Természettudomány a filmvásznon

Hogyan és milyen irányelvek mentén indult el a FilmED-projekt? Milyen fejlesztések zajlottak eddig a program keretében?

Erdős Emese (E. E.): A Kreatív Európa MEDIA rendszeresen ír ki pályázatokat azzal a céllal, hogy minél többen megismerjék az európai mozgóképkultúrát, és hogy az oktatásban is nagyobb szerepet kapjon a film. A pályázat konzorciumában sok éve dolgozik szoros együttműködésben több európai ország (így a magyarországi Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum mellett a németországi Goethe-Institut, a csehországi Krutón z.s., a lengyelországi The Andrzej Wajda Center for Film Culture, az észak-macedóniai Cinematheque of North Macedonia, valamint a szlovákiai Kino Úsmev). Ehhez kapcsolódóan még 2023 elején kerestek meg a Krutóntól, hogy örömmel pályáznának velünk. A közös munka során kölcsönös figyelemmel kísértük végig, ki hogyan halad a maga programjával és mi az, amiben fejleszteni szeretne. A Klassz programmal szerettük volna a természettudományos tantárgyakat is beemelni ebbe a nemzetközi oktatásfejlesztési folyamatba. Több szaktanárral is konzultáltunk, milyen módon lehetne a leghatékonyabban megcélozni a lehető legtöbb korosztályt. Az ő segítségükkel vált lehetővé, hogy óvópedagógiai, köz- és felsőoktatási programjainkon keresztül akár már 3 éves kortól egészen az egyetemig kínáljunk kreatív megoldásokat a film pedagógiai alkalmazására és népszerűsítésére.

A mi aktivitásunk alapvetően három fázisból áll. A FilmED-projekt részeként még 2024 áprilisában indítottuk el az elsőt, ez volt a Magyar Animáció 110 workshop [a megvalósult projektről 2024/1-es  és 2024/7–8-as  számunkban olvashatnak bővebben – a szerk.]. A projekt során úgynevezett pre-cinema (mozi előtti) eszközöket gyűjtöttünk és ezekre alapozva hoztunk létre különféle korosztályok számára egy sor interaktív, játékos workshopot. Az egyéni érdeklődők és kiscsoportos foglalkozások mellett először sikerült egész osztályokat is bevonzanunk. A pályázat kulcsszerepet játszott abban, hogy elindíthassuk azt a workshopsorozatot, amit azóta is töretlen sikerrel tudunk folytatni, és aminek reményeink szerint a pályázat lejárta után sem kell búcsút intenünk. Tavaly összesen 416 tanár és diák járt nálunk, idén is már öt csoportot volt szerencsénk fogadni. Nagy örömünkre országszerte kezd híre menni az átalunk kínált lehetőségeknek: Debrecenből, Szegedről, Tihanyból és Kecskemétről is jelentkeztek már be hozzánk csoportos látogatásra.

Az első fázis részeként azonban nem csupán megtartani igyekeztünk ezeket a programokat, hanem arról is próbáltunk átfogó leírást adni, hogyan lehet ilyen workshopokat tartani, éppen azért, hogy ne kelljen feltétlenül Budapestre utazniuk az iskolai csoportoknak azért, hogy kipróbálhassák ezeket. Ezekben a leírásokban a Nemzeti alaptantervhez kapcsolódva igyekszünk választ adni azokra a kérdésekre, hogy mennyi idő egy ilyen workshopra felkészülni, hogy korosztálytól függően miről, mennyi ideig érdemes beszélni a gyerekekkel, milyen tantárgyakba lehet ezeket a módszereket beépíteni, vagy hogy témakörtől függően milyen technikai háttérre van szükség. Noha ezeket a workshopokat első körben oktatási intézményeknek ajánljuk, a gyakorlatok minimális eszközigényének köszönhetően akár művelődési házak, könyvtárak, mozik, film- és kulturális fesztiválok is könnyen használhatják. Ezek a módszertani útmutatók 2025 végére lesznek elérhetőek a FilmED honlapján magyar, német, angol, szlovák, cseh, macedón és lengyel nyelven.

Milyen az együttműködés a pedagógusokkal? Milyen visszajelzések érkeznek az elkészült oktatási segédeszközökről?

E. E.: A pre-cinema workshopok során külön öröm volt közvetlenül is találkozni a tanárokkal és a diákokkal, mert így első kézből láthattuk, hogyan is megy a gyakorlatok terepi alkalmazása. A következő, második fázisban már azzal foglalkozunk, hogyan lehet összekötni a természettudományos tárgyakat a klasszikus filmekkel. Még az Animáció 110 projekt során kezdtük el mélyebben vizsgálni természettudomány és film kapcsolatát, a mozgókép technikai hátterét képező fizikai-biológiai feltételek pedig már önmagukban is remek hidat képeznek a kettő között. A továbbhaladáshoz már szaktanári segítségre volt szükségünk, így 2024 tavaszán első ízben kértünk fel reáltudományos tárgyakat oktató tanárokat, hogy kezdjünk el együtt gondolkodni a segédanyagok szerkesztésén. Első körben egy veszprémi fizikatanárral sikerült konzultálnunk, aki el is vállalta az első anyagok fejlesztését. Az egyeztetések során elküldtünk neki egy listát azokról a filmekről, amikről laikusként el tudtuk képzelni, hogy relevánsak lehetnek, de nagy örömünkre ő is ajánlott párat, így végül egy hat filmből álló lista alapján el is kezdhettük kidolgozni az első fizikaórákhoz szánt filmes tansegédleteket. Ezek már mind elérhetők a honlapunkon (nfi.hu). Második körben, 2024 őszén kértünk fel még két pedagógust, akik biológia és földrajz tantárgyakhoz dolgoztak ki anyagokat.

A filmek kapcsán fontos szempont volt, hogy legyen a tarsolyban olyan film is, amiben nincs dialógus, hogy akár nemzetközi szinten is könnyen lehessen hasznosítani. Mindezidáig hat segédletet publikáltunk. Az első anyagok közzétételekor egy felhívást is kiírtunk, ugyanis továbbra is keresünk még olyan tanárokat, akik matematika, biológia, földrajz vagy kémia tárgyakban tudnának segíteni nekünk. Mindemellett szerettük volna, ha minél több iskolából, minél többféle korosztályt és tárgyat oktató pedagógus jelentkezik ezek kipróbálására is, és szerencsénkre Budapesttől Zalakarosig az ország több tájáról jelentkeztek tanárok, magán-, állami- és egyházi iskolákból egyaránt. Február közepén indítottuk el azokat a módszertani, később a tanárok visszajelzéseinek is helyet adó workshopokat, amelyek alkalmával egészen izgalmas felismerések is születtek: volt például olyan anyagunk, ami kimondottan földrajzórához készült (Georg Höllering Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése alapján készült Hortobágy című filmje), de egy nyelvtantanár is úgy döntött, hogy kipróbálja a segédletet.

Milyen lehetőségeket kínál a mozgókép formanyelve a nem szaktárgyi oktatásban, és hogyan jelenhet meg a film a humán tudományos oktatáson kívül?

E. E.: Ha csak a már említett Hortobágyra vagy Gál István Pályamunkások című alkotására gondolok, a filmek plasztikusságát emelném ki. Nagy előnye az órára bevitt filmnek, hogy olyan dolgokra is felhívhatja a figyelmet, amelyek korábban nem kerültek a látóterünkbe. Éppígy nem magától értetődő, hogy egy sínpályarendszer tökéletes megtervezéséhez és lefektetéséhez mennyi mindent kell tanulnia a tervezőnek vagy a kivitelezőknek. Ezek az egyszerűnek tűnő, a mindennapi életben csak úgy alánk simuló dolgok talán túl közel is kerültek már hozzánk, hogy rájuk tudjunk csodálkozni. A Hortobágy esetében ugyanígy felvethető, hogyan is néz ki, mit és hogyan eszik, hogy mozog és él egy racka juh. Noha a Hortobágy nem természetfilm, mégis dokumentarista igénnyel mutatja be a táj élővilágát. Érdekes visszacsatolás volt továbbá, hogy mivel mindkét film fekete-fehér, és a régmúltat ábrázolja, ezek az aspektusok már önmagukban is képesek voltak lekötni a diákokat, akik érdeklődve várták, mi fog ezekből kisülni. A Pályamunkások kapcsán pedig még az is felötlött a tanárokban, hogy noha a segédlet fizikaórára készült, éppolyan jól lehetne használni például ének-zene vagy matematikaórán.

Milyen természettudományos tárgyakhoz készültek eddig filmes oktatási segédanyagok? Milyenek vannak még készülőben?

E. E.: Mindezidáig fizika-, biológia-, természettudomány-, földrajz-, valamint közösséginevelés-órákhoz készítettünk reáltudományos filmes tansegédleteket. Ezeken túl nagyon szeretnénk, ha kémia- és matematikaórához is születnének ilyen anyagok (és épp körvonalazódik bennünk, hogyan lehetne ének-zene tárgyhoz is készíteni). A kémia és matek kapcsán egyelőre az erre fogékony tanárok megkeresése, valamint a tantárgyak sajátosságainak való megfelelés jelentik a legnagyobb kihívást. Első ránézésre a film anyagi feltételei, valamint az előhívás kémiája adják magukat evidensen, ennek iskolai demonstrálásához azonban nincsenek eszközeink. Éppígy, noha nagyon érdekes kémiai szempontból, hogy maga a film hogy jön létre, ezt a folyamatot már sokkal nehezebb konkrét filmekhez kötni. E nehézségek áthidalása, valamint a harmadik fázis megvalósítása jelentik a legfőbb terveinket jövő nyárra. A harmadik fázisban a természettudományos, humán és művészeti tárgyak összekapcsolását és alkalmazását vizsgálnánk közösen egy négynapos nyári akadémia keretében a Filmarchívumban. Erre valamennyi tanárt meginvitáljuk majd, aki segédkezett az anyagok összeállításában és tesztelésében, illetve olyan pedagógusokat is szeretettel várunk, akik most szeretnének csatlakozni a programhoz, hogy közösen nézhessük meg, hogyan is lehetne továbbfejleszteni ezt a közösen létrehozott alapot.

Hogyan építhető be a film a biológia tárgy oktatásába? Hogyan segíti a biológia-tananyag átadását, szemléltetését?

Ember Borbála (E. B.): Filmet nézni mindenki szeret, manapság éppúgy, mint régebben. Felkelteni a tanulók figyelmét viszont egyre nehezebb. Úgy gondolom, a filmekkel könnyebben lehet motiválni őket és közelebb is kerülhetünk hozzájuk. A mai gyerekek pörgős mindennapjaihoz nekünk is alkalmazkodnunk kell. Nem szabad leragadnunk csak a frontális oktatásnál, fontos a megújulás! Iskolánkban például sikerrel alkalmazunk olyan, a Komplex Alapprogram során elsajátított oktatási módszereket, amelyekbe a filmeket is könnyűszerrel be tudjuk építeni. Ezeken a foglalkozásokon tulajdonképpen úgy szórakoznak a gyerekek, hogy közben aktívan gondolkodnak, tanulnak. Játszva keresik az ok-okozati összefüggéseket, rácsodálkozva, hogy a biológia ott van a mindennapjainkban! Ha csak megfigyelik a környezetüket, saját testük változásait, már félig el is sajátították a tananyagot. Az elkészült tanári segédletek felhasználásának éppígy számtalan módja lehet. Feldolgozhatjuk azokat a tanórákon, de projektmunkához is tökéletesek. Az is megoldható, hogy csak 1-2 feladatot emelünk ki, ami az adott órához illeszkedik, ugyanakkor éppoly könnyen kiadhatók egyéni vagy páros projektnek, mint otthon elvégzendő házi feladatnak.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni a biológia tárgy egyes témái kapcsán a megfelelő filmes anyag kiválasztásánál?

E. B.: Az egyik legfontosabb, hogy felkeltsük a tanulók érdeklődését. Akár olyan alkotásokat is be lehet csempészni egy tanórába, amiket egyébként a mai gyerekek nem biztos, hogy valaha is megnéznének. Fontos, hogy kreativitásra és gondolkodásra ösztönözzék az egyes anyagok a gyerekeket, ugyanakkor a biológiaoktatás specifikus volta miatt arra is figyelni kell, hogy mindig a megfelelő korosztálynak szóljanak a filmek. Szerencsére a biológiatanítás nagy előnye, hogy sok a jól szemléltethető téma, vagyis könnyű elkápráztatni a hallgatóságot, ami a tananyag elsajátítását is nagyban megkönnyíti. Számos olyan film van, ahol a látvány önmagáért beszél, és ott vannak az örök klasszikusok! Egyre több olyan film és mese gyarapítja a repertoárunkat, amit bármikor elővehetünk a tarsolyunkból, és biztos sikerünk lesz vele – legyen szó a Vukról, a Ludas Matyiról, vagy épp a Pogány Madonnáról! Ezek a filmek mindenkit lekötnek, és tökéletesen oktatható velük az ötödikes-hatodikos természettudomány, akár a hetedikes biológia!

Milyen oktatási segédanyagok megalkotásában vett eddig részt és milyen tapasztalatokat szerzett az NFI–Filmarchívummal való együttműködések során?

E. B.: Emesének köszönhetően gördülékeny volt az együttműködés, mindig mindenben segítőre találtam benne. Folyamatos volt a kapcsolattartás, e-mailen, telefonon, akár videóchaten keresztül. Temérdek segítséget kaptam az elinduláshoz, egy-egy elkészült segédlet után pedig nem kevesebb pozitív megerősítést! Ezek is arra ösztönöztek, hogy tovább haladjak. Eddig összesen tíz tanári segédanyagot készítettem, és remélem, lesz még lehetőség többre is! Ezek között vannak természetismeret-órákon felhasználható ötödik és hatodik évfolyamnak szóló tananyagok, de hetedik-nyolcadik osztályos biológiaórákra is késztettem tansegédletet. Valamennyit öröm volt elkészíteni! Mindegyik szerkesztése során találtam valamit, ami előrevitt, ösztönzött. Kicsit én is kimozdultam közben a komfortzónámból; kreatívvá tett a film. Az elején azt gondoltam, hosszabb mozifilmekhez biztos könnyebb lenne segédanyagot készíteni. Emese ösztönzésére azonban kimondottan rövidfilmeket kerestünk, a nemzetközi FilmED-projektbe ágyazva ugyanis főként ilyenekre van szükség. Hamar beláttam, hogy rövidfilmekhez, filmrészletekhez nemcsak egyszerűbb segédleteket készíteni, de könnyebb is ezek tanórai felhasználása. Iskolai keretek között nincs ideálisabb egy 8–10 perces rövidfilmnél vagy filmrészletnél, hisz valljuk be, mind küzdünk azzal, hogyan is érjünk a tananyag végére úgy, hogy mindeközben minőségi oktatást is nyújtsunk a gyerekeknek.

Hogyan illeszkedik saját pedagógiai gyakorlatába a film? Milyen reakciók érkeznek a tanulók részéről az oktatási segédanyagokra? Milyen ezek visszhangja a pedagógusközösségen belül?

E. B.: A mozifilm, rajzfilm alkalmazása a természettudományok terén még elég újkeletű, jóllehet számos videót alkalmaztunk eddig is szemléltetés, problémafelvetés céljából. Az NFI–Filmarchívum Klassz programja során még csak egy tanári segédletet volt szerencsém kipróbálni. Egy hatodikos osztályommal Georg Höllering Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése alapján készült Hortobágy című filmjét dolgoztuk fel, Kovács Tamás tanári segédlete alapján. Kiválóan illeszkedett aktuális, „Hazánk nagy tájai – Alföld” jeligéjű témakörünkbe a feladat.

Még mielőtt nekiláttunk az órai munkának, röviden meséltem a gyerekeknek arról a projektről, amiben részt veszek. A segédanyag megnézésekor ugyan volt pár tanuló, aki furcsállotta, hogy nem olyan pörgős a film, mint amihez hozzászoktak, ráadásul fekete-fehér, de összességében érdeklődéssel fogadta a 23 fős osztály az órára hozott filmes tansegédletet. Csoportmunkában dolgoztak, és volt egy-két feladat, amelyek megoldásában még internetes segítséget is tudtak használni több-kevesebb sikerrel. A munka során jutottam arra a következtetésre, hogy a korosztály internetes keresési módszereit is fontos lenne fejleszteni. A projekt elvégzése után viszont csupa pozitív visszajelzést kaptam tőlük. Kiderült, hogy szeretnek csoportban dolgozni és érdekesnek találták a feladatokat, a projektmunka során készült, osztályteremben kitett művekben pedig még másnap is örömüket lelték.

Igazgatónőnk, Wéber Adrienn mindig ösztönöz bennünket az új dolgok kipróbálására, a játék tanórákba való becsempészésére – kitűnő lehetőséget teremtenek erre ezek a segédletek. Nagy segítség ez azoknak, akik eddig is próbáltak játékos feladatokat beiktatni, vagy érdekességeket mutatni a feladatok során. Természettudományt oktató kollégáimnak is meséltem a projektről, és megosztottam velük az NFI elérhetőségét, a Klassz program lehetőségét. Remélem, hogy egyre többen fogják tudni alkalmazni ezeket a jövőben. Én mindenesetre már elhatároztam, hogy az elkövetkezőkben igyekszem minél több segédletet kipróbálni.