„Szia, a Kék Vonalat hívtad! Hallgatlak!”

– „Nem adunk tanácsot, de segítünk átgondolni, mi lehet a számodra elfogadható legjobb megoldás.” – olvasható a kekvonal.hu-n. Irányelveik tehát a nondirektivitásra épülnek?

– Igen. A cél az, hogy a beszélgetés egy adott pontján a gyerek maga mondja ki azt, amit megoldásként lát. Ez így a leghatékonyabb. Partnernek tekintjük a gyerekeket, és az a legjobb eszközünk, ha nyitott kérdések mentén próbáljuk terelni őket a lehetőségek felé. Az pedig, hogy nem adunk tanácsot, nem jelenti azt, hogy információt sem nyújtunk, bizonyos esetekben azonnali cselekvésre van szükség.

Éjjel-nappal működik a Lelkisegély-Vonalunk, melyet gyerekeknek és fiataloknak tartunk fenn. Ugyanígy non-stop elérhető az Eltűnt Gyerekek Vonala, emellett pedig van egy online konzultációs felület és egy chat-szoba. Szolgáltatásaink ingyenesen, anonim módon érhetők el. Két vidéki városban is jelen vagyunk: Kecskeméten és Miskolcon. Kapcsolatban állunk gyermekjóléti szolgálatokkal és akut esetekben a mentőket vagy a rendőröket is értesítjük.

– Jellemzően mely korosztály keresi Önöket?

– Alapvetően 10 és 24 év közöttiek, de statisztikáink azt mutatják, hogy ezen belül a legtöbb hívás a 12 és 16 év közöttiektől érkezik. Felnőttek hívásait akkor fogadjuk, ha egy segítségre szoruló gyerek ügyében telefonálnak.

– Biztos vannak esetek, amikor egy alkalom nem elegendő a probléma rendezésére. Mennyire jellemző a többszöri visszahívás?

– Gyakori. Az ilyen esetekben a hívó megkérdezi segítőjét, hogy legközelebb mikor lesz ügyeletben, hogy folytathassák a beszélgetést. Olyan is van, hogy később egy másik gonddal fordul hozzánk.

– A telefonon és chaten keresztül folytatott beszélgetéseknek milyen előnyei és hátrányai vannak a személyes konzultációval szemben?

– A legnagyobb előny, hogy ezt a szolgáltatást azok a gyerekek is igénybe veszik, akik határozottan elzárkóznak attól, hogy személyesen menjenek oda valakihez a gondjukkal. Ugyanakkor természetesen ez a szolgáltatás nem tud mindenre kiterjedni. Pszichoterápiát például nem lehet telefonon végezni. Érzelmi támogatást viszont lehet nyújtani, és erre nagy igény van. Amire nem alkalmas ez a típusú segítségnyújtás, abban pedig tudunk információt adni, aminek mentén már el tud igazodni a hívó: ajánlunk pszichológust, nevelési tanácsadót, orvost.

– Milyen tapasztalatai vannak a chatszobával? Bizonyos korcsoportok már szívesebben ragadnak billentyűzetet, mint telefont.

– Igen, vannak segítségkérők, akik kifejezetten chatel­ni akarnak. Bizonyos témákhoz még a telefon is túl személyesnek tűnik, hiszen a hívónak vállalnia kell a hangját, és esetleg hallhatóvá válik, hogy zavarban van. A szexualitás és a nem kívánt terhesség témái például tipikusan inkább a chatszobában kerülnek elő. Az valóban látszik, hogy már az általános iskolás gyerekek is otthonosan mozognak online felületünkön.

– Melyek a leggyakrabban felmerülő problémák, amikkel megkeresik Önöket?

– Nemcsak nálunk, de egész Európában a kapcsolati problémák kerülnek elő leggyakrabban. Párkapcsolati gondok, szülőkkel és osztálytársakkal való kapcsolat és konfliktus. De előkerülnek az internetes zaklatás, a táplálkozási zavarok, a családon belüli erőszak problémakörei is. Sajnos előfordulnak olyan hívások is, amikor az öngyilkosság gondolata is felmerül.

– Az Eltűnt Gyerekek Vonalát pedig azok hívják, akik szökésben vannak, a szökést fontolgatják, vagy akik egy eltűnt gyerek miatt aggódnak.

– Igen, és a szökés egyik gyakori motivációja a családon belüli erőszak. Ha valaki azért menekül, mert a családban bántalmazás áldozata, akkor semmiképpen nem javasoljuk, hogy forduljon vissza, hanem azon gondolkodunk, hogy mi az a biztonságos hely, ami számára elfogadható. A rövidtávú stratégia megalkotása sürgető, tehát, hogy hová menjen ma estére, és az elkövetkezendő napokra, a Gyerekek Átmeneti Otthonát tudjuk például javasolni. Aztán egy tartós megoldást is találnunk kell. 

– Az internetes zaklatásnak milyen konkrét előfordulási eseteivel találkoztak a hívók történetein keresztül?

– Ebben a témában abszolút vezető helyen állnak a közösségi oldalak. Sokszor előfordul, hogy valaki egy álprofil mögé bújva próbálja lejáratni a gyereket. Esetenként egy egész osztályközösség is rászáll egy gyerekre, aki nem győzi törölni az őt negatív színben feltüntető képeket és kommenteket. A szülő néha azt tanácsolja, hogy akkor ne menjen fel az adott közösségi oldalra, de ez nem segít, hiszen ennek a megszégyenítésnek a lelki terheit akkor is hordozza a gyerek, ha nem látja. Sőt talán még rosszabb érzéssel megy másnap iskolába, hiszen nem tudhatja, hogy éppen miért fogják kinevetni a társai.

A másik jellemző dolog, amivel sokan fordulnak hozzánk, az az interneten való ismerkedés. Ez olykor hatékony, hiszen a gátlásos fiatalokat segíti, sokszor viszont rossz élményeket okoz, és a hívó arról számol be, hogy a hosszas levelezés után kiderült, hogy személyesen egyáltalán nem értik meg egymást. Sajnos olyan eset is előfordul, amikor egy tizenéves profilja mögött egy rossz szándékú felnőtt áll.

– „Nem akarok élni” – megkeresnek minket ilyen problémákkal is – tájékoztat a Gyermekkrízis Alapítvány. Hogyan jut el egy fiatalkorú az öngyilkosság gondolatáig?

– Nem egy esetben az internetes zaklatás is szerepet játszik ebben. Természetesen ez több összetevőből áll, tehát van egy gyerek, akit már bántanak a játszótéren, kiközösítenek az osztályban, és idővel ez áttevődik a közösségi oldalakra is. A gyerek tehát egyedül érzi magát a közösségben, és ha nem látja a kiutat, és a családi körülményei sem megfelelőek, akkor eljuthat akár az öngyilkossági kísérletig is. A gyerek ilyenkor úgy ítéli meg, hogy csak akkor érhet véget ez a sok bántás, ha ő már nem lesz. A segítőnek ilyenkor le kell mennie annak a pokolnak a pereméig, ahol a gyerek éppen van. Onnan kell elhitetnie, hogy lehet jobb. Először csak egy kicsit, aztán egyre inkább.

A másik fontos dolog, hogy a tizenéves korosztály éhes a visszajelzésekre, ezért sokukra jellemző a „like-gyűjtés”. Súlyos zavarokat is okozhat az önértékelésben, ha csak ezekből a közösségi oldalakon megjelenő véleményekből táplálkozik a fiatal önbizalma.

A kiváltó okok tehát az elmagányosodás érzése, az önértékelési problémák, ha pedig a családi közeg is gondokkal terhelt, esetleg bántalmazásról is szó van, akkor elég bármilyen utolsó csepp a pohárban.

– Megismerhető-e egy adott életesemény utóélete? Vannak hívók, akik később tudatják, hogy a krízis után hogyan alakult az életük?

– Volt erre példa. Súlyos esetekben szoktuk is kérni, hogy jelezzenek vissza. Az elmúlt hetekben pedig két olyan lány is volt, aki telefonált, és jelezte, hogy a segítségünkkel megoldódott a problémája, most pedig egy másik ügyben fordulna hozzánk.