Tanulni a természettől

Szakmai pályafutásának mely állomásait, illetve projektjeit emelné ki, amelyek a köznevelési intézményekben végzett környezeti neveléshez kapcsolódnak?

A környezeti neveléshez kapcsolódóan elsőként a terepi táborok vezetését, valamint az 1985-ben indult Süni magazin kiadását emelném ki. Pályám kezdetén a bakonyi természetmegfigyelő táborként indult későbbi Süni táborok során évről évre egyre több gyermeket és fiatal táborvezetőt értünk el. A tábori programok során a gyermekekkel együtt elmélyülhettünk a természet megfigyelésében és tanulhattunk az önfenntartásról, a természettel való együttélésről. A visszajelzések alapján sok résztvevőnek életfordító élményt jelentett egy-egy tábor; többen például a környezetvédelemhez vagy a természetismerethez kapcsolódó szakmát választottak a későbbiek folyamán, és többek között az én munkámat is áthatják az egykor ott megélt tapasztalatok. Büszke vagyok arra, hogy a több mint 35 éve elindított Süni táborok a mai napig működnek, és folyamatosan megújulva, a táborokban felnövő „Nagysünök” azóta is minden évben megszervezik e gyermekeknek szóló nyári táborokat.

A 2000-es években egy másik szinten folytattam a környezeti nevelést, amikor felkértek az Oktatási Minisztérium háttérintézményében, a Professzorok Házában működő Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda igazgatójának. Itt lehetőségünk nyílt két tárca együttműködésének megteremtésére, és kezdeményeztük, majd koordináltuk az oktatási, környezetvédelmi, kulturális, sport és ifjúsági ágazat képviselőiből álló tárcaközi környezeti nevelési bizottságot, valamint A felsőoktatás a fenntarthatóságért programot. Ennek keretében kutatásokkal, műhelyek szervezésével és kiadványokkal támogattuk a felső- és közoktatási, valamint a szak- és felnőttképzési intézményeket egyaránt. A köznevelés szempontjából az országos erdei iskola program kezdeményezését és elindítását emelném ki mint komoly szakmai mérföldkövet, amely ezekben az években nagy felhajtóerő volt a fenntarthatóságra nevelés tekintetében.

A fenntarthatóságra nevelés új pedagógus-kompetenciaterületként – melynek kidolgozásában Ön is részt vett – 2019 óta minden hazai nevelési intézmény és pedagógus számára kiemelt témává vált. Mit gondol ennek fontosságáról és a pedagógusok szerepéről a környezeti nevelés terén? A kompetenciaterületen való elmélyüléshez tantárgytól függetlenül milyen segítséget ajánl a pedagógusoknak?

A pedagógus kompetenciák kidolgozásában egy nemzetközi munkacsoport tagjaként vettem részt, melynek eredményéről itthon is több műhelyt tartottunk. Örömmel üdvözöltem, hogy a fenntarthatóságra nevelés megjelent a hazai pedagógus kompetenciák között, de az érdemet nem szeretném eltulajdonítani a döntéselőkészítőktől és az oktatási vezetőktől. A fenntarthatósági célok megvalósítása és a világ válsághelyzeteinek kezelése kapcsán szükségszerűen kulcsfontosságú a természettel való felelős együttélés fontosságának felismerése. Ha ezt beépítjük az oktatásba, és megmutatjuk, hogy a természet állapota miként függ össze például a klímaváltozással, akkor fogunk tudni mit kezdeni a globális felmelegedés által előidézett válsághelyzetekkel. A fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés nem egy önálló tudomány, hanem maga az élet, amelyhez mindennek, így minden szaktárgynak köze van. Elengedhetetlen, hogy az önmagunkért érzett felelősség alapján, az egész életünkre kivetítve gondolkodjunk a fenntarthatóságra törekvésre minden tantárgy, minden program esetében. Eddig is sokan foglalkoztak a környezeti neveléssel, az új pedagógus-kompetencia beemelése azonban az érdeklődés középpontjába emelte azt, így előmozdítja a fenntarthatóságra nevelés egészintézményes megvalósítását. A Fenntarthatóság kerettanterv a 9–10. gimnáziumi évfolyam számára megszületése szorosan kapcsolódik a 2016 óta zajló Fenntarthatósági Témahetekhez. A tanárokkal és iskolákkal való együttműködés során megfogalmazódott, hogy jó lenne egy kifejezetten ezzel a kérdéskörrel foglalkozó tankönyv. Ezt gondolták tovább a projektvezetők és a Kék Bolygó Alapítvány, így született meg az említett kerettanterv, valamint a szorosan hozzá kapcsolódó Zöld Föld komplex taneszközcsomag (tankönyv, online tananyag-segítség, applikáció, munkafüzet, tanári kézikönyv, képzés). Nagyon örültem, amikor felkértek a fejlesztés szakmai vezetőjének.

A kerettantervet valódi csapatmunkával alkottuk meg, melyet a fenntarthatóság komplexitása is megkövetelt, mivel az lefedi életünk minden területét. Adta magát, hogy ehhez egy olyan tankönyvet készítsünk, amely a diákok valós élethelyzeteiből indul ki, így ezek köré – például öltözködés, divat, sportolás, közlekedés, étkezés – szerveztük a tartalmat. Kulcsfontosságú bemutatni a diákoknak, hogy a fogyasztásunk és a cselekedeteink hogyan hatnak a természet állapotára és vissza ránk, annak érdekében, hogy rendszerben tudjanak gondolkodni. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó magazinformátum elősegíti, hogy akár egy egyórás tantárgy keretében feldolgozhatók legyenek az egyes témák. Minden tanár a saját szakterületének és az osztály érdeklődési körének megfelelően tudja kiválasztani a számukra érdekes cikkeket, és azokra alapozva valósíthatja meg a pedagógiai célokat. A tankönyvet a szabadon választható fenntarthatóság tantárgyhoz írtuk, de a tanárok visszajelzései alapján minden órához használható. Az első, bevezető jellegű tantárgy oktatását nem kötöttük szaktárgyhoz kötődő végzettséghez, ellentétben a már előkészületben lévő, 11–12. osztályosoknak szóló, haladó tankönyvvel, amely sokkal mélyebb természettudományos alapokra épít.

Ha kitekintünk a környező országok és az Európai Unió országainak gyakorlatára a fenntarthatóságra történő nevelés tekintetében, akkor milyen párhuzamokat, illetve különbségeket lehet megemlíteni az európai és a hazai ökológiai nevelés esetében?

Mindenütt vannak erre irányuló kezdeményezések; hol kereszttantervként jelölték meg a fenntarthatóságra nevelést, ahogy nálunk is régóta gyakorlat, hol pedig önálló tantárgyként, ez azonban ritkábban fordul elő. Az említett Zöld Föld taneszközcsomaghoz kapcsolódó, 2020–2021-ben végzett összehasonlító kutatásunk^[1] alapján elmondható, hogy a fenntarthatóság oktatása az európai nemzetközi gyakorlatban általában kereszttantervi téma, és hagyományosan természet- és társadalomtudományos tantárgyakba integrálva jelenik meg. A finnországi integrált, „teljes iskolás” megközelítés nagyon egyedi, itt az intézmények mindennapjainak része a fenntarthatóság, az ezzel kapcsolatos ismeretanyag a tantárgyak széles körében központi elem. Magyarországon az ökoiskolai kritériumrendszer tartalmazza ezt a megközelítést, így a hálózat bővülésével a magyar gyakorlat is egyre inkább nyit az egészintézményes megközelítés felé. A Zöld Föld révén pedig egy olyan komplex taneszközcsomag jelent meg a hazai köznevelésben, amely önálló, NAT-hoz illeszkedő tantárgyként választható általános és középiskolában is, és teljes mértékben épít a fenntartható fejlődési célok rendszerére, célozva a rendszergondolkodás megalapozását. Kifejezetten örültünk a visszajelzésnek, hogy a tankönyvet különböző szakos tanárok is illeszteni tudják saját szakterületükhöz, így a csomag nagyban hozzájárul az egésziskolás megközelítéshez és a fenntarthatóság kultúrájának hatékony terjesztéséhez.

A nemzetközi és hazai intézményeknél szerzett tudása és tapasztalata alapján Ön szerint miben rejlik a környezeti nevelés fontossága és az oktatás feladata a fenntartható fejlődés támogatása területén?

Úgy látom, addig már eljutottunk, hogy az emberek érzik, a biztonságos és élhető jövő érdekében cselekednünk kell. A következő lépés az, hogy mit és hogyan tudunk tenni, és a lépéseinket hogyan tudjuk összehangolni a mindennapokkal. Fontos látni, hogy nem kell mindenkinek természetvédelmi mérnöknek lenni, viszont a saját lehetőségei szerint és keretei között minden egyes szakma képviselője képes a cselekvésre. Ezt a felelősségérzetet, motivációt és együttműködést kell összehoznunk a rendszerben való gondolkodással. Mindig kiemelem a rendszerlátás fontosságát, amely a jövőre irányuló, felelős gondolkodással és együttműködéssel társulva képessé tesz minket a fenntartható jövő építésére. A világ rendszergondolkodói mindehhez még a szeretetet is hozzátették, hiszen ha nem szeretjük magunkat, embertársainkat és a környezetünket, akkor nem fogunk tudni hatékonyan cselekedni a közös jóért. A Zöld Föld mottója, hogy egy fecske is csinálhat nyarat, azaz mindenki magáért és a szűkebb környezetéért felelős és képes hozzájárulni a pozitív változáshoz. Ezt a fajta gondolkodást kell átültetnünk a mindennapokba és az oktatásba egyaránt. Mindez pedig azt jelenti, hogy meg kell változtatni a viselkedésmintáinkat és a szokásainkat. A változás nehéz, de szükséges, és nagyon tudatos tervezés szükséges hozzá, a változásmenedzsmentre pedig a pedagógusoknak is fel kell készülnie. Az a jó irány, ha építeni tudunk a természet iránti szeretetre, ha alaposan megismerjük az ökológiai rendszerek működését, hiszen a természet sosem pazarol, hanem mindent visszaforgat. A cél: tanulni a természetről, a természetben, a természetért és a természettől. Az első három cél már ismert és alkalmazott, a negyedik viszont új elem. Ha ezt a négy elemet együttesen be tudjuk építeni a közoktatásba, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk bolygónkért és magunkért.