Esterházy Péter (1950–) Kossuth-díjas, nemzetközileg is elismert író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban, a tanári pálya akkoriban nem állt nyitva előtte, ezért pedagógusi nyomás hatására a számok világa mellett döntött. 1974-ben diplomázott az ELTE matematika szakán, de önmagát inkább matematikushallgatóként, semmit matematikusként jellemzi. 1978-ig a Kohó- és Gépipari minisztérium Számítástechnikai Intézetének alkalmazottja, azóta szabadfoglalkozású író. Bár a matematika háttérbe szorult, gondolkodásmódjában továbbra is fontos szerepe van. Esterházyt a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjának tartják, számos irodalmi díj tulajdonosa, műveit több tucat idegen nyelvre fordították, többek között japán, török és finn kiadás is elérhető.
Kacsóh Pongrác (1873–1923) elismert matematikus és híres zeneszerző, aki egész életében leginkább tanárnak vallotta magát. Szigorú és következetes pedagógus volt, 1898-tól budapesti matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár. Szenvedélyes előadó, aki gyakorlatias példáival szinte elbűvölte hallgatóit. Leginkább matematikai cikkeket publikált, majd zeneelmélettel foglakozott és komponált. Két évig szerkesztette a Zenevilág című szaklapot, melyben Bartók Béla jelentőségéről is cikkezett. 1909-ben a kecskeméti főreáliskola igazgatójává választották. Legismertebb dalművei a János vitéz, a Csipkerózsika és a Rákóczi.
Mérő László (1949–) 1974-ben az ELTE matematika szakán szerzett diplomát, majd 1979-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Heurisztikus keresőeljárásokkal kapcsolatos tudományos eredményei nemzetközi szaklapokban jelentek meg. Az MTA SzTAKI munkatársaként több alkalommal tartott speciálkollégiumokat a BME, illetve az ELTE programozó matematikus hallgatói számára is. 1984-től 2005-ig az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén tanított, majd 2000-ben habilitált a pszichológia tudományágban, 2005 óta pedig az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára. A szélesebb intellektuális közönség számára írt könyvei – Észjárások, Mindenki másképp egyforma, A pénz evolúciója, Az érzelmek logikája – világszerte elismert olvasmányok. Egy diákja így jellemezte: „Az egyik legjobb érzés olyan emberrel találkozni, akinek a mondandójára igazán érdemes figyelni.”
Obádovics J. Gyula (1927–) a magyar számítástechnikai oktatás megteremtője, Matematika című könyvéből nemzedékek készültek fel az érettségire. A könyv Magyarországon tizenkilenc kiadásban jelent meg, s a német nyelvű kiadásokkal együtt több mint félmillió példányban kelt el. Obádovics a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet 1950-ben. Pályája kezdetén oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Miskolci Egyetemen adjunktusa, később docense lett. De docensként megfordult az ELTE TTK Numerikus és Gépi Matematikai Tanszékén, és tanított a Kodolányi János Főiskolán is. 2006-tól professor emeritus és még nyolcvanéves korában sem hagyta el a katedrát. 55 év alatt tanárjelöltek és mérnökjelöltek ezreit tanította. 24 szakkönyvet és 30 egyetemi jegyzetet írt, valamint 56 tudományos publikációja jelent meg. Megkapta a Neumann János Emlékérmet, a MTESZ-díjat, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.
Ottlik Géza (1912–1990) Magyar–francia–matematika szakra készült, de a tanárképzőben figyelmeztették, hogy ez együtt nem lehetséges. Javasolták, hogy a matematikát húzza ki, válaszul Ottlik egy tollvonással megszabadult a magyartól és a franciától. A világhírű Fejér Lipót tanítványa volt, aki nagy hatással volt rá, évek múlva is gyakran emlegette. Tanári állás híján újságíróként dolgozott, 1939-ben már a Nyugatban publikált. A cikkírást a háború alatt sem hagyta abba. A Rákosi-rendszer éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból tartotta el magát. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. 1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Örkény István-díjat kapott.
Szemerédi Endre (1940–) Abel- és Széchenyi-díjas matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nemzetközi tudományos ismertségre tett szert kombinatorikai, számelméleti és algoritmuselméleti kutatásaival. Harmincöt évesen vált világhírűvé, mikor rájött egy évtizedek óta megoldatlan matematikai probléma megoldására. Erdős Pál és Turán Pál sejtését bizonyította, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. Több mint 200 tudományos cikket publikált, kivételes bizonyítóerővel rendelkező matematikusként jellemzik, aki számos alapprobléma megoldásával és eredeti technikák alkalmazásával forradalmasította a diszkrét matematikát.
