Tantárgygondozó szaktanácsadás
Valódi pedagógiai-szakmai szolgáltatás
A szaktanácsadás hivatott arra, hogy a pedagógust felkészítse a pedagógiai-szakmai ellenőrzésre és a minősítésre, nemkülönben, hogy segítse, támogassa a pedagógust a mindennapi tanítási gyakorlatában. Kis Gábor szaktanácsadóval és Szalmáné Kardos Beátával, a Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium matematikatanárával beszélgettünk arról, milyennek látják a rendszer fogadtatását.
– Mi a tapasztalatuk, hogyan fogadják a pedagógusok a szaktanácsadói látogatást?
Gábor: – Sajnos gyakran kell megküzdenem azért, hogy áttörjem a kezdeti ellenállást a tanfelügyeleti ellenőrzés és a pedagógusminősítés egészével kapcsolatosan. El kell fogadtatni a kollégákkal, hogy tudatosan kell készülniük az eddig elvégzett szakmai munka rendszerezésére egy adott sablon alapján, amelynek középpontjában a kompetenciaterületek állnak.
Beáta: – Ez a rendszer mind a minősítéshez, mind a portfóliókészítéshez, mind a pedagógiai-szakmai ellenőrzéshez konkrét, kézzelfogható segítséget nyújt. A pedagógus részéről igény van a visszajelzésre, a reflexióra. Eddig az igazgatók, igazgatóhelyettesek végezték az ellenőrzést, viszont egy külső szakember sok új szempontot láthat meg. Persze fontos tényező a szaktanácsadó személyisége. Gábor személyiség-központúan, egyenrangú félként kezelt bennünket. Elsősorban a segítségadást tekintette a feladatának, nem azt, hogy hibákat keressen a tanórákban. Márpedig sok pedagógus éppen ettől fél. Egy jó szaktanácsadó tudja, hogy a pedagógusnak mennyire szüksége van pozitív megerősítésre.
– Személy szerint mit vártak a szaktanácsadástól?
Beáta: – Bennem a közösen kidolgozott pedagógus szakmai fejlődési terv (PSZFT) erősítette meg azt a korábbi szándékot, hogy interaktív fejlesztési anyagok készítését segítő továbbképzésen vegyek részt. Amint ez tudatosult bennem, már jelentkeztem is egy matematikaoktatást segítő továbbképzésre. Eddig is készítettem interaktív tananyagokat, de ha ehhez külső szakmai segítséget is kaphatok, az a munkám hatékonyságában jelentkezik. A jó szaktanácsadás pedig megmutatja, hogy merre tudok fejlődni.
Gábor: – 2014-ben, a tantárgygondozó szaktanácsadói képzés részeként terepgyakorlaton, egy kolléga segítségével kellett kipróbálnom az egész protokollt: eljárásrendet és dokumentumgyűjteményt. Ekkor kerestem meg Beát, akivel együtt végeztük az egyetemet.
A szaktanácsadás során fontosnak tartom, hogy jól alkalmazzuk az eljárást, a bemutatkozástól kezdve a protokollnak megfelelően működjünk együtt, mert csak így tudunk valóban személyre szabott fejlődési ívet kijelölni. Tisztáznunk kell például, hogy milyen segítséget vár a pedagógus, közösen jelöljük ki az óra megfigyelési szempontjait, és az óralátogatást követő megbeszélés is a pedagógus kolléga reflektív értékelésén alapuljon. Azt, hogy 10-12 percben elemezni tudja a saját tanóráját, mindenkinek meg kell tanulnia. Ám ha rendelkezésére állnak a megfelelő szakmai szempontok, és képes folyamatában látni a tanóra egészét, azt is meg tudja indokolni, ha például – az előzetes tervekhez képest – változtatnia kellett az óra szerkezetén, és mondjuk, csoportmunka helyett egyéni foglalkozást választott. A szaktanácsadó pedig ilyenkor is szigorúan a kiválasztott kompetenciákra fókuszál, nem egészében elemzi az órát. Soha nem minősít, és a saját megoldásaival sem hozakodik elő. A látottakról beszél és arról, hogy ezek számára miként értelmezhetők. Ezek alapján javaslatokat, ötleteket, módszereket, alternatív megoldásokat kínál föl kipróbálásra. Föltarisznyázza a pedagógust néhány lehetőséggel, de a döntés joga a pedagógusnál marad. A fejlődési tervben pedig nevesítjük a javasolt fejlődési területeket. Ezek valóra váltása azonban nagyon sokféle lehet a továbbképzéstől a hospitáláson át az önképzésig.
Beáta: – Beszéltem olyan kollégával, akinek épp a szaktanácsadó ottjártakor egészen másképp sikerült a tanórája, mint ahogy azt eltervezte. De a szaktanácsadó megerősítette, hogy helyesen döntött. A pedagógus számára nagyon fontos a tudat, hogy a szaktanácsadó – mivel ugyanabban az intézménytípusban ugyanazt a tantárgyat tanítja – ugyanazokkal a problémákkal szembesül a mindennapokban, mint ő. Sok alaptalan aggodalom foszlana szét, ha a kollégák jó része nem a minősítés és a tanfelügyelet összefüggésében látná a szaktanácsadást, hanem pedagógiai-szakmai szolgáltatásként tekintene rá. Aki egyre jobb tanár szeretne lenni, annak az is pozitívum, ha időnként segítő jellegű kiigazítást kap.
– Közös szakmájuk, a matematika szerencsés példa abból a szempontból, hogy az ismeretanyaga nemigen változott azóta, hogy elvégezték az egyetemet. Milyen új ismeretekre világíthat rá egy friss szemléletű szaktanácsadás egy régóta tanító pedagógus esetében?
Gábor: – Az elmúlt években hatalmas robbanást és motivációs lehetőséget jelentett az informatikai eszközök tömeges megjelenése az oktatásban. Mindez komoly felkészülést igényel a pedagógustól. A legújabb kulcsszó pedig a reflektív szemlélet: minden egyes tevékenységemet illesse visszacsatolás, elemezzem a terv és a megvalósítás viszonyát, és ebből olyan következtetéseket vonjak le, amelyek a fejlődés irányába viszik az oktatás folyamatát. Hiszen az egész eljárás lényege, hogy eredményesebbé tegye a tanítás-tanulás folyamatát.
Beáta: – Nálunk, az Eötvös József Gimnáziumban évente több alkalommal nyílik lehetőség a kollégák tanórájának látogatására. A szaktanácsadás segíthet abban, hogy más szemmel nézzük a tanórák látogatását, más szempontokat is vizsgálva, a nyolc pedagóguskompetencia tükrében. Saját osztályunk látogatása során új oldalukról ismerhetjük meg a tanulókat, segítséget kaphatunk a diákok egyéni fejlesztéséhez, a közösségfejlesztéshez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindaz, amiről beszélünk, a gyerekért történik. Azért választottuk ezt a hivatást, hogy a tudásunkat minél hatékonyabban és élményszerűbben adjuk át a diákoknak. Ha ebben a változatos munkaformák, a digitális tananyagok, a feladatbankok használata, az új módszerek minél magasabb szintű elsajátítása segíthet, akkor azokat meg kell ismerni.
– Nem szerencsés, ha a tanár tévedhetetlennek tartja magát. Változtathat-e ezen az attitűdön a szaktanácsadás azzal, hogy a tanárt egy kölcsönös önreflexió folyamatába vonja be?
Beáta: – Abban segíthet, hogy a tanár képes legyen elismerni, hogy ő is hibázhat. A pedagógus legyen hiteles, merjen a gyerekek elé állni a helyesbítéssel.
– Nyújt-e választ a szaktanácsadás az olyasféle gondokra, mint kiégés, elfásulás?
Gábor: – A szakmai fejlődés, a megújulás igényét nem lehet kikényszeríteni. Ha pedig ez az igény nem jelentkezik látványosan, azt az intézményvezetőnek kell fölismernie. Az úgynevezett burnout-prevenció egy beavatkozási pontot jelent, aminek egyik eleme lehet, ha szaktanácsadót hívunk a kolléga mellé.