„Új generáció” a tankönyvek életében

Kezdjük egy kis fogalommagyarázattal. Miben különböznek egymástól a kísérleti és az újgenerációs tankönyvek?

Egy 2014-ben megjelent EMMI-rendelet vezette be a kísérleti tankönyv fogalmát. Ezek a tankönyvek a miniszter kezdeményezésére, a kísérleti tankönyvi program keretében készültek el, és a Nemzeti Tankönyvtanács jóváhagyása után a miniszter nyilvánította őket kísérleti tankönyvvé. A rendelet a kipróbálás feltételeit és körülményeit is meghatározta, és részletesen szabályozta. A kísérleti tankönyvek egy hároméves fejlesztési folyamaton mentek keresztül, ez tartalmazta a kísérleti tankönyv elkészítését (első év), majd a tankönyv gyakorló tanárok segítségével történő kipróbálását (második év), végül a tanítási tapasztalatok alapján a tankönyvek korrigálását, véglegesítését (harmadik év). A véglegesített és az Oktatási Hivatal szokásos, tankönyvekre vonatkozó akkreditációs folyamatán áteső tankönyvekből lettek végül az újgenerációs tankönyvek, így kerülhettek fel a tankönyvlistára. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban több félreértés is volt. Fontos hangsúlyozni, hogy a tankönyvfejlesztési programban készült tankönyvek ugyanazon a szakmai minősítő eljáráson mentek át, mint az összes többi tankönyv, annyival kiegészülve, hogy ezek a tankönyvek a gyakorlati kipróbálás tapasztalatainak beépítését is tartalmazzák már. Címlapjukon olvasható az „Újgenerációs tankönyv” megjelölés, ez jelzi, hogy az adott kiadvány a tankönyvfejlesztési programban készült könyvek közé tartozik. A kipróbálás tapasztalatai alapján ezek a tankönyvek rengeteget változtak, javultak, a szerzők és szerkesztők figyelembe vették a pedagógusok kéréseit, javaslatait. Az újgenerációs, átdolgozott tankönyvekről is megkérdeztük a kipróbálásban részt vevő pedagógusokat, hogy mennyire látják megvalósulni bennük korábbi javaslataikat. Válaszaik zömükben arról szóltak, hogy örömmel vették, hogy javaslataik beépültek a tankönyvekbe. Kivétel nélkül úgy látták, hogy a véglegesített tankönyvek jobbak lettek, úgy érezték, ők maguk is részesévé váltak a fejlesztési folyamatnak.

Az elmúlt években milyen fejlesztések történtek?

A tankönyvfejlesztési program 2014-től 2018-ig tartott, ez idő alatt a közismereti tárgyak nagy részében az 1. évfolyamtól a 12. évfolyamig elkészültek a kísérleti, majd az átdolgozott, újgenerációs tankönyvek is. A fejlesztés főként „A Nemzeti alaptantervhez illeszkedő tankönyv, taneszköz és Nemzeti Köznevelési Portál fejlesztése” (TÁMOP-3.1.2-B/13-2013-0001) című projekt keretében zajlott, de a kísérleti tankönyvfejlesztési program tavaly végül az EFOP-3.2.2 projekt keretében zárult. A fejlesztést azonban megelőzte egy részletes szakmai koncepció elkészítése (szerzője a program akkori szakmai vezetője, Kojanitz László volt), és 2013-ban készült egy „próba”-kísérleti tankönyv, ha lehet ezt a furcsa szóösszetételt használni. Ez a 9. évfolyamnak szóló szakiskolai közismereti tankönyv volt, melyet ugyanilyen pilotjelleggel ki is próbáltunk. Ezzel az volt a célunk, hogy kialakítsuk és kipróbáljuk azokat a kutatási eszközöket, melyekkel a tankönyvek tanítási és tanulási tapasztalatai rögzíthetők, kutathatók. E tapasztalatok alapján dolgoztuk ki a kipróbálás eszközrendszerét, melyet a teljes tankönyvfejlesztési program során eredményesen használtunk. A négy év alatt 76 kísérleti tankönyvet fejlesztettünk és próbáltunk ki a hozzájuk kapcsolódó munkafüzetekkel együtt. A szerkesztők és a szerzők mellett összesen 1800 kipróbáló pedagógus vett részt a munkában.

Hogyan történt a kipróbálás? Milyen visszajelzéseket adtak a pedagógusok?

Már egy korábbi, 2013-as kutatásban is arra kerestük a választ, hogy milyen változtatásokra lenne szükség a tankönyvek minőségének javításához. A kutatás részeként összegyűjtöttük a tankönyvkiadókban dolgozó szerkesztők és a tankönyvi akkreditációt végző szakértők véleményét is. A válaszadók leginkább a tankönyvek beválásvizsgálatát és a gyakorló pedagógusok tankönyvfejlesztésekbe történő bevonását ítélték szükségesnek ahhoz, hogy érdemi javulás álljon be a tankönyvek taníthatóságában és tanulhatóságában. Ez a kipróbálási folyamat valójában egy csökkentett hatókörű beválásvizsgálat volt, a tankönyvek taníthatóságát és tanulhatóságát vizsgálta elsősorban a tankönyveket tanító pedagógusok szemszögéből. A kipróbálás legfontosabb célja az volt, hogy a kísérleti tankönyvek fejlesztésébe beépüljenek a tanárok és diákok tapasztalatai. A kipróbálás céljainak leginkább e két célcsoport megkérdezése felel meg, hiszen a tankönyv használhatóságának egyik eleméről, a taníthatóságról a tanárok, másik eleméről, a tanulhatóságról a diákok tudnak leginkább beszámolni, ők az elsődleges érintettek. A tanárok – visszajelzéseik révén – aktív részesei lehettek a fejlesztési folyamatnak: nemcsak értékeltek, hanem fejlesztési javaslatokat is tettek. A javaslatok értékelésével, felhasználásával, a tankönyvekbe való beépítésével zárult le egy-egy tankönyv fejlesztése. A kipróbálás során kvalitatív (kérdőívek) és kvantitatív (munkanaplók, interjúk) eszközökkel történt a pedagógusok és diákok véleményének összegyűjtése, feldolgozása.

A munkanapló vezetése volt a kipróbálást vállaló pedagógusok legfontosabb és legtöbb munkát igénylő, a tanítás folyamatához kapcsolódó, rendszeresen végzendő feladata. A tankönyvek tanításának tapasztalatait leckénként rögzítették egy elektronikus felületen. Összességében ez a kipróbálási eszköz a legalkalmasabb arra, hogy a tankönyv részletes, szövegszerű javítását, fejlesztését a tankönyv szerzői el tudják végezni, hiszen egyrészt a pedagógusoknak sokoldalú értékelésre ad lehetőséget, másrészt a szerzőknek a legközvetlenebb, legrészletesebb adatforrást nyújtja.

A tankönyv kipróbálását végző pedagógusok egyéni véleményének összesítésére adott alkalmat a csoportos interjú, ahol élőszóban is ki tudták fejteni a véleményüket a tankönyvekről: a tankönyvhasználat, az együttműködés, a módszertan, eredményesség szempontjai szerint. A pedagógusok részletesebben beszámolhattak a tapasztalataikról, illetve egymás véleményére is reagálhattak. Egy-egy tankönyvhöz tartozó interjún általában 10-12 kipróbáló tanár vett részt.

A diákokkal is készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, ezek segítségével képet kaphattunk arról, hogy ők hogyan fogadták a kísérleti tankönyveket: mennyire tetszettek nekik, mennyire motiválták, érdekelték őket, mennyire tudtak jól tanulni belőlük.

A tanév végén kérdőívet töltöttek ki a pedagógusok. Erre azért volt szükség, hogy általános értékelést kaphassunk a pedagógustól arról, hogyan ítélte meg az általa egy tanéven keresztül tanított kísérleti tankönyvet. A kérdőív arra is rákérdezett, hogy a tankönyvek koncepciójának legfontosabb elemeivel kapcsolatban mit gondolnak a tanárok: meglátásuk szerint mennyire valósultak meg ezek az elvek. A tankönyvi minőség különböző elemeinek részletes értékelésével lehetősége volt a pedagógusnak arra, hogy véleményezze a tankönyvet egy tanévi tanítás után. Végül a kérdőív arra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott, hogy a tankönyvek használatának hatására hogyan változott meg a pedagógus tanítási szemlélete és gyakorlata, illetve hogy a pedagógus milyen változásokat figyelt meg a tanulók motiváltságában, tanulási szokásaiban és eredményességében. A kérdőíveket a kísérleti tankönyveket használó, de az OFI-val szerződéses kapcsolatban nem álló tanárok anonim módon, míg a kipróbálásban részt vevő, szerződéses tanárok névvel töltötték ki, mert így lehetett összevetni az eredményeket a többi, kvalitatív eszköz segítségével kapott információval.

A kipróbálás folyamata és eszközei

Ezt követően a beérkezett vélemények alapján hogyan történt meg a tankönyvek átdolgozása?

A szerkesztők nagyon sokféle összegzést kaptak a kísérleti tankönyvek kipróbálásának tapasztalatairól, különböző összegző jelentések formájában. Minden tankönyvről készült egy vezetői összefoglaló is, mely a legfontosabb kutatási eredményeket összegezte röviden. De a szerkesztőknek lehetőségük volt a munkanaplók tanulmányozására is, amelyekben a pedagógusok összes megjegyzését, véleményét nyomon tudták követni. A sok információ összegzése után a főszerkesztők és szerkesztők elkészítették a tankönyv átdolgozásának koncepcióját, feltárták azokat a területeket, ahol a legtöbb kritika érte a tankönyvet. Ennek alapján kezdték meg az átdolgozást, módosítást. A kritikák mellett az is nagyon fontos volt, hogy mit támogattak, dicsértek a pedagógusok, mert ez is fontos információkkal szolgált a többi tankönyv fejlesztéséhez. Nyilván nagyon sok ellentmondó vélemény is volt a pedagógusok meglátásai között, sokszor ugyanazt a tankönyvi elemet egyes pedagógusok támogatták, mások ellenezték. Alapelv volt, hogy minden elvárásnak nem lehet egyszerre megfelelni. Fontos igazodási pont volt a tankönyvfejlesztési koncepció, ezeket az elveket minden esetben követték a szerkesztők, és a módosítások során mindig az egész tankönyvet vették figyelembe.

Az újgenerációs tankönyvek egy nagyszabású vizuális megújuláson is átestek. Mit jelent ez pontosan?

A tankönyvek egyik fontos jellemzője, hogy megjelenésük sokkal vonzóbb, színesebb, figyelemfelkeltőbb lett, próbál alkalmazkodni a korosztály igényeihez, illetve a digitális világban a diákok által megszokott erős vizuális ingerekhez. Sokkal erősebben épít a képekre, ábrákra, infografikákra, ugyanakkor fontos szempont volt, hogy ezek az eszközök ne illusztrációk legyenek, hanem minden esetben a tanulási folyamat aktív részei. A különböző funkciójú egységek vizuálisan is különüljenek el egymástól, mind a tanulót, mind a pedagógust egységes jelrendszer segítse a tankönyv használatában. Egyébként ez volt az az elem, amelyet szinte kivétel nélkül minden tankönyv esetében dicsértek a kipróbáló pedagógusok.

Mik a legfőbb előnyeik az újgenerációs tankönyveknek?

A legfontosabb, hogy a tankönyvek megbízható és korszerű ismereteket tartalmaznak, de fontos szempont volt az is, hogy az ismeretek milyen arányban és módszertani igénnyel kerülnek a szövegbe. Az információk mennyisége nem túlzó: a szerzők kerülik az idegen szavak indokolatlan használatát, a szövegek nehézsége és mennyisége az adott korosztályhoz van igazítva. A tankönyvek igyekeznek felkelteni a tanulók érdeklődését a különböző témák iránt, gondolkodásra és önálló tanulásra ösztönözik őket. Elősegítik, hogy hatékony tanulási stratégiákat sajátítsanak el, vagyis megtanuljanak tanulni, és e stratégiák alkalmazásához megfelelő módszereket is adnak. Előremutató, hogy ezek a tankönyvek kapcsolatot teremtenek az iskolai tananyag és a mindennapi életben tapasztalt jelenségek és problémák között. Segítenek a tanulás folyamatába beépíteni a gyerekek saját tapasztalatait, élményeit. A tankönyvek feladatai, problémafelvetései arra ösztönzik a tanulókat, hogy az új ismeretek megszerzése során aktív szerephez jussanak, cselekvően vegyenek részt a tanulásban. A különböző ismeretforrások együttes használatát is lehetővé teszik, sőt ösztönzik. Felkészítenek az internet használatára, a kritikus olvasásra. Ez a tanulás során a 21. században nagyon fontos szempont. Másrészt ezek a tankönyvek a pedagógusokat is segítik abban, hogy személyre szabottan tudják a tanulást támogatni. Nyelvezetükben, képi világukban igazodnak az adott korosztályhoz, figyelembe veszik a fejlődéslélektani sajátosságaikat. Nincsenek túlzsúfolva, átlátható struktúrájú, színes, érdekes tankönyvek. Természetesen van köztük különbség az egyes tantárgyak eltérő jellegéből adódóan, de az általános elveket minden esetben követték a fejlesztők.

Mit lehet tudni a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók számára készülő tankönyvek fejlesztéséről, és milyen további fejlesztések várhatóak még a közeljövőben?

A sajátos nevelési igényű tanulók számára készülő tankönyvek fejlesztése tavaly kezdődött el. Számos új fejlesztésű tankönyv készül, illetve régieket is dolgoznak át a kollégák. Az elkövetkező két év fontos feladata ez lesz a tankönyvfejlesztés területén, hogy ezeket a hiányokat is megszüntessük. De nemcsak az SNI, hanem a nemzetiségi tankönyvek területén is ez a helyzet, illetve még néhány elmaradt közismereti tankönyv fejlesztése is bekerült a programba. Az SNI tanulók számára készülő tankönyvek fejlesztési eredményeit már részben meg lehet nézni az EKE OFI honlapján
(www.ofi.hu) is. Az elkövetkezőkben folyamatosan tájékoztatjuk majd a pedagógusokat ezekről a fejlesztésekről.