Szorongó gyerekek
Mit tehet a pedagógus?
Az emberiség lelki szükséglete a béke és a biztonság. A modernizáció gyors folyamatai közepette viszont az ember életének részévé vált a jövőtől való félelem, a bizonytalanság. A technikai fejlődés nyomán megváltozott az életmód, aminek az lett a következménye, hogy számos civilizációs betegséggel kell megküzdenünk. A mozgásszegénység okozója lett a legkülönfélébb betegségeknek: az ízületi bántalmaknak, a kóros elhízásnak, a szív- és keringési bajoknak, a magas vérnyomásnak.
A lég- és környezetszennyezés, a sokféle kemikália is gyengíti az emberek immunvédelmét, hozzájárul a daganatos betegek számának növekedéséhez és az allergiás tünetek gyakoribbá válásához, valamint a járványokkal, fertőzésekkel szembeni védekezőképesség gyengüléséhez. A modernizáció kockázati tényezői között nem kis aggodalmat keltenek a Föld klímaváltozására utaló időjárási és természeti környezeti rendellenességek.
A remélt rendet és biztonságot számos tényező veszélyezteti a Covid-járvány és az orosz–ukrán háború nélkül is, amivel még mindezek felett szembe kell nézni. Megtapasztaltuk, hogy a globalizáció miatt ma már bármelyik helyi betegséggócból kialakulhat nagy embertömegeket érintő, akár az egész világra kiterjedő járvány.
A pandémia megmutatta, milyen törékeny a világunk, s a hatalmas küzdelem sem képes biztonságot teremteni, főleg, hogy a békébe született nemzedéknek a konfliktusok békés rendezésébe vetett hitét pillanatok alatt semmisítette meg a háborús veszély, és az azzal érkező válságérzés. Kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, nem látjuk az életünket biztonságban. S ha azt érzi az ember, hogy nincs hatása a dolgokra, akkor eluralkodhat rajta a szorongás. Naponta rengeteg félelemkeltő információ ömlik ránk a híradóból, újságokból: balesetek, gyilkosságok, katasztrófák, s az emberi csalárdságok, erkölcstelenségek tragikus következményei. Mindezek növelik a szorongásszintet, a biztonságérzet egyre csökken.
A gyermekek a felnőttek környezetében élnek, s minden idegszálukkal a felnőtteken csüngenek. A szülők szeretnének feszültségmentes, boldog gyerekkort biztosítani gyermekeiknek. A felnőtteknek tehát saját rossz érzéseikkel kell megküzdeniük, hogy jó légkörben nevelhessék gyermekeiket. Ha állandósul a szorongás, akkor fizikai tünetekben jelentkezik. Ide sorolható a „gombóc a torokban”, nyugtalanság, gyakori fejfájás, alvásproblémák, hasi fájdalom, hasmenés, légszomj, koncentrálási nehézség, fáradtság. Keressük a megoldást, hogyan lehetne kizárni az életből a rossz dolgokat. Világunk veszélyeire nem sok befolyásunk van, de a megküzdésre van némi gyógymód, ami nem más, mint a pozitív szemlélet. Meglátni a szépet és a jót az életben, s azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikre van ráhatásunk. S nincs annál szebb és jobb, mint boldognak, elégedettnek látni gyermekünket.
Figyelni kell a gyermekre, hogy átérezzük: egy gyermek is lehet feszült, szorongó. Az elsősöknek nehézséget okoz a jól megszokott környezetből való kiszakadás, és egy teljesen új környezethez való alkalmazkodás. Az idősebb gyermekeknek problémát okozhat a saját maguk vagy szüleik felé történő megfelelési kényszer. A gyerekek egy részének nehezebben megy a tanulás, számukra a folyamatos koncentrálás, teljesítés jelent küzdelmet. Vannak, akik zárkózottabbak, számukra a beilleszkedés, a kortársakkal való kapcsolatteremtés okozza a feszültséget.
Gondolni kell arra is, hogy a szorongás fakadhat a családban történt konfliktusokból és változásokból is. Előidézheti a szülők válása, vagy akár a kistestvér születése, ami bizonytalanságot hoz a gyermek lelkében, vajon fogják-e őt továbbra is szeretni. A pedagógus figyelme sokat segíthet. Észleli a jeleket az iskolában, s megosztja tapasztalatait a szülőkkel, tanácsot ad, segítséget nyújt.
A kisdiák feszültsége az iskolában gyakran viselkedési problémákban fejeződik ki, például csökken a koncentrációja, dühkitörések jelenhetnek meg, mert a szorongásából adódó feszültséget nem tudja máshogy levezetni.
A szorongás egyes gyerekeket csendes visszahúzódásra késztet, másokat agresszív viselkedésre. A „csendes” szorongás jelei, ha a gyerek feltűnően visszahúzódó, félénk, nem kapcsolódik be a közösségbe, nincsenek barátai. Számonkérésnél annyira izgul, hogy lemerevedik vagy kipirul, izzad, rágja a körmét, nem tud teljesíteni. A „hangos” szorongást dühkitörések, lázadás, dac, makacsság, iskolával szembeni ellenállás jelezheti, a gyermek megtagadja a feladat elvégzését, zavarja az órát, a közösségben könnyen dühbe gurul, konfliktusai vannak. Ha romlik a teljesítménye, az a szorongás jellemző tünete lehet. A gyerek figyelmetlen az órán, nem tud koncentrálni, gyakran elkalandozik, és a számonkérésnél mutatott teljesítménye elmarad a képességeitől. Az is felkeltheti a pedagógus figyelmét, ha a diák kerüli a szemkontaktust. Érezhető, hogy nyomasztja valami.
A gyerekek a napjuk jelentős részét az iskolában töltik, ezért a pedagógussal való viszony sokat számít abban, hogy a gyermek mennyire szorong az iskolában. A szülő általában akkor keresi fel a pedagógust, ha az osztályzatok romlani kezdenek. A beszélgetés felszínre hozza a többi jelzést is. A gyerek gyakran beteg, kedvetlen, szomorú, vagy ellenkezőleg, túl ingerlékeny, agresszív. Evés-, alvászavar is gyakran jelentkezik, illetve sűrűn panaszkodik, hogy itt fáj, ott fáj.
A pedagógusok szerint nagyon aktuális téma, mit tehet az iskola a szorongó gyerekekért, akiknek a száma a kutatások szerint az utóbbi időben ötszörösére emelkedett. Van-e a pedagógusnak eszközrendszere a szorongásoldásra? A gyerekek a feszült társadalmi, családi légkörből érkeznek az iskolába, ahol nehezen tudnak az iskolai szabályokhoz, s a többi gyerekhez alkalmazkodni. Érzelmeiket, indulataikat nem képesek kezelni, hiszen iskolás korukra nem jutottak el arra a szintre, s közben folyamatosan ingergazdag környezetben élnek, többségük multimédiás eszközöket is használ, s nehezen tudnak biztos pontokat találni. A pedagógusok úgy vélik, meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az immár „problémásnak” számító tanulóval.
A szorongó diák sokkal érzékenyebb, s a tanárnak ehhez kell mérnie a nevelési eszközeit. Semmiképpen nem szabad megszégyeníteni, esetleg gúnynevet ragasztani rá az osztály előtt. Ez súlyosan hathat az önbecsülésére, s a közösségben elfoglalt helyét is károsan befolyásolja. Segítő kérdésekkel támogathatjuk számonkéréskor, ha nem tud rögtön válaszolni. A sürgetés csak leblokkolja. Tanítási módszerekkel is teremthetünk olyan légkört, amikor a feszültség minimálisra csökkenthető, s örömforrás lehet az iskolai feladatmegoldás.
A kooperatív tanítási módszer alkalmazásával fejlődik a gyerekek együttműködési készsége, pozitívan alakulnak társas kapcsolataik, ezáltal csökken a szociális szorongás. A kooperatív csoportmunkában minden gyereknek megvan a külön feladata és felelőssége, sikert érhet el, s így jó lehet a teljesítményszorongás oldására is. A munka során együttműködés jön létre, ami csökkenti a konfliktusok lehetőségét, s az agresszív nézeteltérések kialakulását.
A pedagógus tudni szeretné, mi állhat a szorongás hátterében. Hasznos lehet, ha valamennyi szülővel beszélünk a gyermekeiket érintő problémáról, s közben segítünk a felnőttek szorongásának oldásában is módszerek, ötletek adásával. A szülőket is fel kell vérteznünk olyan szemlélettel, ami kiegyensúlyozottabbá teszi őket, s ők ezt gyermekeiknek adhatják tovább. Fontos, hogy a felnőttek, szülők és nevelők felismerjék, hogy a gyermek szorong. Ha időben felismerik és kezelik, megszüntethető, enyhíthető ez az állapot, ellenkező esetben később depressziós zavarokhoz vezethet.
Többféle ok is meghúzódhat a szorongás mögött. Jellemző lehet, hogy a szorongásra való hajlam öröklődik, de szerepet játszik a családi minta és a különféle környezeti hatások, életesemények.
Háttérben meghúzódó ok lehet:
- Hosszan tartó betegség, kórházi ápolás;
- hosszan tartó távollét a szülőtől;
- túlságosan aggodalmaskodó családi magatartásminta;
- teljesen „zárt” család (nincsenek nagyszülők, barátok, rokonok);
- környezeti hatások: családi konfliktusok, anyagi bizonytalanság, éhezés;
- túlzott szülői engedékenység, biztonságos keretek hiánya;
- az elhanyagolás, bántalmazás különböző formái;
- alkatukból fakadóan visszahúzódóbb gyerek;
- életesemények a családban: testvér születése, válás, költözés, baleset;
- általában több dolog együttes hatása figyelhető meg.
Milyen jelek utalnak a gyermekkori szorongásra?
Általánosan ismert tünetek:
- bátortalan, félénk;
- keveset beszél;
- visszahúzódó, nincsenek barátai;
- betegséget mutat, hiányzik;
- feleléskor nagyon izgul;
- semmiben nem akar részt venni;
- a váratlan helyzetek kiborítják;
- dühkitörések.
A gyakori testi tünetek közé tartozik a fejfájás, a hasfájás, a hányinger, hányás, szédülés, légzési nehézség, szájszárazság, szapora szívverés, izomgörcsök, remegés, túlzott izzadás, remegő, erőtlen, gyenge lábak, fáradékonyság, túlzott, indokolatlan kimelegedés, étvágytalanság vagy fokozott evés, alvási nehézségek, ha a gyermek gyakran betegnek érzi magát. Minden tünet jelzésértékű, és komolyan kell venni!
A szorongást negatív gondolatok, rossz érzések kísérhetik. A gyerek előre fél a rosszullét ismétlődésétől, bizonyos helyzetekben nem mer megszólalni, szomorúság, lehangoltság lesz rajta úrrá, vagy éppen túlzott feszültség, robbanékonyság. Ezek a rossz érzések állandósulnak vagy ismétlődnek. Az is jellemző, hogy a testi panaszokat úgy igyekszik kivédeni, hogy próbálja elkerülni azokat a helyeket, helyzeteket, személyeket, amik előhozhatják azokat, sőt az is előfordul, hogy nem megy iskolába. Ez természetesen nem megoldás, a szorongáskeltő helyzeteknek ki kell tennie magát, szembe kell nézni velük, és le kell küzdenie.
Ezeknek a kisgyerekeknek elmarad az iskolai teljesítménye a képességeiktől, hisz nehezen koncentrálnak, nincs önbizalmuk, a belső félelem megbénítja őket. Az egész jövőjükre kihatással lehet ez az állapot. Megnyugtató lehet az, ha nincs akkora hajtás, ha be lehet ismerni, hogy lehet hibázni is, hisz senki sem tökéletes. Egy-egy rossz döntés, választás nem tragédia, sőt tanul belőle az ember, s a jövőben el tudja kerülni a hasonló hibákat. Ha pozitív szemszögből tekintünk a botlásra, könnyebben túllépünk rajta. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy önmagukat kezdik el hibáztatni. Kár sokáig erősíteni a megbánást, eljátszani azzal a gondolattal, hogy elhalasztottunk egy jó lehetőséget, más jobban csinálta volna. Ez nem jó út. Meg kell tanulni túllépni a megbánáson, belátni, hogy nem mindig lehet elérni a vágyakat. A saját felelősség mellett tisztában kell lenni a rajtunk kívülálló okokkal is. A rossz döntésekből tanulni kell, s arra koncentrálni, amin lehet változtatni. A megbocsátás magunkkal és másokkal szemben is működjön! Sokkal felszabadítóbb érzés, ha a jövőre pozitívan tekintünk. A szülő példát mutathat a pozitív szemlélettel – vagyis lássuk meg a szépet és jót az életben!
Szülőként fontos feladat, hogy megtanítsuk a gyermeknek a helyes stresszkezelést is. Érdemes arról beszélgetni, hogy a gyermek hogyan érzi magát az iskolában. Ezt nagyon nyugodt légkörben kell kezdeményezni, hogy a gyermek megnyíljon. Akár szerepjátékban is kibukhat, mi lehet a háttérben. Kiderülhet, hogy a szülőnek akar megfelelni erején felül. Ilyenkor kell őt biztosítani arról, hogy bármi történik, akkor is szeretik, mellette állnak, s mindenki hibázik, senki nem tökéletes. Egy ilyen beszélgetés nagyon megnyugtató lehet, s leveszi a súlyos terhet a kisdiák válláról. Ha a szülő túl sokat vár el a kicsitől, akkor a követelmények lazítására mindenképpen szükség van, s akkor kell dicsérni, ha a képességeihez mérten teljesít jól. Ez a teljesítményszorongás minden korosztályt érinthet.
Gyakori továbbá a szociális szorongás, ami akkor áll fenn, ha az iskolai közösségben nem találja a gyerek a helyét, ha nehezen barátkozik, ha alapvetően zárkózottabb, s a hosszú iskolai napot magányosan éli meg. Rosszkedvét az okozza, hogy a többiekkel nem harmonikus a viszonya. Mindez tanulási problémák formájában is jelentkezhet. A pedagógus felfigyelhet erre, s közbe tud avatkozni, akár a közösségbe bevonva a gyereket, akár a szülővel történő beszélgetés során.
Szánhat a család több időt az együttlétre; mindenkinek jót tesz egy feszültségoldó esti séta, vagy a hétvégi természetjárás. A mozgás egyébként nagyszerű stresszoldó, s érdemes akár külön sportra járatni a gyereket, s minél több lehetőséget keresni a gyalogolásra, biciklizésre, futkározásra.
Érdemes azt is vizsgálni, hogy bizonyos tanárok vagy gyerekek jelenléte okozza-e a problémát. Egy jó osztályfőnökkel ezekről is lehet beszélni, s talán tud segíteni. Végső esetben az iskolaváltásra is sor kerülhet.
A pedagógusnak milyen eszközei vannak az iskolai szorongásoldásra?
Szó volt már a kooperatív tanítási módszerről, ami még számos képességfejlesztő hatással is jár.
Hatékony lehet a megelőzésben és a szorongás oldásában:
- olyan feladatok, amik biztos sikerélményt hoznak (építsünk az erősségekre!);
- önálló helyzetmegoldás, aminek a sikere önbizalomnövekedéssel jár;
- játék, beszélgetés;
- zenehallgatás;
- kreatív kézműves technikák pl. gyurmázás, festés;
- relaxációs technikák – légzés, izom;
- szabad mozgás lehetősége;
- differenciált feladatadás egyénre szabottan;
- beszélgetés a stresszről, a mindenkiben munkálkodó félelmekről, leküzdéséről;
- problémamegoldó dramatikus játékok, bábozás, mesefeldolgozás;
- beszélgetés az egészséges életmódról;
- minden esetben biztatás, dicséret;
- tilos a gyerekek közti csúfolás, kiközösítés.
A pedagógus módszereket, ötleteket keres, hogy segíteni tudjon. Közben saját frusztrációjával is meg kell küzdenie. Ha szükséges, saját szemléletét is meg kell tudnia változtatni, csak akkor tud feszültségmentes légkört biztosítani. A tanárnak következetesnek, kiszámíthatónak kell lennie a körülmények megteremtésében és viselkedésében egyaránt. Ne hozzuk a gyerekeket olyan helyzetbe, hogy a hirtelen váltás megviselje őket!
A gyerekeket jól kell ismerni, hisz nincs mindenkinél hatékony recept. Jól hathat, fontos eszköz a jutalmazás egyeseknél; ott a matrica, a dicséret, a nagyobb figyelem. Tanórai módszereinkben világos, egyértelmű elvárásokkal, feladatokkal dolgozzunk. A túl sok összetett feladat, sürgető utasítások gátolhatják a szorongó gyermek teljesítményét. Észre kell vennünk, hogy neki hosszabb idő szükséges a válaszadásra. Felkészülési időt is biztosítanunk kell, ha váratlan, a szokásostól eltérő helyzet áll elő, hogy fel tudjon rá készülni. A mosdóba is kiengedhetjük, ha szükségesnek látjuk, hisz oldhatja a feszültséget a megértés s a mozgás.
Találhatunk olyan osztálytársat is, aki az ő megértési szintjén tud bizonyos tananyagra magyarázatot adni, s nincs tanár-diák fölérendeltségi viszony. Az ilyen kisgyermeknél hasznos lehet a párban való munka. Akár a versmondásnál is kipróbálhatjuk, hogy együtt mondja valakivel. Fontos a sikerélmény, ne féljen a szerepléstől!
A számonkérés is legyen egyénre szabott. Azt kell értékelnünk, hogy tudja-e az anyagot. Ha a szóbeli szorongáskeltő, akkor kérjük számon írásban az anyagot. A lelki megerősítés ne legyen erőszakos! Próbáljunk kedvet csinálni a műsorokban való szerepléshez, de ne büntessük, ha nem vállalja. A stresszforrásokat minél inkább csökkentsük!
Akár stresszoldó eszközöket is tarthatunk a tanteremben (ilyen lehet például a babzsák, a hintaszék, a könyvek, a színezők, a gyurma vagy a zenehallgatás fülhallgatóval). Ezek lehetnek a terem egy sarkában („nyugi sarok”), ahol szőnyegre heveredhetnek egy fárasztóbb szakasz után.
Nagyon fontos a tanórák közti szünetben a sok-sok mozgás. Lehessen enni, inni, mozogni a friss levegőn. Nem tragédia, ha valamelyik kisgyerek jelzőkor szaladna a mosdóba.
Az osztály életkorától, stresszszintjétől függően beszélgetéshez elővehetjük szorongó, pánikbetegséggel küzdő híres emberek példáit, hogy ők hogyan küzdöttek meg a helyzettel. Legyen terve, listája a kisdiáknak, mivel tudja megnyugtatni magát. A pedagógusnak is tudnia kell, mi a teendő, ha szorongásos roham lesz úrrá valamelyik tanítványán. Roham esetén igyekezni kell megnyugtatni, és a biztonságérzetet kialakítani!
Módszerek:
- Nem szabad egyedül hagyni!
- Menjen friss levegőre!
- Igyon!
- Mosakodjon hideg vízzel!
- Vegyen mély levegőt, majd szájon át fújja ki! Ezt ismételje többször!
- Szorítsa ökölbe a kezét, majd engedje ki!
- Séta közben mondjon nyugtató szavakat magának!
- Terelje el a figyelmét! (Pl. telefonnal)
- Használja az érzékeit: mit lát, mit hall, mit érez (szagok, ízek, tapintás)!
- Biztosítsuk, hogy hamarosan jobban lesz!
A kamaszkori hormonális változások egyre koraibb életszakaszban jelentkeznek, s ezek átmenetileg olyan testi panaszokkal járhatnak, amik felerősíthetik a szorongásos tüneteket az arra hajlamosaknál. A testi tüneteket az orvosi kivizsgálás megmagyarázza, de a negatív érzésekkel, gondolatokkal meg kell küzdeni. A szorongás igazán akkor jelent problémát, ha a gyermek nem tud úrrá lenni rajta. Erősen személyiségfüggő, ki mennyire hajlamos a kóros szorongásra. Újra és újra felerősödik, elborítja az egész gondolkodást, befolyásolja a mindennapokat, rontja a teljesítményt. Ha nem foglalkoznak vele, akár depresszióhoz is vezethet.
Az iskola sokat segíthet. Segít megtanulni, hogyan kezeljük a szorongást, ami a mindennapokhoz szinte hozzátartozik. Segít abban, hogy ha szívesen megy a gyermek az iskolába, s ott jól érzi magát, elfogadják, segítik a feladatokban, képességeinek fejlődésében, s ha sikereket él meg, akkor a rossz érzés csökken, majd eltűnik.
Az iskola is felelős azért, hogy kevesebb és kevésbé szorongó gyerek legyen a tanítványok között. Sokféle módszer létezik ma már a szorongásoldásra. Előfordulhat, hogy egyik-másik nem mindig segít, de épp ezért fontos, hogy minél több módszert ismerjünk, hogy ki tudjuk tapasztalni, melyik milyen helyzetben a leghatékonyabb.
Első közlés helye: Menedzser Praxis Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó, 2022. július
|