Szerelmes földrajz

– A Szerelmes földrajz című rendhagyó portrésorozatnak Ön nemcsak a forgatókönyvírója, a producere, hanem szerkesztő-riportere is. Honnét a vonzódása a természetfilmek és az oktató jellegű, rendhagyó ismeretterjesztő filmek iránt?

– Családi örökség, mondhatnám, mert a nagyszüleim és a szüleim is pedagógusok voltak, így nőttem fel. Anyám és apám nagyon lelkiismeretes, igazi, megszállott tanárok voltak – egyikük az Apáczai Gimnáziumban, másikuk a Kölcseyben. Én a belvárosban nőttem fel, terézvárosi gyerek vagyok, mégis mindig nagyon vonzódtam a természethez, az állatvilághoz. A szüleim nem engedték, hogy a VI. kerületi lakásunkban állatot tartsak, így ez egy megvalósulatlan szerelem maradt. Mivel állandóan kerestem a természettel a kapcsolatot, elvégeztem az Agrártudományi Egyetemet, de nem voltam soká agrármérnök. Környezetvédelmi műsorokat készítettem, újságcikkeket írtam a természetvédelem, környezetvédelem, vízlépcső, Duna-mozgalom témájában. Az élet aztán úgy hozta, hogy végül a filmes pályát választottam.

– Nagyon jó cím a Szerelmes földrajz. Miért ezt választotta rendhagyó ismeretterjesztő portrésorozatához?

– Szabó Zoltántól kölcsönöztem a címet, aki 1942-ben jelentette meg először Szerelmes földrajz-át. Azt írta meg, hogyan lehet emigrációban, a hazától távol szeretni ezt a hazát. Ő költők által idézte meg a hegyeket, a folyókat, az Alföldet – tehát innét az ötlet –, én pedig azt gondoltam, olyan embereket választok, akik számomra valamiért érdekesek, és fontos közlendőjük van erről az országról. A mai napig hálás vagyok neki. Készült is egy nagyon szép, Szabó Zoltánt megidéző Szerelmes földrajz özvegyével, Zsuzsával.

– Mi alapján választja ki a szereplőit, akiknek az élettörténetére „ráfűzi” a tájat? Műsor készült többek között Csoóri Sándorról, Egerszegi Krisztináról, Kopp Máriáról, Makovecz Imréről, Melocco Miklósról, Palya Beáról, Pitti Katalinról, Sunyovszky Szilviáról, legutóbb Balog Zoltánról, illetve Korzenszky Richárdról.

– Egyszerűen érdekelnek ezek az emberek. Hallok vagy olvasok róluk, találkozom, beszélgetek velük, és felkelti a személyiségük az érdeklődésemet. Nagyon sok olyan szereplő volt, akit már korábbról ismertem. Ilyen volt Makovecz Imre vagy Vadász György, az építész, akikkel a műsor elkészítése előtt már nagyon jó volt a viszonyom, de jó barátságok köttetnek a forgatások során is. Tehát vagy már ismertem őket korábbról, vagy pedig nagyon szeretném őket megismerni. Olyan ez, mint amikor valaki szívesen megismerné a kedvenc íróját, szobrászát vagy zeneszerzőjét, és megkeresi.

Ez tehát nem egy hagyományos portréműsor, ebben nem egy életút bontakozik ki, hanem egy ember nézőpontjából, az életútján keresztül láthatjuk, hogy ő milyennek látja Magyarországot, miért szereti. Van, aki városrészt választ, van, aki várost, és van, aki egy egész tájegységet. Természetesen kíváncsi vagyok a szereplőim életére, de elsősorban arra, miért fontos nekik itt élni, miért kötődnek egy adott tájhoz, milyen emlékek kötik őket oda. Mert akkor jó ez a műsor, ha ők olyasmiről beszélnek, amiről korábban, máshol még nem. Sunyovszky Szilvia mondta, hogy kis ajtókat nyitok ki, amihez van, hogy csak a forgatás két napja áll a rendelkezésemre, és a forgatás alatt kell szinte a lelkükig hatolni a szereplőknek.

– A szereplők életútját követve a bemutatni szánt tájat Ön választja ki, avagy a film szereplője dönti el, melyik tájon, melyik városban vagy településen szeretné, ha forgatnának?

– Én csak a szereplőt választom ki, s aztán ő szabad kezet kap. Azt mutatja be az életútjából, amit akar, azt vonja be a forgatásba – családtagot, barátot vagy munkatársat, akit ő szeretne, és arról beszél, amiről szeretne. Tehát ő határozza meg a vidéket. Az sem gond, ha többen is ugyanazt a tájat szeretnék bemutatni. Rengetegen választották már Tihanyt, Illyés Ikától kezdve Kodolányi Gyulán át Lovász Irénig vagy most Korzenszky Richárdig. Az Őrséget is sokan választják, és mégis mindig teljesen más lesz. Sára Sándor Balaton-felvidéke nem ugyanaz, mint Kopp Máriáé vagy Somogyi Győzőé. Mindegyik más. Sőt még a városok arca is változik, ha más mutatja be.

– A filmsorozatot 2012-ben Prima-díjjal is elismerték. Hogyan tehető vonzóvá egy ilyen értékes műsor a fiatalok számára?

– Büszke vagyok a díjra, mert ez volt az első Tv műsor, amit egyáltalán Prima Primissimára jelöltek. Ami vonzó lehet a fiatalabbak számára, az a vonzó személyiség által megidézett természet. Például Csík Jánossal is forgattunk Szerelmes földrajzot. Ő népzenész, és hogy a népzenét vonzóvá tegye a fiatalok szélesebb köre számára, és ne csak azok menjenek el a koncertjeire, akik amúgy is elmennek a Fonóba vagy a táncházakba, ő popzenészektől is feldolgoz dalokat; így például Kiss Tibort, a Quimby együttes vezetőjét is bevonta a műsorba. Időről időre mi is próbálunk bemutatni olyan személyeket, akik a fiatalok számára is fontosak, pl. Kiss Tibort, Pokorny Liát, Rudolf Pétert, Pál Ferencet vagy Presser Gábort. És ahogy Csík Jánost is megszeretik a Quimby által, talán ha a fiatalok körében népszerű embereket is bevonunk ebbe a műsorba, majd érdekli őket más is, akiről kevesebbet tudnak.

– Miért tartja fontosnak, hogy felkeltse az érdeklődést a természet, a földrajz, a művészet, a kultúra iránt? Miben látja az ismeretterjesztő filmek feladatát?

– A népszerű emberek által megidézett Szerelmes földrajz nem pusztán földrajzról szól, hanem az életről, a szerelemről, az érzelmekről, a természethez fűződő viszonyról. Azt hiszem, a filmsorozat egy-egy epizódja közel hozhatja mindezt. Itt olyan szereplők vannak, akiket nagyon sokan ismernek, és ebből a filmből sok mindent megtudhatunk az életükről, a pályájukról, a konfliktusaikról, és ez segíthet abban, hogy felkeltse a fiatalok és az idősebbek érdeklődését is az adott vidék iránt.

Nagyon sokan nyúlnak vissza az irodalomhoz, a zenéhez, a táncokhoz. Említhetném Tímár Böskét – a Csillagszemű táncegyüttesnek most ő a vezetője –, aki úgy mutat be egy vidéket, hogy abban feltűnnek gyerekek, táncok. Vagy készült egy Szerelmes földrajz Császár Angelával, aki Klukon Editet vonta be, és ott szó esett a Mária szoborról, amit nemrég állítottak fel a Vár tövében. Rengeteg levél jött, hogy hol lehet megnézni ezt a szobrot. Ilyen egyszerűen fel lehet kelteni az érdeklődést.

Beszéltünk a tanári pályáról. Édesapám a Kölcsey Gimnáziumnak volt az igazgatója, és Varga Zoltán, a futballista, aki szerintem világklasszis volt, a Kölcseybe járt, de nem nagyon járt be az órákra. Apám kedvelte, végül valahogyan leérettségizett. Sok-sok év után felhívtam, hogy szeretnék egy filmet készíteni róla, de nem volt nagyon lelkes, mert elég visszahúzódó ember volt. A nevem nem mondott számára semmit, de amikor a Kölcseyt említettem, „Ó, a Pista bácsi” – mondta lelkesen. Később jó barátságba kerültünk, olyannyira, hogy együtt futballoztunk, teniszeztünk egészen a haláláig. Tehát az iskola, egy jó pedagógus, nagyon sokat jelent az ember életében. Nemcsak a gyerekkort idézik fel szívesen az emberek, hanem az iskoláikhoz is visszamennek, és majdnem mindenki megnevez egy-egy tanárt, ha megkérdezem, ki az, akit a mesterének tekint. És milyen furcsa a sors: magam is többször visszatérek a Kölcseybe – ahova én kisgyerekként apámmal mentem, amikor valamiért bevitt –, hiszen oda járt Tímár Böske, Gyarmati Andrea, a kajakos Kovács Katalin. Az iskola egyfajta védőernyőt jelentett, tudást kapott ott az ember, mint én is az Apáczaiban. Talán, ha a fiatalok néznek ilyen műsorokat, és látják ezeket az iskolákat, elgondolkoznak azon, milyen jó adni és kapni is, hogy ez milyen fontos az ember életében.

Zsigmond Vilmossal Szentendrén 

-Érdemes lenne ezeket a műsorokat az oktatás során a tanároknak is használniuk, hogy vonzóbbá tegyék a földrajz, a természetismeret vagy a magyar irodalom tanítását.

– Ha oktatási intézmény kéri valamelyik filmemet, keressenek meg, és eljuttatom a DVD-t az adott pedagógusnak vagy közösségnek, akik szeretnék megnézni, és akkor levetíthetik a tanórákon, ennek nincs semmi akadálya.

 – Hogyan éli meg, hogy határozott ideje van a műsornak, 26-28 perc?

– Borzalmasan. A legnagyobb problémára tapintott rá. Ez az a műsor, ahol pontosan 40 perc kellene. Nem 52 perc, nem egy óra, bár lehetne, hanem 40 perc. De a televíziós struktúrában nincs 40 perc, így őrült kínlódás mindig. Nekem a szívem vérzik, amikor meg kell húzni ezeket a szövegeket. Felmerült egyszer, hogy könyv alakban is kiadják a Szerelmes földrajzot, az Éghajlat Kiadó tervezte, de sajnos nem nyertek rá pályázati pénzt. Fantasztikus anyagok ezek, hiszen két napon át fontos dolgokról beszélgetünk értékes emberekkel, és ezt kell besűríteni a szöveg szempontjából 20-22 percbe.

 – Végül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Filmes munkája során Ön bejárt tájakat, városo­kat, falvakat, az egész Magyarországot. Mi lenne a középpontban, melyik táj, ha Önről készülne egy Szerelmes földrajz?

– Nehéz kérdés, de nem ér váratlanul, már gondolkoztam ezen sokat. Prágát nagyon szeretem, mert megőrizte a régi polgári világot. Prágának – bármilyen furcsán hangzik – van egy Krúdys hangulata, ami egyre kevésbé érhető már tetten Magyarországon. És én
Krúdy Gyulát is nagyon kedvelem. Prága egy élhető város, Budapest kevésbé. Budapest csöndes, nyugodt, bár most már vannak törekvések, hogy élőbbé váljon. Prágát fantasztikusan felújították, a város él, a műemlékek között emberek mozognak, ezt nagyon szeretem. A rólam készülő Szerelmes földrajzban mindenképpen benne lenne Terézváros, én is visszanyúlnék a gyermekkoromhoz, a Bazilikához – engem ott kereszteltek meg, s a mai napig sűrűn bemegyek; csak bemegyek, és egy picit üldögélek ott csendben. Vagy az Erzsébet tér (Engels tér volt a gyerekkoromban), ahol sokat játszottunk, tehát lenne egy VI. kerületi vonatkozása a filmnek. Víz közelébe biztos elmennék, például a Balaton déli részére, Fonyód térségébe. De nagyon szeretem az Őrséget is, no meg Szentendrét, ahol már tizenkét éve élek. Szóval nehéz lenne választani.

  Kovács Katalinnal a Tisza-parton