Author

Számtan, mértan, nyelvtan

Őrzök édesapámtól egy kis könyvecskét: Négyjegyű logaritmustábla (összeállították: dr. Horváth Kálmán középisk. igazgató, Simon Károly leánygimn. igazgató, Budapest, 1934). Különösen azért, mert kézírásos matematikai jegyzetek vannak benne: A parabola érintőjének levezetése; Függvénytranszformációk; A gúla térfogata; Két párhuzamos távolsága; Pont és egyenes távolsága… Apám ilyenekkel foglalkozott szabadidejében. És persze, ha megkértem, és ki tudtam várni, akkor segített megoldani a matek-házifeladatomat… Valahol hallotta, hogy az agyat szüntelenül dolgoztatni kell, hogy friss maradjon, ezért foglalkozott időskorában efféle haszontalannak látszó dolgokkal – a Jókai-kódex, ugyancsak efféle „haszontalan” munkálkodás mellett (P. Balázs János nyelvész a Jókai-kódex kutatója és közreadója volt – a szerk.).

Matematika és nyelvészet titokzatos szövetségben van egymással. Sok nyelvésznek van matematikusi múltja. Virágzó irányzat a számítógépes nyelvtudomány. Nem pusztán a technikai számolás, hanem sokkal inkább a logikai kapcsolatok, struktúrák világa iránti érdeklődés, vonzódás lehet a háttérben. Ám ez az érzelem keveseknek adatik meg. Ezért lehetséges az, hogy a matematika és a nyelvtan az iskolában rendszerint nem tartozik a vonzó tárgyak közé. Sőt, egyesek mumusként tartják őket számon. Nyelvészektől hallottam: „A gyerekeket hatékonyan lehet kínozni a helyesírással.” Sok magyartanár hanyagolja a nyelvtan oktatását. A matematikatanítás sikertelensége is gyakori panasz. Az egyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban mesélték a pedagógusok, hogy a gyerekek többségét az alapvető számtani műveletekre sem tudják megtanítani. Nem ismerik a szorzótáblát. Az egyik tanár a két kezének ujjaival mutatott, ún. „afrikai szorzótáblával” próbálkozik. Ezzel a mutogatós módszerrel az alapvető szorzásokat megismerik a gyerekek. Említettem, hogy matematika és nyelvészet szövetségben vannak. Éppen ezért nem erőltetném a tudományos kifejezések használatát az általános iskolában. Vajon miért kellett bevezetni a számtan-mértan helyett a matematika megnevezést? Azt hiszem, ez is elidegenítő tényező. Nyelvtan helyett sem mondunk grammatikát. A számtan, mértan, nyelvtan érthető, világos fogalmak az iskolásoknak, a matematika és a grammatika aligha.

A szakértők tudományoskodnak, közben nem látják a mai gyerekeket, a tanítókat, a tanárokat. Nekem sokat mesélnek vidéki pedagógusok. Négy-hat-nyolc osztályból 16 évesen csapatostul jönnek ki az írni-olvasni-számolni nem tudók. Pontosabban olyasmit, amihez érdekük fűződik, azt tudnak. Például pénzt számolni. De ha már a boltban 25 deka sajtot akarnak venni, inkább így kérik: 500 forintért adjon sajtot. Ugyanez van az olvasással is. A boltok feliratait el tudják olvasni. De az önkormányzat levelét már nem értik. És 8. osztályos gyerekek olykor a saját nevük leírásában is hibát vétenek, például kis kezdőbetűvel írják a keresztnevüket.

Mostanában kicsit elmerültem Bolyai János munkásságában. Szeretném megérteni Bolyai világát s rajta keresztül az akkori és a mai Magyarországot, tudományosságot, oktatást. Bolyai, az apja, no meg Gauss is tudta, hogy János zseni, valóban egy „új világot” teremtett a matematikában. (Ma „helyből” Nobel-, pontosabban Abel-díj járna neki.) Ám Bolyai életében két apró dicséreten túl semmit sem kapott. Apám sok tekintetben utolsó mohikán volt, talán ebben a matematikai időtöltésben is. Soha nem vágyott rá, és nem is kapott semmiféle kitüntetést. Négyjegyű logaritmustábla-könyvecskéjét megőrzöm.