Olvasási idő: 
11 perc

Tantáv – Tanárszakosok a Távoktatásért

Interjú Péter Petrával és Mohay Domonkossal, az ELTE tanárszakos hallgatóival, a TanTáv csoport ötletgazdáival

Egy nappal a tantermen kívüli, digitális munkarend bejelentését követően jött létre a tanárszakos hallgatókat és a pályán lévő pedagógusokat összekötő online közösség. A beszélgetés elkészültéig több ezer taggal rendelkező csoportban digitalizált tananyagokat, jó gyakorlatokat, felhasználási segédleteket osztanak meg, illetve nyújtanak személyre szabott segítséget pedagógusoknak.

Mikor határoztátok el a csoport megalapítását? Mi volt az alapvető célkitűzés?

Péter Petra: Egy nappal a tantermen kívüli digitális munkarend bejelentését követően, március 14-én jött létre a csoport a Facebokon. A cél egyértelmű volt: hozzunk létre egy olyan felületet, ahol a tanárszakosok tanáccsal vagy esetleg személyes segítséggel tudnak szolgálni a gyakorló tanároknak. Elsődlegesen az ELTE tanárképzésben részt vevő hallgatói körében kezdtük hirdetni a csoportot, illetve megosztottuk a már létező, a tanárok által használt fórumokon.

Mohay Domonkos: Ebben a helyzetben úgy éreztük, felelősségünk és kötelességünk összeszedni a pedagógustársadalom körében felhalmozódott tudást. Fiatalabb korunk miatt számunkra könnyebben vehetők a digitális eszközökkel kapcsolatos kihívások. Ezért gondoltuk, hogy tudjuk támogatni a már pályán lévő tanárokat. Nyilván mindezt kellő alázattal: nekik van több évnyi, évtizednyi pedagógiai tapasztalatuk. Szerencsére nagyon sok olyan Facebook-csoport létezik, ami gyakorló tanárok szakmai párbeszédét, tapasztalatcseréjét segíti elő. Nekünk elég volt csak kiposztolni a csoportunk linkjét, és már érkezett is a rengeteg jelentkezés. Ezt követően pedig a tanári karok egymás között terjesztették a hírt. Tehát alapvetően könnyen megtaláltuk egymást. Ebben rejlik az online tér egyik előnye, hogy pillanatok alatt el lehet érni több ezer embert.

Tanárszakos hallgatóként milyen tapasztalattal rendelkeztetek az IKT-eszközhasználat, a digitális oktatás terén?

PP: A képzés során volt egy IKT-eszközök használatával foglalkozó kurzusunk. Itt egyrészt megismerkedtünk a tanításban hatékonyan használható felületekkel, alkalmazásokkal és azzal, hogy miként használjuk őket. Ami pedig még ennél is fontosabb: megtanultuk, hogy mindig világos pedagógiai célok mentén integráljuk a digitális eszközöket a tanórákba. Egyik oktatónk mellett részt vehettünk egy általános iskolai tanári kar IKT-továbbképzésén segítőként. A háromnapos képzés lebonyolítása során megtanultuk bemutatni, elmagyarázni az egyes eszközök, platformok használatát, miközben megismerhettük, a pályán lévő pedagógusok miként viszonyulnak ehhez a kérdéskörhöz.

MD: Természetesen egyetlen tantestület alapján nem lehet általános következtetéseket levonni, de ez is egy olyan tapasztalat volt, ami azt mutatta meg nekünk, hogy egy elhivatott magyar pedagógusnak, aki heti 24–26 vagy még több órában tanít, a fő pedagógiai tevékenység mellett sajnos sem lehetősége, sem energiája nincs arra, hogy továbbképzéseken úgy vegyen részt, hogy az alapjaiban tudjon hatni a pedagógiai gyakorlatára. Mert az IKT-eszközhasználat, a digitális pedagógia ezt követeli meg. Olyan tanulási folyamatot kell szervezni, és olyan tanulási környezetet kell teremteni, ami gyökeresen különbözik az eddig megszokottól. Ez természetesen egyáltalán nem könnyű. Erre hatévnyi tanárképzés is kevés, nemhogy egy háromnapos továbbképzés vagy két napnyi átállási idő egyik munkarendről a másikra. De apró lépésekben, szép lassan talán meg tud valósulni az a szemléletváltás, aminek eredményeképp hatékonnyá tud válni a digitális pedagógia.

Van esetleg olyan egyetemi oktatótok, akivel tudtok konzultálni a csoport működtetésével kapcsolatban? Kaptok ezen kívül bármilyen külső segítséget?

MD: Dr. Misley Helga és Salát Magdolna, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének oktatói felajánlották, hogy bármilyen kérdéssel kereshetjük őket. Misley Helgának segítettünk az IKT-továbbképzésben, illetve digitális pedagógia témában több kurzust is tart, mi is hozzá jártunk, Salát Magdolnától pedig didaktikát, tanulástámogatást tanultunk. Az ő támogatásuk sokat segít, sokat is jelent, nagyon hálásak vagyunk érte.

PP: Tőlük elsősorban gondolkodásmódot és alázatot tanultunk és tanulunk a mai napig. Azzal, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is ennyire támogatnak minket, nagyon sokat tesznek ahhoz, hogy tanárszakosokként kezdeményezően tudjunk és akarjunk kiállni egy ügy mellett, amikor a helyzet megkívánja. Természetesen a Neveléstudományi Intézetből nemcsak ők ketten, hanem más oktatók is támogatnak minket jó tanácsokkal, és sokat segítenek abban, hogy ez a csoport működjön.

MD: Oktatóinktól sok segítséget kapunk abban, hogy milyen irányba menjünk, és hogyan gondolkodjunk erről a fontos szakmai fórumról. De nem lehetünk elég hálásak hallgatótársainknak, akik felajánlották a segítségüket, és a belőlük verbuválódott moderátor teamnek, akik fáradhatatlanul, konstruktívan és kritikusan vesznek részt a csoport működtetésében. Inspiráló hallgatói közösség kezdett formálódni, amiben szintén látunk potenciált, és szeretnénk is kiaknázni, továbbépíteni a jövőben.

A tantermen kívüli digitális oktatás területéről ismertetek a csoport létrejötte előtt nemzetközi vagy hazai jó gyakorlatokat?

MD: Az egyetemi képzés közben megismerteken túl rendszeresen olvasunk blogokat, követünk különböző oldalakat. Ezeken számos módszerről, jó gyakorlatról lehet tájékozódni. Ilyen például a gamification, a játékosítás, ami egyrészt felveti azt a kérdést, hogy úgy kell-e értékelni a tanítás során, ahogy azt most tesszük, másrészt remek példa a digitális és a személyes pedagógia összekötésére. Az egyetemi kurzusokon is általában gyakorlatközpontú feladatokat végzünk: tevékenységterveket készítünk, ötleteket gyártunk. Tehát amellett, hogy mások jó gyakorlataiból inspirálódunk, létre is kell hozni a saját anyagainkat. Kiemelném még a karon minden évben megrendezett Digitális Tér konferenciát is, ahol évről évre jó gyakorlatok sorát ismerhetik meg az érdeklődők.

PP: Az egyik szabadon választható egyetemi kurzuson pedig a már említett Salát Magdolna tanárnő olyan tanárokat, oktatási szakembereket szokott meghívni, akik be tudnak számolni a saját jó gyakorlataikról. Digitális pedagógia területen a Petrik Lajos Szakgimnáziumból Tóth Évát ismerhettük meg, aki a Digitális Témahét keretén belül szokott izgalmas projekteket lebonyolítani a diákokkal. Többször is volt már a kurzus vendége, így évről évre figyelemmel kísérhettük, hogy milyen digitális projekteket valósítottak meg az intézményben.

Mennyire terjedt el széles körben a csoport, hány tagot számlál jelenleg?

PP: Jelenleg 4500 fő körül vagyunk. Lassan az összes tanárképző hely képviselteti magát, illetve egyre jobban terjed a csoport híre a tantestületekben is.

Mik tartoznak a leggyakoribb tartalmak közé a csoportban?

MD: Rövid, néhányhetes működésünk alatt már véghez vittünk egy projektet, mely során általános iskolai tanárok számára dolgoztunk ki digitális tananyagokat. Emellett jelenleg is zajlik egy igényfelmérés, amiben még alaposabban szeretnénk megtudni, hogy a csoport tagjainak milyen segítségre van szüksége, vagy hogy milyen segítséget tudnak nyújtani. Számos bejegyzés születik, melyekben konkrét digitális felülettel vagy tananyagrésszel kapcsolatban érkeznek kérdések.

PP: Ezen kívül természetesen rendszeresen osztanak meg tanárszakosok és gyakorló tanárok is olyan alkalmazásokat, felületeket és híreket, amelyek hasznosak lehetnek a csoport tagjai számára.

Véleményetek szerint milyen hatással lehet hosszú távon a magyar köznevelés rendszerére a mostani, kényszerűen jött munkarendváltás?

MD: Ez elsősorban attól függ, hogy a pedagógusok mennyire tudnak konstruktívan és hosszú távon gondolkozva alkalmazkodni a helyzethez. Én nagyon pozitívan állok hozzá. Sokat beszélgettünk arról, hogy ilyen jellegű munkarendváltást „békeidőben” nem lehetett volna megtenni. Ehhez kellett egy kényszerhelyzet, amikor mindenki számára elfogadható, hogy az a legjobb megoldás, ha mindenki otthon marad és digitálisan oktatunk. Ez volt a nulladik lépés. A következőkben tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem tudjuk ugyanazt a típusú tanítást végrehajtani, amit megszoktunk az osztálytermekben. Egy oktatónk ezt úgy fogalmazta meg, hogy eddig létrehoztunk egy frontális online teret. Ebből kellene kilépni, és ez nem főleg digitáliseszköz-ellátottság, hanem a tanulásról való gondolkodás függvénye. Az otthonlét talán segíthet abban, hogy problémaközpontúbban tudjunk gondolkodni. Rengeteg dolog történik egy családi háztartásban is, ami a tantárgyakhoz tud kapcsolódni. Most meg kell tanulnunk egy kicsit elszakadni a tankönyveinktől, az online tananyagoktól, és a gyerekek környezetéhez igazítani a tanulási tartalmakat. Bízom abban, hogy a mi csoportunk elő tudja ezt segíteni. Hatalmas öröm mind az iskolák közösségi felületein, mind a mi kérdőívünkben azokat az üzeneteket olvasni, amik arról szólnak, hogy mennyire hiányzik mindenkinek az iskola, mennyire hiányoznak a diákok a tanároknak. Ez a helyzet újra rávilágít a szakma szépségére és fontosságára, és ez jó dolog.

PP: Egyrészt a tanárok már nem elszigetelten, egymástól függetlenül próbálják megoldani minden problémájukat, hanem mernek segítséget kérni, beszélgetni. Ebbe beletartozik a tanár és tanár, illetve a tanár és tanárjelölt közti párbeszéd, tehát a szakmai kommunikáció, amely fontos tanári kompetencia. Másrészt muszáj felértékelődnie a személyes pedagógiai folyamatoknak is. Hiszen taníthatunk bármennyire is digitálisan, a személyes, emberi kapcsolatot tanár és tanuló között nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Személyesség nélkül nincs pedagógia, enélkül azt gondolom, mi sem lennénk itt.

Milyen szerepe lehet a TanTáv csoportnak a veszélyhelyzet elmúltát követően?

MD: Először is remélem, hogy a veszélyhelyzet után is aktuális tud maradni. Ha egy nagy víziót kell felrajzolnom, akkor remélem, hogy ez a csoport egyfajta „gerilla tanárképzés” lesz, ami elkíséri a tanárszakos hallgatókat a gyakorlatokig, megtanítva őket folyamatban, tanulócsoportban gondolkozni. Az eddigi visszajelzések alapján erre nagy igény mutatkozik, ezért most ezen dolgozunk, hogy ne csak egy meglepetésszerű helyzet szülte együttműködés maradjon a TanTáv csoport.

PP: Azért egyedülálló a csoport, mert összeköt tanárszakosokat és gyakorló pedagógusokat, lehetőséget teremt a párbeszédre és segítségnyújtásra. Azért is szeretnénk, hogy hosszú távú együttműködés legyen, mert nemcsak a jelenlegi helyzetben, hanem folyamatosan tudunk egymástól tanulni.