„Szolgáló, és nem önmagáért való ágazat vagyunk”

– Ahogy a pedagógusok többsége, államtitkárként Ön is végez „számadást” tanévzáráskor?

– Az államtitkárságon sűrűbben kell számadást végezni, akárcsak az iskolák világában. Hiszen minden hét, hónap hoz valami újat. Jelenleg a következő tanév előkészületei folynak. A köznevelési törvény több fontos eleme 2013 szeptemberében lép életbe, így munkatársaimmal elsősorban az ezzel járó jogalkotási feladatokra összpontosítunk. A hátralévő néhány héten helyére kerül a minősítési és a tanfelügyeleti rendszer valamennyi mozaikkockája. A változásokról a köznevelési rendszer minden fontos szereplőjével egyeztetünk, és gondoskodnunk kell arról is, hogy az információk eljussanak az iskolákhoz, szülőkhöz. Jó ütemben haladtunk, bár néha kicsit lassabban, mint ahogy terveztük. De a demokráciával együtt jár, hogy az egyeztetések lelassítják a döntési folyamatokat. Munkatársaimmal évek óta hétvégéken, gyakran ünnepnapokon is megfeszített tempóban dolgozunk. A számadás eredménye tehát pozitív.

– A külvilág felől milyen elismeréseket, esetleg kritikákat kapnak munkájukkal kapcsolatban?

– Örömmel olvastam egy ellenzéki tanulmányban, hogy ellenfeleink is kénytelenek elismerni: évtizedek óta ez a kormány az első, amely egy szerves, összefüggő pedagóguspolitikát dolgozott ki. Persze az ellenzéknek ez nem feltétlenül tetszik, hiszen más az értékrendjük és a gondolkodásmódjuk, de tény, hogy a pedagógusképzést, a pedagógus életpályát, a köznevelés világát egy időben, az összefüggéseket együtt szemlélve és egymáshoz kapcsolva alakítottuk át. Az oktatás egészének megújítását komoly értéknek és jelentős eredménynek tartom.

– Elegendőnek érzi az időt ahhoz, hogy zökkenőmentesen induljon meg a következő tanév az új Nemzeti alaptanterv és kerettanterv alapján?

– A változásokra odafigyelő, gyorsan reagáló szakemberek számára bőségesen elegendő volt a rendelkezésre álló idő, hiszen ezek a dokumentumok mind tavaly kerültek nyilvánosságra. Akikben viszont most tudatosul, hogy új tantervi szabályozás lép életbe, azoknak nyilván az az érzése, hogy kevés az idő a felkészülésre. A Századvég Alapítvány kutatása szerint az oktatáspolitikai változások minden területét a társadalom jóval több, mint 50 százaléka támogatja. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iskolát több mint 5000 évvel ezelőtt azért „találták fel”, hogy segítse a fiatalok megfelelő fejlődését, ezért mi szolgáló, és nem önmagáért való ágazat vagyunk. Ezért alapvető, hogy a felnőtt lakosság egyetértsen az oktatási intézkedésekkel. A kabinet mindig azt vallotta, hogy helyre kell állítani a tisztességes munka becsületét. Ez a törekvés természetes módon reflektál a jóakaratú emberek vágyára. E szemléletváltás az iskolák világában is megjelenik: a tudást szorgalmas munkával kell és lehet megszerezni.

– Bár a társadalmi támogatottság valóban nagy, az ellenzék számos ponton kritizálta a kormányintézkedéseket. Ennek volt alapja Ön szerint?

– Ők is teszik a dolgukat felfogásuk szerint. Ám az helytelen, hogy a legtöbbször alaptalanul vádaskodnak, mi több, jósolgatnak. Szinte már a kormányzásunk kezdetétől fogva szembesülnünk kellett azzal, hogy ellenfeleink az intézkedéseinkkel kapcsolatban mindig káoszról, tragédiáról, összeomlásról beszélnek. Jó példa erre a mindennapos testnevelés, amelynek szükségessége vitathatatlan, tekintve a fiatalságunk mozgásszegény életmódját. Néhány településen valóban nehéz volt megszervezni, de mi az ideális feltételek hiányát nem tragédiaként, hanem megoldandó feladatként fogtuk fel. Tornaterem-építési akciókat hirdettünk, az iskolák, sportegyesületek között példás együttműködés jött létre. Káros szemléletnek tartom, ha a legkisebb vagy szórványos problémát is úgy állítják be, mintha az általános jelenség lenne. Hasonlóan alaptalan, lavinaszerű támadás érte az elsősök beiratkozását is: tévesen interpretálták a törvényt, ezért elültették az emberekben azt a gondolatot, hogy a kormány meggondolatlanul hoz intézkedéseket, nincsenek meg a feltételek. És lám, ígéretünkhöz híven április 30-ig minden leendő elsős általános iskolás diáknak meglett a helye. A közvéleményt megtévesztő valótlan állítások, baljós jövendölések sokakban bizonytalanságot keltenek. Lehet, hogy éppen ez a céljuk? Ezzel egyidejűleg szórakoztató látni, hogy az ellenzéki programokban viszontlátjuk az oktatás megújításának általunk bevezetett jó néhány elemét.

– Mit tart a köznevelési törvény legnagyobb sikerének?

– Magát a törvényt. A 2011-ben megalkotott új köznevelési törvény egységes, értékelvű koncepcióra épül, amely az egyének, a társadalom és a gazdaság hosszú távú érdekeit, fejlődését szolgálja. Olyan nevelésközpontú iskola szabályait alkottuk meg, amely racionális, korszerű, ugyanakkor magába foglalja az ezeréves magyar pedagógia erényeit, átfogó jogalapot biztosít ahhoz, hogy a köznevelési rendszer az összefogás, a kölcsönös bizalom, a hivatástudat, a szakértelem és a szeretet által vezérelve újulhasson meg. A törvényben egyforma hangsúllyal jelenik meg a felzárkóztatás és a tehetséggondozás, valóban megteremti minden gyermek esélyét a boldoguláshoz.

Másik nagy erénye a pedagóguspolitika, amely nemcsak a köznevelési, de a felsőoktatási törvényből is tükröződik. Jó pedagógus nélkül nincsen jó iskola, a gyermekek személyiségét, jövőjének alakulását a szülők mellett az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok formálják. Az iskolarendszer átalakítása hozzájárul, ha úgy tetszik, elősegíti Magyarország megújulását is. Az iskolából a gyermekek olyan útravalóval távoznak, amely megalapozza felnőtt életüket. Számukra a munka nem valami szükségszerű rossz, hanem önmaguk kiteljesítésének lehetősége. Az értékelvű nevelésnek köszönhetően másokért is felelősséget érző, hazájukat szerető fiatalemberek lesznek. Ezen elvek és célok miatt élvezik intézkedéseink a társadalom nagy többségének támogatását. Sikernek tartom a közösségi szolgálat bevezetését is. Azok a gyerekek, akik már részt vettek a különböző programokban, azt mondták, nagy örömöt szerzett nekik, hogy másokon segíthettek. És az is komoly hozadéka a változásoknak, hogy érezhetően csökkentek az agresszív megnyilvánulások, amelyek korábban szinte már mindennapossá váltak az iskolákban.

– Ez minek köszönhető?

– Bizonyosan sok összetevője van, de nem nehéz az összefüggést meglátni: kezdettől fogva a pedagógus megbecsülésének szükségességét közvetítettük. Több olyan jogszabályt fogadott el a kormány és az Országgyűlés, amely a pedagógus tekintélyének helyreállítását, társadalmi elismertségének növelését szolgálta, amely gondoskodott a közfeladatot ellátó személyek védelméről. Az iskolákban helyre kellett állítani a – természetjogból fakadó – fegyelmet és rendet.

– Ebben a ciklusban milyen változásokra számíthatunk még a köznevelésben?

– További nagy változásokat 2013-at követően nem tervezünk. De korrekciók szükségképpen mindig lehetnek és lesznek, hiszen az iskolának alkalmazkodnia kell a jogos külső elvárásokhoz, változásokhoz. Ellenkező esetben nem töltené be küldetését. A következő ciklus harmadik évére, várhatóan 2017-re tervezzük a teljes érettségi és felvételi rendszer megújítását. Az előkészületeket már megkezdtük.

– Mi a célja az érettségi rendszer átszervezésének?

– Komolyabb munkára akarjuk sarkallni a középiskolákat és a fiatalokat, hogy emelkedjék a tudás színvonala, ezzel párhuzamosan a megszerzett végzettségek értéke. Ez hosszú szakmai előkészítő munkát igényel, nem lesz könnyű folyamat. A 2005-ben bevezetett kétszintű érettséginek kétségkívül vannak előnyei, de számtalan hátránya is. Az európai rendszerek például az elégséges tudás határát 50 százalékban szabják meg, a miénk korábban 20-ban. Lépésről lépésre, a fokozatosság elvét betartva közelítünk az európai követelményszinthez. Kezdésként 25 százalékra emeltük a ketteshez szükséges minimumot. Modellkísérletek, külföldi példák igazolták, hogy ha ennél többet emelnénk egyik évről a másikra, az kudarcsorozatot indítana el. Mi pedig nem ártani akarunk a fiataloknak, hanem azt szeretnénk, hogy a tudásuk stabilabb, értékesebb legyen.

– Pihenésre lesz ideje nyáron?

– Attól tartok, nem lesz több, mint tavaly, vagy az előtt. Mivel az én hatáskörömmé vált az iskolaigazgatók kinevezése, ez azt jelenti, hogy mintegy öt-hatszáz pályázatot kell a következő hetekben áttekinteni. Persze a munkatársaim segítenek, de a személyi döntések komoly megfontolást igényelnek, és hatalmas felelősséget helyeznek az ember vállára. A jó döntés előkészítéséhez idő kell. Persze a munka mellett szeretnék eljutni a Balatonhoz, a Mátrába, több időt eltölteni nyugalomban otthon a Bakonyban, és talán egy néhány napos külföldi utat is beiktatok: évek óta szeretném meglátogatni Svájcban élő barátnőmet.

– Mit üzen nyárra a pedagógusoknak?

– Ne üljenek fel a csalóka híreknek! Bármit hallanak, azt ellenőrizzék autentikus forrásból, a hivatalos (Országgyűlés, Kormány, EMMI, OH, OFI) honlapokról. Fontos, hogy szervezzenek maguknak legalább egy olyan hetet, amikor tényleg kiszakadnak a szakmai kötelékekből. Főzzenek, kertészkedjenek, sportoljanak, kiránduljanak. Pihenjenek, olvassák el azokat a könyveket, amikre egész évben vágytak, de valahogy mindig elmaradt. Hallgassanak sok zenét, mert az átmelegíti az ember lelkét. Játsszanak és beszélgessenek még többet a saját gyermekeikkel, akikre év közben talán kevesebb idő jutott, mint szerették volna. Tudom, hisz magam is átéltem sokszor, hogy a pedagógusok augusztusban már mind gyakrabban gondolnak ismét az iskolára, a tanítványokra: vajon mi történt velük, fejlődtek-e vagy sem, mit, hogyan tanítsanak nekik a következő évben, mivel varázsolják el a nehezen kezelhetőket, és így tovább. Fontos, hogy aki új osztályt, új diákokat kap, tanulmányozza mindazt, amit a gyerekekről előre tudni lehet. Szeretni csak azt tudjuk igazán, akit ismerünk is. Szeretet nélkül pedig esélytelen a pedagógia. Ennélfogva a megismerés az első lépcsőfok a sikeres neveléshez vezető úton.

– Mi szükséges a jó neveléshez?

– Sok minden. Az első, ahogy mondtam, hogy jól ismerjük a gyerekeket, naponta figyeljük minden rezdülésüket, s legyünk képesek mi is változtatni, ha valamilyen elgondolt eljárásunk nem jár sikerrel. Az a hivatás, amire a pedagógus vállalkozott és felesküdött, számomra a legszebb, amit ember választhat a földön. Hasonlít a kertészkedéshez. A nevelő segíti kibontakozni mindazt a gyermekben rejlő lehetőséget, amelyet a teremtés pillanatában magával hozott. Közben persze jó kertész módjára a vadhajtásokat nyesegetni kell! Ehhez a kertészkedéshez kívánok Kollégáimnak felfrissülést, feltöltekezést, bizalmat, és reményt abban, hogy az életpályamodell bevezetésével végre érezni fogják: a politika és a társadalom nagyra értékeli a munkájukat.