Olvasási idő: 
11 perc
Author

TÖRTÉNELEM: A reális, pozitív nemzeti összkép a fontos

A tavalyi évben a megújuló Nemzeti alaptanterv (NAT) részeként átdolgozták a történelem tantárgy kerettanterveit is. A történelemtananyag fejlesztéséről és a koronavírus-járvány következtében beálló megváltozott konstrukciós elképzelésekről, a leendő érettségi vizsgáról dr. Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke, az Óbudai Árpád Gimnázium tanára számolt be lapunknak.

A történelem kerettanterv számos célt fogalmaz meg. Mit gondol, mi a legfontosabb a történelemtanítás szempontjából ma, a 21. században?

Nehéz egy-egy célt kiemelni, mert miután egy konkrét célt megfogalmazunk, hiányérzet támad az emberben a többi miatt. Tulajdonképpen a történelem legfőbb feladata a jelen folyamatai jelenértésének elősegítése. A jelenértés meghatározásán értenünk kell a politikai-társadalmi-gazdasági-kulturális berendezkedés ismeretét, ugyanakkor értenünk, éreznünk és ismernünk kell a nemzeti identitásunkat is a jelenkorban.

A történelem tantárgyi szinten komoly összefüggésbe kerül az irodalommal, ez a megállapítás elvitathatatlan. Hogyan történt a két tárgy kifinomult összekapcsolása az új kerettanterv kidolgozásakor?

Óriási szinergiák szabadulhatnak fel, ha a történelem és az irodalom tanítása egymással szoros összefüggésben van. Katona András tantervkészítőtől sokszor hallottam már, hogy többször nekifutottak a két tantárgy összehangolásának, de az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag ez senkinek sem sikerült. Bár az irodalomban az érezhető, hogy kezd egy olyan modell kialakulni, ami nem irodalomtörténet-központú – innentől kezdve pedig még nehezebb a két tantárgy összehangolása. Ha az irodalomtörténeti korszakok, stílusirányzatok vagy költőket meghatározó történeti hátterek hangsúlyosak az irodalomoktatásban, akkor nagyon szépen összeboronálhatóvá válna a két tantárgy.

Egyébként – földrajztanárként is – azt gondolom, hogy a történelem integrálására nagyon sok lehetőség van, akár a művészetelméleti órákat vesszük alapul, akár a földrajzot, de még a természettudományos szaktárgyakkal való koncentrációra is van lehetőség, például a tudománytörténet esetében – gondoljunk csak pl. Kopernikusz történetére.

Milyen strukturális vagy tantárgytematikai változás érhető tetten az új történelem kerettantervekben? 

Abban a tekintetben a hagyományokhoz tartották magukat az új kerettantervek, hogy egészen paradigmatikus különbségeket nem láthatunk; nem valósult meg projektalapú oktatás, nem alakult ki epochális oktatás választható blokkokkal, és nem is hosszmetszeti elrendezésű a tananyag, hiszen a történelemoktatásban mindig felmerül a gondolat, hogy tematikus hosszmetszetekben tanítsunk. A lényeg tehát, hogy lényegileg megmaradt a kétciklusú, azaz kétszer négyéves kronologikus elrendezés.

A fő cél a tananyag „áramvonalasítása” volt. A tartalmi elrendezésben ritkult a tanterv, különösen a régebbi korok tekintetében (pl. az őskor egészében eltűnt). Két koncentrikus kör maradt, a fő sodorban megtartva az 5–8. osztályos és a 9–12. osztályos tananyagot. A spiralitás elemei is felfedezhetőek, ugyanis ezek a körök tudatosan vannak szétválasztva. Például az életmódtörténeti elemek az általános iskola felső tagozatában jelennek meg, míg az elvontabb gazdasági és politikai rendszerek tartalmai a középiskolai tananyagban kaptak helyet. Vannak olyan félreértések is, amelyeket el kell oszlatni. Tudniillik bizonyos – akár alapvető – elemek hiányoznak a középiskolai tananyagból, amit egyesek joggal tesznek szóvá. Ennek az a magyarázata, hogy a kétszer négy év nem duplikálódó köröket jelent, tehát vannak olyan elemek és események, amelyek tudatosan csak az általános iskolában kerülnek elő, ez magyarázza hiányukat a középiskolában.

A csökkentés fontos eleme, hogy az egyetemes történelem országtörténetei (pl. Anglia, Franciaország vagy a német területek történetének részletes bemutatása) is kimaradtak a tantervből, bár a tárgyat tanító szaktanár szabadon eldöntheti, hogy ebből becsempész-e valamit a tananyagba vagy éppen kihagyja azokat.

Az új alaptanterv másféle oktatási szempontokat és figyelmet igényel. Milyen módszertani fogásokat ajánl a történelemtanároknak a kerettanterv hatékony és motiváló feldolgozásához?

A kerettantervben a fejlesztési feladatoknál és a javasolt tevékenységeknél számos módszertani fogódzó szerepel. Nem szűken véve módszertan, de fontos újdonság, így kiemelném, hogy sok helyen éltünk a tematikus megközelítéssel, ami abszolút újdonság. Példaként tudom hozni az ókori vallásokat, amelyeket kronológiai rendben, ott tanítottuk, ahol éppen az adott történet elkezdődött, és szép lassan megismerhettük a zsidóság után a politeizmust, majd a kereszténységet, néhány hónappal később pedig az iszlámot, miközben az ún. „Könyv népei” egymásból fakadnak, tehát esszenciális összefüggés van közöttük. Az új tankönyvekben követtük is ezt a szisztémát, hogy a tematikus egységek segítsék a pedagógusok munkáját. Problémacentrikusabb, kauzálisabb tematikus egységet határoztunk meg. A városfejlődés során az egyetemes és a magyar történelemben ugyanazokat az alapvető jellemzőket tanítjuk meg, eddig mégis külön tanítottuk. Ez tulajdonképpen egy történelemszemléleti hiba, mert a folyamat nem változik, csak a lokalitás más. Úgy gondolom tehát, hogy ezek az új tematikus elemek nagyban segítik majd a jelenségalapú oktatást, és erről már kaptunk pozitív visszajelzéseket is.

A történelem kerettanterv más nézőpontokat ismertet meg a diákokkal, hiszen a történelemoktatás során a diákok élményszerű beszámolók alapján nyerhetők meg. Milyen új, innovációs modelleket alakítottak ki az új kerettantervben, amelyek motiválhatják a diákokat a fokozottabb érdeklődésre a történelem iránt?

A tanterv tényleg lehetővé tette azt, hogy elvégezhető, feldolgozható, megtanulható, elsajátíthatóbb méretű legyen a tananyag, és ezek a lexikai követelményekben is tetten érhetők. Az élményszerűséget segíti a mélységelvű órakeret is, ami évente két témának a bővebb, mélyebb feldolgozására ad lehetőséget, amiben a diák sokkal jobban tud saját tevékenységeivel részt venni. Felvetődik a kérdés, hogy a cél vajon a szélesség vagy a mélységelv követése legyen-e? (Szélességen értem azt, hogy lefedjük a teljes történelem információhalmazát, míg a mélységelvű feldolgozás során egy-egy témában mélyülnek el a diákok.) Az arany középút tűnik a legérdemesebb útvonalnak, ugyanis nem szaktörténészeket képzünk, viszont kétségtelen, hogy a gyakorlatiasabb, tanulói munkán alapuló történelemoktatást inkább a mélységelv alkalmazásával lehet megvalósítani.

A pozitív események hangsúlyozása kiemelt szempont a történelemoktatásban az új NAT szerint. Mit gondol, miért fontos például a győztes csaták kiemelése?

A tanterv úgy határozza ezt meg, hogy tényeken alapuló reális és pozitív nemzeti összképnek kell kialakulnia. Ahhoz, hogy az ember helytálljon a világban, két lábbal kell állnia a talajon, és szüksége van egészséges, pozitív öntudatra is. A második világháború óta meghatározó a győztesek – a nyugati történetírás – narratívája, azonban a magyar eseményeket érdemes mégis magyar szemszögből megvizsgálni. A magyar történelem negatívabb vagy kritikát maga után vonó jelenségeinek tudatában kell lennünk és tanulnunk belőlük, de alapvetően mégis a reális, pozitív nemzeti összkép a fontos és az, hogy saját magunkat saját szempontjaink, körülményeink szerint, ne pedig mások szemüvegén át ítéljük meg.

Az új kerettantervek alapján tavaly szeptemberben kezdődött meg a tanítás, és nem nevezhetjük könnyűnek a pályát. A járványidőszakban kialakult digitális munkarendben bemutatkozó kerettanterv alkalmazása problémásnak bizonyult, vagy pedig új kapukat nyitott meg?

Az ötleteléseknek és az innovatív megbeszéléseknek kevesebb tere volt, tehát szerencsésebb lett volna egy analóg, offline időszakban bevezetni a kerettantervet, hiszen tényleg szükség volt a munkaközösségi értekezletekre. Az első járványhullám időszakából tanulva a második hullám digitális munkarendje alatt felkészültebben és tapasztaltabban kezdték meg a tanévet a kollégák, így a kerettanterv alkalmazása is gördülékenyebben ment. Az iskolák többsége megoldotta a rájuk háruló nehézségeket.

Miképp közvetíti az új kerettanterv – és vele a tankönyvek – a történelmi gondolkodást?

A történelmi gondolkodás az egyik kiemelt fejlesztési terület, amelynek számos részleteleme van (pl. szándék tulajdonítása az egyes történelmi eseményekhez, történelmi empátia gyakorlása egyes szituációkban, vagy éppen a sokat emlegetett kritikus gondolkodás). A kerettantervben ezeket a fejlesztési feladatok és az elvárt tanulási eredmények is jelzik. Egy példát is említhetünk: „(A tanuló) Képes felismerni, megfogalmazni, összehasonlítani különböző társadalmi és történelmi problémákat, értékrendeket, jelenségeket, folyamatokat.” Ezt a tanulási eredményt pedig el kell érnie a diáknak az adott tanulási ciklus végére. A modern iskolai-tantermi oktatás keretei között tehát ilyen szemszögből is meg kell világítani a tartalmakat.

A kerettantervi tananyagcsökkentés értelmében összességében csökkent a középszintű érettségin számon kérhető lexika. Ez milyen lehetőségekkel járhat a leendő érettségizők számára? Több idő jut bizonyos vizsgafeladatokra, esetleg nőhet a száma a forrásalapú, rövid válaszokat igénylő feladatoknak, esszéknek?

A 2023/24-től érvényes új érettségi vizsgakövetelmények elkészültek és elérhetőek az Oktatási Hivatal honlapján (https://bit.ly/2Ubx4eI).

Középszinten a kerettantervi lexika a vonatkoztatási alap, így a lexikálisan számon kérhető tartalom csökkent, ugyanakkor a vizsga leírásában nem találunk jelentős változásokat. Hasonlóan a korábbiakhoz, 12 tesztfeladat és 4 esszéfeladat lesz. Az érettségi eddig is minden részletében kompetenciaalapú volt és a továbbiakban is az marad, azaz forrásokat, képeket, adatsorokat, ábrákat kell elemezni, azt gondolom tehát, hogy a továbbiakban is tökéletesen meg fog felelni az elvárásoknak. Emelt szinten az érettségi követelmények megjelöltek ún. többletlexikákat, hiszen emelt szinten a vizsgázók mintegy 10 százaléka vizsgázik, a legjobban felkészült diákok és a középszinten érvényes kerettantervi lexikacsökkentés miatt adott volt a helyzet a lexikai többlet megjelenéséhez.