Új és jól bevált eszközök a nehézségekkel küzdő gyermekek szolgálatában

Melyek azok a sztereotípiák, amelyek a sajátos nevelési igényű (SNI), valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermekek helyzetét és képességeit övezik?

Sokan – főleg a szülők – úgy gondolják, hogy nem jó, ha „megbélyegzik” a gyermekeket. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a nehézségek időben történő felismerését követően minél hamarabb elkezdhessék a rájuk szabott fejlesztőfoglalkozásokat. Gyakran elhangzik, hogy az ilyen nehézségekkel küzdő gyermekek nem képesek a megfelelő iskolai teljesítményre, és nem tudnak olyan eredményeket elérni, mint átlagosan fejlődő társaik. Pedig sok esetben a célzott fejlesztések, terápiák, tanulásmódszertani eszközök igénybevételével nem csupán javítható az iskolai teljesítményük, de számos területen kiváló teljesítményre is képesek. Ezt bizonyítják az olyan hírességek, mint Agatha Christie, aki egész életében helyesírási problémákkal küzdött, vagy Albert Einstein, aki megkésett beszédfejlődésű volt, de idetartozik Steve Jobs is, aki beilleszkedési problémákkal küszködött.

Vannak olyan sztereotípiák, amelyek szerint ezek a gyerekek képtelenek a megfelelő szociális viselkedésre, ez az általánosítás azonban nem helyénvaló. A sztereotípiák ellen azzal tudunk a leghatékonyabban fellépni, ha pozitív példák kiemelésével megértetjük az emberekkel, hogy senki sem egyforma, mindenki más ütemben fejlődik, és hogy a különböző nehézségekkel küzdő gyerekek is lehetnek sikeresek, ha megkapják a megfelelő segítséget. Sokszor előfordul, hogy az SNI-s és BTMN-nel küzdő gyerekek „kettős különlegességűek”: ha valamiben látszólag alul is teljesítenek a tipikusan fejlődő társaikhoz képest, más területen tűnnek ki tehetségükkel. Fontos tehát képességeik korai felismerése és fejlesztése, valamint a kevésbé fejlett területek erősítése.

Hogyan zajlik az SNI-s és BTMN-es gyermekek fejlesztőpedagógiai segítségnyújtása?

Az SNI-s és a BTMN-nel küzdő gyermekek fejlesztőpedagógiai segítségnyújtása során törekedni kell arra, hogy a fejlesztőfoglalkozás a gyermekek egyéni szükségleteihez és nehézségeihez igazodjon. Fontos kiemelni, hogy a fejlesztőmunka nem azonos a tantárgyi felzárkóztatással. A fejlesztőmunka során olyan készségek, képességek javításáról beszélünk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gyermek az iskolai követelményeknek általában megfeleljen. A meglévő diagnózis alapján a fejlesztésben részt 31 vevő szakemberek a fejlesztendő területek figyelembevételével egyéni ütemtervet készítenek, amelyben hónapra lebontva jelennek meg azok a célok és területek, amelyekre koncentrálni kell. A fejlesztések egyéni vagy kiscsoportos formában valósulnak meg, ahol a gyermekkel foglalkozó szakembernek lehetősége van a differenciálásra a felmerülő igények és szükségletek alapján

Előfordul, hogy egyszerre több területen is fejlesztést igényel egy gyermek. Ilyenkor több szakember (logopédus, gyógypedagógus, pszichológus, konduktor, gyógytestnevelő stb.) együttes munkája szükséges ahhoz, hogy a fejlesztés hatékony legyen. Ennek érdekében a különböző szakembereknek folyamatosan kapcsolatban kell állniuk egymással, valamint szakmai megbeszéléseken kell egyeztetniük a gyermek fejlődését illető lehetőségekről, módszerekről, eszközökről és a fejlődés üteméről, mértékéről. Természetesen fontos a szülőkkel való együttműködés is, hiszen a fejlesztőfoglalkozások mellett a szülői támogatásra is nagy szükség van.

Nálunk, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Pannonhalmi Tagintézményénél kiemelten fontos a prevenció, mivel az általunk ellátott BTMN-es gyerekek kapcsán az a tapasztalatunk, hogy könnyebb az egyes problémák megelőzése, mint a már kialakult nehézségek kezelése. Ennek érdekében a kötelező logopédiai szűrések mellett szimultán zajlik a járásban élő ötéves korú gyermekek prevenciós szűrése is. A szűrés eredményei alapján a gyerekek prevenciós csoportokba kerülnek, amelyeken belül heti rendszerességgel vesznek részt fejlesztőfoglalkozásokon.

Mi a SEED-vizsgálat és miben segíti a gyógypedagógusokat?

A SEED (Sewall Early Educational Development Scale) egy 0 és 4 év közötti gyermekek képességeinek felmérésére kialakított vizsgálóeljárás. A szakszolgálatban a Budapesti Korai Fejlesztőközpont által átdolgozott változatot (BKFK SEED) használják. A vizsgálat játékos módon méri fel a gyermekek nagy- és finommozgását, beszédét, nyelvi képességeit, az adaptációt és a gondolkodást, a szociális, érzelmi fejlődést, valamint az önellátás készségösszesét. Ezzel a vizsgálóeljárással már nagyon korán kiszűrhetők az esetleges elmaradások, ami lehetővé teszi a korai fejlesztés megkezdését.

Milyen egzakt kiváltó tényezők állapíthatók meg a BTMN és az SNI kialakulásával kapcsolatban?

Kutatások igazolják, hogy bizonyos esetekben a genetika, adott biológiai tényezők növelhetik a tanulási és viselkedési zavarok kialakulását. Kockázatot jelentenek azonban a szülés előtt és közben felmerülő tipikus rizikótényezők is, a pszichés és fizikai traumák, illetve olyan környezeti hatások, mint a mérgező, káros anyagoknak vagy sugárzásnak való kitettség. A gyermekek egészséges fejlődésének feltételei közé tartozik a megfelelő táplálkozás, az ingergazdag környezet, a támogató családi légkör. Ugyanakkor a család szocioökonómiai státusza is befolyásolja a gyermekek táplálkozását, fejlesztőeszközökhöz való hozzáférésüket. A család és a családban élők kapcsolatainak minősége is nagyban meghatározza a gyermekek fejlődését. Egy elhanyagoló családi légkör, az erőszakos környezet, a folyamatos konfliktusok gátolják a gyermekek fejlődését, ami növeli a BTMN és az SNI kialakulásának kockázatát.

Milyen akadályokkal kell szembenéznie a nehézségekkel küzdő tanulóknak a mindennapokban?

Nehézséget jelenthet számukra az információk megfelelő ütemű és mélységű feldolgozása, ha valamilyen észlelési zavarral küzdenek, de problémát jelenthet a tájékozódás is, ha az orientációs képességük gyengébb. A figyelemzavaros gyerekek számára nehézséget jelenthet az időgazdálkodás, más gyerekek pedig az önellátás és a szociális interakciók terén ütköznek akadályokba. A kommunikációs készséget illető rendellenességek megnehezíthetik a társas kapcsolatok kialakulását, ez pedig hatással lehet az egyéni önértékelésre és érzelmi állapotra is.

A mai technika már sok esetben képes segítséget nyújtani, gondoljunk csak a GPS-alapú helymeghatározó eszközökre. Ugyanakkor különféle gyakorlati módszerek is rendelkezésre állnak, például az időgazdálkodás javítása kapcsán – például a Pomodoro-, a GTD-, az „Edd meg a békát!”-technika, vagy az Eisenhowermátrix. Az információfeldolgozás kapcsán is vannak fejleszthető területek, a memória fejlesztésére például több tanulástechnikai módszer is alkalmazható – például a memóriafogas, a memórialánc és a memóriapalota. De az egyes beérkező információk strukturálására is használhatók különféle módszerek – ilyen például a vázlatírás.

Hogyan jelentkeznek ezek a problémák az intézményi rendszerben és miként kezelhetők?

Az iskolai tananyag elsajátítása nagyobb erőfeszítést jelent az olyan tanulók számára, akik valamilyen észlelési zavarral küzdenek. A beszédészlelési, beszédértési nehézségekkel élő gyerekek például szorult helyzetben találják magukat egy frontális oktatási szituációban. Aki olvasási nehézségekkel küzd, az az írott anyagot fogja nehezebben értelmezni.

A figyelemzavaros gyerekek nehezen tudnak a feladataikra fókuszálni, koncentrálni. Akiknek szociális területen vannak elmaradásaik, nehezebben tudnak társas kapcsolatokat kialakítani. Mindezek miatt a BTMN-es tanulóknak jelentős stresszel kell megküzdeniük, ami hátrányosan hathat a koncentrációs képességeikre. Ha a tanulmányi és szociális életükben rendre kudarcot vallanak, vagy, ha társaik, környezetük folyamatosan kritizálja őket, az komoly károkat eredményezhet az önértékelésükben, ami hatására könnyen motiválatlanná válhatnak.

Fontos, hogy ezek a gyerekek mind a tanulás, mind a tanítás során a lehető legszínesebb módszertani eszközökkel találkozzanak. Nagyban képes megkönnyíteni a tanulók, egyszersmind a tanítók és hozzátartozók életét, ha közös erővel képesek feltérképezni és elsajátítani a gyermekek számára leghatékonyabb tanulási módszereket és technikákat. Kiemelten fontos, hogy felismerjük a nehézségekkel küzdő gyermekek erősségeit, hiszen, ha megfelelő ütemben és mélységben fejlesztjük ezeket a területeket, ezzel a siker lehetőségét biztosítjuk számukra, ami a pozitív önértékelés kialakulását is nagyban elősegíti. Érdemes továbbá olyan csoportokat is felkeresni, ahol az érintett gyermekek és szüleik megoszthatják a tapasztalataikat hasonló helyzetben lévő családokkal. Ezzel talán nagyobb eséllyel juthatnak mélyebb belátásra és megértésre saját nehézségeiket illetően. A sport, a testmozgás is jótékony hatással van a mentális egészségre, emellett segíti a társas, szociális kapcsolatok fejlődését.

Hogyan lehet segíteni a nehézségekkel küzdő tanulók beilleszkedését szülőként, tanárként, fejlesztőpedagógusként, valamint diáktársként?

A szülők részéről mindenképp fontos egy empatikus, támogató otthoni légkör kialakítása, a bátorítás. Nem árt, ha a szülők tisztában vannak gyermekük képességeivel, és megértik, mi állhat gyermekük viselkedése hátterében. A támogatás mellett azonban fontos bizonyos szabályok és korlátok felállítása, annak tudatosítása, hogy cselekedeteink következményekkel járnak. Csak úgy taníthatjuk meg gyermekeinket a felelősségteljes viselkedésre és a felelősségvállalásra, ha világos határokat szabunk nekik. Mindezek mellett szülőként érdemes szorosabb kapcsolatot tartani az iskolával és a pedagógusokkal.

Az iskolában a differenciált oktatás, a nehézségekkel küzdő gyermekek igényeihez való igazodás nagy segítséget jelent a BTMN-es tanulók számára, ami ugyanakkor gazdag módszertani ismereteket követel a pedagógusoktól. Sok diáknak segítséget jelentenek bizonyos kooperatív technikák. Ezek által több tanuló motiválható az együttműködésre. A csoportfoglalkozásnak köszönhetően fejlődik az együttműködési képességük, megtanulják tisztelni egymást, fejlődik a kritikus gondolkodási készségük, és erősödik az empatikus képességük.

A felmerülő kihívások megoldásában egyéb szakemberek bevonása is segítséget jelenthet, ezért fontos lehet a pedagógusok és egyéb segítő szakemberek közötti együttműködés, kapcsolattartás. A diákok részéről egy befogadó környezet kialakítása segítheti a nehézségekkel küzdő tanulókat.

Meddig terjed a pedagógus felelőssége a gyermek helyzetével, segítésével és körülményeivel kapcsolatban? Mikor kell a tanárnak iskolapszichológus segítségét kérnie?

Amikor a pedagógus egyedül már nem képes megoldani az adott problémát, minden esetben külső szakember segítségét kell kérni. Ha olyan mentális problémákkal küzd a tanuló, amelyek kihatnak a tanulmányi eredményeire, viselkedésére, hatással vannak a környezetére, akkor mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni. Krízishelyzetek, traumák feldolgozásához is az iskolapszichológus segítségét kell kérni, vagy, ha a tanuló olyan egyéb problémás viselkedést mutat, ami zavarja az oktatást és a diáktársakat. A pedagógus felelőssége az oktatásra, tanításra terjed ki, hiszen egy pedagógus elsődleges feladata az ismeretek átadása; emellett azonban a diákok személyes fejlődésének támogatása is meghatározó pedagógusi szerepkör. Mivel az iskolában a tanulók egy közösség tagjai, így óhatatlanul előfordulnak konfliktusok, melyek észlelése, kezelése is a pedagógus feladata, ám csupán addig, amíg a konfliktus más segítő szakember beavatkozása nélkül is megoldható.

Milyen szempontokat kell figyelembe vennie a szülőknek a segítségkérés és a megfelelő fejlesztési program kiválasztása során?

A legfontosabb szempont a gyermekek egyéni szükségleteinek figyelembevétele. Meg kell vizsgálni, milyen nehézségekkel küzd a gyermek, vagy hol tapasztalható elmaradás, és melyek azok az eszközök, amelyekkel e területek a leghatékonyabban fejleszthetők, de érdemes mihamarabb annak is utánajárni, hogy a fejlesztendő területek milyen szakemberek jelenlétét igényelhetik. Fontos, hogy tájékozódjanak a szülők, és olyan szakembereket válasszanak, akik kompetensek az adott területen és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkeznek. A megfelelő fejlesztési program kiválasztása mellett azonban döntő szerepet játszik, hogy a gyermek mennyire képes együttműködni a vele foglalkozó szakemberrel; végső soron ugyanis csak egy, a gyermek fejlődésvágyára épülő fejlesztőmunka lehet hatékony és eredményes.

Mit nyújthat a közösség és a közösségi fejlesztőmunka az SNI-s és BTMN-nel küzdő gyermekek számára?

A közösség és a közösségi fejlesztőmunka rendkívül fontos szerepet játszik az egyes nehézségekkel küzdő gyermekek esetében, mivel a támogató közösség megteremti az elfogadottság, a valahova tartozás érzését. Ahol a szociális készségek fejlődnek, ott baráti kapcsolatok alakulhatnak ki, a közösség tagjai inspirálhatják egymást, ami elősegítheti a továbbfejlődésüket. Ily módon pedig a különféle nehézségekkel küzdő gyermekek világa is közelebb kerülhet a diákközösség azon tagjaihoz, akik nem osztoznak ezekben a problémákban.