„Úgy érzem, végre megérkeztem”

Végzettségét tekintve néptáncpedagógus, neveléstudományi kutató. Hol végezte tanulmányait?

Első diplomámat az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán (ma: Magyar Táncművészeti Egyetem) szereztem osztatlan képzésben táncpedagógusként, néptánc szakirányon. Ugyanakkor már a főiskolai éveim előtt nagyon sokat foglalkoztam gyerekekkel, tehát korábban kezdődött a gyerekekkel való munka, mint a pedagógiával való foglalkozásom, viszont mindig is nagyon érdekelt, hogy mi történik a pedagógiai folyamatok során, ami arra motivált, hogy még jobban, egyre mélyebben megismerjem a pedagógiai, nevelési struktúrákat. A mesterképzést és a doktori képzést az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el, ám a doktori fokozatszerzést a Pécsi Tudományegyetemen teljesítettem.

Mióta van jelen a pedagóguspályán, illetve milyen feladatokat látott el eddig?

Tíz évig közalkalmazott pedagógusként dolgoztam. A ráckevei Ránki György Alapfokú Művészeti Iskolában tanítottam, ami mellett tanítottam bölcsődében, óvodában, általános iskolában tantárgyi keretek között, valamint a kötelező óraimon túl még tehetséggondozó foglalkozásokat is tartottam. Amikor a szakdolgozatomat védtem a főiskolán, akkor az egyik opponensi vélemény és a záróvizsga bizottsága is azt taglalta, miért volna érdemes a szakdolgozatomat könyvként kiadni, amin felbuzdulva el is jutottam odáig, hogy egy kiadó megjelentette az írásomat, ami alapvetően óvodapedagógusoknak és néptáncpedagógusoknak szól. Egyfajta módszertani szakkönyvként jelent meg, és megjelenését követően jöttem rá, hogy ez az a terület a pedagógián belül, amely szakterülettel szolgálni tudom a kollégák, a pedagógusok munkáját – azóta is nagy segítség sokak számára.

A könyv megjelenését követően létrehoztam egy pedagógusképzés-akkreditációt, amelyet eleinte mint néptáncpedagógus vezettem, azonban miután egyre bővültek a pedagógiával kapcsolatos ismereteim – bár alapjaiban ugyanazzal az eszköztárral dolgozom, mert a magyar kultúrából merítek – úgy lett pedagógiai program a néptáncpedagógiai képzésből. Ennek a programnak a célja tulajdonképpen az, hogy megtudjuk, a magyar népi kultúrát az óvodában az ismeretterületekbe vagy az iskolában a különböző tantárgyakba miként lehet integrálni és hogyan tudjuk felhasználni.

Évekig főszervezője volt a Pedagógus Expóknak, illetve néptáncpedagógusként létrehozta az Így tedd rá! programot. Mit érdemes tudnia mindezekről azoknak, akik netán nem hallottak róluk, illetve mik az ezekkel kapcsolatos tervek?

Az Így tedd rá! program (A programról korábban ebben az interjúnkban kérdeztük Balatoni Katalint: https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/a-sajat-kulturalis-tokenkbol...) az előbb említett könyvből indult ki: egy olyan programot építettem ki, aminek keretében újabb könyvek jelentek meg , számos módszerrel ismertettük meg a pedagógusokat, és megannyi tábort szerveztünk, ahol a kollégák együtt lehettek különféle programok keretében. Az elmúlt 15 évben a mindennapjaimat pedagógusok között töltöttem. Jártam a Kárpát-medencét, és nagyon sok élménnyel gazdagodtam, s meggyőződtem arról, miért érdemes és csodálatos dolog pedagógusnak lenni. Szerencsére nagyon szeretek problémákra reflektálni, ebből adódóan pedig érthető, hogy miért olyan fontos számomra az „építkezés”. Tehát ha valamiben nem értünk egyet, akkor sem célom, hogy a kettőnk véleményét leromboljam, hanem hogy lássuk, abból mit építhetünk fel. Amikor Kárpát-medence-szerte jártam a pedagógusok között, s hallottam, milyen problémákat fogalmaznak meg, hogy milyen mentális állapotban vannak, arra jutottam, hogy szükségük van egy platformra, ahol maguk között lehetnek, ahol feltöltődhetnek, akkor született meg bennem az ötlet.

A Pedagógus Expó kezdetben egy 80 fős élmény- és pedagógiai konferencia volt, idén januárban pedig már hatodik alkalommal rendezik meg azzal a céllal, hogy egy olyan napot töltsenek együtt a pedagógusok, ahol szakmailag és emberileg is össze tudnak kapcsolódni, ahol olyan támogatást kapnak, amiben szembesítjük őket – pozitív értelemben – a felelősségükkel, a hivatástudatukkal, hogy mennyire értékesek a társadalom számára a jelen és a jövő tekintetében is. Természetesen arra is presszionáljuk őket, hogy ne hagyják abba az önfejlesztést, mert körülöttünk minden változik, amihez muszáj alkalmazkodni; érdemes fejleszteni tudásunkat, naprakésznek kell lennünk ezen a pályán, és az is nagyon fontos, hogy legyen egy olyan eszköztárunk, amit bármikor és bárhol fel tudunk használni. Ezért vagyok igazán hálás és boldog attól, hogy évről évre egyre több kiállítója van a Pedagógus Expóknak, akik megannyi témában számtalan innovációval rukkolnak elő. Míg az előző években háziasszonya és főszervezője voltam a rendezvénynek, az idei évtől az új elfoglaltságaimból adódóan már vendége leszek ennek az igazán izgalmas és hasznos napnak. Végtelenül büszke vagyok rá, hogy az álmaim és a célkitűzéseim tovább élnek és szolgálják a pedagógusokat.

A Pedagógus Expóhoz hasonlóan szeretnék további segítséget nyújtani a pedagógusoknak, ezért 2024 tavaszára különböző témanapokat szervezünk pedagógusképző intézményekben, amiknek több funkciójuk lenne: egyrészt hasonló célt szolgálnának, mint a Pedagógus Expó, illetve azt, hogy összekössük a leendő pedagógusokat a munkáltatókkal, vagyis a fenntartókkal. Szeretném, ha a két fél között létrejönne egy kommunikáció, ami áthidalhatná az esetleges szakadékokat. Célom, hogy a frissen diplomázott pedagógusokat behívjuk a pályára, és lehetőségeink szerint meg is tartsuk őket.

Milyen jelentőségteljes feladatokat kapott a kinevezéssel?

Nagyon pörgős és jól szervezett körülmények közé csöppentem az államtitkárságon. Hamar kiderült, hogy azonos szemlélettel, eltökéltséggel és lendülettel tekintünk a munkára Maruzsa Zoltán államtitkár úrral, akitől az első perctől kezdve nagyon sokat tanulok. A feladatokat folyamatosan egyeztetjük egymással, ugyanakkor a Köznevelésért Felelős Államtitkársághoz tartozó négy főosztály hozzám került, ami számomra abszolút új helyzetet jelent, hiszen alapvetően nem alkalmazotti világban szocializálódtam, most pedig 70 emberért tartozom felelőséggel. Olykor érzem a hiányát annak, hogy nem voltam részese a hivatali szocializálódásnak, viszont sokszor előnyét veszem annak, hogy „máshonnan” jöttem, hiszen így közös erővel tudunk küzdeni a pedagógusokért a kollégáimmal; ez nekem is és másoknak is előny lehet, amit kamatoztathatunk. Szeretném hozzátenni, hogy sokáig azt éreztem az életem során, hogy keresem az utam. Viszont most – hogy nagy örömmel átvehettem a kinevezéssel járó feladatokat – úgy érzem, végre megérkeztem.

Több mint 20 éves pályafutása során közelről tapasztalhatta a pedagóguslét szépségét és nehézségeit is, akár kollégái visszajelzéseiből is. Miként tudja ezeket beépíteni a mindennapi munkájába, illetve honnan inspirálódik, van-e esetleg olyan pedagógusszemélyiség, akitől sokat kapott pályája során?

A legnagyobb motivációt egyértelműen a gyerekektől kapja a pedagógus. A gyerekek mindig a földelés, a megnyugvás, a természetes jóság élményét adják, elképesztően sokat tudok tőlük tanulni. A Soproni Egyetemen mindmáig óraadóként dolgozom, szakmódszertant oktatok pedagógushallgatóknak és pedagógusoknak egyaránt, illetve amikor lehetőségem adódik, természetesen az Így tedd rá! programjaira is eljárok. A gyerekek között egyfajta flow-élményt élek meg. Pedagógusként nem lehet unatkozni. Minden momentum változatos, minden perc más; ha a gyerekek között vagyunk, mindig változatosnak érezhetjük a világot, de a pedagógusokkal is nagyszerű élményeket szerzek, hamar egymásra tudunk hangolódni, ami sokat segíthet nekünk a közös munkában.

Ugyanakkor sajnos nincsenek emlékezetes, jó tanáraim, viszont a rossz tapasztalatból is lehet építkezni. A néptánc miatt sokszor „leírtak” engem a tanáraim; az egyetemen viszont azt vettem észre, hogy az emberek egy idő után elkezdtek körém gyűlni. Akkor jöttem rá, hogy milyen jó vagyok bizonyos dolgokban. Egyszóval az egyetemen kinyílt a világ előttem.

Egy korábban megjelent interjúban azt mondta, hogy Kodály Zoltánt tartja a példaképének. Miben tud a tekintélyes zeneszerző és tanár példaképként szolgálni?

Kodály Zoltán neve hallatán jellemzően mindenki a zenei koncepciójára gondol, de nekem sokkal meghatározóbb pedagógiai attitűdje: ahogyan a gyerekekhez viszonyult, vagy éppen a pedagógusokat segítette gyakorlati és elméleti síkon egyaránt. Kiemelten meghatározó számomra, ahogyan a magyarság és a pedagógia viszonyáról vélekedett.

Mik a főbb tervei, célkitűzései a jövőre nézve?

Amiért mindig is dolgoztam, azt továbbra is megmarad, tehát szükségszerűnek tartom, hogy hangot adjak annak, hogy a köznevelésben – Kodály pedagógiájához kapcsolódva – a „tudatalatti magyarság” megjelenjen. Azt gondolom, hogy napjainkban a világon való életben maradásunk egyik kulcsa az identitás. Ebben a sokszínű, nyüzsgő, izgalmas világban sokan úgy hiszik, hogy ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a saját nemzeti identitásunkra, azzal korlátozhatjuk magunkat vagy a gyermekeinket. Viszont az a tapasztalatom, hogy minél erősebb a saját identitásunk, annál könnyebben fogadunk el másokat vagy vagyunk képesek mások felé nyitni. Egyszerűen emberi szükségletünk, hogy legyen valamiféle stabilitásunk, ezért úgy hiszem, elengedhetetlen, hogy a pedagógusképzésben ez – éppúgy, mint a köznevelés egyéb területein – nagyobb szerepet kapjon.

Mindemellett fontos számomra, hogy ott álljak a pályakezdők mellett, és egyszerre képviseljem minden lehetséges módon a magyar pedagógiát, a pedagógusokat és mindenekelőtt a gyermekeket és a családokat, hiszen ők alkotják jelenünk és jövőnk egyaránt. Erre a feladatra esküdtem fel, és ennek megfelelően igyekszem minden nap cselekedni a jövőben is. Ami azonban most leginkább kitölti mindennapjaimat, az a megvalósuló tanárbér-emelés. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy részese lehetek ennek a történelminek nevezhető folyamat első, jelentős állomásának, ami a valaha volt legnagyobb pedagógus béremelés hazánkban. A kormány döntése szerint 2025-ig több mint 93 százalékkal emelkedik a tanítók, tanárok és az óvónők bére. A januári átlagosan 32,2 százalékkal emelt bért már februárban megkapják. Bízom benne, hogy ez minőségi változást jelent majd az oktatás terén. Ez az intézkedés jelentős dolog számomra is, hiszen köznevelési helyettes államtitkárként egyszerre képviselem a gyermekeket, családokat és pedagógusokat, a pedagógiát és a nevelési-oktatási folyamatokat is.