Olvasási idő: 
10 perc
Author

„Több irányból látom a magyar oktatás helyzetét”

Interjú Sipos Imrével

Sipos Imre 2013-tól az EMMI Oktatásért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkáraként irányította a köznevelést és annak átszervezését. A közelmúltban az Eszterházy Károly Egyetem szervezetébe integrált Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE OFI) főigazgatói pozícióját vette át, emellett az emberi erőforrások minisztere 2017. március 1-től a pedagógusképzés, a pedagógus-továbbképzés és a köznevelési ágazati-szakmai stratégiák fejlesztésével kapcsolatos feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki.



– Melyek a legfontosabb szakmai célkitűzései, és hogyan kapcsolódnak össze az Ön által vállalt feladatkörök?

– Huszonnyolc éve dolgozom a köznevelésben. Ebből közel tizenöt évig iskolaigazgatóként tevékenykedtem, aztán a fenntartói munkát is megízleltem, később majdnem négy évig helyettes államtitkár voltam, így elmondhatom, hogy több irányból látom a magyar oktatás helyzetét. Most két újabb feladat talált meg: az egyik az EKE OFI főigazgatói posztja, amelynek kapcsán az oktatásirányításnak elsősorban a szakmai területeit emelném ki, a másik a miniszteri biztosi munkakörömben a pedagógusképzés, a továbbképzés ügye. Úgy látom, ezek jól összeilleszthető feladatok.

– Nem lehet könnyű dolguk most az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben, hiszen a budapesti székhelyű intézet az egri Eszterházy Károly Egyetem szervezeti egységévé vált. Mi volt az oka ennek az integrációnak?

– Elsősorban a háttérintézmények átszervezése. Ennek során körvonalazódott az az elképzelés, hogy egy ilyen típusú intézetnek jó helye lehet egy tanárképzéssel kiemelten foglalkozó intézménynél. Úgy gondolom, minden változás egyben egy új lehetőség is. Nagyon sok olyan terület van, amelyet a két intézmény munkájában össze lehet illeszteni. Ilyen például a kutatás vagy a pedagógus-továbbképzés, hiszen ezeket a feladatokat az egyetem és az OFI is ellátja.

Az OFI szervezeti struktúráját úgy kell kialakítanunk, hogy szorosan kapcsolódjon az egyetem szervezeti struktúrájához. Természetesen vannak olyan hagyományos feladatai is az intézetnek, amelyeket az anyaintézménytől függetlenül kell vagy lehet megoldani. Az OFI legfőbb feladata a tankönyvkiadás, a tankönyvfejlesztés, az oktatási háttérkutatások végzése. Egyúttal támogató hidat kell képeznie, amelyen keresztül biztosítja, hogy a nyomtatott és digitális tananyagok, a módszertani támogatások és továbbképzések eljussanak az iskolákhoz. Az EKE a pedagógusképzés és pedagógus-továbbképzés nagy hagyományú szakmai műhelye, aminek jó hatással kell lennie az OFI működésére. Liptai Kálmán rektor úr személyében komoly odafigyelést, maximális támogatást kap az intézet. Egerben egy komplex pedagógus-továbbképzésnek és szakmai programnak a kimunkálása valósul meg, az ún. Komplex Alapprogram („Koala”), ami kiemelkedő fejlesztése a magyar köznevelésnek.

Az átszervezésnek volt egy másik iránya is – ezt még helyettes államtitkárként készítettem elő –, nevezetesen hogy az OFI tevékenységének a menedzsmentje kerüljön át a minisztériumba. Így lehetőségünk van arra, hogy a minisztériumi szervezeti struktúra, illetve az OFI szervezeti struktúrája ezekben a szakmai feladatokban egymáshoz illeszkedjék. Itt szólhatok a tehetséggondozó programokról, a környezetvédelemmel, ökoiskolákkal kapcsolatos programokról, a nemzetközi projektekben való közreműködésről, a szakmai vizsgák feladatairól, a speciális kerettantervek, speciális tantervek kidolgozásáról, koordinálásáról. Az OFI-nak a minisztériumhoz és az egyetemhez való szervezeti bekötése tehát egy jó együttműködésen alapuló hatékony munkát eredményez.

– Az OFI fontos feladataként említette a tankönyvkiadást, tankönyvfejlesztést. Hol tartanak az újgenerációs könyvek kidolgozásában és megjelentetésében?

– Az újgenerációs tankönyvek előbb „kísérleti könyvek”, majd „újgenerációs könyvek” néven vonultak be a magyar oktatásügy történetébe. Az OFI e kiemelt programja példaértékű, hiszen a tankönyvírás folyamata kiegészül azzal, hogy az intézet alkotószerkesztői koordinálják és folyamatosan felülvizsgálják az elkészült anyagokat, emellett a kipróbálás során 30-40 pedagógus véleményezi a tankönyvek szövegét, feladatait, képanyagát, ábráit. Az ő javaslataikat az OFI tankönyvszerkesztői beépítik az elkészült művekbe, ezáltal a tankönyvvé válás folyamata két-három évre is kinyúlik. Az igazi bírálat magában a tanteremben történik. Nem egy-két tankönyvszakértő értékeli ezeket a tankönyveket, hanem a munkába bevonjuk a diákokat és a pedagógusokat is. Célunk, hogy az új tankönyvek a lehető legjobbak legyenek. Most ott tartunk, hogy egy éven belül a teljes 12 évfolyam közismereti tankönyvfejlesztései megvalósulnak. 2018. szeptember 1-jén az 1–12. évfolyamon már többszörösen bírált és javított, kipróbált, szakértők és pedagógusok által is elfogadott újgenerációs könyvek kerülnek a gyerekek kezébe.

– A 12 évfolyamra elkészülő tankönyveket mennyiben érintené a készülő új Nemzeti alaptanterv (Nat) bevezetése?

– Minden új folyamat elindításakor meg kell nézni, hogy a köznevelésben mely évfolyamokon lehet bevezetni. Hagyományosan az új tantervi szabályozás, az új tankönyvek bevezetése az 1., az 5. és a 9. évfolyamot szokta érinteni. Ha ebben a modellben történik a bevezetés, akkor a bevezetés évétől számított négy éven keresztül még használatosak lesznek az újgenerációs tankönyvek. Tehát addig is gondoskodnunk kell a többi gyermek oktatásáról. Így nem hiábavaló az a fejlesztés, ami eddig történt, és az sem, ami napjainkban történik. Az OFI-nak, az EKE-nek és az oktatásirányításnak figyelnie kell rá, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. Az új Nat ismeretében annak felmenő rendszerű bevezetéséig az újgenerációs tankönyveknek a Nathoz való igazítását, aktualizálását is el kell végeznünk.

– Térjünk át a pedagógusképzés témakörére! Oktatási szakemberek mostanában sokszor hangoztatják a tanító- és tanárképzés átalakításának szükségességét.

– Az alapkérdés az, hogy a magyar köznevelés pedagógiai szakaszait – amelyekhez a pedagógusképzés illeszkedik – megőrizzük-e jelenlegi formájukban, vagy sem. Ez a Nemzeti alaptanterv koncepciójának vitájában fog eldőlni. És ez határozza meg a pedagógusképzés jövőjét is, például hogy ha lesz az óvoda-iskola átmenetben bármiféle változás, közelíteni kell-e egymáshoz a tanítóképzést és az óvodapedagógus-képzést. Mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi pedagógusképzésbe milyen új elemeket kell vagy lehet bevezetni.

Egyre többen fogalmaznak meg olyan javaslatokat, hogy gyakorlatiasabbá kell tenni a képzést, azaz a szaktárgyi ismeretek helyett nagyobb teret kellene adni a pedagógiai, pszichológiai és a gyakorlati ismereteknek. Érdemes azt is megvizsgálni, hol lehet egységesíteni, és hol kell egymástól elkülöníteni a képzéseket.

– Mit tart a legfontosabbnak a pedagógusképzés átalakításában?

– Fontosnak tartom, hogy minél gyakorlatiasabb legyen a képzés, közelebb kellene vinni az iskolához a tanárjelölteket. A pedagóguspálya presztízsének az emelése jó úton halad, de folyamatosan tennünk kell érte, mind a pedagógusok társadalmi megbecsülését, mind a bérezésüket tekintve. A pedagóguspálya elismertségét szinten kell tartani, vagy ha lehet, még tovább kell emelni, hogy minél vonzóbb legyen a fiatalok számára, és tehetséges, rátermett fiatalok menjenek pedagógusnak. Jó lenne, ha a pályaalkalmassági vizsga valóban szűrne, és csak a legalkalmasabbak nyernének felvételt. A jövendő pedagógusoknál a szakmai tudás mellett még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a módszertani felkészültségre, a gyerekekkel való bánásmódra, kommunikációra.

– Ön nemrég egy interjúban kiemelte: „Egy biztos: a pedagógusoknak az eddiginél sokkal nagyobb módszertani támogatást kell hogy nyújtsanak a továbbképzések.” Miért tartja kiemelten fontosnak a módszertani képzések ügyét?

– Azt, hogy mit tanítsunk, a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és a helyi tantervek szabályozzák. A „hogyan?” kérdése sokkal inkább gyerekfüggő. Van olyan gyerek, aki módszertől és környezettől függetlenül könnyen tanul, de vannak gyerekek, akik esetében, ha a második, harmadik nekifutásra sem sikerül megérteniük a tananyagot, a pedagógus eszköztelennek érzi magát. És itt van nagy szerepe a pedagógusképzésnek és -továbbképzésnek.

A képzés és a továbbképzések során minél szélesebb módszertani eszköztárat kell adnunk a pedagógusok kezébe, és ezt a repertoárt folyamatosan frissíteni kell. Lehet, hogy elegendő, ha a pedagógusok találkoznak (egy konferencián vagy egy módszertani műhely alkalmával), és átadják egymásnak a jó gyakorlataikat, de akkor is fontos, hogy ennek legyen szervezője, generátora. Az EKE OFI-nak feltétlenül szeretnénk ilyen szerepet szánni, hisz mindehhez komoly tudás áll rendelkezésre az intézetben.

– Végül engedjen meg egy, a szakmai terveire vonatkozó kérdést: Mi az a három legfontosabb dolog, amit szeretne megvalósítani a közeljövőben?

– Az első talán az, hogy minél nagyobb tudású, jobban fölkészült, gyermekszerető pedagógusjelöltek kerüljenek az egyetemekre, onnét pedig kiválóan felkészült pedagógusok az iskolákba. A második, hogy tanulóbarát, esztétikus, vonzó környezetet biztosítsunk a gyerekeknek az iskolákban. A harmadik a digitális fejlesztés területe. Rendkívül fontos, hogy diákjaink megtanuljanak eligazodni a világban, hogy képesek legyenek megérteni és magukat is megértetni. Ehhez pedig a hagyományokat tisztelő, innovatív, a digitális eszközrendszert is biztosító oktatást kell kialakítani.