„Tábori kis trakta”

Be(k)öltözés egy másik kultúrába

Az ilyen jellegű programok fő jellemzője az, hogy a tanév folyamán egy-egy diákcsoport fölkészül egy meghatározott kultúrából (ez lehet a saját kultúrája, de lehet egy választott ország, nép kultúrája, történelmi időszaka is), és a tábor keretében dramatikusan megvalósítja, élményszerűen „megéli”. Pedagógiai értelemben ennek a formának a legfőbb sajátossága és előnye a komplexitás. A fölkészülés során a fő cél az adott kultúra minél sokoldalúbb megismerése és elsajátítása annak érdekében, hogy minél autentikusabban lehessen majd eljátszani, „beleköltözni”. Ez széles körű lehetőséget biztosít a differenciálás és a kooperatív projektmunka számára, hiszen az életmód minden fontosabb elemét – az adott kultúra hagyományait, tárgyi és szellemi jellemzőit, ünnepi és hétköznapi szokásait – kell így megismerni és kreatív módon reprodukálni. Itt tehát nemcsak kulturális ismereteket kell megtanulni, hanem készségszinten be is kell gyakorolni a tanultakat, hiszen a táborban már mindez nagyon konkrét tevékenységeken keresztül – a lakókörnyezet kialakításától ruhák, ételek készítésén át a dramatikus játékok létrehozásáig – realizálódik.

„Indiánok vagyunk mindannyian…”

A közösségi életre nevelő kosztümös és dramatikus táboroknak természetesen nagyon régi hagyományuk van Magyarországon is. Egyik sajátos formájuk az úgynevezett indiántáborok, amelyek szorosan kapcsolódnak a kis- és nagykamaszok romantikus lelkületéhez, szabadságvágyához. A tanév szigorú kötöttségei után jólesik kiszabadulni a természetbe, ahol nomád-félnomád körülmények között saját önfenntartó kultúrát és közösséget lehet létrehozni és megélni. Erre az életérzésre és „kamaszszükségletre” épül nagyon sok cserkész- és úttörőhagyomány, amelynek élménye sok esetben a felnőttkorban is meghatározó. Érdemes ebből a szempontból megemlíteni a Baktay Ervin által a két világháború között Zebegényben szervezett „indián közösséget” vagy később a Cseh Tamás jóvoltából ismertté vált „bakonyi indiánokat”.

Baktay Ervin (a kép jobb szélén) Zebegényben 1931-ben

Az ilyen jellegű iskolai programoknak és diáktáboroknak nagyon sok formájuk alakult ki az elmúlt évtizedekben. Alapvető nevelési céljuk a személyiségfejlesztéshez és a közösségépítéshez kötődik. A nomád-félnomád körülmények a természeti környezettel való összhangra, a természetes életmód szépségére irányítják rá a diákok figyelmét. Az öngondoskodás (magunk varrjuk a ruháinkat, magunknak főzünk, és el is takarítunk magunk után) pedig önfegyelemre és realitásra nevel. Nagyon sok tábor épít az önszerveződésre, a közös kultúra szabályainak együttes létrehozására, ami lehetővé teszi az intenzív közösségi lét megélését és a demokratikus együttélés szabályainak megtapasztalását. Népszerűségüket az adja, hogy a hagyományos iskolai keretekhez képest itt jóval szabadabban és kreatívabban élhetnek és tanulhatnak a fiatalok. A tanulás egyéni és csoportos tevékenységekre épül, reprodukálás helyett produkálhatnak, alkothatnak, ami folyamatosan fenntartja a motivációjukat. Nem véletlen, hogy a közös kultúraépítés iskolai és iskolán kívüli projektjei elsősorban az ún. reformpedagógiai irányzatok pedagógiájában, illetve alternatív iskolákban (Családi iskola, Új iskola, Waldorf, Montessori, Rogers, Lauder) figyelhető meg. Jellegzetes tábori hagyományt teremtett Leveleki Eszter Bánkon létrehozott közössége, a Kamarás István és barátai által szervezett bakonyoszlopi tábor, Rév István „Kaktusz-sziget” néven megvalósult programja, illetve az Alternatív Közgazdasági Gimnázium „Nomád tábora”. Izgalmas előzményei vannak a konkrét történelmi korszakokat megjelenítő komplex drámapedagógiai játszóházaknak, kosztümös táboroknak is, amelyekben egy-egy tényleges történelmi korszakot elevenítenek meg a diákok tanáraik vezetésével. Itt elsősorban Mezei Éva, Trencsényi László és Váradi István végzett úttörő munkát.

Különböző kultúrák találkozása és párviadala

A bemutatandó projektek lényegében ezt a hagyományt követik két sajátos kiegészítéssel. Példáink fő jellegzetessége, hogy többféle kultúra képviselői találkoznak – barátkoznak, versengenek, ismerkednek – egymással. A legfőbb pedagógiai cél éppen az, hogy kommunikálni tudjanak egymással, hogy megismerjék a másik oldal sajátosságait. Ennek érdekében gyakran élünk szerepcserékkel: például a most következő lengyel–magyar művelődéstörténeti vetélkedő esetében a magyar diákoknak a lengyel történelemből, a lengyel diákoknak a magyar történelemből kell fölkészülniük, majd a dramatikus tábori játékok egy részében a másik oldalt kell képviselniük, megjeleníteniük. Legalább ennyire fontosnak tartjuk az empatikus beszélgetéseket, vitákat, amelyekben szintén van mód szerepcserére, például az ún. Disputa (Debate) program keretében.

A másik fontos sajátosság az interaktív média, illetve a kreatív médiapedagógia hangsúlyos jelenléte a programokban. Az audiovizuális eszközökkel nemcsak dokumentáljuk, rögzítjük a felkészülés eredményeit, a különböző produktumokat, hanem magának a tábori programnak a szerves része és feladata az, hogy a diákok különböző audiovizuális termékeket (újságokat, képregényeket, animációkat, filmeket) hozzanak létre. Itt a legfőbb mintánk a Márton András által megteremtett SzemTanú folyóirat és filmes sorozat (www.szemtanu.hu), amelynek analógiájára a versengő diákok önmaguk vagy diákfilmes stáb segítségével önálló kosztümös filmeket (interjúkat, történelmi színes híreket, korhű jelmezekben játszott dramatikus jeleneteket) hoznak létre.

Találkozások – játékos művelődéstörténeti vetélkedő lengyel és magyar diákok számára

A korábbi visegrádi diáktalálkozó felélesztésének tekinthető vetélkedő a „Lengyelországi Magyar Kulturális Évad 2016/17” keretében valósul meg.

A program alapvető célja, hogy találkozási pontokat hozzon létre a két ország diákjai és tanárai számára annak érdekében, hogy jobban megismerjék közös múltunkat, beszélgessenek, vitatkozzanak a két nép sorsközösségéről, térségünk fontos kérdéseiről. A vetélkedőre lengyelországi és magyarországi középiskolákból jelentkezhettek a négy diákból és egy aktívan részt vevő tanárból álló csapatok. A vetélkedő közös nyelve az angol, de a digitális fordulók feladatait nemzeti nyelven is meg lehet oldani. A szűkebb szakmai stáb résztvevői Szymczak Judit, Jakab György, Márton András, Papp László, Lissák Bertalan, Németh György, Polgár Tamás és Katona Éva. A Budapesten 2017. június közepén megrendezésre kerülő döntő házigazdája a Szent László Gimnázium.

A vetélkedő programja

Az első digitális fordulóban a közös történelem különböző időszakaiból (középkori uralkodóink, 1848/49, második világháború, 1956) föltett kérdésekre kellett válaszolniuk a diákoknak oly módon, hogy nagyobbrészt a másik ország múltjának ismeretére kérdeztünk rá.

A második digitális fordulóban a csapatoknak különböző korszakokról tudósító történelmi újságot kellett szerkeszteniük megadott témák alapján. A SzemTanú néven szerkesztendő újság tipográfiai formáját és a leendő cikkek címeit előre kialakítottuk, a diákok feladata az volt, hogy a rovathelyek és a címek alapján írják és szerkesszék meg a lapot.

A Budapesten megrendezendő angol nyelvű döntőben két lengyel és két magyar csapat vesz majd részt. A döntő három nagyobb kreatív feladatra épül:

Történelmi hírműsor készítése. A feladat az lesz, hogy a csapatok keressék meg a számukra kisorsolt történelmi személy budapesti emlékhelyét, és az ott talált (általunk delegált) kosztümös szereplővel készítsenek interjút, színes riportfilmet. A technikai stábot a szervezők biztosítják, a műsort teljes egészében a versenyző csapatoknak kell összeállítaniuk.

„Disputa” (vita). A vita- és érvelési kultúra fejlesztése jegyében a csapatok globális, valamint az európai és közép-kelet-európai térséget érintő alapvető kérdésekről, problémákról vitatkoznak, érvelnek majd.

Filmek új szöveggel. Megadott témák és szempontok alapján ismert játékfilmek kiemelt részleteire kell új szöveget alkotniuk, és azt a képsorok alá mondaniuk a diákcsapatoknak, mintegy „újraszinkronizálva” a filmrészleteket.

A program kezdeményezői és támogatói a Balassi Intézet, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a budapesti Lengyel Intézet, a Varsói Magyar Kulturális Intézet, szervezője pedig az AGAPE Készségfejlesztő Alapítvány és a Fiatalok Mentorai Egyesület .