakemberek vagyunk, de az, hogy miként lehet ezeket az ismereteket a gyerekeknek úgy átadni, hogy megértsék és szeressék, az a pedagógusok szakterülete. Semmiképpen nem önálló oktatási egységként képzeljük el, hanem a természettudományos képzésbe beillesztett, azt színesítő tematikus blokként vagy projekthétként. Ehhez szeretnénk minden olyan segédletet megadni, ami igazán érdekessé teszi a témát.

Hogy mondjak egy példát, a Csodák Palotája tipikusan olyan együttműködő partnerünk, amely rendkívüli módon fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését, akár egész osztályokat is képes fogadni. Ha ezt be tudjuk építeni, mondjuk, a fizikaoktatásba, akkor el lehet képzelni, mennyire népszerűek lesznek ezek a fizikaórák. 

Csatlakozhat ehhez akár a First Lego League nevű, gyermekek számára kiírt versenysorozat is, melynek egyik idei témája az űrkutatás?

Pontosan. Egyébként, ha valaki csak egy kicsit is hírolvasó, hírfogyasztó ember, akkor láthatja, hogy egy komolyabb hírportálon szinte nincs olyan nap, hogy ne jelenne meg egy új, a világűrhöz kapcsolódó hír. Az egész világ érzi, hogy valami komoly dolog van készülőben: az űrkorszak nem ért véget, hanem igazából most kezdődik. Nézzük csak meg a Hold szerepét! Amikor az Apollo programot végül lefújták, sokan gondolták a holdraszállásról, hogy ez a történet véget is ért, holott ennek az ellenkezője az igaz. Elképesztő űrkutatási versenyfutás zajlik a szemünk előtt a Holddal kapcsolatban, ami nagyon inspiráló.

A világűr kutatásában a versenyzés nagyon pozitívan hatott. Ennek persze vannak biztonságpolitikai okai is, ne legyünk naivak. Ahol emberi tevékenység zajlik, ott hatalmi érdekek is vannak, ahol hatalmi érdekek vannak, ott annak mindenki érvényt akar szerezni – ez a dolog egyik fele. De a másik fele az, hogy ez egy nemes és nagyon békés célú fejlődést tesz lehetővé. Mindig a Szojuz–Apollo-programot szoktam emlegetni, amikor a hidegháború legdurvább éveiben a világűrben nagyon jó együttműködés alakult ki a két nagyhatalom között.

Mindez miért érdekes? Mert azt látjuk, hogy lesz felvevőpiaca az itt képzett fiataloknak, hiszen ez a világon is dinamikusan, robbanásszerűen fejlődő terület. Az ipari része is, tehát aki mérnöki irányban képzeli el a jövőjét, annak is van karrierlehetősége, aki kifejezetten természettudományos irányba menne, annak is, de aki orvosi, jogi vagy közgazdasági irányba orientálódik, annak is bőven nyílik lehetősége, hiszen – mint a nemzetközi jog által szabályozott területen – forradalmi átalakulások előtt állunk. 

Komoly fejtörést okoz, hogy a világűr és az ott megtalálható, adott esetben az új technológiákkal már elérhetővé váló nyersanyagok felhasználása és hasznosítása terén milyen jogszabályokat tudunk megalkotni. Ugyanígy a közgazdaság feladatai is értelemszerűen meg fognak növekedni, ha a világűrre mint erőforrásra tekintünk. Márpedig akár a Hold hasznosítása, akár az aszteroidabányászat új kérdéseket fog felvetni.

Az idei évtől kezdve a magyar állam megduplázta az űrkutatásra fordítandó állami büdzsét. Mire fogják költeni ezt az összeget?

Ennek nagyon örülünk, mert sok a teendőnk. Ha a regionális versenytársainkra vagy a szomszédainkra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy van még hova fejlődnünk, de ez most mindenféleképpen óriási segítség ahhoz, hogy támogatni tudjuk űripari szereplőinket, növelni tudjuk Magyarország szerepvállalását az Európai Űrügynökségben, jobban kihasználjuk kapcsolati tőkénket és lehetőségeinket például Oroszország és a regionális V4-országok irányában, továbbá oktatási és kutatási intézeteinket is megerősítsük. Reméljük, hogy ezáltal a közoktatási feladatokat is a jelenleginél jobban el tudjuk majd látni.

Ön hogyan indult el ezen a pályán? Mindig is érdekelte a világűr?

A szüleim is villamosmérnökök, ráadásul édesapám alapította 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen Simonyi Károly tanítványaként, majd munkatársaként a rakétatechnikai diákkört, úgyhogy tényleg születésemtől kezdve jelen volt a családunkban az űrkutatás, mondhatni beleszülettem. De amikor eldöntöttem, hogy villamosmérnök leszek, akkor viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy azt az irányt vigyem tovább, amiről gyerekként oly sokat hallottam.

Vállalkozna egy űrutazásra, ha lenne rá lehetősége?

A jelenlegi technikai fejlettségű eszközökkel biztos, hogy nem, mert azt a gyorsulást, ami ahhoz kell, hogy valaki feljusson a világűrbe, nem hiszem, hogy különösebben ki szeretném próbálni. Ha az űreszközök valamiféle csodaszerű technológiai forradalmának köszönhetően úgy tudnánk felszállni, hogy szinte észre sem vennénk – mint ahogy a Millennium Falcon teszi a Csillagok háborújában –, akkor elgondolkodnék rajta, de jelenleg ez nincs napirenden.

Van kedvenc űrhajós filmje?

Igen, az Interstellar, magyarul Csillagok között. Ezt nagyon jó szívvel tudom ajánlani a tanároknak és a diákoknak is. A forgatókönyvének fizikai tudományos tartalmát Nobel-díjas fizikusok írták, tehát ha elhagyjuk belőle a szokásos hollywoodi sallangokat, akkor egy fizikus szemmel is rendkívül érdekes történetet kapunk. A film képanyaga is kitűnő, annyira, hogy egyes részeit – például a fekete lyukak megjelenítését – használják a mai napig is egyetemeken oktatási segédanyagként. Azért is ajánlom szívesen ezt a filmet, mert kifejezetten realisztikusan és jól térképezi fel az emberiség előtt álló kihívásokat: hogy miközben arról ábrándozunk, hogy idegen bolygókat terraformáljunk, azaz lakhatóvá tegyünk, a saját bolygónkat – a számunkra legalkalmasabbat – éppen most tesszük tönkre. Ehhez kapcsolódva a film elgondolkodtató természettudományos és filozófiai kérdéseket tesz fel és válaszol is meg részben.

A TanTrendet főleg pedagógusok olvassák. Mit üzenne nekik, hogyan tudnák felkelteni a gyerekek érdeklődését az űrkutatás iránt?

A pedagógusok óriási munkát végeznek. Mint négygyermekes édesanya, a legmélyebb tisztelettel és hálával szeretnék hozzájuk szólni. Saját gyermekeim példáján keresztül látom, milyen heroikus küzdelemben, a tudás iránti alázattal és hűséggel nevelik az újabb és újabb generációkat, és csak arra szeretném kérni őket, hogy tartsanak ki, és folytassák. Mi pedig azért vagyunk, hogy minden segítséget megadjunk ahhoz, hogy valóban kreatív, színes, interaktív és újszerű felületekkel tudják gazdagítani az oktatást, ami reményeink szerint szakterületünk megfelelő utánpótlásához is hozzájárul majd.