Olvasási idő: 
18 perc

Új Nemzeti alaptanterv – A köznevelés megújulásának első lépcsőfoka

Interjú Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ (KK) elnökével, a Nemzeti alaptanterv (NAT) megújításáért felelős miniszteri biztossal

Szeptembertől három évfolyamon már a megújult NAT szerint kezdődik az oktatás. A szabályozók megújításának okairól, az új tantárgyak, az iskolaőrség szükségességéről és az iskolához fűződő szoros kapcsolatáról Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke számolt be lapunknak.

Az állami köznevelési intézmények fenntartói és koordinátori feladatait 2013 óta a Klebelsberg Központ, illetve annak elődje látja el. Mit tart a tankerületi rendszer pozitívumainak, milyen fejlesztések történtek az elmúlt időszakban, illetve milyen területeken van szükség még további finomhangolásokra?

Először csak a fenntartás került kötelezően a tankerületek jogkörébe. Ebben az időszakban még 198 tankerület működött, ez 2017. január elsejével csökkent a mai 60 tankerületre. Óriási különbség az előző modellhez képest, hogy a tankerületek teljesen önállóan és autonóm módon működnek. A mindennapi irányítási feladatok sem innen a központból történnek, a hatvan tankerület önálló gazdálkodási szervként, saját költségvetéssel működik. A 198 tankerületnek is volt vezetője, de gazdaságilag nem voltak önállóak, a jóváhagyások a központból történtek. Nem véletlen, hogy akkor még benne volt az Intézményfenntartó szó a nevünkben. Mi azt látjuk, hogy a mostani modell teljesen jól működik, a pénz rendelkezésre áll a tankerületeinknél. A szakmai döntések is náluk vannak, innen csak olyan esetekben történik bármilyen irányítás, ha valamit valóban egységesen kell kezelnünk az egész országban.

A tankerületi igazgató tudja a legjobban felmérni azt is, hogy abból a költségvetési forrásból, ami a rendelkezésükre áll, mire van valójában szükségük. A költségvetési forrásokhoz természetesen hozzájönnek a különböző pályázati, főleg európai uniós pénzek is, amikkel a tankerületek pluszban gazdálkodhatnak. Ez elsősorban a konvergencia régiókat érinti, hiszen a hatvanból negyvenöt tankerületünk esik a konvergencia régiók valamelyikének a területére. Az elmúlt időszakban az oktatás területén, csak a konvergencia régiókban, mintegy 200 milliárd forint áramlott be, elsősorban informatikai és infrastrukturális, illetve szakmai módszertani fejlesztésekre. Ez egy komoly összeg, amiből bővültek és szépültek az iskolák, illetve komoly módszertani fejlődés is történt. Negyvenötezer pedagógus kapott laptopot saját használatra, illetve a konvergencia régiók minden intézményébe került interaktív panel, amihez módszertani továbbképzés is társult, az infrastrukturális beruházásokon túl.

Az idei év első harmadában napvilágot látott a 2020 szeptemberétől fokozatosan, felmenő rendszerben bevezetendő új Nemzeti alaptanterv, valamint az Oktatási Hivatal gondozásában elkészültek az új tankönyvek is. Milyen feladatok várnak még a pedagógustársadalomra és az oktatásirányításra az új NAT és a hozzátartozó keret-, illetve helyi tantervek kapcsán?

Idén szeptembertől az első, az ötödik és a kilencedik osztályok már az új tantervek alapján kezdik meg a tanévet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezekben az osztályokban a NAT és a kerettantervek alapján a pedagógusoknak el kellett készíteniük a helyi tanterveket, órahálókat. Információim szerint ezzel a feladattal minden intézmény időben elkészült. Ebből az óraháló az, ami talán leginkább meghatározó. Ebben tervezik meg ugyanis, hogy egy iskola miként csoportosítja az órákat, milyen emelt szintű órákat indít, illetve hogyan használja fel a szabadon választható órakeretet. Semmiképp sem az volt az elvárás, hogy dobjuk el azt, ami jól működik. Úgy hallottam, először felmerültek aggályok, hiszen minden évfolyamon történt valamilyen szintű óraszámcsökkentés, volt, ahol több, volt, ahol kevesebb. Azonban már az látszik, hogy mindenki meg tudja valósítani a saját profiljához igazodó oktatást. A bevezetésnél figyelembe kellett venni az új NAT kimeneti szabályozását, ami a tanulási eredményekben valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a kerettantervek fejlesztési feladatokat, javasolt tevékenységeket tartalmaznak, ehhez kellett az iskoláknak hozzáigazítaniuk a helyi tanterveket.

Nem gondolom, hogy a megújult NAT miatt alapjaiban változna meg az oktatás. Tartalmi tekintetben a tantárgyak többségénél a lexikális tudás terén történt csökkentés. Ez azt a célt szolgálja, hogy olyan használható tudást adjunk a gyerekek kezébe, amivel könnyebb az iskolatípusok vagy munkahelyek közötti váltás. Manapság nem lehet azt mondani, hogy ha valaki eldönti 14-15 évesen, hogy mi akar lenni, akkor azt a munkát az élete végéig fogja végezni. Ezért fontos, hogy ténylegesen olyan – kompetencia- és ismeretalapú – tudást adjuk a gyerekek kezébe, amivel megkönnyítjük számukra ezeket a folyamatokat. Meg kellett találni a középutat, hogy a tantervek tartalmazzanak lexikális és tapasztalatalapú ismereteket is. Itt fontosnak tartom kiemelni a természettudományokat, ahol az volt a cél, hogy tapasztalatalapú ismeretszerzés történjen, hiszen tudjuk, hogy ezek nem sorolhatók a legnépszerűbb tantárgyak közé. Pedig a természettudományok közé – és ezt nem azért mondom, mert matematika−fizika szakos tanár vagyok – nagyon szép és izgalmas tudományágak tartoznak. Sok mindennel fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését, ezért az volt a célunk, hogy olyan módszertani elemeket válasszunk, amivel valóban el tudjuk ezt érni.

Miért volt szükséges a NAT felülvizsgálata és módosítása? Mit tart az új tartalmi szabályozó legfontosabb újdonságainak?

Az egyik fő indok volt, hogy nagyobb teret adjunk a tanároknak. Vannak, akik azt mondják, hogy túlságosan leíró lett a NAT; szerintem korábban jóval leíróbb volt, most nagyobb szabadsága van a tanároknak. Azt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy bármit is írunk le, a tanítás a tanáron múlik. Azt szeretnénk elérni, hogy a különféle módszertani elemekben, mint például a kooperatív munkaszervezésben, a projektmunkában vagy az IKT-eszközök használatában történjen előrelépés. Ezeket a felsorolt célokat segítik elő az új tantárgyak is. Döbbenten szoktam olvasni a híreket, miszerint megszűnt Magyarországon az informatikaoktatás. Aki kézbe vette és elolvasta a NAT-ot, az pontosan láthatta, hogy nem megszűnt, hanem még inkább előtérbe került az informatikaoktatás. Nem véletlenül lett az új, harmadik osztálytól induló tantárgy neve digitális kultúra.

Ennek a tantárgynak a keretei között nem egyszerűen a számítástechnikai eszközök ki- és bekapcsolását, az alapvető alkalmazások működését tanítjuk, hanem ahol igény van rá, ott a robotikától kezdve a programozásig széles palettán lehet digitális ismereteket szerezni. Kiemelendő, hogy minden tantárgy kerettantervében van a digitális kompetenciák fejlesztésével kapcsolatos fejlesztési elvárás. Szintén új tantárgy az állampolgári ismeretek, aminek a célja, hogy olyan gyakorlati, az életben hasznosítható ismereteket adjon a nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákoknak, mint a pénzügyi tudatosság, a fenntarthatóság, a környezettudatosság, vagy az ország társadalombiztosítási, oktatási, szociális rendszerének a működése. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez nem történelem. Meg szokták tőlem kérdezni, hogy ki tanítsa, szerintem ugyanúgy tudja egy reálszakos, mint egy humán szakos tanár is tanítani. Sőt, én azt várom el, hogy minden pedagógus legyen tisztában azokkal a dolgokkal, amit ez a tantárgy tartalmaz.

Mit érdemes tudni a természettudományos tantárgyak oktatásáról?

Az új tantervek alapján hetedik osztálytól felfelé nyílik mód arra, hogy a tanárok integráltan oktassák a természettudományos tantárgyakat. Kilencedik és tizedik osztályban azonban óriási elvárás volt, hogy mindenképpen külön jelenjen meg a tantervben a fizika, a kémia és a biológia. A földrajz eddig is megállt önmagában, hiszen egyszerre csatolható mind a természet-, mind pedig a társadalomtudományokhoz. A hosszú távú cél mindenképpen az, hogy egyazon szemlélet jellemezze a természettudományokat, aminek az eredményeként lehetne egy tantárgyként oktatni. Ha megnézzük a NAT-ot és a kerettanterveket, akkor már most is szinte ugyanazokat a címszavakat látjuk minden természettudományos tantárgy esetén. Ilyen például az energiagazdálkodás, a környezettudatosság, az egészséges életmód témaköre, amelyek megjelennek a fizika, a kémia és a biológia kerettantervekben is. Ezzel a szemlélettel, egy hosszabb folyamat eredményeképpen lehetne egyben kezelni ezeket a tudományágakat. Ez több országban is így van, de jelenleg minden további nélkül lehet külön-külön is oktatni a tantár­gyakat.

Az idei nyáron ottalvós táborok formájában ugyan nem, de napközis táborok megvalósításával tovább folytatódott az Erzsébet-program. Az iskolákban megvalósuló táborok lebonyolításában a pedagógusok mellett a tanár szakos egyetemi hallgatók is feladatokat vállalhatnak. Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban, milyen arányban kívánják a hallgatók ebben a formában teljesíteni a közösségi pedagógiai gyakorlataikat?

Az idei év különlegessége, hogy a táborok helyszínét az iskolák adták, így a tankerületek nagyobb részt vállaltak a szervezésben és a lebonyolításban, mint korábban, de ez ebben a helyzetben így természetes. Az elmúlt időszakban sok szülőnek elfogyott a szabadsága, ezért arra számítottunk, hogy több gyerek veszi igénybe nyáron az iskolákat, akár valamilyen tábor vagy foglalkozás, akár ügyelet miatt. A koronavírus okozta megbetegedéshullám szerencsére nem volt akkora, mint amekkorára korábban számítottunk, tehát mind az Erzsébet-táborok, mind pedig az ügyeletek fennakadás nélkül, zökkenőmentesen zajlottak.

A köznevelési törvény tavaszi módosításával lehetőség nyílt az iskolaőrség felállítására. A tanulók és a pedagógusok, valamint az intézmények biztonságáért felelő szervezet a Belügyminisztérium, azon belül a rendőrség kötelékébe fog tartozni. Milyen kapcsolatuk lesz a köznevelési intézményekkel és a Klebelsberg Központtal? Hogyan készülnek fel a szeptembertől várható feladataikra?

A mi feladatunk volt felmérni, mely intézményekben van igény az iskolaőrségre. A tankerületek egyeztettek az intézményvezetőkkel, és ez alapján jelölték ki az iskolákat, vagyis nem volt olyan intézmény, amely ne jelezte volna a részvételi szándékát. Az iskolákat senki sem kötelező jelleggel írta be ebbe a programba, ez tényleg mindenhol megbeszélés tárgya volt. A rendőrségnél létezik olyan nyilvántartás, ami számba veszi, hogy melyik iskolákba kellett gyakran kiszállni, mely iskolákból volt a gyerekeknek több rendőrségi ügye. Az intézményi egyeztetést követően elküldtük a programba jelentkező iskolák listáját a rendőrségnek, így látható lett, hogy mennyire fedi egymást a két lista. Ez alapján alakult ki az a közel félezer intézmény, ahol szeptemberben megkezdődik az iskolaőrök munkája. Ezeknek az iskoláknak a kisebbik fele az összességében jóval kevesebb intézménnyel rendelkező szakképzéshez tartozik. Ez alapvetően rendben is van, hiszen a szakképzési intézményekben tanuló idősebb korú fiataloknál gyakoribbak és komolyabbak lehetnek a fegyelmezési problémák.

Én alapvetően egyetértek a programmal, ha terv szerint fog működni, akkor azzal nincsen semmi gond. Annak idején az iskolarendőrrel szemben is sokaknak volt averziója, aztán mégis úgy tűnik, hogy segítettek a kábítószerek iskolai térnyerésének megfékezésében, vagy például tanévkezdéskor ügyeltek a gyerekek biztonságos közlekedésére. Idővel mindenki megszokta a jelenlétüket. Az iskolaőr program egyértelmű célja az a társadalmi elvárás, hogy mind a gyerekek, mind a pedagógusok biztonságban legyenek. Természetesen az iskolaőrség nem önmagában álló megoldás az iskolai agresszió megszüntetésére. Gyakran halljuk, hogy működjön több helyen iskolapszichológus. Az utóbbi években egyre több helyen áll rendelkezésre ilyen szakember, a nagyobb iskolákban szinte mindenhol, a kisebb iskolák esetében pedig több intézménynek összevontan érhető el a pszichológusi segítség. Nagyon fontos, hogy az iskolaőrök és a pszichológusok az iskola vezetésével és dolgozóival megfelelően tudjanak együttműködni. A felmerülő problémás helyzeteket nyilván nem erőből, nem hatalomból kell megoldani. Egy olyan kapcsolatnak kell kialakulnia, amiben a pedagógusok érzik, hogy ez az intézkedés az ő helyzetükön segít, a gyerekek nem engedhetnek meg maguknak bármit az intézményekben. Az elmúlt időszakban nem egy és nem kettő olyan felvétel került nyilvánosságra, ahol a pedagógus védtelen volt, nem tudott semmit sem tenni, ha tett volna, akkor pedig őt jelentik fel. Ezt a helyzetet mindenképpen kezelni kell.

Elnök asszony harmincéves aktív tanári tapasztalattal rendelkezik. Hiányzik a tanterem, a fizika és a matematika oktatása?

Jelenleg is tanítok a volt intézményemben, ahol iskolaigazgató voltam. Számomra mindig nagyon fontos volt a tanítás, illetve a tanulókkal és a szülőkkel való jó kapcsolat is. A gyerekektől mindent meg lehet tudni az iskoláról. Amikor igazgató voltam, akkor is a kötelező óraszám fölött tanítottam. Amióta a KK-ban vagyok, egy osztályba járok vissza tanítani. Az online oktatás időszakában – bár hivatalosan nem én tanítottam a csoportomat – tartottam velük a kapcsolatot és feladatot is adtam nekik. Ha nem tanítanék, akkor hiányoznának a diákjaim, a kollégák és az iskola világa is. Részt vettem a végzősök bankettjén, van, akit már elsős kora óta, tehát 13 éve tanítok. Több szempontból is jó, ha az ember közel marad az intézményhez: egyrészt látom a különböző reakciókat, másrészt a gyerekkekkel való kapcsolat még mindig a legelső. Az egész hetem legszebb része az a három tanóra, amit az iskolában töltök.

Közismert, hogy a szakmai és tudományos trendek változása miatt folyamatos a köznevelés rendszerének felülvizsgálata és megújítása. A NAT és a kerettantervek, valamint a tankönyvek megújítását követően milyen változások várhatók közép-, vagy akár hosszú távon a hazai köznevelésben?

Nagyon fontos, hogy nőjön a tanárok presztízse. Ezt nem csak és kizárólag anyagi téren értem. Természetesen azt is szeretném, hogy a tanárok anyagi megbecsültsége is nagyobb legyen, de az sem mindegy, hogy a társadalom megbecsüli-e őket. A tantermen kívüli digitális munkarend hónapjai alatt lehetséges, hogy több szülő szemében is nőtt a tanárok presztízse, mivel látták, hogyan működik egy tanóra, illetve mennyi mindent tesz egy pedagógus. Véleményem szerint át kell alakítani a tanárképzést is, máshova kell helyezni a hangsúlyokat. Olyan módszertani elemekre kell összpontosítani, amelyek illeszkednek a tartalomszabályozókban megfogalmazott célokhoz, elvárásokhoz. A pedagógushallgatókat már a képzés első felében is szükséges az iskolák közelébe vinni, hogy megismerjék a tanárokat, az iskola működését. A köznevelés rendszerében folyamatos megújulást érzékelek, aminek egyik lépése a NAT megújítása. Nem gondolom, hogy a NAT-nak vagy a tartalmi szabályzóknak száz évre kéne szólniuk, hiszen a világ folyamatosan változik. Ma sokkal fontosabbak lettek például a digitális kompetenciák vagy a természettudományok. E felé kell mozdulni, követni kell a trendeket. Ugyanilyen dinamikus változást érzek a szakmák területén is. Előfordulhat, hogy a szakma, amit a diák választ az iskolában, már nem is létezik, mire kikerül onnan. Éppen ezért nem mindegy, hogyan tudjuk úgy alakítani az oktatást, hogy minél gyorsabban tudjon váltani az ember. Olyan tudást kell nyújtani – akár a szakképzés területén is –, amivel reagálni lehet a munkaerő-piaci változásokra.