Táplálkozás – egészség – vidékfejlesztés

– Milyen összefüggés van környezetünk és táplálkozásunk között?

– Táplálkozásról szólva, főként a fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, valamint a vitaminokat, ásványi anyagokat szokták kiemelni. Azonban nagyon fontos az ember számára a levegő és a levegőben az oxigén is. Az oxigén az éltető elemünk, ami nélkül csak néhány percet vagyunk képesek élni. Sajnos napjainkban a levegő minősége nagymértékben romlik mindenütt, így hazánkban is. A porszennyeződés, a pollenszennyeződés, a közlekedés – így például az autókból származó gázok kiáramlása – jelentősen rontja a levegő minőségét. Van azonban a levegő minőségének egy olyan tényezője, amelyről szinte egyáltalán nem beszélünk, pedig rendkívül fontos az egészség szempontjából. Beszélünk a széndioxid fölszaporodásáról, de nem beszélünk arról, milyen mértékben fogy az oxigén a levegőből. Amikor az emberi élet kialakult, a levegő oxigéntartalma körülbelül 33% volt, jelenleg a Földön 20-21%, a nagyvárosokban 17-19% között mozog az oxigéntartalom, és ez folyamatosan csökken. 7% alatt pedig már nincs élet! Nem csoda, hogy amikor a levegővételünk nem párosul megfelelő fizikai mozgással, nem tudunk elég oxigént biztosítani a szervezetünk számára. Az oxigénhiányos sejtek pedig könnyen megbetegszenek, rák, allergia alakulhat ki, sőt gyakran a különféle egyéb betegségek hátterében is az áll, hogy nem megfelelő a szervezetünk oxigénellátása.

A másik komoly problémánk a víz. Víz nélkül csak néhány napig élhetünk. A Kárpát-medencében nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert két nagy folyónk, a Duna és a Tisza ellátja ezt a területet vízzel. Ugyanakkor rengeteg szennyező anyaggal is, ami a vízzel együtt érkezik. A csatornázást követően sok településen megszűnt a friss vízzel való ellátás, a vízhálózatból részben már az újratisztított vizet kapják vissza a lakosok, amiből többféle probléma adódhat. A vizekbe és a vízbázisunkba sajnos a mezőgazdasági szerek maradékai és a vegyszerek bomlástermékei is bekerülhetnek. Nagyon gyakran éppen a kukorica és az egyéb, nagy területen termesztett növények vegyszerei ezek. Sajnos Magyarországon az emberek óriási mennyiségű gyógyszert fogyasztanak. A fájdalomcsillapítók, a szív- és keringési betegségek gyógyszerei, a fogamzásgátlók maradékanyagai ugyancsak a vízhálózatba ürülnek, és amennyiben a vizet nem megfelelőképpen tisztítják, mindezeket, aki úgymond friss csapvizet iszik, visszakapja. Ha palackos vizet fogyasztunk, az sem sokkal jobb, hiszen a műanyag palackból is oldódhatnak ki olyan anyagok, amelyek nem támogatják az egészségünket.

Az alapvető táplálékainkkal az a probléma, hogy azok jó részét nagyüzemi mezőgazdasági módszerekkel állítják elő. Ráadásul az állatainkat is bizonyos szempontból „embertelen” körülmények között, mesterséges diétán tartjuk. Vannak olyan csirkék, sajnos most már disznók és szarvasmarhák is, amelyek soha nem voltak kint a szabadban. Ezeket tudományos alapon meghatározott, de teljesen mesterséges takarmánnyal etetjük, amelyek nem vegyszermentesek, mert ezek alapanyagait ugyancsak nagyüzemi módszerekkel állítják elő.

Bár minden egyes vegyszernek megvan a maga biztonságos határértéke – hogy milyen mértékben engedik ezek bekerülését az élelmiszer- és takarmányláncba –, de táplálékként egyszerre többféle élelmet fogyasztunk vagy adunk az állatoknak, így a szervezetet tulajdonképpen egy vegyszerkoktél hatásának tesszük ki, amit kísérletileg sem lehetne ellenőrizni. Ezek után nem meglepő, hogy a testünk és a vérünk tele van vegyszerekkel, ahogyan ezt egy néhány évvel ezelőtti Európai Uniós kutatás megmutatta. Minél fiatalabb valaki, tulajdonképpen annál több és annál veszélyesebb vegyszerek fordulnak elő a vérében.

– Hogyan változik a táplálkozástudomány? Miért károsak a transz­zsírok, amelyekről napjainkban egyre többet lehet hallani?

– A táplálkozás szakembereinek véleménye az egészséges táplálkozásról időszakonként változik. Nagyon sokszor befolyásolja a kutatást, hogy milyen ipari lobbi-érdekek állnak mögötte. Sajnos az elmúlt évtizedekben hazánkban is javasolták, reklámozták a vaj helyett a margarin, az állati zsiradék – elsősorban a disznózsír – helyett a növényi olajok használatát. Az elmúlt 30-40 év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ezek nem feltétlenül egészségesebbek, sőt károsabbak. A növényi olajok, amelyek sokkal több többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaznak, mint az állatiak, a technológiai folyamatok, a feldolgozás során, a hőkezelés hatására gyakran átalakulhatnak transzzsírokká. Ezek a transzzsírok rendkívül károsak.

A transzzsírokkal az az alapvető probléma, hogy a szervezet a telített, azaz az állati kemény zsír és a transzzsír között nem tud különbséget tenni. A szervezet a transzzsírokat beépíti a sejtek membránjába, és így a transzzsír a membrán megfelelő működését gátolja és akadályozza. A transzzsírok sokféle megbetegedés, elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a nehéz fogamzóképesség, a tanulási nehézségek okozói. Ezeknek a transzzsíroknak a mennyiségét a világon több országban törvény korlátozza, például Dániában, Indiában. Magyarországon végre most születik egy olyan törvény, ami a táplálék transzzsírtartalmát korlátozni fogja és behatárolja.

A transzzsírok sajnos nagyon sok népszerű élelmiszerben előfordulnak, és sokat ezek közül csemegeként a gyerekeknek adunk. Így transzzsírok vannak a ropiban, a kekszben, a salátaöntetekben, a margarinban, a cukrászati termékekben, a sütőzsírokban. Tehát ezek bevitelét különösen kisgyermekkorban korlátozni, csökkenteni kellene ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk. A magam részéről mindenkinek azt ajánlom, fogyasszon inkább vajat, mint margarint, és használjon kevés, de jó minőségű állati zsírt. A növényi olajakból csak és kizárólag a hidegen préselt olajak az igazán egészségesek, de mihelyt ezeket 80-100 fok fölé melegítjük, sok egészséget védő anyag tönkremegy bennük, és sok káros anyag keletkezik belőlük. Ezért én nem vagyok híve annak, hogy olívaolajjal süssünk-főzzünk. A déli országokban, ahol az olívaolajat rutinszerűen használják, a kenyeret mártják bele, a salátára vagy a megfőtt húsokra, a kész levesekre öntik, általában nem sütnek-főznek benne 120 fok felett.

– Hogyan hat a születendő gyermekre az édesanya táplálkozása, vagy a kisgyermekre a szülőké, nagyszülőké?

– Most már a tudományos adatok is bizonyítják, hogy a táplálkozásunk hatással van a génjeink működésére. És ezek a hatások továbbörökíthetők. Természetesen a családi hagyományokat is említenünk kell, hiszen a gyermekek úgy nőnek fel, hogy látják, mit esznek a szüleik, az édesanyjuk és nagyszüleik, s hogyan készítik el az ételeket. Tehát a szülőknek, nagyszülőknek van közvetett és közvetlen hatásuk is a táplálkozásunkra és az egészségünkre. Ugyanakkor, hogyha vegyszerekkel szennyezzük a szervezetünket, akkor ennek egy része – éppen a genetikai hatások miatt – szintén továbbörökíthető az utódokra. Eddig a tudományos irodalom az unokák táplálkozását tudta a nagyszülőkig visszavezetni, én hosszabb távú hatásokról egyelőre még tudományos irodalomban nem olvastam. Azonban mondják, hogy a négy generációval ezelőtti svédországi nagy ínség még a mai emberek életformájára, genetikai állományára, táplálkozási szokásaira is hatással van.

Magyarországon végre születik egy olían törvény, ami a táplálék transzzsírtartalmát korlátozni fogja és behatárolja. Transzzsírok vannak a ropiban, a kekszben, a salátaöntetekben, a margarinban, a cukrászati termékekben, a sütőzsírokban.

– Miért fontos a jó példa vagy akár a közétkeztetés megváltoztatása, módosítása?

– Magyarországon sajnos az emberek meglehetősen szegények, és a lehető legolcsóbb élelmiszereket próbálják megvásárolni. A legolcsóbb a liszt, a tészta, a gabonafélék, és ezekből is a nagyüzemileg előállított ételek, a cukros ételek. Ezek a legegészségtelenebbek. A zöldség, a gyümölcs, amely a vitamint és az ásványi anyagot biztosítja a szervezet számára, az az, ami az egészségünket védi. Most az új közétkeztetési törvény előírja, hogy már kisgyermekkortól folyamatosan friss gyümölcsöt, zöldséget kell adni a gyerekeknek, és megpróbálják egy kicsit egészségesebb irányba vinni a közétkeztetést. Sajnos ez még nem sikerült olyan mértékben, ahogy lehetett volna. Egyáltalán nem esik szó arról, milyen alapanyagokat dolgozzon fel a közétkeztetés. Míg Olaszországban, Németországban, Franciaországban ötéves kor alatt szinte csak bio alapanyagokból lehet ételeket előállítani, ez Magyarországon sajnos még nem követelmény. Sajnos több előírás sem felel meg az egészséges táplálkozás követelményeinek.

– Mi a lényege a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Százak Tanácsa támogatásával elindult NOPPP-programnak?

– Az emberek egészségét nagymértékben befolyásolja, milyen táplálékon élnek; ez mennyire szennyezett; a környezetük mennyire szennyezett; és mennyire egészségesek testileg-lelkileg. Az egészséges táplálék előállításának az egyik módja az volna, ha az emberek megművelnék a saját kis kertjeiket, a házuk körül a környező földeket. Lehetőleg emberi munkaerővel, amennyire lehet, vegyszermentesen. Ha tudnának kisállatokat tartani maguk körül, csibéket, nyulakat, és ennek a húsát ennék. Ha az ételeiket maguk készítenék el, és nem mélyfagyasztott, a szupermarketekben kapható készételeket ennének, amiről azt sem tudják, mi van benne. Tehát az alapelképzelés az volt, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, milyen összefüggés van a táplálék, az előállítás módszere és az egészség között. A NOPPP-ban, azaz a Nógrád megyei Primer Prevenciós Programban orvosok, agrármérnökök, táplálkozástudósok, mozgásszakértők, papok, művészetterapeuták vettek részt. A megyéből 25 olyan embert hívtunk össze, akikben a közösségük megbízik. Ők húsz különböző településről érkeztek, és részt vettek egy olyan képzésen, ahol előadásokat hallottak a testi-lelki egészségről, a kisgyermek várásának az öröméről, a terhesség egészséges lefolyásáról, a csecsemő, a kisgyermek táplálásáról, arról, hogyan válhat belőle egészséges felnőtt, milyen ételekre van ehhez szüksége. Elmondtuk, hogy a lehetőleg vegyszermentes, az adott évszakban a ház körül, vagy pedig a településen megtermelt zöldség-gyümölcsből, házilag, adalékanyag-mentesen elkészített friss élelem az, ami javítja mindenkinek az egészségét.

– Milyen volt a program fogadtatása?

– Dobó Márta főorvosasszony, a program vezetője Nógrádban a megye vezetőségét kereste meg, akik óriási segítséget nyújtottak. Ők vezették el a programért felelős csoportot a különböző településekre, és segítettek megtalálni azokat az embereket, akik a képzésen hallottakat, tanultakat továbbviszik a településekre, és továbbadják az embereknek. Volt a csoportban többek között védőnő, agrármérnök, könyvtáros, polgármester. Az az érdekes, hogy ezek az emberek a program megkezdése előtt nem ismerték egymást, de a hat alkalommal, a képzés alatt annyira összekovácsolódtak, hogy a záró előadáson már mindenki együtt volt, mindenki barátnak tekintette a másikat. Nagyon érdekes előadások hangzottak el arról, hogyan tarthatjuk meg a szellemi és lelki egészségünket, de szó esett a gyermekneveléstől az idősek gondozásáig gyakorlatilag az összes problémáról, amivel az ember az élete során találkozik, és amelyeknek az ismerete szükséges ahhoz, hogy egészségesen, boldogan élhessen. Volt szó a mozgás és a testnevelés szükségességéről, a gerincünk megtartásának fontosságáról – és ezt minden értelemben mondom. Ez egy sok területet átfogó, nagyon érdekes program. A Vidékfejlesztési Minisztérium, miután a gazdálkodás, az élelmiszer- és a környezetvédelem a hatásköre alá tartozik, a NOPPP-ot kiemelt programként kezeli és támogatja.

– Professzor asszony tehát úgy véli, mi magunk is sokat tehetünk a saját egészségünk, életminőségünk javításáért. Hogyan?

– Nem lehet elvárni, hogy minden problémát szabályozással az állam oldjon meg számunkra. Mindenkinek más a természete, a környezete, a családi állapota. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját bőrében, kell, hogy úgy érezze, valamit elért az életben. Ha valaki elkezd egy kiskertet ápolni, magának és a családjának egészséges élelmet előállítani, ez óriási örömforrás lehet. Ha az embereknek megmutatjuk, hogy elérhetnek valamit, sikeresek lehetnek kicsiben, akkor talán továbblépnek, és kezdenek sikeresek lenni nagy dolgokban is. Hogyha alulról, sok-sok kicsiből építjük fel a társadalmat, talán visszaáll az emberek közötti bizalom is, ami összetarthatná ismét a nemzetünket.

– Sokan vagyunk, akiknek nincs kiskertjük, tehát nem tudunk nekilátni egy ilyen örömet okozó, boldogságot szerző vállalkozásnak, munkának. Táplálkozással hogyan segíthetünk magunkon?

– Az egészséges táplálkozáshoz arra volna szükség, hogy amennyire csak meg tudjuk magunknak engedni, minden élelemből vegyszermentes változatot vásároljunk. Menjünk el a termelői piacokra, ismerkedjünk meg a termelőkkel: ki milyen ember, milyen módszerrel állítja elő az élelmiszert; csak akkor használ-e vegyszert, amikor muszáj. Vásároljunk olyan emberektől, akikben megbízunk. Tehát, hogy próbáljunk vegyszermentes táplálékot fogyasztani, tiszta artézi vizet igyunk, és igyekezzünk kirándulni a hétvégeken, kint lenni, amennyit csak lehet, a természetben, a tiszta levegőn.